DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Bf.II.588/2015/5.sz. A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Debrecenben, a
- január
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő végzést: Az emberölés bűntettének kísérlete miatt ellen indított büntetőügyben a Debreceni Törvényszék
- május
- napján kihirdetett 19.B.179/2014/
- számú ítéletét helybenhagyja. A kiszabott büntetésbe az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig eltelt időt beszámítja. A másodfokú eljárásban 15.000 (tizenötezer) Ft - a vádlottat terhelő - bűnügyi költség merült fel. vádlott anyja neve helyesen:. Indokolás: A törvényszék a rendelkező részben írt ítéletével vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk.
- §
(1)bekezdésében meghatározott és aszerint minősülő emberölés bűntettének kísérletében. Ezért őt 6 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időnek a kiszabott szabadságvesztésbe való beszámításáról, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, a lefoglalt dolgokról és az eljárás során felmerült bűnügyi költségről. Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, büntetésének súlyosítása érdekében fellebbezett. A vádlott és védője nem éltek jogorvoslattal. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.335/2015/1-I. számú átiratában a vádhatóság fellebbezését fenntartotta. A másodfokú bíróság a fellebbezéseket a Be. 361. §
(1)bekezdése alapján, nyilvános ülésen bírálta el. A másodfokú nyilvános ülésen az ügyész a súlyosításra irányuló fellebbezését fenntartotta. A védő hangsúlyozta, hogy a vádlott a sértettet nem akarta megölni, ha súlyos sérülést akart volna neki okozni, testalkatából adódóan tudott is volna. Mindössze féltékenységből, idegességből rá akart ijeszteni. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. A vádlott a nyilvános ülést megelőzően beadott előkészítő iratában hangsúlyozta, hogy a cselekményt nem ő követte el, hanem azt sértett önmagának okozta. Ő csak azért vállalta magára, mert a sértett ezt kérte tőle. A másodfokú nyilvános ülésen azonban már újra elismerte a cselekmény elkövetését, és megbánását hangoztatta. Kérte a fellebbezéssel támadott határozat helybenhagyását. A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be. 348. §
(1)bekezdése alapján, teljes terjedelemben felülbírálta. A felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást igen nagy alapossággal, részletesen, a perrendi szabályok szerint folytatta le. Nem észlelt az ítélőtábla a Be. 373. §
(1)bekezdés II. pontjában felsorolt olyan (un. abszolút) eljárási szabálysértést, amely az ítélet hatályon kívül helyezését indokolná, de egyéb, az ítélet megalapozottságát, és az eljárás törvényességét befolyásoló (Be. 375. §
(1)bekezdés) eljárási szabálysértés sem valósult meg. Az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget téve helyes és hiánytalan tényállást állapított meg, mely a Be. 351. §
(1)bekezdése értelmében, a másodfokú eljárásban is irányadó volt. A tényállás akkor megalapozott, ha a bíróság a törvényes vád elbírálása során a perrendi szabályok szerint lefolytatott bizonyítási eljárást követően a vád tárgyává tett eseményeket megalapozatlansági hibáktól mentesen rögzíti. Ilyen megalapozatlansági hiba nem tárható fel az ügyben. Az elsőfokú bíróság ugyanis valamennyi lényeges tényre alapos bizonyítást folytatott. A nem vitásan ellentétes bizonyítási anyag alapján a büntetőjogi felelősség tekintetében lényeges tényeket hiánymentesen, az iratok tartalmának megfelelően rögzítette, s nem vétett hibát akkor sem, amikor a közvetett bizonyítás szabályait szem előtt tartva, egyes kétséget kizáróan bizonyított tényekből további tényekre vont következtetést. Helytállóan állapította a tényállást a vádlott beismerő vallomására, melyet sértettnek a terheltet terhelő vallomásai és tanúk vallomásai is alátámasztottak, csakúgy, mint a rendőrség által megküldött, bejelentésről készült hanganyag, rendőri jelentés, a helyszínen intézkedő mentőtiszt által tett nyilatkozat, valamint az igazságügyi orvos szakértői vélemény. Meggyőző érvek alapján vetette el a sértettnek a vádlottéval egyező tartalmú megváltoztatott vallomását, mely szerint ő maga okozta a sérüléseit. Végső soron a tényállást sem a vádhatóság, sem pedig a vádlott, illetve védője nem támadták. Az elsőfokú bíróság törvényesen vont le következtetést a vádlott bűnösségére, és a cselekmény minősítése is megfelel az anyagi jognak. Igen részletes, minden vizsgálandó körülményre kiterjedő indokolással állapította meg, hogy a vádlott legalább is belenyugodott abba, hogy sértettnek a halálát is okozhatja cselekményével. Ily módon helyes a cselekménynek a Btk. 160. §
(1)bekezdésében meghatározott emberölés bűntettének kísérleteként való minősítése. Az első fokon eljárt bíróság helyesen feltárta az irányadó enyhítő és súlyosító körülményeket, és azokat, összevetve a büntetéskiszabás egyéb elveivel, a súlyuknak megfelelően értékelte. A büntetést a céljának szem előtt tartásával úgy kell kiszabni, hogy az igazodjon a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához és az elkövető társadalomra veszélyességéhez is. A büntetéskiszabás során a bíróság számára a kiindulópontot a törvény különös részében meghatározott büntetési tételkeret adja meg. Jelen esetben az irányadó tételkeret alsó határához közeli tartamban meghatározott szabadságvesztés büntetés kellőképpen szolgálja a megjelölt büntetés kiszabási elveket és szempontokat. Az ítélőtábla különösképpen figyelemmel volt arra, hogy a vádlott által megvalósított emberölés kísérlete valóban úgynevezett befejezett kísérlet, azonban távoli, tekintettel arra, hogy valamennyi sérülés csupán 8 napon belüli gyógyulási időtartammal bírt. A mellékbüntetésként kiszabott közügyektől eltiltás időtartama igazodik a szabadságvesztés büntetés tartamához. Szintén a törvénynek megfelel a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban való megjelölése. Annak feltüntetése azonban, hogy legkevesebb 3 hónap kitöltését követő napon bocsátható a terhelt feltételes szabadságra, szükségtelen, hiszen 3 hónapnál nyilvánvalóan mindenképpen hosszabb időtartamot kell letöltenie, amint az már meg is történt az előzetes letartóztatás során. A vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időnek a kiszabott szabadságvesztésbe való beszámítására, a lefoglalt dolgokra, valamint a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezések is törvényesek. Mindezekre figyelemmel a Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 371. §
(1)bekezdése alkalmazásával helybenhagyta. Az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a másodfokú elbírálásig a vádlottak által előzetes fogvatartásban töltött időnek a főbüntetésbe való beszámítása a Btk. 92. §
(1)bekezdésén alapszik. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségről az ítélőtábla a Be. 381. §
(1)bekezdése alapján rendelkezett. Az elsőfokú ítélet rendelkező részében elírásra került a vádlott anyjának keresztneve, melyet az ítélőtábla javított. Debrecen,
- január
- Dr. Elek Balázs sk. a tanács elnöke Dr. Gömöri Olivér sk. előadó bíró . Bakó József sk. bíró ZÁRADÉK: A Debreceni Törvényszék 19.B.179/2014/
- számú ítélete a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Debrecen,
- január
- Dr. Elek Balázs sk. tanácselnök A kiadmány hiteléül tisztviselő