← Magyarország

Gf.30016/2016/4 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.II.30.016/2016/

  1. szám A Szegedi Ítélőtábla a Bihari Ügyvédi Iroda (ügyintéző ügyvéd: dr. Bihari Krisztina) által képviselt felperesnek - a dr. Ádám Attila ügyvéd által képviselt alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Szegedi Törvényszék
  2. november
  3. napján kelt 11.G.40.015/2015/
  4. számú ítélete ellen a felperes részéről
  5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét részben, az alábbiak szerint megváltoztatja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül adja ki a felperesnek az (gpjmű fgi rszáma). forgalmi rendszámú Honda Accord típusú személygépkocsi törzskönyvét. A felperes által fizetendő elsőfokú eljárási illeték összegét felemeli 378 400 (háromszázhetvennyolcezer-négyszáz) Ft-ra, és kötelezi az alperest, hogy az állami adóhatóság felhívására fizessen meg a Magyar Államnak 36 000 (harminchatezer) Ft. elsőfokú eljárási illetéket. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 19 000 (tizenkilencezer) Ft másodfokú perköltséget, valamint az állami adóhatóság felhívására a Magyar Államnak 48 000 (negyvennyolcezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. INDOKOLÁS A felperes mint adós és az alperesi jogelőd mint hitelező között
  6. június
  7. napján (szerződés száma) számon svájci frank alapú kölcsönszerződés jött létre az (gpjmű fgi rszáma). forgalmi rendszámú Honda Accord típusú személygépkocsi vételárának finanszírozására. A szerződés alapján az alperesi jogelőd 5 100 000 Ft kölcsönt folyósított a felperes részére, aki vállalta 72 hónapon keresztül havi 87 588 Ft megfizetését azzal, hogy az összes törlesztőrészlet 6 306 336 Ft. A szerződés aláírásával a felperes kijelentette, hogy a kölcsönszerződés elválaszthatatlan részét képező (üzletszabályzat jelölése) számú üzletszabályzatban foglaltakat megismerte, megértette, az abban foglaltakat magára nézve kötelezőnek ismeri el. A finanszírozott gépjárműre a felek
  8. június
  9. napján biztosítéki céllal opciós és adásvételi szerződést kötöttek. Az opciós szerződés
  10. pontja szerint a hitelező a vételi jogot a jelen szerződés aláírásától számított 5 éves időtartam alatt, de legfeljebb addig az időpontig gyakorolhatja, ameddig vele szemben a kölcsönszerződésből eredő tartozását a kölcsönbevevő maradéktalanul nem teljesítette. Az opciós szerződés
  11. pontja alapján a szerződő felek a hitelező javára alapított vételi jog biztosítására elidegenítési és terhelési tilalmat kötöttek ki, a
  12. pontban pedig rögzítették: „A Hitelező az e megállapodás szerint alapított vételi jogát abban az esetben gyakorolhatja, ha a Kölcsönbevevő a jelen megállapodás
  13. pontjában hivatkozott kölcsönszerződésben megjelölt bármely esedékességi időpontban - az esedékességet követő 15 napon belül - akár részben vagy egészben nem tesz eleget valamely fizetési kötelezettségének, továbbá ha a kölcsönszerződés bármely oknál fogva felmondásra kerül." A kölcsönszerződés részét képező (üzletszabályzat jelölése) számú üzletszabályzat (Üsz.) IV/
  14. pontja szerint, „amennyiben az elsődleges biztosíték opció és az egyedi kölcsönszerződés futamideje öt évnél hosszabb, úgy a kölcsönbevevő köteles a hitelező felszólítására - az eredeti feltételekkel egyező tartalommal - ismét vételi jogot engedni, amelynek időtartama legalább a szerződés lejártát követő három hónap." Az Üsz. IV/
  15. pontja rögzíti: „amennyiben a kölcsönbevevő a kölcsönszerződében foglalt valamennyi kötelezettségét teljesítette, úgy a hitelező köteles a gépjármű törzskönyvét és a korlátozó bejegyzések törléséhez szükséges nyilatkozatot kiadni." Az Üsz. VI/
  16. pontja akként rendelkezik, hogy „a kölcsönbevevő köteles a hatósági nyilvántartásba, a gépjármű forgalmi engedélyébe és a törzskönyvébe a hitelező javára a felek között létrejött szerződésnek megfelelően a vételi jogot vagy a jelzálogjogot és annak biztosítására az elidegenítési és terhelési tilalmat bejegyeztetni, és ennek megfelelően úgy rendelkezni, hogy a hatóság a törzskönyvet a hitelező, mint a korlátozás jogosítottja részére küldje meg." A felperes keresetében kérte a kölcsön-, az opciós és az adásvételi szerződés egésze, valamint a (üzletszabályzat jelölése). számú üzletszabályzat általa megjelölt pontjai érvénytelenségének megállapítását, továbbá az alperes kötelezését az (gpjmű fgi rszáma). forgalmi rendszámú Honda Accord típusú gépkocsi törzskönyvének kiadására. Álláspontja szerint a szerződés forint alapú, ezért az alperes árfolyam-különbözetre nem tarthat igényt, költségek, díjak az egyedi szerződésben nem kerültek kikötésre, ezért az alperes azok felszámítására nem jogosult, a szerződésben kikötött ügyleti kamat három havi LIBOR kamat, így ezzel a kamattal számolva a teljes futamidő alatt a tartozása 5 196 185 Ft, amelyet maradéktalanul megfizetett. Kiemelte, az opciós jog gyakorlására nyitva álló öt éves határidő anélkül telt el, hogy az alperes e jogát gyakorolta volna, az opciós jog meghosszabbítására nem került sor, az üzletszabályzat IV/
  17. és IV/
  18. pontjai pedig a Ptk.
  19. §

(4)bekezdésébe ütköznek, ezáltal érvénytelenek, következésképpen az alperesnek nincs jogcíme a törzskönyv birtokban tartására, köteles azt részére kiadni. A per során utóbb úgy nyilatkozott, keresetét kizárólag a gépjármű törzskönyvének kiadása tekintetében tartja fenn. Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, vitatva azt mind a jogalap, mind az összegszerűség tekintetében. A törzskönyv kiadását illetően hangsúlyozta, a felperesnek jelenleg is áll fenn a szerződésből eredően tartozása, és miután az üzletszabályzat IV/
  1. pontjának helyes értelmezése szerint csak akkor köteles a törzskönyvet kiadni, ha a felperes valamennyi fizetési kötelezettségét teljesítette, a törzskönyvet jogszerűen tartja birtokában. Álláspontja szerint az üzletszabályzat e rendelkezése a kölcsön visszafizetésének atipikus önálló biztosítéka, amely független az opciós szerződéstől. A felperes egyéb kereseti kérelmeitől való elállásához nem járult hozzá. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 127 000 Ft perköltséget, míg az államnak külön felhívásra 252 000 Ft eljárási illetéket. Határozatának indokolásában kifejtette, a felperes keresetmódosítása a kereseti kérelmei egy részétől való elállásként értelmezhető, s mivel alperesi hozzájárulás hiányában nem volt helye a per megszüntetésének, valamennyi, a per tárgyává tett kereseti kérelemről érdemben döntenie kellett. Részletesen indokolt álláspontja szerint a perbeli kölcsönszerződés illetve annak egyes feltételei a felperes által megjelölt okokból nem tekinthetők érvénytelennek, így járulékos jellege alapján az opciós szerződés érvénytelensége sem állapítható meg. A törzskönyv kiadását érintő kereseti kérelem tekintetében kiemelte, az ügyleti kamat a LIBOR kamattal nem azonosítható, így a LIBOR kamat szerint elvégzett felperesi elszámolás alapján nem állapítható meg, hogy az alperes felé fennálló tartozását a felperes maradéktalanul teljesítette volna, következésképp a törzskönyv erre tekintettel nem adható ki. Kifejtette, az üzletszabályzat IV/
  2. pontja a Ptk.
  3. §
(4)bekezdésére figyelemmel a Ptk. 374. §
(2)bekezdése alapján érvénytelen, az opciós jog ugyanis öt éven túl nem hosszabbítható meg, s mivel az öt éves határidő eltelt, az opciós jog megszűnt. Elfogadta ugyanakkor az alperesnek azt a védekezését, miszerint a törzskönyv birtokban tartásának joga a kölcsönszerződés biztosítására szolgáló atipikus biztosíték, és ennek megfelelően az Üsz IV/
  1. pontja alapján az összes felperesi kötelezettség teljesítéséig az alperes magánál tarthatja a törzskönyvet. Az ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében a felperes annak részbeni megváltoztatásával kérte az alperes kötelezését a perrel érintett gépjármű törzskönyvének kiadására azzal az indokkal, hogy az opciós szerződés
  2. pontja, továbbá az Üsz. - helyesen - IV/
  3. és IV/
  4. pontjai érvénytelenek (Ptk.
  5. §
(2)és
(4)bekezdés). Fellebbezési érvelése szerint kizárólag az Üsz. I.25.b. pontja tartalmaz kamatra vonatkozó rendelkezést, egyebekben a szerződésben a kamat éves százalékos mértéke nem került meghatározásra, ebből következőleg közöttük az elszámolás a LIBOR kamat alapulvételével végezhető el. Továbbra is állította, hogy a tartozását - amely magában foglalta a törlesztő részletek tőkeösszegét, a LIBOR kamatot és az árfolyamváltozást - teljes egészében megfizette, sőt az általa teljesített összeg figyelembevételével már túlfizetésben van, így az alperes jogszerűtlenül tartja a birtokában a gépjármű törzskönyvét. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy az Üsz IV/7. és IV/9. pontjai a Ptk. 377. §
(2)és
(4)bekezdésében írt kógens szabályba ütköznek, ezért az alperes e rendelkezésekre hivatkozással sem jogosult megtagadni a törzskönyv kiadását. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Megismételte az elsőfokú eljárásban kifejtett álláspontját, miszerint az Üsz. IV/
  1. pontjából következően a törzskönyv alperesi birtokban tartása az opciós szerződésen kívüli önálló, atipikus biztosíték, az a kölcsönszerződéshez kapcsolódik, így amíg a felperes az abban rögzített összes kötelezettségét nem teljesítette, nem követelheti megalapozottan a törzskönyv kiadását. A fellebbezés alapos. A fellebbezési eljárás során kizárólag az képezte a jogvita tárgyát, hogy a perrel érintett gépjármű törzskönyvének birtokban tartása a vételi joghoz, avagy a kölcsönszerződéshez kapcsolódó atipikus biztosítéknak tekinthető-e, a felperes megalapozottan tarthat-e igényt a törzskönyv kiadására. A Ptk.
  2. §
(1)bekezdésében megfogalmazott szerződési szabadság elvéből következően - ilyen tartalmú jogszabályi tiltás hiányában - nincs akadálya annak, hogy a kölcsön visszafizetésének atipikus biztosítékaként kössenek ki a felek a hitelező javára a kölcsönből finanszírozott gépjárműre egyfelől elidegenítési és terhelési tilalmat, másfelől a törzskönyv birtokban tartásának a jogát mindaddig, amíg a kölcsönbevevő a kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettségeit nem teljesíti maradéktalanul. A perbeli esetben azonban a felek ilyen tartalmú megállapodást nem kötöttek. Az opciós szerződés
  1. pontja szerint a felek a vételi jog - és nem a kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettség - biztosítására kötöttek ki az alperes javára elidegenítési és terhelési tilalmat a vételi jog tárgyát képező gépjárműre. Az üzletszabályzat VI.
  2. pontja ezzel összhangban rendelkezik úgy, hogy „a kölcsönbevevő köteles a hatósági nyilvántartásba a gépjármű forgalmi engedélyébe és a törzskönyvbe a hitelező javára - a felek között létrejött szerződésnek megfelelően - a vételi jogot, vagy a jelzálogjogot és annak biztosítására az elidegenítési és terhelési tilalmat bejegyeztetni és ennek megfelelően úgy rendelkezni, hogy a hatóság a törzskönyvet a hitelező, mint a korlátozás jogosítottja részére küldje meg." Az idézett szerződési feltétel megszövegezése, annak nyelvtani értelme is azt támasztja alá, hogy a felek a törzskönyv alperes részére történő megküldésével az alperes opciós jogát kívánták biztosítani. Ennek megfelelően a törzskönyv birtoklásához való jog az opciós joghoz kapcsolódó járulékos jogosultság, amely járulékos jellegére figyelemmel az opciós jog megszűnésével együtt megszűnt. Az Üsz. alperes által hivatkozott IV.
  3. pontja - az Üsz.VI.
  4. pontjával és az opciós szerződés
  5. pontjával együttesen értelmezve - csupán annyit jelent, hogyha a kölcsönbevevő teljesíti a fizetési kötelezettségeit, a hitelező (az alperes) köteles kiadni a törzskönyvet és a korlátozó bejegyzések törléséhez szükséges nyilatkozatot. Nem jelenti azonban egyúttal azt is - az alperes és az elsőfokú bíróság értelmezésétől eltérően - hogy a hitelezőt csak akkor terheli a törzskönyv kiadásának kötelezettsége, ha a kölcsönbevevő maradéktalanul teljesítette fizetési kötelezettségeit. Utal e tekintetben az ítélőtábla a jelen ügyben alkalmazandó
  6. évi IV. tv-nek a szerződés értelmezésével kapcsolatos
  7. §
(1)és
(2)bekezdésére, amely szerint a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozón feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. Ha pedig az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződés tartalma e szabály alkalmazásával nem állapítható meg egyértelműen, a feltétel meghatározójával szerződő fél, illetve a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni. A jogalkotó a Ptk. fenti rendelkezésével a pontatlan, vagy bizonytalan megfogalmazás kockázatát arra a félre terhelte, aki annak megfogalmazásáért felelős. Ennek megfelelően ha az alperesnek a IV.
  1. pontban írt szerződési kikötéssel az volt a célja, hogy a kölcsön visszafizetésének atipikus biztosítékaként mindaddig magánál tarthassa a kölcsönből finanszírozott gépjármű törzskönyvét, amíg az adós valamennyi fizetési kötelezettségének nem tesz eleget, ezt a szándékát egyértelműen, félreérthetetlenül így kellett volna megfogalmaznia. Az érintett kikötésnek azonban annak tényleges megszövegezése alapján csak kiterjesztő értelmezéssel tulajdonítható az alperes szerinti tartalom, a kiterjesztő értelmezést viszont a Ptk.
  2. §
(4)bekezdése kifejezetten tiltja. Mindezt figyelembe véve az Üsz. IV.
  1. pontja csupán azon esetek egyikét szabályozza, amikor a hitelező nem tagadhatja meg a törzskönyv kiadását. Nem vonható le azonban az érintett kikötés megfogalmazásából az a következtetés, hogy akkor is jogosult lenne azt magánál tartani, ha az e jogosultság alapjául szolgáló opciós joga megszűnt. Mindebből következően megállapítható, hogy a törzskönyv birtokban tartása a vételi joghoz kapcsolódó, azt biztosító mellékkötelezettség, s miután az opciós jog - az elsőfokú bíróság által helyesen megállapítottak szerint - megszűnt, az alperesnek a törzskönyv birtokban tartására vonatkozó jogosultsága is megszűnt, ezért az ítélőtábla kötelezte az alperest a perrel érintett gépjármű törzskönyvének kiadására. Miután a fentebb kifejtettek szerint a törzskönyv birtokban tartása az opciós jog és nem a kölcsönszerződés biztosítéka, ezért annak vizsgálata, hogy a kölcsönszerződésben a kamat százalékos mértékben meghatározásra került-e, vagy sem, szükségtelen, az a törzskönyv kiadása iránti igény elbírálását nem befolyásolja. A felperes annak indokaként, hogy megalapozottan tarthat igényt a gépjármű törzskönyvének kiadására, arra hivatkozott, hogy a kölcsönszerződésből eredő tartozását teljes egészében kiegyenlítette. Az ítélőtábla a már kifejtett eltérő indokok alapján helyt adott a felperes keresetének, így nem kellett vizsgálnia eljárása során azt sem, hogy a felperes eleget tett-e maradéktalanul a kölcsönszerződésből eredő kötelezettségének. Ennek kapcsán utal az ítélőtábla arra, a polgári perben a bíróság a kereseti tényállásban előadottakhoz, valamint a kereset tárgyához, tehát a fél által érvényesíteni kívánt joghoz is általában kötve van. A Pp.
  2. §
(1)bekezdés c) pontja értelmében az érvényesített jogot kell a keresetlevélben megjelölni, nem pedig a konkrét jogcímet. Így a kereseti kérelemhez kötöttség nem jelenti azt, hogy a bíróság a fél által tévesen megjelölt jogcímhez kötve lenne, ha a követelést támasztó fél által előadott tények valónak bizonyulnak, és ezek a kereseti követelést megalapozzák, akkor a jogcím helytelen megnevezése miatt a kereseti követelés nem utasítható el (BDT
  1. 2866., BH
  2. 504., EBH
  3. 1422.). Erre figyelemmel az ítélőtábla a törzskönyv kiadása iránti kereseti kérelmet a felperes által megjelölttől eltérő indokok alapján ítélte megalapozottnak. A felperes a perben eredetileg előterjesztett kereseti kérelmében egyfelől a kölcsön- opciós és adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte, másfelől keresete az alperesnek a törzskönyv kiadására kötelezésére is irányult, ez utóbbi kérelmének indoka az opciós szerződés érvénytelensége volt. Ehhez mérten az elsőfokú bíróság az eljárás pertárgyértékét tévesen határozta meg. A Kúria 5/
  4. polgári jogegységi határozatának 2.a. pontja szerint a Ptk. 239/A. §-a alapján indult megállapítási perben a per tárgyának értékét főszabályként a szerződésben kikötő szolgáltatásért járó ellenszolgáltatás értéke alapján kell meghatározni. A kölcsönszerződés esetén az ellenszolgáltatás értéke a kölcsön tőkeösszegének az ügyleti kamattal és az esetleges költségekkel, díjakkal növelt összege, ami jelen esetben - a szerződéskötés időpontjában - 6 306 336 Ft. Az opciós szerződést a felek az alapügylet biztosítékaként kötötték meg, ezért ha a felperes az opciós szerződés érvénytelenségét kizárólag annak járulékos jellegére tekintettel kérte volna megállapítani, az opciós szerződésre vonatkozó kereset, mint járulékos követelés a perérték számításánál figyelmen kívül maradna. A felperes viszont a biztosított szerződéstől független, önálló jogcímen kérte az opciós szerződés érvénytelenségének megállapítását, ezért ennek a követelésnek az értéke hozzáadandó a kölcsönszerződéshez kapcsolódó perértékhez. Itt jegyzi meg az ítélőtábla, a felperes a kölcsönszerződés érvénytelensége iránti keresetét utóbb „nem tartotta fenn", amelyre figyelemmel változott az eljárás tárgyának értéke is, ez azonban az
  5. évi XCIII. tv.
  6. §
(2)bekezdése alapján az eljárási illeték összegének meghatározása során nem vehető figyelembe, az elsőfokú eljárásban az ehhez kapcsolódó pertárgyérték is az eljárási illeték alapját képezi. A felperes a vételi jog engedéséért ellenszolgáltatást nem kötött ki, ezért az opciós szerződés érvénytelenségének megállapítására, illetve ennek alapján a törzskönyv kiadására irányuló kereset tekintetében a per tárgyának értéke nem határozható meg, így az illetékalap számításánál az 600 000 Ft-tal veendő számításba (Itv. 39. §
(3)bekezdés b) pont). A teljes pertárgyérték ennek megfelelően 6 906 336 Ft, amely alapján az elsőfokú illeték összege 414 400 Ft. A kereset a törzskönyv kiadása iránti igény tekintetében bizonyult megalapozottnak, ezért az ehhez kapcsolódó elsőfokú eljárási illeték viselésére a alperes köteles, míg a kölcsönszerződés érvénytelensége kapcsán felmerült 378 400 Ft feljegyzett elsőfokú eljárási illetéket a felperesnek kell megfizetnie a Pp. 81. §
(1)bekezdése, továbbá a 6/
  1. (VI.
  2. ) IM rendelet (Kmr.)
  3. §
(2)bekezdése alapján. A kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta. Az eredményesen fellebbező felperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján igényt tarthat a másodfokú eljárásban felmerült költségei megtérítésére, amelynek összegét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(3)és
(5)bekezdése, valamint a 4/A. §-a alapján - 6 munkaóra figyelembevételével - állapította meg. A feljegyzett fellebbezési illetéket - a fellebbezés sikerére tekintettel - ugyancsak a felperes köteles viselni a Pp. 78. §
(1)bekezdése és a Kmr. 13. §
(2)bekezdése alapján. Szeged,
  1. március
  2. Dr. Szeghő Katalin sk. a tanács elnöke Dr. Lengyel Nóra sk. előadó bíró Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet sk. táblabíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.