Bf.109/2016/4 – Debreceni Ítélőtábla

(1),

(2)bekezdés f) pont) és lőfegyverrel visszaélés bűntettében (Btk. 325. §

(1)bekezdés a) pont II. fordulat) állapította meg és ezért halmazati büntetésül 14 év szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg. A szabadságvesztés tartamába beszámítani rendelte az előzetes fogvatartásban töltött időt és megállapította, hogy a szabadságvesztés büntetéséből a vádlott a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Döntött a bűnjelek sorsáról. ... magánfél polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasította, végül kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A törvényszék ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosításért, hosszabb tartamú, fegyházban végrehajtani rendelt szabadságvesztés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést, a vádlott és védője felmentést célzóan éltek jogorvoslattal. A fellebbviteli főügyészség átiratában a súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint a vádlott életkora, látáskorlátozottsága nem indokolja az eggyel enyhébb büntetés-végrehajtási fokozat megállapítását. Indítványozta a B.13. sorszám alatti 80 cm MT vezeték elkobzásának mellőzését és lefoglalásának megszüntetése mellett megsemmisítésének elrendelését. Az ítélőtábla a minden irányú fellebbezések folytán a törvényszék ítéletét a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján a Be. 361. §

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen a meghozatalát megelőző eljárással együtt felülbírálatának körébe vonta figyelemmel a Be. 555/B. § g) pontjára is. A nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség jelen lévő képviselője az átiratában foglaltakat változatlan tartalommal fenntartotta. Felszólalásában mindhárom tényállás tekintetében összegezte a vádlott bűnösségét megalapozó bizonyítékokat és helyesnek ítélte a vádlott terhére rótt bűncselekmények jogi minősítését is. Utalt arra, hogy a törvényszék a büntetőügyben szükségesnek mutatkozó elhatárolási kérdésekkel részletesen nem foglalkozott, azonban nyilvánvaló, hogy sem az emberölés előkészületének bűntette, sem a foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés bűntette nem állapítható meg. A büntetés kiszabása körében többlet súlyosító körülményként hivatkozott arra, hogy a vádlott a vendégbarátsággal visszaélve gyermekkori jó ismerősét ölte meg a portáján, majd rejtette el a holttestét oly módon, amely „halottgyalázással" ér fel. Vagyontárgyait magasabbra értékelte az emberi életnél. A büntetés kiszabásánál irányadó körülmények között nincs olyan méltányolható körülmény sem, amely az eggyel enyhébb büntetésvégrehajtási fokozat megállapítását indokolná. Összességében a szabadságvesztés büntetés jelentős mértékű súlyosítását, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának fegyházban történő megállapítását és a járulékos kérdésekben történő döntéshozatalt indítványozta. A védő a felmentés érdekében bejelentett fellebbezést mindhárom ítéleti tényállás tekintetében fenntartotta. A lőfegyverrel visszaélés bűntette vonatkozásában úgy ítélte meg, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékokból nem vonható következtetés arra, hogy a vádlottnak tudomása volt a légpuska átalakított voltáról. Az a tény, hogy a vádlott rendelkezett otthoni barkácsoláshoz szükséges eszközökkel, ismeretekkel, nem elegendő a büntetőjogi felelősség megállapításához. A második tényállás esetében a tényállás azon megállapításának kirekesztését indítványozta, hogy a vádlott ezt a rendszert működtette. Érvelését a szakértői megállapításokra alapította, melyek szerint nem állapítható meg, hogy a rendszer működtetve volt-e, ebből viszont a védői álláspont szerint arra vonható következtetés, hogy ítéleti bizonyossággal nem mondható ki, hogy a vádlott éjszakánként a rendszert biztosan működtette. Végül úgy ítélte meg, hogy a rendszer nem volt alkalmas a működésre, így emberi élet kioltására sem, ezért e tényállás tekintetében is a vádlott felmentése indokolt. A harmadik tényállás vonatkozásában a védő aggályát fejezte ki, hogy a törvényszék a közvetlen bizonyítékok hiányában leginkább a tanúvallomásokra alapította a vádlott felelősségét és különös jelentőséget tulajdonított a zárkatársak vallomásainak, mint érdektelen tanúknak. Úgy ítélte meg, hogy a zárkatársaknak mindig valamilyen büntetőeljárási kedvezmény elérése a célja. Hivatkozott arra is, hogy a nyomozó hatóság e bűncselekmény kapcsán a kriminalisztika legalapvetőbb kérdéseire sem adott választ, melyet az elsőfokú bíróság sem tudott pótolni. E cselekmény tekintetében is a vádlott felmentését indítványozta. Másodlagosan a súlyosításra és a fegyház fokozat megállapítására irányuló ügyészi indítvány elutasítását kérte. Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a perrendi szabályok betartásával eljárva ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. Az általa megállapított tényállás valamennyi cselekmény vonatkozásában megalapozott, csupán a második tényállás esetében az iratok tartalma alapján egészítendő ki a következőkkel: A porta nyugati kerítése mentén részben körbekerített 14 m széles telek található, rajta egy hétvégi házzal, mely szemmel láthatóan kb. 60 m-re található ettől a résztől Északra. A telken a porta nyugati kerítése mentén drótkerítés, 10 m-t haladva a kerítésben folytonossági hiány látható, a folytonossági hiány 6 m-en keresztül folytatódik a lakóház északnyugati sarkának vonaláig, itt a lakóház és a kerítés között kb. 1 m távolság van. A ház sarkától a kerítés ismét folytatódik északi irányba (nyomozati iratok I. kötet 209-211. oldal). Az így kiegészített tényállás mindenben megalapozott, mentes a Be. 351. §

(2)bekezdésében felsorolt hiányosságoktól, az ítélőtábla a másodfokú eljárásban a Be. 351. §

(1)bekezdése alapján irányadónak tekintette. Mind az élet elleni cselekmények, mind pedig a lőfegyverrel visszaélés bűntette esetében a törvényszék törvényesen vont következtetést a vádlott büntetőjogi felelősségére. A felmentést célzó védelmi érvelés javarészt az elsőfokú bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységét támadta, amely a megalapozott tényállásra tekintettel a fellebbezési eljárásban eredményre nem vezethetett. Az 1. tényállás alatti cselekményt a Btk. 325. §

(1)bekezdés a) pontjának II. fordulata alapján az követi el, aki lőfegyvert engedély nélkül tart. A vádlott légfegyver tartását ismerte el, annak átalakítását nem. A házkutatás során lefoglalásra került egy szétszerelt állapotú Slavia 630 típusú légpuska, egy Slavia 631 típusú sporttávcsővel ellátott légpuska, egy gázriasztó pisztoly, több lőszer és töltény. A Slavia 630 típusú légpuska házilagos átalakítás folytán lőfegyvernek minősül, amelynek tartása hatósági engedélyhez kötött annak ellenére, hogy az ütőszeg meghibásodása miatt nem képes működtetni a betöltött töltényeket. Az is megállapítható volt, hogy a fegyver átalakítása különösebb szakértelmet nem igényel. A törvényszék ítélete

1. oldal utolsó bekezdésében számot adott arról, miből vont következtetést arra, hogy a vádlottnak tisztában kellett lennie a légpuska átalakított állapotával. Álláspontját a másodfokú bíróság osztotta. A
2. tényállás tekintetében a vádlott elismerte, hogy vagyonvédelmi okból a portáján a kerítésen belül mellmagasságban több 10 m hosszan vezetéket feszített ki, azonban védekezése arra irányult, hogy teljesen még nem építette ki és nem helyezte áram alá. A védő a másodfokú eljárásban e védekezés elfogadását indítványozta, mivel a törvényszék azt állapította meg tényállásában, hogy a rendszer működőképes volt és az emberi élet kioltására alkalmas eszközt éjszakánként a vádlott
3. október
4. napjáig működtette (ítélet
5. oldal
6. bekezdés). A törvényszék ítéletének
7. oldal utolsó bekezdésétől indokolási kötelezettségének eleget téve részletesen számot adott arról - a szakértői bizonyításra is tekintettel - miért vetette el a vádlott fenti védekezését. Érvelését az ítélőtábla osztotta. E tényállás vonatkozásában az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét az iratok tartalma alapján kiegészítette. A kiegészítést az alábbiak indokolják: A vádlott ingatlana határain belül létesítette a villanyárammal ellátott vezetékrendszert, mivel malacai és pénze tűnt el, bár feljelentést soha nem tett. A vádlott portája azonban nem volt zárt, nem volt egészében körbe kerítve. A vezetékrendszer emberi élet kioltására alkalmas volt és mellmagasságban elhelyezett, hogy az udvaron szabadon lévő állatokban ne tehessen kárt. A kiegészítés tehát azért volt szükséges, hogy egyértelműen megállapítható legyen, hogy a portára bűnös szándék nélkül bemenő vétlen személyek hiszen maga a vádlott nyilatkozott arról, hogy sertések eladásával is foglalkozott - a vezetékrendszer közelébe juthattak, ugyanis más a megítélése ha teljesen zárt az ingatlan és pld. a kerítés átugrásával, kibontásával jut be a terményt, állatot eltulajdonítani szándékozó. Jelen esetben azon a vétlen személyek is olyan helyzetbe kerülhettek, amely életüket veszélybe sodorta. A fellebbviteli főügyészség nyilvános ülésen jelen lévő képviselője helytállóan utalt számos jogesettel alátámasztottan, hogy a vádlott jelen cselekménye kísérleti szakban jutott és emberölés bűntette kísérleteként minősül. A Btk.
8. §-a szerint kísérlet miatt büntetendő, aki a szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be, míg a
9. §

(1)bekezdése szerint törvényi felhatalmazás alapján előkészület miatt az büntetendő, aki a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja. Ez utóbbi esetben az előkészületi cselekmény önmagában további szándékos magatartás nélkül nem teremti meg a halálos eredmény bekövetkezésének közvetlen lehetőségét, ugyanakkor, mint jelen esetben a kísérleti szakban lévő cselekmény magához a halálhoz vezető okfolyamatot már elindítja, az ehhez szükséges feltételeket biztosítja és a halálos eredmény elmaradása a véletlenen múlhat. A vádlott tisztában kellett, hogy legyen azzal, hogy az általa létrehozott vezetékrendszer halálos kimenetelű áramütés előidézésére alkalmas, hiszen ő hozta létre és feszítette ki mellmagasságban és a jogtalanul a portájára behatoló embereknek szánta. Ily módon az ítélőtábla álláspontja szerint is helyes a cselekmény jogi minősítése. Két elhatárolási kérdés vizsgálata volt indokolt. Az egyik, hogy a vádlott javára jogos védelmi helyzet fennállhatott-e, illetve cselekménye minősülhet-e foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetésként. A védekezés joga törvényben biztosított alapjog. Leglényegesebb sajátossága, hogy annak körében a jogtalanság áll szemben a joggal. Azonban amikor a vádlott a fák közé a disznóólak felé drótot húzott és abba áramot vezetett akkor vele szemben jogtalan támadás nem volt folyamatban, annak még közvetlen veszélye sem fenyegetett. A rendszer alkalmas volt arra, hogy nem csak a jogtalan támadókat, hanem másokat, ártatlanokat is sértsen (BH.2000.

1. sz. jogeset). Ezek alapján jogos védelem a vádlott javára nem állapítható meg. A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntette megvalósulásakor annak van döntő jelentősége, hogy a vádlott testi épséget vagy életét sértő szándékkal vagy pusztán veszélyeztető szándékkal lépett-e fel az elektromos vezetékrendszer kialakítása során. Jelen esetben a vádlott szándéka, verbális kijelentései azt igazolják, hogy tudata eshetőlegesen kétségtelenül átfogta, hogy a vezetékrendszer alkalmas akár halálos kimenetelű áramütés előidézésére és ebbe belenyugodott. A sértő szándék pedig a cselekménynek a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetésként történő értékelését kizárja (BH.2001.
2. sz. jogeset). A
3. tényállás alatti ölési cselekmény elkövetését a vádlott mindvégig tagadta. Azon kívül, hogy a sértett holtteste a vádlott disznóóljában került feltalálásra és halálát idegenkezűség okozta (egy ismeretlen tulajdonságokkal rendelkező bottal legalább 3 alkalommal nagy, igen nagy erővel a fejének bal oldalára és arcára irányult ütések következtében beálló traumás sokk által halálozott el). A feltalálási környezet nyomszegény volt. Nem került elő a sértett ruházata, kerékpárja, az elkövetés eszköze, nem voltak közvetlen bizonyítékok. E körben a törvényszéknek kellő gondossággal kellett eljárnia a rendelkezésre álló közvetett bizonyítékok értékelése során, amit meg is tett. Azt maga a vádlott is elismerte, hogy
4. október 5-én 17 óra körüli időben a sértett nála tartózkodott és megkínálta az általa főzött pálinkával. A vádlott veje
5. október 7-én napján érkezett a tanyára, a holttest feltalálására pedig
6. október
7. napján került sor. A sértett
8. október 5-én a vádlott portáján történő látogatásáról, illetve a tanya előtt a sértett elborult szürke kerékpárjáról ... tanú is említést tett. Osztotta az ítélőtábla a védő azon álláspontját, hogy a zárkatársak vallomása különös gonddal vizsgálandó. Jelen ügyben három zárkatárs tanúként tett vallomást és minden zárkatárs vallomásában volt olyan többletinformáció, amely összességében és főleg az igazságügyi szakértői bizonyítás tükrében a vádlott büntetőjogi felelősségét megalapozó elsőbírói következtetés levonására vezethetett. Az elsőfokú bíróság meggyőzően indokolta, hogy miért csak a vádlott lehetett az ölési cselekmény elkövetője és a holttestet elrejtő személy. A törvényszék az egységes ítélkezési gyakorlat alapján figyelemmel a
9. tényállás alatti cselekményre, helyesen minősítette a vádlott hivatkozott cselekményeit több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérleteként. A büntetés kiszabása körében irányadó alanyi és tárgyi körülményeket körültekintően feltárta. Az ítélőtábla utal arra is, hogy a vádlott korábbi elítélése súlyos testi sértés bűntettének kísérlete miatt történt. A törvényszék a bűnösségi körülményeket javarészt helyesen értékelte, azonban az ítélőtábla osztva az ügyész súlyosításra irányuló érvelését úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetésnek - figyelemmel az állandó bírói gyakorlatra - a súlyosítása indokolt. Ugyanakkor a vádlott idős kora, látáskorlátozottsága az ítélőtábla álláspontja szerint megalapozza vele szemben eggyel enyhébb büntetés-végrehajtási fokozat megállapítását. E körben az ítélőtábla az ügyészi fellebbezést nem találta alaposnak. Az elsőfokú bíróság - bár indokaitól tartózkodott - az elbíráláskor hatályos anyagi jogszabályokat alkalmazta. A Btk.
10. §-ának vizsgálata során az ítélőtábla is erre az álláspontra helyezkedett. Abban a kérdésben, hogy az elkövetéskor vagy az elbíráláskor hatályos anyagi jogszabályok biztosítanak-e a vádlott számára kedvezőbb elbírálást a bűncselekmények - a két törvény szerinti - minősítéséhez tartozó büntetési tételek összevetésével kell állást foglalni (BH.2014.129., és 2015.
11. sz. jogesetek). Az emberölés bűntette minősített esetei mind az elkövetéskor (
12. május hó
13. napjától), mind pedig az elbíráláskor 10-20 évi, illetve életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő cselekmények. A lőfegyverrel visszaélés bűntettének a büntetési tétele sem változott. A kedvezőbb elbírálást a feltételes szabadságra bocsátás időpontja miatt az elbíráláskor hatályos törvény biztosítja azzal, hogy legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, míg az elkövetéskor hatályos anyagi jogi szabályok alapján csupán a büntetés háromnegyed részének kitöltését követően. Határozott tartamú szabadságvesztés esetében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi, törvény erejénél fogva kötelező időpontjára vonatkozó rendelkezés az „elbírálás" fogalmába tartozik, a vonatkozó jogszabályi rendelkezés megváltozása ezért alapot ad az új Btk. alkalmazására (EBD2014.B.8.). A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározása továbbra sem a büntetéskiszabás része, ennek a Kúria 4/2013.(X.14.)BK. véleménye sem mond ellent. Annak eldöntésekor, hogy a két szóba jöhető büntetőtörvény közül az elkövetőre nézve melyik a kedvezőbb, a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos törvényi rendelkezéseket is figyelembe kell venni. A BK. vélemény sem a büntetéskiszabási kérdésének, hanem az alkalmazandó anyagi jogszabály megválasztása egyik szempontjának tekinti a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségére és legkorábbi időpontjára vonatkozó szabályokat. (BH.2015.2009.) A fellebbviteli főügyészség indítványozta a nyomozás során lefoglalt B.
14. számú bűnjelként nyilvántartott 80 cm MT vezeték elkobzásának mellőzését és e bűnjeltárgy lefoglalásának megszüntetése mellett annak megsemmisítését. Indítványát azzal támasztotta alá, hogy ez utóbbi 80 cm-es MT vezeték a földből kiálló és a drótkerítéshez kapcsolódó folytonosságában megszakított vezetékrész a rendelkezésre álló adatok szerint nem alkotott egységet a vádlott által áram alá helyezett drótrendszerrel, ezért elkobzásának törvényi feltételei nem állnak fenn. A fellebbviteli főügyészség álláspontját az ítélőtábla osztotta és az elkobzást mellőzte és a Be.
15. §

(1)és

(8)bekezdése alapján a bűnjeltárgy lefoglalásának megszüntetéséről és annak megsemmisítéséről rendelkezett. Fentiekben kifejtettek alapján az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a jelzett körben a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyéb helyes rendelkezéseit és járulékos kérdéseit a Be. 371. §

(1)bekezdésére utalással helybenhagyta. A másodfokú eljárásban az előzetes letartóztatásban töltött idő további beszámításáról a Btk. 92. §

(1)bekezdése, míg a felmerült bűnügyi költségről a Be. 381. §

(1)bekezdése alapján történt rendelkezés. Debrecen,

1. április
2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Nagy Éva sk. a tanács tagja. Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék 3.B.753/2013/
3. számú ítélete az ítélőtábla jelen határozatában írt változtatással jogerős és végrehajtható. Debrecen,
4. április
5. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: kiadó