Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.062/2016/
- A Fővárosi Ítélőtábla dr. Erdős György ügyvéd (fél címe 1) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Kővári Ügyvédi Iroda (fél címe 2, ügyintéző: dr. Kővári Kálmán ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében - amely perbe az Beavatkozó neve az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott - a Székesfehérvári Törvényszék
- november
- napján kelt 32.P.21.693/2014/
- számú ítélete ellen a alperes részére
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatja, és az alperes által fizetendő nem vagyoni kártérítés összegét - a kamatfizetési kötelezettség érintetlenül hagyása mellett - leszállítja 3.500.000 (Hárommillió-ötszázezer) forintra. Kötelezi a felperest, hogy - 15 napon belül - fizessen meg az alperesnek 20.000 (Húszezer) forint plusz áfa összegű fellebbezési eljárási költséget. A le nem rótt 80.000 (Nyolcvanezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az alperesi intézmény
- március 3-ai szakrendelésén érfestéses vizsgálatra (angiographia) jegyezték elő a felperest. Az e célra rendszeresített nyomtatvány aláírásával a felperes beleegyezett a vizsgálat elvégzésébe. A beleegyező nyilatkozat tájékoztató része tartalmazta a vizsgálat szövődményeinek a leírását, többek között azt: „ha az agyi erekbe véralvadék kerül az átmeneti bénulást, esetleg maradandó károsodást okozhat". Az érfestésre
- március 7-én került sor, amit azonban 11 óra 30 perckor be kellett fejezni, mivel a felperesnél agyi infarktus okozta súlyos baloldali bénulás alakult ki. Az adekvát gyógykezelés következtében a felperes állapota jelentősen javult, de bal karja enyhe fokú bénulása megmaradt, és a baloldali arcideg területén a szájnyílás körüli izmokban is bénulás mutatható ki, amely esztétikai jellegű károsodást jelent. Bal karjának a mozgáskorlátozottsága folytán a felperes nem képes közepes-nehéz fizikai munka végzésére, ezért fel kellett hagynia a kert gondozásával, és háztartási kisegítő igénybevételére szorul. Tömegközlekedési eszközök igénybevételére csak kísérővel képes, és önellátását is korlátozza bal karja funkciójának a csökkenése. A Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.003/2014/
- számú közbenső ítéletével - az elsőfokú bíróság 32.P.21.576/2011/
- számú keresetet elutasító ítéletét megváltoztatva - megállapította, hogy az alperest kártérítő felelősség terheli a
- március
- napján elvégzett érfestéses vizsgálattal okozati összefüggésben a felperest ért károkért. A jogerős közbenső ítélet indokolása szerint a felperes nem kapott teljes körű egyéniesített tájékoztatást az érfestéses vizsgálat kockázatáról, annak elmaradása várható következményéről, illetve az esetleges alternatív eljárásokról. Teljes körű tájékoztatás hiányában a felperes nem volt abban a helyzetben, hogy felelősségteljesen dönthessen a beavatkozás elfogadásáról avagy annak visszautasításáról. A tájékoztatási kötelezettség felróható megszegése megalapozta az alperes kártérítő felelősségét. A közbenső ítélet meghozatalát követően az elsőfokú bíróság a beavatkozót kérelmére elbocsájtotta a perből. A felperes módosított keresetében 4.500.000 forint nem vagyoni kártérítés és ezen összeg késedelmi kamatának a megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy féloldali bénulása és az abból eredő járásnehezítettsége, valamint karja mozgásának a beszűkülése miatt az élete rendkívül elnehezedett. Korábban rendszeresen végzett fizikai munkát, erre a történtek miatt ma már nem képes. A háztartási munkákat sem tudja egyedül elvégezni, és önellátásában is segítségre szorul. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A közbenső ítélet meghozatalát követően nem terjesztett elő érdemi nyilatkozatot a kártérítés összegére vonatkozóan. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 4.500.000 forint nem vagyoni kártérítést, ezen összeg
- március
- napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamatával, továbbá 265.049 forint megelőlegezett szakértői költséget az állam javára. Úgy rendelkezett, hogy ezt meghaladóan felmerült költségeiket a felek maguk viselik. Döntésének jogi indokolása szerint az aggálytalan szakértői vélemény bizonyította, hogy a felperes bal karja enyhe fokban lebénult, ami akadályozza a közepes, illetve a nagy mértékű erőkifejtésben, a háztartási munkák és a ház körüli teendők elvégzésében, emiatt a tömegközlekedési eszközök igénybevétele során is segítségre szorul. Ugyanakkor a szakértői vélemény nem támasztotta alá, hogy a felperes járóképessége is korlátozottá vált. A felperes egészségkárosodása az érfestéses vizsgálat során elszenvedett agyi katasztrófával okozati összefüggésben következett be. Az elszenvedett egészségkárosodás miatt a felperes mindennapi élete hátrányosan változott meg, állandó jelleggel segítségre szorul, így életminősége is csökkent. Mindezeket a hátrányokat figyelembe véve, azok kompenzálására a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (régi Ptk.)
- §
(1)bekezdése alapján 4.500.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest. A tőkeköveteléshez járuló késedelmi kamat mértékét a régi Ptk. 301. §
(1)bekezdése alapján állapította meg. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes jelentett be fellebbezést, melyben annak részbeni megváltoztatását, és a nem vagyoni kártérítés összegének a leszállítását kérte 3.500.000 forintra. Hangsúlyozta, hogy a felperesnél nem volt megállapítható a járóképesség korlátozottsága, így nem szenvedett el olyan mértékű mozgásbeszűkülést és életminőség romlást, amely az elsőfokú bíróság által megállapított túlzó összegű nem vagyoni kártérítést indokolná. A felperes bal karjának az enyhe fokú bénulása csupán akadályozza a felperest a közepes és nagy erőkifejtést igénylő tevékenységekben, de azok elvégzését nem gátolja meg. Mindezt figyelembe véve a felperes által elszenvedett nem vagyoni károsodás súlyával 3.500.000 forint kártérítés áll arányban. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének a helyes indokain alapuló helybenhagyására irányult. Előadta, hogy a beavatkozás elvégzésének az időpontjában 62 éves volt, és korábban rendkívül aktív életmódot folytatott. Az érfestés következtében azonban a bal karja gyakorlatilag lebénult, ennek következtében egyoldalassá vált, ezért a korábbi munkáját nem képes elvégezni. Az alperesnek felróhatóan elnehezedett életkörülményeire figyelemmel, jogi képviselője tárgyalásokat folytatott az alperes jogi képviselőjével, és ennek eredményeként szállította le a keresetet annak reményében, hogy 4.500.000 forint nem vagyoni kártérítés tekintetében egyezséget fognak kötni. Az alperes azonban nem kötött egyezséget, és az egyeztetést követő bírósági tárgyaláson sem jelent meg, így a leszállított keresetét bírálta el az elsőfokú bíróság. Hangsúlyozta, hogy bal oldalának a bénultsága miatt teljesen megváltozott az élete, magatehetetlenné vált, nem képes létfenntartó munka végzésére, és mozgássérült unokáját sem tudja segítség nélkül ellátni. Mindezek a hátrányok nem indokolják az elsőfokú bíróság által megállapított nem vagyoni kártérítés összegének a leszállítását. Az alperes fellebbezése megalapozott. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, arra alapított érdemi döntésével azonban a Fővárosi Ítélőtábla nem minden tekintetben értett egyet, ezért azt - a következőkben kifejtésre kerülő indokok alapján - részben megváltoztatta. A jogerős közbenső ítélettel eldőlt, hogy a kártérítési kereset jogalapja fennáll, így az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a felperest megillető kártérítés összegéről döntött. Ebből következően a Fővárosi Ítélőtábla felülbírálata is csupán a kártérítés összegét érintette, azt vizsgálta, hogy a fellebbezési kérelem által megszabott korlátok között indokolt-e a nem vagyoni kártérítés összegének a mérséklése. Az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá, hogy a nem vagyoni kártérítés célja a károsultat ért nem vagyoni hátrány csökkentése, vagy kiküszöbölése [régi Ptk. 355. §
(4)bekezdés]. A jogintézmény céljából következően a nem vagyoni kártérítés összegét úgy kell meghatározni, hogy az alkalmas legyen a károsultat ért személyiségi jogi sérelem kompenzálására. Az elsőfokú bíróság arra is helyesen mutatott rá, hogy bal karjának a bénulása és arcának baloldali idegkárosodása folytán a felperest maradandó egészségkárosodás érte. Az elsőfokú bíróság azokat a hátrányokat is teljes körűen számba vette, amelyek az egészségkárosodással okozati összefüggésben érték a felperest. Ezek közé tartozik, hogy csökkent a felperes munkaképessége, hiszen a közepesen nehéz, illetve ezt meghaladó nehézségű fizikai munkát nem képes végezni, segítségre szorul önellátásában és a háztartás vezetésében, tömegközlekedési eszközön nem biztonságos kísérő nélkül közlekednie, és egyedül nem tudja ellátni unokája felügyeletét. Mindezen hátrányok miatt a felperes életvitele jelentősen elnehezedett, élettere beszűkült, hiszen az általa végezhető tevékenységek köre lecsökkent. Az elsőfokú bíróság azonban nem tulajdonított kellő jelentőséget annak a körülménynek, hogy a felperes egészségkárosodása ellenére sem vált mozgáskorlátozottá, hiszen csupán az egyik karja használhatósága csökkent. Bal karja mozgásterjedelmének szűkülése ugyan korlátozza a felperest a mindennapi teendők elvégzésében, de azokat a családja segítségével továbbra is el tudja látni. A mozgásbeszűkülés csupán egyetlen területen jelent akadályt a felperes számára, mivel egészségkárosodása következtében - nem vállalhat közepesen nehéz vagy ennél nehezebb fizikai munkát. Azt azonban a felperes nem bizonyította, hogy a károsodáshoz vezető orvosi beavatkozást megelőzően rendszeres fizikai munkából származott a jövedelme. A bizonyítottság hiányára és arra figyelemmel, hogy a felperes életkora megközelíti a nyugdíjkorhatárt, munkaképességének a csökkenése nem olyan jelentős hátrány, amely magas összegű nem vagyoni kártérítést indokol. Mindezt figyelembe véve az elsőfokú bíróság a felperes által elszenvedett nem vagyoni hátrányok súlyosságához képest indokolatlanul magas összegű nem vagyoni kártérítést állapított meg. Ennek az aránytalanságnak a kiküszöbölése végett a Fővárosi Ítélőtábla a hasonló ügyekben megítélt nem vagyoni kártérítési összegek alapulvételével, a káresemény idején érvényesülő ár- és értékviszonyokhoz igazodóan - a fellebbezésnek helyt adva - 1.000.000 forinttal csökkentette a felperest megillető nem vagyoni kártérítés összegét. A kártérítés összegének a mérséklése nem érintette az ahhoz járuló törvényes mértékű késedelmi kamat kezdő időpontját és a mértékét [régi Ptk. 301. §
(1)bekezdés]. A kifejtettek szerint a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a nem vagyoni kártérítés összegét - a kamatfizetési kötelezettség érintetlenül hagyása mellett - leszállította 3.500.000 forintra. A Pp. 78. §
(1)bekezdése értelmében a felperes köteles megfizetni az eredményesen fellebbező alperes részére a jogi képviselete ellátásával felmerült fellebbezési eljárási költségét. Ennek összegét a Fővárosi Ítélőtábla a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja és az
(5),
(6)bekezdései alapján a tényleges ügyvédi tevékenységre figyelemmel mérlegeléssel állapította meg, amelyhez a 4/A. §
(1)bekezdése szerint hozzáadódik az áfa. A felperes teljes személyes költségmentességben részesült, ezért a le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése és a
- §-a szerint az állam viseli. Budapest,
- március
- Dr. Sághy Mária s. k. a tanács elnöke Dr. Csordás Csilla s. k. előadó bíró Dr. Kincses Attila s. k. bíró