Kfv.35337/2015/3 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A Kúria önkormányzati tanácsa által alkalmazni megtiltott helyi önkormányzati rendelet rendelkezése alapján nincs helye telekadó kivetésének temető ingatlanra. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.V.35.337/2015/3.szám A Kúria a dr. Turi Edit ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Posztós Mónika jogtanácsos által képviselt alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. június 14. napján kelt 28.K.28.960/2013/4. számú ítélete ellen a felperes által 5. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő ítéletet: A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 28.K.28.960/2013/4. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, az alperes V-B-007/03427/3-4/2012. számú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - megváltoztatja akként, hogy a felperest 2012. január 01. és 2012. május 14. között telekadó fizetési kötelezettség nem terheli. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 200.000 (azaz kettőszázezer) forint elsőfokú és 100.000 (azaz százezer) forint felülvizsgálati perköltséget. A kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. Indokolás A felperes a tulajdonát képező 178845 helyrajzi számú, 236.425 m2 temető funkciójú telke után 2012-ben telekadó bevallást nyújtott be a Budapest Főváros XX. kerület Pesterzsébet Önkormányzatának Polgármesteri Hivatala Közigazgatási és Adóosztályához /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/. Az elsőfokú hatóság a felperes terhére telektulajdona után 2012. évre a 2012. április 24. napján kelt AD-11461/12/2012. számú határozatával 71.163.925 Ft telekadót állapított meg. Indokolása szerint a Budapest Főváros XX. kerület Pesterzsébet Önkormányzatának többször módosított 37/2008.(XI.28.) Ök. számú rendeletének /a továbbiakban: Ök. r./ 6.§-a alapján a telekadó alapja a telek m2-ben számított területe, míg a telekadó évi mértéke a 7.§ értelmében a kerület egész területén egységesen 301 Ft/m2. A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény /a továbbiakban: Htv./ telekfogalmat meghatározó 52.§ 16. pontjának 2012. május 15-én hatályba lépett módosítása folytán az elsőfokú hatóság a 2012. május 16. napján kelt AD-11461/15/2012. számú határozatával módosította az AD-11461/12/2012. számú határozatát és a felperest 2012. évre 26.248.989 Ft telekadó megfizetésére kötelezte. Indokolása szerint a Htv. módosítása miatt a felperest csak 2012. január 1. és május 14. közötti időszakra terheli telke után telekadó-fizetési kötelezettség. A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2012. június 15. napján kelt VB-007/03427/3-4/2012. számú határozatának I. pontjában az elsőfokú hatóság AD-11461/12/2012.számú határozatát helybenhagyta, a II. pontban az elsőfokú hatóság AD-11461/15/2012. számú határozatát oly módon változtatta meg, hogy a rendelkező részéből az: „AD-11461/12/2012. számú határozatomat az alábbiak szerint módosítom" című szövegrészt és az indokolásból az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény /a továbbiakban: Art./ 135.§ /1/ bekezdésére való hivatkozást törölte, egyebekben az AD-11461/15/2012. számú elsőfokú határozatot is helybenhagyta. Az alperes 2013. február 14-én a BPB-007/00127/1/1/2013. számú határozatával a másodfokú határozata rendelkező részét megváltoztatta akként, hogy: az elsőfokú hatóság „AD-11461/15/2012. számú határozatával módosított AD-11461/12/2012. számú határozatát helybenhagyom". Döntését az Art. 31.§ /1/ bekezdése, 125.§ /4/-/5/ bekezdései, a Htv. 12.§ /1/ bekezdése, 17.§-a, 18.§a, 19.§-a, 21.§

1. a)pontja, 52.§ 16. pontja, a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény /a továbbiakban: Ötv./ 1.§ /1/-/2/ bekezdései, 8.§ /1/ bekezdése, 9.§ /1/ bekezdése, 63/A.§
2. f)pontja, 64.§-64/B.§-ai alapján hozta meg. Indokolása szerint a Htv. szabályozása értelmében 2012. január 1-től május 14-ig a temetőnek minősülő földterületek a telekadó tárgyává váltak. Az adózó alanyi jogon nem jogosult adómentességre, az a körülmény pedig, hogy a Fővárosi Önkormányzat kompetenciájába tartozó közfeladat ellátását segíti elő, nem adómentességi ok. A temetőfunkciót betöltő ingatlan a Fővárosi Önkormányzattól elkülönült, önálló jogi személyiséggel rendelkező felperes tulajdonát képezi, az ingatlanra az Ök. r. vonatkozik, a közterhet a Htv. kifejezett rendelkezése értelmében a kerületi önkormányzat jogosult bevezetni. Az adó kizárólag az azt megállapító önkormányzat bevételét képezi, az tőle nem vonható el. Az elsőfokú adóhatóság így módosított határozatával időarányosan jogszerűen szabott ki az adózó terhére telekadót. A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését, illetve megváltoztatását, és a telekadó fizetési kötelezettsége alóli mentesítését kérte. Előadása szerint a Fővárosi Önkormányzat és közötte közszolgáltatási keretszerződés van hatályban, amely hatósági árakon határozza meg a köztemetők fenntartásával, üzemeltetésével kapcsolatos maximális bevételeket. A telekadó megfizetésével alapvető temető-fenntartási munkálatokat kellene elvégezetlenül hagyni, a hatósági ár ugyanis nem fedezheti a telekadó mértékét, ilyen mértékű hatósági áremelést pedig a lakosság nem bír el. Telekadó fizetési kötelezettsége esetén fizetésképtelenné válna és működését sem tudná folytatni. Álláspontja szerint a budapesti köztemetők vonatkozásában a kerületi önkormányzatoknak - közöttük a helyi önkormányzatnak nincsen telekadó kivetési és beszedési jogosultságuk, az önkormányzati hatáskör nyelvtani, logikai, rendszertani és teleologikus, továbbá történelmi jogértelmezés szerint sem jelent önkormányzati adóhatósági hatáskört, a köztemető nem felel meg a Htv.-ben meghatározott, adóval sújtható telek definíciójának. Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint az alperes az ügyben irányadó tényállást helyesen állapította meg, helytálló volt az irányadó jogszabályok értelmezése és alkalmazása, amelyek alapján törvényes jogi következtetéseket vont le, határozata jogszerű rendelkezéseket tartalmaz. Rámutatott, hogy a felperes nem azért vált a helyi adó alanyává, mert a helyi önkormányzat e körben rendeletet alkotott, hanem azért, mert egy meghatározott időtartamra a Htv. a telekadó alanyává szabályozta. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését kérte. Fenntartotta a keresetében kifejtett jogi álláspontját. Az alkalmazott jogszabályok elsőfokú bíróság általi megsértése mellett hivatkozott az Alaptörvény 15. cikkének /2/ bekezdésére, 28. cikkére, 30. cikkének /1/ bekezdésére, hangsúlyozva, hogy teherbíró képességével nem áll arányban az ilyen mértékű telekadó kivetése. Az alperes ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte. A felperes 2014. október 1-jén kérelmet terjesztett elő az Ök. r. 6.§-7.§-ainak a Kúria önkormányzati tanácsa általi törvényességi vizsgálata, törvényellenességének és a perben való alkalmazhatatlanságának megállapítása, illetve a tárgyalásnak a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./ 155/C.§ /3/ bekezdésére alapított felfüggesztése iránt. Kérelmében kifejtette, hogy az adó mértékének meghatározásakor az önkormányzat köteles mérlegelni a telkek rendeltetését, az értékekben fennálló különbségeket, különös tekintettel az eltérő funkciókra, mivel pl.: a köztemetőknél a négyzetméter alapú adómérték - e telkek jellegénél, hasznosításánál és méretbeli jellemzőinél fogva - aránytalanságot eredményezhet. Az érintett önkormányzat a rendelet megalkotásakor mérlegelési kötelezettségének csak formálisan tett eleget, az Ök. r. az adómérték vonatkozásában nincs tekintettel sem a helyi sajátosságokra, sem az adóalanyok teherviselési képességére. Az Ök. r. szerinti adómérték temető telkek esetében a Htv. 6.§
3. c)pontjába ütközően törvényellenes, az adó mértéke túllép az adókénti funkción. Hivatkozott a Kúria önkormányzati tanácsának Köf.5017/2012., Köf.5022/2014/4. számú határozataira, és budapesti XXI. kerületi temetőre vonatkozó szakértői véleményt nyújtott be, amely Budapest számos kerületéből tartalmaz összehasonlító adatokat. A Kúria Kfv.V. tanácsának álláspontja szerint - figyelemmel a perbeli tényállásra és az irányadó jogi szabályozásra - az Ök. r. 7.§-ában foglalt adómérték és a Htv. 6.§ c)-
4. d)pontjai nincsenek összhangban. A Kúria a Köf.I.5.081/2012/4. számú határozatában már kimondta, hogy a fővárosi önkormányzatot terhelő össztelepülési érdekű feladat esetén a kerületi önkormányzat a telekadó mértékének meghatározásakor a Htv. 6.§
5. c)pontja szerinti helyi sajátosság körében köteles értékelni azt a körülményt, hogy illetékességi területén köztemető közszolgáltatási funkcióval terhelt telek is van, mivel e közszolgáltatásnak a kerületi önkormányzat és az önkormányzatot alkotó helyi közösség - is érintettje. A Htv. 6.§
6. c)pontja előírja az önkormányzati jogalkotó számára, az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez, és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan állapítsa meg, az adómérték ne oldódjon el számottevően az adótárgy értékétől, ne jelentsen súlyos aránytalanságot az adóalany adóztatott vagyonához képest. A teherbíró képességet meghaladó, a vagyont elvonó, konfiskáló jellegű az az adó, amely mértékénél fogva és az adó tárgyát képező vagyontömeghez képest súlyosan aránytalan. Az ilyen adó elveszti az adóhoz, mint jogintézményhez kapcsolódó jellegzetességeit, és lényegében szankciónak tekinthető, amely az adó intézményével összeegyeztethetetlen. A Kúria a Köf.I.5.022/2014/4. számú határozatában azt is kifejtette, hogy a fővárosi önkormányzatot terhelő összetelepülési érdekű feladat esetén a kerületi önkormányzat a telekadó mértékének meghatározásakor a Htv. 6.§
7. c)pontja szerinti „helyi sajátosság" körében köteles értékelni azt a körülményt, hogy illetékességi területén köztemető közszolgáltatási funkcióval terhelt telek is van, mivel e közszolgáltatásnak a kerületi önkormányzat - és az önkormányzatot alkotó helyi közösség - is érintettje. A Kúria Kfv.V. tanácsa szerint a per összes adata alapján kétséges, hogy az Ök. r.-beli adómérték megállapítása során a Budapest Főváros XX. kerület Pesterzsébet Önkormányzat Képviselőtestülete a kifejtett elvek alapján járt volna el. Mindezek folytán a Kúria - figyelemmel a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 48.§ /3/ bekezdésére - a Pp. 155/C.§ /1/ bekezdése szerinti nemperes eljárást kezdeményezett, a per tárgyalását a /3/ bekezdésnek megfelelően felfüggesztette, és indítványozta a Kúria önkormányzati tanácsánál a Budapest XX. kerület Pesterzsébet Önkormányzat Képviselőtestületének a helyi telekadóról szóló, többszörösen módosított Ök. r.-e 2012. január 1. és május 14. között hatályos 7.§-ának vizsgálatát, a jogszabálysértés megállapítását, a rendelkezés megsemmisítését, valamint a perben való alkalmazás tilalmának kimondását. Az indítvány alapján a Kúria eljárt önkormányzati tanácsa a 2015. április 14. napján kelt Köf.5066/2014/4. számú határozatában megállapította, hogy a Budapest XX. kerület Pesterzsébet Önkormányzata Képviselő-testület Ök. r.-ének 2012. január 1. és 2012. május 14. között hatályos 7.§-a törvényellenes volt, hogy az Ök. r. 2012. január 1. és 2012. május 14. között hatályos 7.§-a nem alkalmazható a Kúria Kfv.V.35.578/2013. számú folyamatban lévő perében, valamint valamennyi, a törvényellenesség megállapítása időpontjában valamely bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben. A határozat indokolása szerint: „Elöljáróban rögzíti a Kúria önkormányzati tanácsa azt, hogy az érintett önkormányzat a támadott Ök. r.-t az Alaptörvény 32. cikk /2/ bekezdésére visszavezethető, a Htv. rendelkezései alapján végrehajtó jellegű jogalkotói jogkörében alkotta meg. Ezért az Ök. r. nem lehet ellentétes - egyéb jogszabályi rendelkezések mellett - a Htv. szabályozásával sem. A bírói kezdeményezés alapján az önkormányzati tanácsnak arra a kérdésre kellett választ adnia, hogy jogszerűen terhelte-e az adózót a 2012. január 1. és május 14. közötti időben az Ök. r. 7.§-a szerinti mértékű adóval. Az Ök. r. 7.§-a értelmében [a] telekadó éves mértéke a kerület egész területén egységesen: 301 Ft/m2. A kérdés megválaszolását megelőzően az alábbi jogi tényeket szükséges rögzíteni: az adózó olyan gazdálkodó szervezet, amely Fővárosi Közgyűlés köztemetőkről és a temetkezés rendjéről szóló 58/2000.(X.26.)Főv. Kgy. rendelete (a továbbiakban: Kgy.r.) peresített időszakban hatályos 1.§
8. h)pontja alapján „köztemető fenntartási feladatok ellátására kötelezett szerv", amely „a fővárosban a köztemető fenntartói kötelezettség alanya" (…), kifejezetten a Fővárosi Közgyűlés temetkezési közszolgáltatási kötelezettségének céljaira létrehozott gazdálkodó szerv. Rögzítendő továbbá az is, hogy a temetőkről és a temetkezésről 1999. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Ttv.) 3.§
9. a)és
10. b)pontjai, valamint az azzal azonosan szabályozó Kgy.r. 1.§
11. a)és
12. b)pontjai értelmében a temető meghatározott rendeltetéssel bíró, „különleges terület", míg a köztemető az a terület, „(…) amelyben az önkormányzat - a temető tulajdonosával kötött megállapodás alapján - a köztemető fenntartására vonatkozó kötelezettségét teljesíti." Az érintett önkormányzat által adótárgyként kezelt telkek a Kgy.r. hatálya alá tartozó temetők, amelyek a 2.§ /1/ bekezdésében hivatkozott 1. számú melléklet 1/A. számú melléklete szerinti „köztemetői megállapodással érintett temetőterületek", azaz funkciójukat tekintve köztemetők. Szükséges rögzíteni továbbá azt is, hogy a Htv. 3.§ /2/ és /3/ bekezdései - figyelemmel a Htv. perbeli időszakban hatályos 52.§ 26. és 35. pontjaira - az alapperbeli adózóra nem vonatkoztathatók. Mindazonáltal az adózó vállalkozási tevékenységének tartalma jogszabályi keretek között érvényesülő közszolgáltatás. Az önkormányzati tanács Köf.5051/2013. számú határozatának (a továbbiakban: Köf.h.) II.4. pontjában összefoglalt szabályozás-történet alapján egyértelmű, hogy a törvényalkotó a köztemető funkciót ellátó telkeket nem vette ki az adótárgyak közül a 2012. január 1. és május 14. közötti szabályozási időszakban - szemben a 2011. november 30-ig hatályos és a 2012. május 15-étől hatályos szabályozással. A Htv. 1.§ /1/ bekezdése értelmében „[e] törvény felhatalmazása és rendelkezései szerint a települési (községi, városi, fővárosi és kerületi) önkormányzat képviselőtestülete (a továbbiakban: önkormányzat) rendelettel az illetékességi területén helyi adókat (a továbbiakban: adót) vezethet be." A helyi adó kivetésére tehát az érintett önkormányzat törvényi felhatalmazás alapján válik jogosulttá, de az csupán lehetőség a számára. A Köf.h. II.8. pontja kifejezett utalást tartalmaz arra, hogy a települési önkormányzati jogalkotókat a Htv. szabályozása nem mentesíti, sőt ilyen esetekben is kötelezi a helyi sajátosságok figyelembe vételére. A Htv. 6.§
13. c)pontja szerinti szempontok „…indokolhatják az egységesen meghatározott nm-alapú adómérték differenciálását. Egyéb mentességi ok, illetve mentességi lehetőség hiányában az önkormányzatoknak az adóalap meghatározásakor van lehetőségük az önkormányzati közfeladatokat szolgáló földterületek esetében e sajátosság értékelésére." E megállapítás a Köf.5022/2014. számú határozatra tekintettel azzal egészítendő ki, hogy a „helyi sajátosságokat" nem csupán az adómérték meghatározásánál kell az önkormányzati jogalkotónak értékelnie, hanem önmagában az adó kivetésének megfontolását is indokolttá tehetik. Az önkormányzati tanács eddig gyakorlatában több alkalommal foglalkozott a Htv. 6.§
14. c)pontja szerinti, az önkormányzat gazdálkodási követelményeivel és az adózó teherbíró képességével egyenértékű követelménynek minősülő „helyi sajátosságok" tartalmának meghatározásával. Az adómérték meghatározásakor figyelembe veendő szempontok bármelyikének sérelme az Ök. r. vonatkozó rendelkezése törvényellenességének megállapítására vezet. Az önkormányzati tanács helyi sajátosságként tekintett az eddigiekben a külterületi ingatlanok méretbeli sajátosságaira, a funkcióbeli különbségekre (pl. a Kúria Köf.5045/2013. számú határozata), a településen belüli elhelyezkedésre (pl. a Kúria Köf.5001/2013. számú határozata). Az adótárgy funkciója eredményezhet olyan sajátosságot, amelyre tekintettel kell lenni a telekadó mértékének megállapításakor. Budapest az Alaptörvény F) cikk