DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.440/2007/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Frank Edit ügyvéd (1016 Budapest, Mészáros u. 15-17) által képviselt felperes neve, címe felperesnek - a ... vezérigazgató által képviselt alperes neve, címe alperes ellen szerzői jogdíj megfizetése iránt indított perében a Borsod-AbaújZemplén Megyei Bíróság 10.P.20.006/2007/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő: ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét részben megváltoztatja, az alperest terhelő marasztalás összegét 624 670 (Hatszázhuszonnégyezer-hatszázhetven) forintra felemeli, melyből 516 491 (Ötszáztizenhatezer-négyszázkilencvenegy) forint után
- április 26-tól 108 179 (Egyszáznyolcezer-egyszázhetvenkilenc) forint után
- július 21-től az elsőfokú ítéletben írt mértékű kamat megfizetésére köteles az alperes. Az alperes által fizetendő elsőfokú perköltség összegét 72 480 (Hetvenkettőezernégyszáznyolcvan) forintra felemeli. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 38 000 (Harmincnyolcezer) forint másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: Az alperes által üzemeltetett H. város, P. utca ... szám alatt található C.E. elnevezésű létesítményben vendéglátóegység és szálláshely is található, melyben az alperes nyilvános zeneszolgáltatást végzett. A
- május
- napján kelt, az alperes képviseletében eljárt munkavállaló által aláírt és hivatalos bélyegzővel is ellátott adatszolgáltatási lap tanúsága szerint a vendéglátóhely 50 fő befogadóképességű, 8-tól 22-óráig tart nyitva II. kategóriájú és music center működik benne. A kereskedelmi vendéglátóhely vonatkozásában kitöltött adatlap szerint az egység egész évben nyitva tart, egyéb település besorolású, hotel-szálloda-gyógyszálló, négycsillagos és 16 apartmannal működik. A szobákban tv-készülékek működnek. A felperes
- április
- napjától -
- szeptember
- napjáig terjedő negyedéves lebontású időszakokra a gépzene szolgáltatás és a szobai zeneszolgáltatás ellenértékeként különböző összegeket számlázott le az alperesnek, aki a számlák és mellékletek tartalmát nem kifogásolta, azonban a díjakat nem fizette meg. Mindezekre tekintettel a felperes több fizetési meghagyásos eljárást is kezdeményezett igénye érvényesítésére, melyek perré alakultak, ezen perek pedig egyesítésre kerültek. A felperes keresetében 525 126 forint és annak
- április
- napjától, továbbá 108 179 forint és annak
- július
- napjától a kifizetés napjáig járó törvényes késedelmi kamatának megfizetésére, valamint perköltség viselésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozással, hogy a perbeli időszakban a music center már nem működött a vendéglátóegységben, az a konyhában került elhelyezésre és csak az ott dolgozók szórakoztatását szolgálta. Hivatkozott továbbá arra is, hogy a szobákban elhelyezett tv-készülékeken csak az M1 adását lehet fogni, azon pedig nem történik zenesugárzás, valamint sérelmezte, hogy a felperes nem tájékoztatta őt a jogdíjkiszabás feltételeiről. Az első fokon eljárt bíróság ítéletében 177 633 forint és kamatai megfizetésére, valamint perköltség viselésére kötelezte az alperest. Indokolásában kifejtette, hogy az alperesnél munkaviszonyban álló tanúk vallomására tekintettel tényként fogadható el, hogy a perbeli időszakban gépzenei szolgáltatás nem volt a vendéglátóegységben, a music center a konyhában volt elhelyezve, ennek okán ezen időszakokra nem követelhető díjfizetés. Elvetette azonban az alperes azon védekezését, mely szerint a szobákban csak az M1 televízió adását lehet fogni, mert bizonyítást nyert az eljárás során, hogy bár változó minőségben, de parabola antennán külföldi - zenét sugárzó - adókat is lehet fogni. Elvetette a felperes azon kifogását, mely szerint a jogdíjfizetés feltételeiről őt a felperes nem tájékoztatta, hiszen bizonyíthatóan átvette a számlákat azok mellékleteivel együtt és az adatszolgáltatási lap is a rendelkezésére állt, mindezekből pedig levezethető az őt terhelő jogdíjfizetési kötelezettség. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását és az alperes kereseti kérelmének megfelelő marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy az adatszolgáltatási lapokon - melyeket az alperes alkalmazottja aláírt és bélyegzővel ellátott - a felperes tájékoztatta az alperest, hogy a zenefelhasználásban bekövetkezett változásokat azonnal, írásban be kell jelentenie, mert ezeket a felperes csak a bejelentést követő időszak tekintetében tudja figyelembe venni. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.22.822/1997/
- számú ítéletére, mely szerint a folyamatos zeneszolgáltatás vélelemének megdöntését kizárólag az alperestől érkezett írásbeli bejelentés eredményezheti. A tanúvallomások tekintetében leszögezte, hogy az alperesi alkalmazottak érdektelen tanúkénti minősítése és az ő vallomásukra alapított tényállási megállapítások erősen aggályosak, hiszen az alperesnél állnak a mai napig is alkalmazásban, tőle függő helyzetben vannak. Végül pedig leszögezte, hogy az alperes 2002 óta rendszeresen kapta a fizetési értesítőket és azokkal szemben soha nem emelt kifogást. Az ítélőtábla a fellebbezést a Polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 256/A. §
(1)bekezdésének f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Ennek során a fellebbezéssel nem támadott marasztaló rendelkezést a Pp. 253. §-ának
(3)bekezdésére figyelemmel fellebbezés hiányában nem érintette az alperesnek a kereseti kérelem szerinti marasztalása iránt előterjesztett fellebbezését túlnyomórészt alaposnak találta. A
- május
- napján kelt adatszolgáltatási lapot az alperes alkalmazottja írta alá és látta el az alperes bélyegzőjével, mindez a zeneszolgáltatás tényének elismerését és a jogdíjfizetési kötelezettség tudomásulvételét jelentette. Az adatszolgáltatási lap tartalmazza azt a felhívást, mely szerint a zenefelhasználásban bekövetkezett bármiféle változást a szerzői jogról szóló
- évi LXXVI. törvény (továbbiakban: Szjt.)
- §
(4)bekezdésében foglalt rendelkezés alapján írásban be kell jelenteni a felperesnek. Az alperes ilyen irányú bejelentéssel nem élt a felperes felé a music center vendéglátóegységből történt eltávolításakor. Ezt maga az alperes sem vitatta. Az Szjt. 16. §
(1)bekezdése alapján a szerzőnek kizárólagos joga van a mű anyagi és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására és minden egyes felhasználás engedélyezésére. A szerzői hozzájárulást művének felhasználásához az Szjt. 25. §
(1)bekezdése alapján már nyilvánosságra hozott zenemű és irodalmi mű nyilvános előadása esetében abban az esetben kell megadottnak tekinteni, ha az irodalmi és zeneművek közös kezelését végző szervezet által megállapított jogdíjat e közös jogkezelő szervezetnek megfizették. Ugyanezen szakasz
(4)bekezdése alapján az
(1)bekezdésben szabályozott esetekben a tervezett felhasználást és a már megkezdett felhasználás megváltoztatását a felhasználó köteles a közös jogkezelő szervezetnek előzetesen bejelenteni, mely szervezet a felhasználást a helyszínen ellenőrizheti. Mindaddig, amíg nem kerül sor a Szjt. 25. §
(4)bekezdésében előírt változásbejelentésre, a szabályszerűen kitöltött és aláírt adatszolgáltatási lap alapján vélelmezhető a folyamatos zeneszolgáltatás. Az elsőfokú bíróság az alperesi nyilatkozatokat, - nevezetesen az alperes képviseletében eljáró vezérigazgató, valamint négy munkavállalója vallomását - mely szerint a 2005-2006os időszakban a music center már nem a vendéglátóegységben volt, alkalmasnak találta annak bizonyítására, hogy a keresettel érintett időszakban az alperesnél gépi zeneszolgáltatás nem működött. Az elsőfokú bíróság mérlegelésen alapuló döntése okszerűtlen következtetés eredménye. A Pp. 164. §
(1)bekezdése értelmében a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az alperes jogdíj-fizetést megalapozó zeneszolgáltatást végzett. Ennek a bizonyítási kötelezettségnek megfelelt a
- május
- napján felvett és szabályszerűen aláírt adatszolgáltatási lap. Az alperes az okirat tartalmát elismerte, abból tudomást szerzett arról, hogy amennyiben a zeneszolgáltatással felhagy, azt a felperesnek haladéktalanul, írásban be kell jelentenie. Ilyen bejelentés pedig egyik fél által sem vitatottan, nem érkezett a felpereshez. Az alperesnél dolgozó, tőle függő helyzetben lévő tanúk vallomása nem lehet alkalmas annak igazolására, hogy az általa üzemeltetett vendéglátóegységben gépi zeneszolgáltatás a perbeli időszakban nem volt. Összegszerűségében a felperesi számítás azonban pontatlan volt. Az helyesen a következő: 2005.IV.1-2005.VI.30 2005.VII.1-2005.IX.30 2005.X.1-2005.XII.31 2006.I.1-2006.III.31 2006.IV.1-2006.VI.30 2006.VII.1-2006.IX.30 Összesen: 98 918 Ft 99 677 Ft 011 Ft 531 Ft 354 Ft 108 179 Ft 670 Ft A fentiek szerint az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét a Pp.
- §-ának
(2)bekezdése alapján részben - a rendelkező rész szerint - megváltoztatta. A kamatszámítás tekintetében az elsőfokú bíróság ítéleti döntése helytálló. Az ítélőtábla a részbeni megváltoztatás következtében a módosult pernyertességi arányra tekintettel a Pp. 81. §
(1)bekezdése alapján az alperes által fizetendő elsőfokú perköltség összegét felemelte. A felperes fellebbezése túlnyomórészt sikeres volt ezért a Pp.
- §-a szerinti teljesítési határidővel az alperes másodfokú perköltség megfizetésére köteles, melynek összege meghatározásánál az ítélőtábla figyelemmel volt a fellebbezési illetékre és a 32/2003 (VIII.22.) IM rendelet
- §-a
(2)bekezdésének a) pontjára, az
(5)bekezdésben írtakra és a 4/A §.
(1)bekezdésében foglaltakra. D e b r e c e n,
- március
- napján Dr. Urhegyi Béla sk. a tanács elnöke, Dr. Csikiné dr. Gyuranecz Márta sk. előadó bíró, Szilágyiné dr. Karsai Andrea sk. bíró A kiadmány hiteléül: - kiadó -