Bf.346/2015/18 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdés d.) pont), ezért mint erőszakos többszörös visszaesőt életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy az elítélt a büntetésből legkorábban 30 év elteltével bocsátható feltételes szabadságra. A vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendelte. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosításért, annak megállapítása végett, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható, a vádlott és védője téves minősítés miatt és enyhítésért jelentett be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF. 1167/2015/

1. számú átiratával az ügyészi fellebbezést fenntartotta, a vádlott és védője fellebbezését nem tartotta alaposnak. Álláspontja szerint a törvényszék az eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le, az ügy megítéléshez szükséges bizonyítékokat beszerezte. Részletes és logikus indokát adta mérlegelési tevékenységének, részletezte, hogy mely bizonyítékot miért fogadott el. A megállapított tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, a cselekmény jogi minősítése is törvényes. Az időmúlást enyhítő körülményként értékelte a törvényszék, holott a bűncselekmény elkövetése óta eltelt idő nem tekinthető hosszúnak. A fő- és mellékbüntetés neme és mértéke megfelelő. Az erőszakos többszörös visszaeső vádlott kiemelkedő tárgyi súlyú cselekményt követett el korábbi szabadságvesztés büntetése töltése alatt egy nála gyengébb fizikumú személy sérelmére hosszan tartó bántalmazással, ezért feltételes szabadságra bocsátásának kizárása indokolt az
2. évi IV. tv. 47/A.§

(1)és

(3)bekezdései alapján. Indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék ítéletét nyilvános ülésen eljárva - melyen az ügyész nem kíván részt venni - változtassa meg akként, hogy a vádlott feltételes szabadságra bocsátásának lehetőségét zárja ki. A nyilvános ülésen a vádlott bejelentette, hogy kirendelt védőjét nem fogadja el, családtagja védőt kíván meghatalmazni. Hivatkozott 2015. júniusában kezdődött betegségére, amelynek következményeképpen mozgása nehezített. Ekörben egy fizikoterápiára utaló fürdési engedélyt csatolt. Az orvos-szakértői véleményt nem tartotta elfogadhatónak, véleménye szerint 40 percnyi idővel nem tudnak elszámolni. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság által helytelenül terhére rótt cselekményt nem követte el. Véleménye szerint a szem tükrözi a jellemet, a szeméből látható, hogy ilyen cselekmény elkövetésére nem képes. A vádlott védője perbeszédében indítványozta, hogy az ítélőtábla az ügyészi fellebbezésben foglaltakat utasítsa el. Elsődlegesen felmentésre tett indítványt a vádlott vallomásának elfogadásával, másodlagosan halált okozó testi sértés büntette megvalósulására hivatkozott. Álláspontja szerint a partvisnyéllel, papuccsal történő bántalmazás a börtönviszonyok között ismert csicskáztatás fogalomkörébe tartozik, mely mindennapos tevékenység. A halál bekövetkezéséhez vezető rúgást szükséges értékelni, ezzel kapcsolatosan pedig arra kell következtetni, hogy a vádlott nem kívánta a sértett halálát, és nem is nyugodott bele, hogy meghalhat, szándéka testi sértés okozására irányult. Hivatkozott a közelmúlt jogerős döntései közül az izsáki rendőrőrsön történt bántalmazásra, melynek kapcsán a másodfokon eljáró ítélőtábla emberölés bűntette helyett halált okozó testi sértés bűntettében állapította meg a rendőr terheltek felelősségét azon indokolással, hogy a megállapított intenzitással korábban is történt hasonló tettlegesség, halálos eredmény soha nem következett be, ezért a terheltek tudata nem fogta át a halál bekövetkeztének lehetőségét. Harmadlagosan a büntetés enyhítésére tett indítványt. A vádlott az utolsó szó jogán ártatlanságának adott hangot. Az ellentétes irányú perorvoslatok nem vezettek eredményre. Az ítélőtábla a Be. 361.§-a szerinti nyilvános ülés keretében eljárva a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján a törvényszék ítéletét az azt megelőző eljárással együtt felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy a törvényszék az eljárási szabályokat maradéktalanul megtartotta. A figyelmeztetések törvényesek voltak, az arra adott válaszok is minden esetben rögzítésre kerültek. A vádiratban az ügyészség több tanú vallomásának Be. 217.§

(3)bekezdés h.) pontja szerinti felolvasására tett indítványt, mely lehetőséggel a törvényszék tanú1 kivételével élt. tanú1 személyes kihallgatásától eltekinteni nem lehetett. A törvényszék a releváns bizonyítást lefolytatta, a vádlott további bizonyítási indítványait helytállóan utasította el, ekörben indokolása az ítélet

1. oldal
2. bekezdésétől helytálló. A terhelt az eljárás nyomozati szakaszában több alkalommal kifogásolta a kirendelt védő tevékenységét, első alkalommal védő1 kirendelt védő személyét nem fogadta el. A nyomozati iratok 1017-
3. oldalára befűzött jelentés tartalma szerint folytatólagos gyanúsítotti kihallgatását azért nem lehetett érdemben foganatosítani, mert az ügy előadójával szemben agresszív magatartást tanúsított a védővel kapcsolatos problémák miatt, az új védő kirendelése iránti kérelmét elutasító határozatot egyéb iratok mellett nem vette át. védő1-t nem fogadta el, kijelentette, hogy neki nincs védője. Ez alkalommal védőként védő2 kirendelését követelte, amelynek a hatóság nem tett eleget. Új védő kirendelése iránti indítványát a nyomozóhatóság a nyomozati iratok
4. oldalára befűzött határozattal utasította el. Utóbb védő1 kirendelése megszüntetésre került, a nyomozóhatóság védő3 -t rendelte ki. A vádlott az elsőfokú bírósági eljárásban ismét sérelmezte a kirendelt védő személyét, az első tárgyaláson (
5. számú jegyzőkönyv 2-
6. oldala) nem tartott igényt védő3-re, más védő kirendelését kérte, mely indítványnak az elsőfokú bíróság nem adott helyt. A tárgyalás végén a vádlott már úgy nyilatkozott, hogy másik védő kirendelésére vonatkozó indítványát visszavonja. (
7. oldal
8. bekezdés) Megállapítható, hogy az első tárgyaláson védő3, a második tárgyalástól helyettesítési meghatalmazással védő3 helyett védő4 ügyvéd látta el a vádlott védelmét. A bizonyítási eljárás befejezését megelőzően (
9. jegyzőkönyv
10. oldal utolsó bekezdés,
11. oldal első bekezdés) védő4-re nem tartott igényt a vádlott, ügyvédcserét kért. Közölte, hogy fogadott ügyvédje védő5, meghatalmazást azonban nem csatolt. A másodfokú eljárásban már védő4 személyét és tevékenységét sérelmezte, másik védőt kért, ezen túl bejelentette, hogy családtagja védőt kíván meghatalmazni. Az ítélőtábla megállapította, hogy annak ellenére, hogy több mint 2 hónappal ezelőtt kézhez kapta a nyilvános ülésre szóló idézést, nem gondoskodott védő meghatalmazásáról. A kirendelt védő, aki a törvényszék előtt eljárt, és perbeszédet tartott, felkészülten jelent meg a nyilvános ülésen, ezért a terhelt védelemhez való joga nem sérül, a védővel kapcsolatos indítványa elutasításra került. Az eljárás ésszerű időn belül történő befejezése a bíróság kötelessége, egyben a vádlott joga, a terhelti magatartás az előzményekre is figyelemmel rosszhiszemű, perelhúzó jellegű. A törvényszék a tényállást kellő részletességgel, megalapozottan állapította meg, az lényegében teljes, iratellenes megállapítást és téves logikai következtetést nem tartalmaz, az csupán a személyi részt illetően szorul kiegészítésre: A vádlott a büntetés-végrehajtás keretei között fizikoterápiás kezelésben részesül. (másodfokú nyilvános ülésen benyújtott irat tartalma alapján) A vádlott erkölcsi bizonyítványának adatai alapján a személyi rész kiegészítendő azzal, hogy helyesen a terhelt erőszakos többszörös visszaesői minőségét az elsőként és másodikként jelzett elítélések alapozzák meg, a további, a harmadikként feltüntetett elítélés a vádlott további büntetése. Jelenleg a Nagykátai Járásbíróság előtt lopás bűntette (vád: Nagykátai Városi Ügyészség B.2050/201062.) miatt folyik vele szemben eljárás. Az elsőfokú bíróság által jelzett összbüntetést a vádlott
12. március hó
13. napján töltötte ki. A tényállás ezen kiegészítéssel teljes, az a Be. 351.§

(1)bekezdése alapján a felülbírálat alapját képezte. A rendelkezésre álló bizonyítékokat a törvényszék irathűen sorolta fel, azokat helyesen mérlegelte. Meggyőző indokát adta annak, hogy a vádlott tagadásával szemben miért tanú1 tanúvallomására, a büntetés-végrehajtási intézetben készített biztonsági kamera felvételének adataira, az igazságügyi orvos-szakértői vélemény megállapításaira és az okirati bizonyítékokra alapította alapvetően a tényeket. tanú1 tanú nyilatkozatát fokozottan kellett vizsgálni, hiszen a történések jelentős része alatt a zárkában tartózkodott, és bár vádlott egyetlen alkalommal sem tett reá terhelő nyilatkozatot, felelőssége felvetődött. A vallomás értékelése során az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az elfogadható, mert alátámasztható a biztonsági kamera felvételének adataival, az orvosszakértői véleménnyel valamint tanú2 nyilatkozatával. A további tanúvallomások - tanú3 orvostanú kivételével - ugyancsak a vádlotti felelősség alátámasztására voltak alkalmasak. Helytállóan vetette el a törvényszék tanú3 nyilatkozatát. tanú4 és tanú5 tanúk vallomásának értékelésénél is megfelelő körültekintéssel járt el az elsőfokú bíróság. Szem előtt tartotta, hogy e tanúk ellen is büntetőeljárás folyt jelen üggyel összefüggésben, munkaviszonyukat megszűntették. Ennek ellenére alapvetően alátámasztották tanú1 és tanú2k vallomását. Az orvos-szakértői vélemény megállapításait illetően semmilyen kétség nem vetődött fel, a szakértők tárgyaláson történő kihallgatása alkalmával a vádlott észrevételeit megtette, kérdései megválaszolásra kerültek (

1. számú jegyzőkönyv 17-
2. oldaláig). A vádlott új szakértő kirendelése iránti indítvány a korábban is jelzettek szerint helyesen került elutasításra (
3. számú jegyzőkönyv
4. oldal
5. bekezdés). A tényállás megállapítása során a másként történés lehetőségét az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelésekor helytállóan zárta ki, azzal a másodfokú bíróság is egyetértett. Indokolási kötelezettségét a törvényszék megfelelően teljesítette. Tekintettel arra, hogy a védő elsődleges indítványa a bizonyítékok felülmérlegelésére irányult, arra pedig megalapozottan megállapított tények mellett a másodfokú eljárásban nincs mód, a felmentésre irányuló fellebbezés eredményre nem vezethetett. Okszerűen következtetett az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére, a cselekmény minősítése is törvényes. Megfelelő az ítélet indokolása atekintetben, miért nem kedvezőbb a vádlottra a
6. július hó
7. napjától hatályba lépett új büntetőtörvény (Btk.), az
8. évi IV. tv. 2.§-a alapján az elkövetés idején hatályos törvény szerint kellett a cselekményt elbírálni. A Btk. 44.§

(2)bekezdés a.) pontja alapján a vádlottat a feltételes szabadság kedvezményéből ki kellett volna zárni, ezért az új törvény alkalmazása, mint kedvezőbb, fel sem vetődhet. Helyesen állapította meg a törvényszék a terhelt erőszakos többszörös visszaeső minőségét is, melynek megállapítása az

1. évi IV. tv. 138.§
2. pontján alapul. Eszerint erőszakos többszörös visszaeső az a többszörös visszaeső, aki mindhárom alkalommal személy elleni erőszakos bűncselekményt követ el. Személy elleni erőszakos bűncselekmény a rablás, az erőszakos közösülés bűntette és az emberölés bűntette is. Mindezek alapján megállapítható, hogy a Gödöllői Városi Bíróság 10.B.520/1999/
3. számú, a Gödöllői Városi Bíróság 10.B.500/2008/
4. számú ítéletével elbírált cselekmények, valamint jelen ügyben elkövetett cselekmény megalapozza a terhelt erőszakos többszörös visszaeső minőségét. A Legfelsőbb Bíróság 83/2010.Bk. véleményében írt feltételek is megállapíthatók. Tekintettel arra, hogy az ügyész perbeszédében célzatosnak nevezte a vádlott emberölési magatartását, a védő pedig halált okozó testi sértés bűntettében kérte a felelősség megállapítását, az alábbiak rögzítése szükséges. Egyenes szándék esetén az elkövető kifejezetten a halálos eredmény elkövetése céljából cselekszik. Mindez az ítélőtábla megítélése szerint nem állapítható meg. Az elkövetésnek nem volt eszköze, a bizonyítás során az orvos-szakértői vélemény alapján egyetlen sérüléshez kapcsolódóan merült fel eszközhasználat lehetősége, melyet az elsőfokú bíróság tényként nem állapított meg. A bántalmazás több napon keresztül, elhúzódóan valósult meg, számtalan kisebb zúzódásos, hámfosztásos, hámkarcolásos sérüléssel is járva, melyből éppen az a következtetés vonható le, hogy a vádlott nem kívánta a sértett halálát, mert ha kívánta volna, annak elérésére akár egyetlen ütéssel, rúgással életfontosságú szerv irányába célozva lehetősége lett volna. Nem utaltak egyenes szándékára kijelentései sem. A számtalan sérülést eredményező bántalmazás többnyire kis-közepes erővel történt, csupán egyetlen sérüléshez, a májrepedéshez kapcsolt az orvos-szakértő nagy erejű behatást, mely ugyancsak az egyenes szándék hiányára utal. Helyesen fejtette ki a törvényszék ítélete
5. oldal első bekezdésében, hogy az eszköztelenség, a számtalan ütés, rúgás, megtaposás, lerántás a jóval gyengébb fizikumú és idősebb sértett vonatkozásában az eshetőleges szándékkal elkövetett emberölés bűntette megállapítására ad alapot. A védői érveléssel szemben az eshetőleges szándék megállapítható, mert a vádlott észlelte a sértett állapotát, tanú1tal ugyan közölte, hogy csak szimulál, de az elernyedt testet már az ágyra sem tudta felrakni. Ezen túl tanú1 még figyelmeztette is a sértett állapotára, kérte, hogy a cselekményt hagyja abba. Ezután a sértettet még a földre lökte, nagy erővel belerúgott. Személyiségszerkezetét, motivációját is figyelembe véve, melyet a törvényszék a
6. oldal
7. bekezdésében fejtett ki, arra kell következtetni, hogy tudata átfogta a halál bekövetkezte lehetőségét, abba belenyugodva cselekedett. (
8. évi IV.tv.13.§ II. fordulat) A fent írtakra figyelemmel nyilvánvaló, hogy a vádlott szándéka nem csupán testi sértésre irányult, a halálos eredmény vonatkozásában nem csupán gondatlansága állt fenn, ezért a védő által megállapítani kért halált okozó testi sértés bűntette fel sem merülhet. A különös kegyetlenséggel történő elkövetés körében az ítélet
9. oldal
10. bekezdésében kifejtettek helytállóak. A büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket a törvényszék többnyire helyesen sorolta fel. Az enyhítő körülmények köréből mellőzni szükséges az időmúlást, melynek tartama nem alapozza meg enyhítő körülménykénti értékelhetőségét. A Btk. 37.§ szerint a büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el. Az ügy körülményeire figyelemmel az egyéni megelőzés hangsúlyosabb a generális prevenciónál. Mindennek figyelembevételével a vádlott korát is szem előtt tartva az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontjának 30 évben történő megjelölése mellett elégséges a büntetés céljának eléréséhez, a vádlott feltételes szabadság kedvezményéből történő kizárása még az ügyészi indítványban foglalt indokok figyelembevétele melle sem szükséges. A járulékos kérdések körében az elsőfokú bíróság ítélete ugyancsak megalapozott. A fent írtakra figyelemmel a törvényszék ítéletét az ítélőtábla a Be. 361.§-a szerinti nyilvános ülés keretében eljárva a Be. 371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Az ítéletrendelkező része nem tartalmazza a közügyektől eltiltás mellékbüntetés jellegét, ezért azt az ítélőtábla megjelölte. Tévesen elítéltként hivatkozik a vádlottra a feltételes szabadság kedvezményével kapcsolatosan, mely ugyancsak módosításra szorult, e megnevezés kizárólag a jogerős ítélettel elbírált cselekmény elkövetője esetében helytálló. A lakóhely megváltoztatásának bejelentésével összefüggő figyelmeztetés nem tartozik az ítélet rendelkező részébe, a Be. 258.§

(2)bekezdése kifejezetten megjelöli az ide tartozó rendelkezéseket. Jelen ügyben a figyelmeztetésnek relevanciája sincs, hiszen a vádlott büntetését töltötte, majd előzetes letartóztatásban volt, a nem jogerős ítélettel kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés mellett a lakcímbejelentésre vonatkozó rendelkezés felesleges. A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a másodfokú bíróság érdemi határozatának kihirdetéséig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe az ítélőtábla az 1978. évi IV. tv. 99.§

(1)és

(2)bekezdése alapján beszámította. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget a Be. 381.§

(1)bekezdése alapján megállapította, annak viselésére a Be. 338.§

(1)bekezdése alapján a bűnösnek kimondott vádlottat kötelezte. Budapest,

1. április hó
2. napján . Lassó Gábor sk. a tanács elnöke Dr. Fatalin Judit sk. előadó bíró Dr. Ujvári Ákos sk. bíró A Fővárosi Törvényszék
3. szeptember hó
4. napján kihirdetett 14.B.219/2015/
5. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.346/2015/
6. számú végzése folytán
7. április hó
8. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Budapest,
9. április hó
10. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Csokona Éva tisztviselő