A határozat elvi tartalma: Teljesített termékértékesítésről kiállított számla alapján igényelhető vissza a számlán feltüntetett adó. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.V.35.795/2014/9.szám A Kúria a dr. Zsoldos Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Zsoldos Mariann ügyvéd/ által képviselt felperesnek a dr. Nagy Gabriella jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Középmagyarországi Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. június 6. napján kelt 12.K.30.104/2014/8. számú ítélete ellen a felperes által 10. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.30.104/2014/8. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 20.000 (azaz húszezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy felhívásra - 70.000 (azaz eljárási illetéket. fizessen meg az államnak - külön hetvenezer) forint felülvizsgálati Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I n d o k o l á s A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Adóigazgatósága /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/ a felperesnél 2011. október 1. - december 31. közötti időszakra általános forgalmi /áfa/ adónemben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésének eredményeként a 2013. június 27. napján kelt határozatával a felperes terhére/javára áfa adónemben adókülönbözetet nem állapított meg. A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2013. október 22. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény /a továbbiakban: Áfa tv./ 2.§
- b)pontja, 9.§ /1/ bekezdése, 19.§-a, 62.§-a, 63.§ /1/ bekezdése, 119.§ /1/ bekezdése, 120.§
- b)pontja alapján hozta meg. Indokolása szerint adózó adóbevallásában 2011. október-december időszakra 139.625.000 Ft adóalapot, közösségen belüli termékbeszerzés után 34.906.000 Ft fizetendő és 34.906.000 Ft levonható adót szerepeltetett. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a revízió azt állapította meg, hogy a ciprusi adóalany /adózó közösségi partnere: a D. L./ 2011. szeptember 28-án kiállította a 0009/11. számú számláját, azonban a termék /mezőgazdasági gép/ értékesítése a vizsgált időszakban nem történt meg. A 2012. május 9-én kelt átadás-átvételi jegyzőkönyv, illetve a CMR fuvarokmány igazolja, hogy a termék csak 2012. május 9-én került adózó birtokába. A ciprusi adóhatóság válaszirata szerint a ciprusi cég a terméket egy kínai társaságtól rendelte meg, azonban a kínai cég fantomtársaság volt, ezért egy szlovák társaságtól szervezte meg az áru leszállítását. Helytállóan állapította meg az elsőfokú hatóság, hogy mivel a vizsgált időszakban közösségi termékbeszerzés nem történt - a ciprusi adóalany, mint értékesítő által kiállított számla meglététől függetlenül -, adózónak közösségen belülről történő termékbeszerzés alapján a vizsgált időszakban nem keletkezett adófizetési kötelezettsége, így a termékbeszerzés után levonható adó a bevallásban szereplő 34.906.000 Ft helyett 0 Ft összegű. Az Áfa tv. megjelölt rendelkezései alapján a közösségi termékbeszerzés is abban az esetben minősül teljesítettnek, vagyis ténylegesen megvalósult ügyletnek, ha a termékkel való tulajdonosként történő rendelkezési jog átszáll a termék beszerzőjére, továbbá feltétel az is, hogy az értékesített termék elhagyja az értékesített adóalany tagállamát. A felperes keresetében az adóhatározatok indokolási részének megváltoztatását kérte. Álláspontja szerint az adóhatóság határozatait az Áfa tv. hivatkozott rendelkezéseit, továbbá a 21.§ /1/ bekezdését, 55.§ /2/ bekezdését, 56.§-át, 60.§ /1/ és /2/ bekezdéseit megsértve hozta meg, mert ügyében az a szabály alkalmazandó, amely az adófizetési kötelezettséget a számla kibocsátásához köti, és ebből következően az adófizetési kötelezettsége is 2011. IV. negyedévben állt be. Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint peres felek között a vita abban állt, hogy mikor minősül teljesítettnek egy ügylet közösségen belüli termékbeszerzés esetén. Az Áfa tv. 2.§
- b)pontja alapján adót kell fizetni terméknek az Európai Közösségen belül egyes, belföldön és ellenérték fejében teljesített beszerzése után. A hangsúly az elsőfokú bíróság álláspontja szerint - jelen perbeli esetben - a teljesített előíráson van. A közösségen belüli termékbeszerzés esetén az ügylet akkor minősül teljesítettnek az Áfa tv. 21.§ /1/ bekezdése alapján, ha a vevő a tulajdonosként való rendelkezési jogot megszerezte, valamint az értékesített termék a terméket értékesítő adóalany közösségi tagállamát elhagyja. Nem értékelhető tehát alapos hivatkozásnak a felperes azon nyilatkozata, hogy a tulajdonosként való rendelkezési jog megszerzéséhez nem kell a dolog elszállítása sem, mivel a közösségen belüli termékbeszerzés esetén törvényi feltétel az is, hogy a közösség egyik tagállamából a termék a közösség másik tagállamába kerüljön. Az ügylet teljesítése e két feltétel együttes fennállásával valósulhat meg. Ennek nem mond ellent az Áfa tv. 63.§ /1/ bekezdése sem, amely ugyanis nem önmagában a számlakibocsátáshoz köti a fizetendő adó megállapításának időpontját, hanem olyan számla kibocsátáshoz, amely az ügylet teljesítését tanúsítja. Más időpontként - amikor legkésőbb a teljesítést követő hónap 15. napján kell megállapítani az adót - szintén a teljesítéshez köti az Áfa tv. 63.§ /1/ bekezdése az adó megállapításának kötelezettségét. A rendelkezésre álló dokumentumok alapján pedig az állapítható meg, hogy bár a számla kibocsátása 2011. szeptember 28-án történt, a termék az értékesítő tagállamából Magyarországra csak 2012. május 9-én került. Az Áfa tv. 55.§ /2/ bekezdése felperes ügyében nem alkalmazható, ez a rendelkezés ugyanis a számlakibocsátás tényéhez köti az adófizetési kötelezettség keletkezését, és ekkor a számlakibocsátás miatt az adófizetési kötelezettség a számlán a termék értékesítőjeként megjelölt személyre áll be. Ezzel szemben a felperes jelen esetben a számlán vevőként szerepel. Rámutatott továbbá az elsőfokú bíróság, hogy az Áfa tv. 60.§ /1/ bekezdése a belföldi fordított adózás esetét szabályozza, amely nem a perbeli ügylet. A felperesnek miután adófizetési kötelezettsége a vizsgált időszakban nem keletkezett, úgy az Áfa tv. 119.§ /1/ bekezdése, 120.§
- b)pontja alapján adólevonási jogot sem érvényesíthetett. Nem releváns, hogy a következő vizsgálattal érintett bevallási időszakokban az adóhatóság ellenőrzésének a teljesítés körében mi lesz az eredménye, ugyanis az adóhatóság a vizsgálattal érintett időszakban csak és kizárólag azt állapította meg, hogy 2011. IV. negyedévben a számlában feltüntetett termékértékesítés nem történt meg, amely tényt a felperes semmilyen bizonyítékkal nem cáfolta meg. A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését, illetve az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete az Áfa tv. 2.§
- b)pontja, 9.§ /1/ bekezdése, 19.§-a, 21.§ /1/ bekezdése, 55.§ /2/ bekezdése, 56.§-a, 60.§ /1/-/2/ bekezdései, 62.§-a, 63.§ /1/ bekezdése, 119.§ /1/ bekezdése, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./ 132.§ /1/ bekezdése rendelkezéseit sérti. Felülvizsgálati kérelme teljesítését „a perben már előadottak szerint megjelölt okból" kérte, egyéb indokot felülvizsgálati kérelme nem tartalmaz. Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Pp. XX. fejezetében szabályozott közigazgatási perben a 324.§ /1/ bekezdése alapján e fejezetben foglalt eltérő rendelkezés hiányában a Pp. általános szabályait kell alkalmazni. A felperes keresetlevelének így a Pp. 121.§ /1/ bekezdésében előírt kötelező tartalmi elemei mellett tartalmaznia kellett a Pp. 330.§ /1/-/2/ bekezdésében foglaltakat is, azaz meg kellett jelölni azt a jogszabályt, amelyet a felperes szerint a hatóság határozata sért, és indokolni kellett, hogy mi a jogsérelem. A bíróság a keresetről - a Pp. 215.§-a szerint a keretei között - a Pp. 212.§ /1/ bekezdése alapján ítéletben határoz. A keresetben foglaltak, a perben előadottak az elsőfokú peres eljárás részét képezik, ahogyan az érdemi döntés (az ítélet) is. A jogerős ítélettel szemben rendkívüli jogorvoslat: ténykérdésben perújítás, jogkérdésben felülvizsgálati eljárás kezdeményezhető. A felülvizsgálati eljárás során a Kúria az általános szabályok megfelelő alkalmazásával jár el (Pp. 270.§ /1/ bekezdés), a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő félnek pedig a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja (Pp. 272.§ /2/ bekezdés). A felperes felülvizsgálati kérelme nem tartalmazza a Pp. 272.§ /2/ bekezdésében előírt kötelező jogi indokolást, annak előadását, hogy a megjelölt jogszabályhelyeket az elsőfokú bíróság ítélete miért sértené, jogszabályokon alapulóan mi az a jogi indokolás, amely megalapozná a kérelem teljesítését. A „perben már előadottak" a keresetre tartoznak, az ítéletre csak az annak meghozatala után előterjesztettek vonatkoztathatók, ami azonban a felperes részéről elmaradt, jogi indokolás hiányában a Kúriának nem volt mit-mivel összevetnie, érdemi felülvizsgálatot a felperes felülvizsgálati kérelmének - törvényben előírt tartalmi elem - hiánya miatt nem végezhetett. A Kúria megállapította továbbá, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 221.§ /1/ bekezdésében foglaltaknak mindenben megfelelő ítéletet hozott: tényállása a valósággal egyező, rendkívül részletes és pontos, ismertette az elsőfokú határozatban, a fellebbezésben, a másodfokú határozatban foglaltakat, a kereset, az ellenkérelem tartalmát, idézte az irányadó jogszabályokat, amelyek helyes jogértelmezésével jogszerűen döntött, jogi indokolása teljes körű, közérthető és alapos. Helytálló jogértelmezéssel kidolgozta azt is, hogy a felperes által hivatkozott Áfa tv. 55.§ /2/ bekezdése, 60.§ /1/ bekezdése ügyében miért nem alkalmazhatóak. A Kúria a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyek alapján megállapította, felperes azon jogszabályi előírásokat, hogy adófizetés Közösségen belüli teljesített termékbeszerzéshez kapcsolódik (Áfa tv. 2.§
- b)pont), illetve, hogy termék Közösségen belüli teljesített beszerzése a termék feletti tulajdonosként való rendelkezést, illetve azt jelenti, hogy a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor a Közösség más tagállamában van, mint ahol az a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor volt (Áfa tv. 21.§ /1/ bekezdés), jogszabályhelyekre alapítottan nem cáfolta meg, ahogyan azt sem, hogy vonatkozásában e jogszabályhelyek helyett más jogszabályokat kellett volna alkalmazni. Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275.§-ának /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Kúria a felperest a Pp. 270.§-ának /1/ bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78.§-ának /1/ bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati perköltsége megfizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről és mértékéről a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50.§-ának /1/ bekezdése, a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986./VI.26./ IM rendelet 13.§-ának /2/ bekezdése alapján rendelkezett. Budapest, 2015. november 5. Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Magdolna sk. bíró