Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.21.727/2006/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla a Dessewffy, Dávid, és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző; dr. Bozsó Brigitta ügyvéd cím.) által képviselt név (cím) felperesnek, a dr. Zsemlye Gabriella ügyvéd (cím) által képviselt név (cím) alperes ellen, szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2006 szeptember
- napján meghozott, 13.ÓP.634.042/2005/
- számú ítélete ellen, az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 12.000 (tizenkettőezer) forint másodfokú perköltséget. Megállapítja, hogy a le nem rótt 24.000 (huszonnégyezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a peres felek között létrejött megbízási szerződés 2., 4., 6., és
- pontja tisztességtelen, ezért érvénytelen, továbbá kötelezte az alperest perköltség megfizetésére. Tényként állapította meg, hogy a peres felek megbízási szerződést kötöttek, amelynek alapján az alperes a felperes ingatlanának közvetítésére vállalt kötelezettséget. A szerződés
- pontja szerint a felperes az alperesnek kizárólagos megbízást ad, illetve ha ő maga értékesíti az ingatlant, ugyancsak a
- pont szerint őt terheli az ingatlan eladási árának 3 %-át kitevő közvetítői díj. A szerződés
- pontja értelmében a megbízást csak kétoldalúan lehet megszűntetni; továbbá a felperes arra az esetre, ha díjfizetési kötelezettségének 8 napon belül nem tesz eleget, hozzájárul ahhoz, hogy „annak összegével a földhivatali nyilvántartásban adósnak jegyezzék be". A
- pont szerint amennyiben a felperes az alperes által közvetített partnernek értékesíti az ingatlant, és erről 8 napon belül nem értesíti, úgy a megbízási díj kétszeresének és az egyéb felmerült költségeknek a megtérítésére köteles. A szerződés
- pontja értelmében a felperes díjfizetési kötelezettsége abban az esetben is fennáll, ha a szerződés lejárta után adja el ingatlanát a megbízott által közvetített személynek. Bár az alperes több érdeklődőnek bemutatta az ingatlant, a felperes nem az alperes által közvetített vevő részére értékesítette ingatlanát. Az alperes a közvetítői díj megfizetése iránt pert indított a felperessel szemben. Az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy az alperes a szerződéskötésnél általános szerződési feltételeket alkalmazott, mivel az alperes a szerződéskötést megelőzően nem tisztázta a felperessel a szerződés tartalmát a jelzálogjogra vonatkozó kikötés, az értesítés elmulasztásához fűződő jogkövetkezmény és a tekintetben, hogy időkorlát nélkül díjfizetés terheli, amennyiben az alperes által közvetített személlyel köt szerződést. Arra figyelemmel, hogy az alperes teljesítési kötelezettsége 2003 december 4-én vette kezdetét, a Ptk
- §
(1)-
(2)bekezdése értelmében a 2004 október 21-i tárgyaláson előadott megtámadás határidőn belül történt. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a szerződés
- pontja, mely szerint az alperest az esetben is megilleti közvetítő díj, ha az ingatlant a felperes értékesíti, azért ellenkezik a tisztesség követelményével, mert az alperes úgy is igényt tarthatna a felperes szolgáltatására, amennyiben a saját szolgáltatását nem teljesíti. A szerződés
- pontjának azon rendelkezését, mely szerint a megbízás csak kétoldalúan bontható fel, a Ptk.
- §
(4)bekezdésébe ütköző ügyleti rendelkezésnek minősítette, amely a Ptk. 200. §
(2)bekezdése alapján semmis. Az értesítés elmulasztása esetére kikötött kétszeres díjfizetési kötelezettség pedig azért tisztességtelen, mert - a mulasztás miatti büntetésként - tisztességtelen egyoldalú előnyt biztosít az alperes számára. A
- pontot azért találta tisztességtelennek az elsőfokú bíróság, mert időbeli korlát nélkül állapított meg díjfizetési kötelezettséget a felperes terhére. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte. Elsősorban annak megállapítása miatt támadta az elsőfokú bíróság döntését, hogy a felperes az általános szerződési feltételeket határidőn belül támadta meg. Előadta, hogy a felperes az általános szerződési feltételek érvénytelenségére - alperes szóhasználata szerint beszámítási kifogás útján hivatkozott 2004 október 21-én, majd viszontkereset formájában csupán 2005 július 1-én érvényesítette a megtámadási igényét. Álláspontja szerint kifogással nem lehet a megtámadási igényt érvényesíteni, mert az csupán a kereset elutasítására vezethet, a másik perben előterjesztett kártérítési viszontkereset teljesítésére csupán a viszontkeresettel történő sikeres megtámadás esetén van lehetőség. A viszontkereset előterjesztésére azonban az egyéves megtámadási határidőt követően került sor. Emellett álláspontja szerint nem volt helye megállapítási kereset előterjesztésének, ezért azt a bíróságnak a Pp.
- §-a alapján úgymond hivatalból el kellett volna utasítania. Hivatkozott arra is, hogy a Ptk.
- §
(3)bekezdése értelmében az érvénytelenség megállapítása nem érintheti a megtámadásig teljesített szerződéseket. Sérelmesnek találta annak megállapítását is, hogy a felperessel kötött szerződésnél általános szerződési feltételeket alkalmazott, mivel a szerződés nem űrlap, blanketta kitöltése útján jött létre. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási indítványa mellőzésével eljárási szabályt sértett, ugyanis ezáltal elzárta őt a Ptk. 209/D. §-a által előírt bizonyítási kötelezettségének teljesítésétől. Előadta, hogy a felperes és az alperes kölcsönösen közölték egymással szerződési akaratukat, az alperes a szerződést és annak mellékletét nem töltötte ki előre, ez is azt bizonyítja, hogy nem általános szerződési feltételeket alkalmazott. Kiemelte, hogy a szerződés létrejöttének folyamatában a felperes tevékenysége nem szorítkozott kizárólag a szerződés elfogadására. Mindebből azt a jogi következtetést vonta le, hogy a felek a szerződés tartalmát közösen alakították ki. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, miszerint ő a szerződést csak a kizárólagos jog kikötése mellett volt hajlandó megkötni, és a Ptk. 239. §-a mellőzésével nem az egész szerződés érvénytelenségét állapította meg. Hivatkozott még arra is, hogy a felperest a szerződésben külön is felhívott Ptk. 478. §-a értelében díjfizetési kötelezettség terheli, mely az általa elvégzett tevékenységhez és nem annak sikeréhez kötött. A felperes fellebbezési ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a fellebbezés nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és az irányadó jogszabályok helyes alkalmazásával, helytálló indokok mellett hozta meg érdemi döntését is. Ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. §
(3)bekezdése alapján, helyes indokaira utalással helybenhagyta. A másodfokú bíróság a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel az alábbiakat emeli ki: A Ptk. 209. §
(1)bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha az általános szerződési feltétel tisztességtelen, a kikötést a sérelmet szenvedő fél megtámadhatja. A Ptk. 236. §
(1)bekezdése azt írja elő, hogy a megtámadást egy éven belül, írásban kell a másik féllel közölni, majd a közlés eredménytelensége esetében haladéktalanul a bíróság előtt érvényesíteni. A
(2)bekezdés c) pontja értelmében a megtámadási határidő a tisztességtelen szerződési feltétel esetén a sérelmet szenvedő fél teljesítésekor, részletekben történő teljesítésnél az első teljesítéskor kezdődik. Az elsőfokú bíróság az utóbbi két rendelkezés egybevetésével azt a következtetést vonta le, hogy a felperes kötelezettségének esedékessé válásától a megtámadásnak előkészítő iratban, majd tárgyaláson történő bejelentéséig az egyéves megtámadási határidő nem telt el. Az alperes a megtámadási határidő betartásának megállapítását azért sérelmezte, mert álláspontja szerint az úgymond beszámítási kifogással történő megtámadás nem volt elégséges, a szerződési feltételeket viszontkeresettel kellett megtámadni. A Ptk. 236. §
(1)bekezdése sem a kereset indítását, sem viszontkereset előterjesztését nem követeli meg, csupán azt, hogy az arra jogosult a megtámadást írásban közölje az ellenérdekű féllel, majd ennek eredménytelensége esetén a megtámadási igényét haladéktalanul érvényesítse bíróság előtt. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, miszerint megvalósult az említett rendelkezés által támasztott követelmény azzal, hogy a felperes a perbeli nyilatkozatával megtámadta a szerződési feltételeket. Hangsúlyozza az ítélőtábla, hogy az általános bírói gyakorlat szerint eleget tesz a jogosult a megtámadási kötelezettségének, amennyiben igényét közvetlenül bíróság előtt érvényesíti. A felperes azáltal, hogy a megtámadást az ellene megbízási díj megfizetése iránt folyamatban lévő perben benyújtott előkészítő iratában közölte, részben a megtámadási, részben a bíróság előtti érvényesítési kötelezettségének határidőn belül eleget tett. Az ítélőtábla annyival egészíti ki az elsőfokú bíróság által leírtakat, hogy az esetben sem lehetne a viszontkereset előterjesztését elkésett igényérvényesítésnek minősíteni, amennyiben nem lett volna elégséges az érvénytelenségi - és nem beszámítási - kifogás előterjesztése. A megtámadási határidő a Ptk. 236. §
(2)bekezdés c) pontja alapján ugyanis nem a teljesítési határidő lejártával, hanem a teljesítéssel vagy annak első részletével veszi kezdetét. Mivel a felperes az őt terhelő fizetési kötelezettségének még részben sem tett eleget, ezáltal a megtámadási határidő el sem kezdődött, így azt el sem mulaszthatta. Alaptalanul hivatkozott az alperes a fellebbezésében arra is, hogy a Ptk. 209. §
(3)bekezdés alapján az érvénytelenség megállapításának nincs helye a már teljesített szerződés esetében. A hivatkozott rendelkezés ugyanis kizárólag a
(2)bekezdésben szabályozott, azon esetben alkalmazható, ha a gazdálkodó szervezet által alkalmazott általános szerződési feltételeket a jogszabályban arra feljogosított szervezet támadja meg. A jelen perben azonban nem erről, hanem az egyik szerződő fél megtámadásának alaposságáról kellett dönteni, ezáltal a felek viszonyában a sikeres megtámadás az általános szerződési feltétel érvénytelenségét váltja ki. A felperes keresete annak megállapítására irányult, hogy az alperessel kötött szerződésben foglalt általános szerződési feltételek - tisztességtelenségük miatt érvénytelenek. E kereseti kérelme tekintetében a marasztalás fogalmilag kizárt, ugyanakkor a jogai megóvása érdekében szükséges a kért megállapítás. Ezáltal a megállapítási kereset előterjesztésének a Pp. 123. §-ában írott feltételei maradéktalanul fennállottak, nem volt helye ez okból a kereset elutasításának, különösen nem a hivatalból történő elutasításának [vö. Pp. 130. §
(1)bekezdés]. Az alperes a fellebbezésében vitássá tette önmagában azt a tényt is, hogy általános szerződési feltételeket alkalmazott, mivel nem űrlapon kötöttek szerződést. Az általános szerződési feltételek alkalmazása nem kizárólag az esetben állapítható meg, ha a szerződés írásba foglalására űrlap kitöltése útján kerül sor. Akkor tekinthetők a szerződési kikötések általános szerződési feltételeknek, amennyiben azokat az egyik fél több szerződés megkötése céljából egyoldalúan, előre meghatározza, amelyben a másik fél nem működhet közre. (Ptk. 209/C. §) A szerződési feltételek ilyen módon történő meghatározása - a szerződésről kiállított okirat alakiságaitól függetlenül - elégséges annak megállapításához, hogy a fél általános szerződési feltételeket alkalmaz. Az a körülmény, hogy az alperes előre megfogalmazott szerződésmintát alkalmazott, és ehhez úgynevezett mellékletként csatolta a konkrét szerződésre vonatkozó speciális adatokat, az általános szerződési feltételek alkalmazását bizonyítja. Egyben tökéletesen ellentmond azon fellebbezési állításának, mely szerint nem űrlapot kitöltve kötötték meg a szerződést. A Ptk. 209/D. § az általános szerződési feltételeket használó félre hárítja annak bizonyítási kötelezettségét, hogy a feltétel meghatározásában a másik fél közreműködött. Az általános szerződési feltételeket alkalmazó fél annak bizonyításával, hogy a vele szerződést kötni szándékozó felet tájékoztatta a feltételek tartalmáról, nem tesz eleget arra vonatkozó bizonyítási kötelezettségének, hogy a másik fél a feltétel meghatározásában közre is működött. Az alperes fellebbezésében előadta ugyan, hogy „a felperes nem szorítkozott a szerződés elfogadására", azonban nem jelölte meg a szerződésnek egyetlen olyan tartalmi elemét sem, amely a felperes kezdeményezésére került volna az okiratba. Az, hogy a felperes hajlandó volt a szerződés megkötésére az alperes által alkalmazott szerződési feltételekkel, nem jelenti egyben azt is, hogy a feltételek meghatározásában maga is részt vett. Az alperes maga sem tette vitássá, az 5. sorszámú előkészítő iratában éppen maga adta elő, hogy a felperes igénye az volt, hogy az alperes a vevők részére be is mutassa az ingatlant, továbbá ennek időpontjáról annak érdekében értesítse a felperest, hogy maga is jelen tudjon lenni. A felperesnek ez a szerződés tartalmára tett indítványa a felek által megkötött szerződésről készült okiratban nem szerepel. Ez ugyancsak azt támasztja alá, hogy a felperesnek nem volt módja a szerződés tartalmának alakítására. Ezáltal az ítélőtábla nem tulajdonított ügydöntő jelentőséget annak a körülménynek, hogy az alperes milyen részletességgel tájékoztatta a felperest az általános szerződési feltételek tartalmáról, emiatt az erre vonatkozó bizonyítást is szükségtelennek minősítette. Ezért megállapította, hogy az elsőfokú bíróság e bizonyítást jogszabálysértés nélkül mellőzte. A Ptk. 209. §
(1)és
(3)bekezdésének egybevetéséből az a következtetés vonható le, hogy a bíróság kimondhatja kizárólag a támadott szerződési feltétel érvénytelenségét is. Ez a szabály olyan, a Ptk.
- §-ától eltérő jogszabályi rendelkezés, amelynek alapján akkor sem dőlne meg az egész szerződés, ha azt az érvénytelen rendelkezés nélkül nem kötötték volna meg a felek. Emellett a felperes keresete kizárólag a sérelmezett általános szerződési feltételek és nem az egész szerződés érvénytelenségének megállapítására irányul. A Pp.
- §-ának tilalma folytán eljárási lehetőség sem volt arra, hogy ezen túlmenő, az egész szerződés érvénytelenségét megállapító ítéleti rendelkezést hozzon az elsőfokú bíróság. Alaptalanul hivatkozott arra a fellebbezési ellenkérelmében a felperes, hogy a megbízási szerződésben az alperes annak az eredménynek a teljesítésére vállalt kötelezettséget, hogy értékesíti a felperes ingatlanát. A megbízási szerződéssel gondossági és nem eredménykötelem jön létre a felek között [Ptk.
- §
(1),
(2)bekezdés]. Ezen az a körülmény sem változtat, hogy a díjazásról a felek a Ptk. 478. §
(2)bekezdésétől eltérően, akként állapodnak meg, hogy a díjfizetés feltétele a megbízás sikeres teljesítése. Hangsúlyozza a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a közvetítői jutalékra vonatkozó szerződéses kikötés érvénytelensége folytán az alperes díjigényére az utóbbi rendelkezés irányadó. Ezért az eredmény elmaradása nem jelenti azt, hogy az alperest ne illetné meg a tevékenységével arányos díj, továbbá a megbízás teljesítésével együtt járó költségek megtérítése. Csupán díjigényét nem alapozhatja a felperessel kötött szerződésének érvénytelen rendelkezéseire. Ezáltal az alperes a támadott szerződéses kikötések érvényességének alátámasztására alaptalanul hivatkozott arra, hogy a szerződésükben utaltak a Ptk. 478. §-ára. Az alperes fellebbezése nem vezetett sikerre, ezáltal teljes egészében pervesztes lett. Ezért a Pp. 239. §-a folytán a fellebbezési eljárásban is irányadó 78. §
(1)bekezdése alapján kiadásait magának kell viselnie, továbbá köteles megtéríteni a felperes másodfokú perköltségét, amely magában foglalja a jogi képviselő munkadíjának általános forgalmi adóját is. Az ítélőtábla a le nem rótt fellebbezési eljárási illeték viseléséről a 6/
- IM rendelet
- §-a alapján rendelkezett. Budapest, 2007 május
- Dr. Molnár Ambrus s. k. a tanács elnöke Dr. Németh László s. k. előadó bíró Dr. Szücs József s.k. bíró A kiadmány hiteléül:Gosztola Edit Erzsébet tisztviselő