Pf.20828/2015/3 – Fővárosi Ítélőtábla

(1),

(2),

(3)bekezdésében, a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 4. §

(1),

(2),

(3)bekezdésében, az Smtv.

1. §-ában,
2. §

(1),

(2)bekezdésében, a Pp. 342. §

(1),

(2)bekezdésében, a 343. §

(1)és

(3)bekezdésében foglalt szabályozás alapján bírálta el, figyelemmel a PK

1. 13.,
2. és
3. számú állásfoglalás rendelkezéseire. Ugyanezen rendelkezések figyelembe vételével, elsőként a per megszüntetésére irányuló ellenkérelem okán azt vizsgálta, hogy a helyreigazítási kérelem joghatályos előterjesztésére mely időpontban került sor, illetőleg több kérelem előterjesztése folytán a törvényi határidők betartásra kerültek-e a felperes részéről. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy tiltó rendelkezés hiányában a felperesnek módjában állt több kérelmet is előterjeszteni, a határidőben kért helyreigazítás mellőzését követően ugyancsak határidőben nyújtotta be keresetét a perbeli jogképességgel rendelkező I. rendű alperessel szemben. Így a per megszüntetése iránti kérelmet a Pp.
4. §

(2)bekezdése szerint elutasította. Az alperesi védekezés alapján, a felperesek helyreigazítási kérelmének vizsgálata során arra az álláspontra helyezkedett, hogy az nem felel meg az Smtv. 12. §

(1)bekezdésében megfogalmazott jogszabályi követelményeknek. A helyreigazítási kérelemből nem állapítható meg az, hogy a felperesek a közlés mely tényállításait tartják valótlannak, illetve megalapozatlannak, vagy álláspontjuk szerint az mely tényeket tüntet fel hamis színben, és ehhez képest melyek a való tények. Osztotta az I. rendű alperes azon hivatkozását, mely szerint a felperesek által előterjesztett tartalmú helyreigazítási kérelem alapján a sajtószervnek nem áll rendelkezésére elegendő információ a kérelem alaposságának mérlegelésére, miután a valótlan tényközlés és a való tény hamis színben való feltüntetése logikailag egymást kizáró megvalósulási formái a jogsértésnek. Mindezek alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy a felperesek által igényelt helyreigazító közlemény 1., 3., és

1. bekezdése további vizsgálat nélkül elutasításra kell, hogy kerüljön, mert abból nem állapítható meg, hogy mit sérelmeznek a felperesek a sajtóközleménnyel kapcsolatosan. A helyreigazítási kérelem
2. bekezdésében írtakkal kapcsolatosan az elsőfokú bíróság megítélése szerint a sérelmezett „Az önkormányzat 373 millió forint sikerdíjat számláz ki a saját cégének" közlés nem tartalmazza a felperesek által hivatkozott valótlan tényállítást. Az I. rendű felperes költségvetésében a ... részére kifizetett díjak egy része sikerdíjként van megjelölve, ezt a kifejezést használta a Kft. ügyvezetője is a vagyongazdálkodási szerződésben százalékos mértékű megbízási díjként megjelölt tételekre összefoglalóan utalva. Ehhez képest nem elvárható és nem is jogsértő az I. rendű alperestől, hogy ne használja a hivatalos elszámolásokban is alkalmazott sikerdíj kifejezést. Így nem valótlan az a közlés, hogy sikerdíjat fizet az I. rendű felperes a saját cége részére, ennek összegszerűsége is megállapítható a költségvetésből, amely a tényállásban részletezettek szerint valóban 373 millió forintot tesz ki. A felperesek további hivatkozásai a sajtó-helyreigazítási eljárás kereteit meghaladták. Az első fokon eljárt bíróság a kereseti kérelemben foglaltak pontatlansága okán elutasított három kérelmet érdemben sem találta alaposnak. Az első közlést, amely szerint az I. rendű felperes megjutalmazza saját cégét, a tényekből levont olyan következtetésként értékelte, amely helyreigazítás tárgya nem lehet. A már kifejtettek szerint a sikerdíj kifejezés használata nem jogsértő, a megjutalmazza kifejezés a szövegben a sikerdíjra utal. A ... megbízási díjának összevetése a ... üggyel a sajtószabadság része, a felperesek pedig nem is jelölték meg e körben, hogy mi lenne a valótlan tényállítás. Hamis látszatkeltés nem történt, a kifogásolt közlés bűncselekmény elkövetésére nem utal, csupán a nagy nyilvánosságot kapott eseményt használja fel a probléma volumenének szemléltetésére. A negyedikként sérelmezett szövegrész, mely a megbízási díj százalékos mértékére vonatkozik, szintén nem tartalmaz valótlanságot és hamis látszatot sem kelt. A költségvetés különböző sorainak összevetésével mindkét fél álláspontja levezethető, érvekkel alátámasztható. Szakmai vitában a sajtóper keretei között a bíróság nem foglalhat állást. A perköltségviselés tárgyában a Pp.
3. §

(1)bekezdése alapján határozott. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az I-II. rendű felperesek terjesztettek elő fellebbezést, amelyben az első fokú határozat megváltoztatásával a keresetnek megfelelő döntés meghozatalát kérték. Hivatkoztak arra, hogy sem a jogszabályok, sem a bírói gyakorlat alapján nem húzható meg egyértelműen a határ a valótlan tényállítás és a hamis szín keltése között. Nem lehet taxatíve meghatározni, hogy mely magatartások merítik ki pontosan a való tények hamis színben való feltüntetését, ezért az egyes sérelmezett közlések tekintetében a bíróságnak mérlegelési jog van abban, hogy az adott közlés valótlan állítás, vagy való tény hamis színben történő feltüntetése. Kereseti kérelmüket a sérelmezett közlés vonatkozásában vagylagosan tartották fenn, ezért nem dönthetett volna az elsőfokú bíróság úgy, hogy a kereset egyes részeit érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, a sajtó-helyreigazítási eljárásokra vonatkozó szabályok nem zárják ki a vagylagos kereseti kérelmek előterjesztését. A „Mindennel együtt az önkormányzat 373 millió forint sikerdíjat számláz ki a saját cégének" közlés vonatkozásában kifejtett ítéleti indokolást iratellenesnek és tévesnek tartották. A sajtóhelyreigazítási kérelem és a kereset is tartalmazza mint valótlan állítást a „számláz ki" kifejezést, ezen közlés nem lehet elírás, különös tekintettel arra, hogy a cikkben két alkalommal is szerepel. „A versenyszférában természetesen előfordul a 10-30 százalékos sikerdíj, de az államiönkormányzati szektorban ... elhíresült ügylete óta nemigen volt példa" közlés vonatkozásában kifejtett indokolást szintén tévesnek tartották. Az általuk a perben hivatkozott határozatok szerint, ha a felperesek által folytatott szerződéskötési gyakorlatot összehasonlítják egy másik személy által folytatott szerződéskötési gyakorlattal, miközben a sajtószerv nem említi meg, hogy a nem felperes személy által folytatott szerződéskötések miatt büntetőeljárás van folyamatban, azt a hamis látszatot kelti, mintha a felperes is jogellenes szerződéskötési gyakorlatot folytatna. Az alperesek fellebbezési ellenkérelme az első fokú határozat helybenhagyására irányult. A felperesek fellebbezése nem alapos. A másodfokú bíróság a Pp. 253. §

(3)bekezdése szerint az elsőfokú bíróság ítéletét csak a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között bírálhatta felül. E körben az elsőfokú bíróság által kifejtett jogi álláspontot osztotta, érdemi döntésével egyetértett. A felperesek helyreigazítási kérelmük 1., 3., és

1. pontjában az alábbi helyreigazító közlemény közzétételét kérték:
2. „Valótlanul állítottuk, illetve valós tényt hamis színben tüntettünk fel, mikor azt állítottuk, hogy az önkormányzat megjutalmazza saját cégét".
3. „Valótlanul állítottuk, illetve való tényt hamis színben tüntettünk fel akkor, amikor a ... által számlázott díjat sikerdíjként neveztük meg és ezt hasonlítottuk össze a versenyszférában megszokott sikerdíjakkal azt a látszatot keltve ezzel, hogy ezen díjak még az elhíresült ... ügynél is jelentősen magasabb összegek".
4. „Valótlanul állítottuk, illetve valós tényt hamis színben tüntettünk fel, mikor azt állítottuk, hogy a lakásbérbeadásnál 31 százalékos, a helyiség-bérbeadásnál pedig 16 százalékos a ... sikerdíj és ha a sikerdíjakat a továbbszámlázott közüzemi díjakra is kivetítjük, akkor valamivel több, mint 20 százalék jön ki". A PK
5. számú állásfoglalás II. pontja értelmében a perben csak az írásban közölt kérelemben megjelölt tényállítások helyreigazítását lehet kérni. Így a sajtó-helyreigazítás iránti perben előterjesztett keresettel szemben - a határozott kereseti kérelem előterjesztése mellett - további feltétel az, hogy az abban kért helyreigazítás szövege nem térhet el a pert megelőzően a sajtószervhez eljuttatott helyreigazítási kérelem tartalmától. A peres eljárás során előterjesztett új igények megengedhetősége esetén a sajtószerv elesne attól a lehetőségtől, hogy önkéntes helyreigazítást tegyen közzé. A peres eljárás során új igény érvényesítésének a megengedése ellentétben állna a sajtó-helyreigazítási eljárás általános szabályaival és az igényérvényesítésre nyitva álló határidők megkerülésére adna lehetőséget. Az elsőfokú bíróság által helyesen idézett Smtv.
6. §

(1)bekezdésében megfogalmazott jogszabályi követelményekből következően a kérelemből egyértelműen ki kell tűnnie annak, hogy az érintett a sérelmezett közlés mely tényállítását tekinti valótlannak, vagy álláspontja szerint a sajtó mely tényeket tüntetett fel hamis színben és ehhez képest, melyek a való tények. Az a személy tehát, akiről valótlan tényt állítanak, híresztelnek, vagy vele kapcsolatban való tényeket hamis színben tüntetnek fel ennek megfelelő helyreigazítási kérelmet terjeszthet elő, azaz vagy a valótlan tényállítás, vagy a való tények hamis színben való feltüntetése okán igényelheti a helyreigazítást. Ezért sajtó-helyreigazítási eljárásban nincs jogszerű lehetőség arra, hogy a felperes eshetőleges kereseti kérelmeket terjesszen elő. A sajtó-helyreigazítási eljárásra vonatkozó szigorú jogszabályi rendelkezések megkövetelik az olyan határozott kereseti kérelem előterjesztését, amelyben a sérelmet szenvedett fél állást foglal abban, hogy a kifogásolt közlés valótlan tényállítás, vagy a való tényt hamis színben tünteti fel. A felperesi kérelem 1., 3., és

1. pontjában foglaltakból kitűnően a felperesi igényérvényesítés összemosódott, az nem felelt meg a sajtóhelyreigazítás iránti kérelem tartalmát illető követelményeknek. Ezért helytállóan döntött ezen pontok vonatkozásában az elsőfokú bíróság a kereset elutasítása mellett. Tekintettel arra, hogy az első fokon eljárt bíróság a vizsgálatot érdemben is lefolytatta, a másodfokú bíróság csupán megjegyzi, hogy a „számláz ki", valamint a sikerdíj kifejezés használata nem alapozza meg a felperesi igényérvényesítés jogszerűségét. A felperesek helyreigazítási kérelmükben nem a „számláz ki" kifejezés valótlanságát sérelmezték, hanem az adott szóhasználatot tartalmazó teljes állítást, a sikerdíj szót pedig maga az I. rendű felperes is alkalmazta költségvetési előirányzatában. A ... üggyel való összehasonlítás ugyancsak nem tekinthető jogsértőnek, az ezzel kapcsolatosan leírtak sem nyíltan, sem burkoltan nem utalnak bűncselekmény elkövetésére. Fentiekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság határozatát a Pp.
2. §

(3)bekezdése szerint helybenhagyta, lényegében annak helyes indokai alapján. A perköltség viselés tárgyában a másodfokú bíróság a Pp. 239. §-án keresztül érvényesülő Pp. 78. §

(1)bekezdése szerint határozott. Az I-II. rendű felperes fellebbezése eredményre nem vezetett, ezért kötelesek viselni a II. rendű alperes fellebbezési költéségét, melynek mértékét a másodfokú bíróság a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(3)bekezdése,

(5)bekezdése alapján mérlegeléssel állapította meg. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán az állam által előlegezett 48.000 forint összegű fellebbezési illeték fele részének viselésére a II. rendű felperes köteles, míg a személyes illetékmentes I. rendű felperes a fellebbezési illeték rá eső részének megfizetésére nem kötelezhető, az a Magyar Állam terhén marad a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(1)bekezdése, és

1. §-a alapján. Az illeték megfizetésére vonatkozó rendelkezés ugyanezen rendelet
2. §

(2)bekezdésén alapul. Budapest,

1. január
2. Kizmanné dr. Oszkó Marianne s.k. a tanács elnöke Dr. Hercsik Zita s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Dr. Kisbán Tamás s.k. bíró