A határozat elvi tartalma: A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést

adózó igazolhatja hitelt érdemlő adatokkal. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.V.35.073/2015/6.szám A Kúria a dr. Juhász Gábor István ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Illés László jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága,mint a Nemzeti Adóés Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága jogutódja alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

1. december
2. napján kelt 17.K.32.159/2014/
3. számú ítélete ellen a felperes által
4. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 17.K.32.159/2014/
5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg

alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg

államnak - külön felhívásra 1.974.300 (egymillió-kilencszázhetvennégyezer-háromszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen

ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I n d o k o l á s

adóhatóság a felperesnél 2003-2006. évekre személyi jövedelemadó (szja) és százalékos egészségügyi hozzájárulás (eho) adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió során

adózás rendjéről szóló

1. évi XCII. törvény (Art.)
2. §

t állapította meg, hogy a felperesnek

1. évben 38.060.160 Ft,
2. évben pedig 2.327.354 Ft forráshiánya keletkezett. Ezekben

években, a felperes által nem vitatott készpénzes kiadások, aránytalanul meghaladták készpénzes bevételeket.

elsőfokú adóhatóság, ezért a felperes terhére, szja és eho adónemekben

1. és
2. évekre összesen 19.743.078 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet írt elő, 9.871.537 Ft adóbírságot szabott ki, 9.580.723 Ft késedelmi pótlékot számított fel. A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a
3. február
4. napján kelt határozatában

elsőfokú határozatot helybenhagyta.

volt a jogi álláspontja, hogy a felperes,

Art. 109. §

az

t, hogy egy Cipruson bejegyzett gazdasági társaságtól

1. november 17-én 40.000.000 Ft hitelt kapott volna, amit két részletben, amerikai dollárban és euróban folyósítottak volna részére
2. július 25-én, illetve
3. szeptember 26-án 16.000.000 Ft, illetve 24.000.000 Ft összegben. A ciprusi cég képviselője nyilatkozatában megerősítette ugyan a hitelnyújtást, készpénz átutalásokról kiállított bizonylatokat nyújtott be, de nem csatolt könyvelési bizonylatokat. A „hitellehívási jegyzőkönyv" és „készpénzátvételi elismervény" elnevezésű okiratok ezért nem alkalmasak annak kétséget kizáró igazolására, hogy a készpénzátadások

ezekben foglaltak szerint mentek volna végbe. A ciprusi cég bankszámlájáról történő kifizetések, a felvett összegek nagysága, és készpénzfelvételek időpontja sem hozható összefüggésbe a hitelügylettel. Egyébként sem tekinthető okszerű, racionális magatartásnak, hogy a hitelnyújtó több részletben és több mint egy évvel a kölcsönnyújtás időpontja előtt, a kölcsön adott összegtől eltérő összegekben venné fel a készpénzt, majd

t megőrizve várna a kölcsönnyújtásra. Nem áll rendelkezésre hitelt érdemlő adat arra nézve sem, hogy a bankszámláról felvett összegek a kölcsönnyújtások időpontjában is rendelkezésre álltak voltak és ezek kerültek volna átadásra a felperes részére. Nincs bizonyíték arra sem, hogy a pénzeszközöket a ciprusi cég, illetve felperes által megjelölt széfben helyezték volna el. A széflátogatás kimutatás adatai is ellentmondanak a ciprusi cég képviselője által tett nyilatkozatnak, mivel a kölcsönadás napján a széfet nem nyitották fel. Nincs olyan hitelt érdemlő bizonyíték, amely alátámasztaná a ciprusi cégtől származó valuta továbbértékesítését, a pénzváltások tényleges megtörténtét.

elsőfokú adóhatóság helytállóan értékelte a felperes terhére

t a körülményt is, hogy fedezethiányának forrására vonatkozó előadását csak

adóhatósági megállapítások ismeretében terjesztette elő. A felperes keresetében

adóhatósági határozatok javára történő megváltoztatását, fizetési kötelezettsége törlését, másodlagosan

adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését és

elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte.

elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította, álláspontja a következő volt: A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérés igazolására,

Art. 109.§

összeget állítólag részére kölcsönadó, illetve

ezt Ft-ra váltó cég működésére nincs ráhatása.

ügylet felperes szerinti megtörténtét kizáró körülmény, hogy

összeget a ciprusi cég képviselőjének nyilatkozata szerint a kölcsönnyújtás előtt széfben helyezték el, de ezt semmi nem támasztja alá és a széflátogatási kimutatás is ellentmond a képviselő előadásának. Nem igazolt kétséget kizáró módon

összeg forintra történő átváltása sem.

ügylet tényleges megtörténtét igazoló okiratok nem állnak rendelkezésre, ezért

alperes határozata, a felperes által vitatott körben, nem jogszabálysértő. A jogerős ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, a jogszabályoknak megfelelő olyan új határozat meghozatalát, amely megállapítja a keresettel támadott határozatok jogszabálysértő voltát, ezeket hatályon kívül helyezi, egyben

elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezi.

Art. 97. §

zal érvelt, hogy a jogszabályi rendelkezések nem írják elő, hogy érvelését csak meghatározott bizonyítékokkal támaszthatja alá. A hitelnyújtást, a pénzátadást, a forintra váltást tanúvallomásokkal is igazolhatja és okiratokat is rendelkezésre bocsátott a hitelnyújtás,

átváltás és

összeg részére történő átadásának igazolására. Álláspontja szerint

alperes és

elsőfokú bíróság olyan bizonyítékokat értékelt a terhére, amelyek

ő „bizonyítási körén kívül esnek".

alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A becslési eljárásra nem a felperes által megjelölt törvényhelyeket kell alkalmazni, mivel ezek általános szabályokat tartalmaznak. A becslési eljárásra speciális rendelkezések,

Art. 109. §

irányadók, amelyek

írják elő, hogy

adóhatóságnak kell bizonyítania a becslés jogalapjának és módszerének jogszerűségét, a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést pedig

adózó igazolhatja hitelt érdemlő adatokkal. A felperes nem vitatta a becslés jogalapját, módszerét. A becslési eljárás tekintetében a kötött bizonyításra vonatkozó szabályozást a 2006. évi LXI. törvény 120. §-a iktatta be, ez 2006. július 17-től hatályos, és csak

okban

eljárásokban kell alkalmazni, amelyekben

adózó nyilatkozatában megjelölt vagyongyarapodás forrásának megszerzésére

1. szeptember
2. napját követően került sor. A felperes felülvizsgálati kérelemben kifejtett érvelésével ellentétben

alperes és

elsőfokú bíróság sem hivatkozott arra, hogy a felperes által megjelölt bizonyítékok

ért nem fogadhatók el, mert nem felelnek meg

Art. 2006. július 17. napjától hatályos 109. §

olyan adat számít, amely ellenőrizhető, alátámasztható, önmagában és/vagy egyéb rendelkezésre álló adatokkal egybevetve is alkalmas a vele igazolni kívánt konkrét tény alátámasztására, kétséget kizáró bizonyítására.

elsőfokú bíróság valamennyi felperes által megjelölt adatot, tényt, körülményt, bizonyítékot egyenként és egymással egybevetve is értékelt a becslési eljárásra irányadó szabályoknak, a Pp. 164. §

onban, rendkívüli jogorvoslati jellege miatt, nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek (Pp. 275.§, BH2002.29., BH2012.179.).

elsőfokú bíróság bizonyítékértékelése okszerű, megfelel a logika szabályainak, helytálló ténybeli és jogkövetkeztetést tartalmaz arra nézve, hogy a felperes által szolgáltatott bizonyítékok miért nem alkalmasak a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérés hitelt érdemlő igazolására. A bizonyítás eredménytelenségének következményeit a felperesnek kell viselnie

Art 97.§

adózó javára, hanem terhére kell értékelni. Mindezek alapján a Kúria

t állapította meg, hogy a jogerős ítélet, a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben, nem sért jogszabályt, ezért a Pp. 275. §

illetékekről szóló

1. évi XCIII. törvény
2. §