← Magyarország

Bfv.1483/2015/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Az elfogultsága miatt kizárt bíró által felvett bizonyítás érvényét nem érinti, ha a tárgyalás megismétlésére a korábbi tárgyalás anyagának ismétlésével kerül sor. A hitelezők kielégítésének meghiúsulásával járó csődbűntett elévülési ideje abban az időpontban nyílik meg, amikor az elévülési magatartás révén a hitelezők kielégítése legalább részben meghiúsult. Kúria végzése Az ügy száma: Bfv.III.1483/2015/

  1. A határozat szintje: felülvizsgálat A tanács tagjai: Dr. Belegi József, a tanács elnöke Dr. Háger Tamás, előadó bíró Dr. Somogyi Gábor, bíró Az eljárás helye: Budapest Az eljárás formája: tanácsülés Az ülés napja:
  2. március
  3. Az ügy tárgya: csődbűncselekmény bűntette és más bűncselekmények Terhelt(ek): Sz. G. Első fok: Nyíregyházi Járásbíróság, 15.B.2122/2011/
  4. sz. ítélet, nyilvános tárgyalás,
  5. április
  6. Másodfok: Nyíregyházi Törvényszék, 2.Bf.608/2014/
  7. sz. ítélet, nyilvános ülés,
  8. június
  9. Az indítvány előterjesztője: terhelt védője Az indítvány iránya: a terhelt javára Rendelkező rész A Kúria a Nyíregyházi Járásbíróság 15.B.2122/2011/
  10. számú, illetőleg a Nyíregyházi Törvényszék 2.Bf.608/2014/
  11. számú ítéletét a terhelt tekintetében hatályában fenntartja. A Kúria végzése ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. Indokolás [1] I. A Nyíregyházi Járásbíróság a
  12. április
  13. napján kelt 15.B.2122/2011/
  14. számú ítéletével bűnösnek mondta ki a terheltet csődbűncselekmény bűntettében [
  15. évi IV. törvény továbbiakban: korábbi Btk. -
  16. §

(1)bekezdés d) pontja,
(3)bekezdés], csődbűncselekmény bűntettében [korábbi Btk. 290. §
(1)bekezdés a) pont, I. fordulat,
(1)bekezdés c) pont,
(2)bekezdés], adócsalás bűntettében [korábbi Btk. 310. §
(1),
(3)bekezdés], adócsalás bűntettében [korábbi Btk. 310. §
(1),
(2)bekezdés] és folytatólagosan elkövetett számvitel rendjének megsértése bűntettében [korábbi Btk. 289. §
(1)bekezdés a) pont,
(4)bekezdés b) pont]. Ezért őt halmazati büntetésül 2 év 6 hónap börtönre, 3 év gazdasági társaság tisztségviselésétől eltiltásra, valamint 2 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. Elrendelte a Kisvárdai Városi Bíróság 8.B.307/2008/
  1. számú ítéletével kiszabott 8 hónap börtönbüntetés végrehajtását és a terhelttel szemben 11.096.058 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. [2] Az elsőfokú ítélet ellen a terhelt és a védő által bejelentett fellebbezés folytán eljárva a Nyíregyházi Törvényszék a
  2. június
  3. napján kelt 2.Bf.608/2014/
  4. számú ítéletével a járásbíróság határozatát részben megváltoztatta. A tényállás I. pontjában írt cselekményt az elbíráláskor hatályos büntető törvényt alkalmazva csődbűncselekmény bűntettének [
  5. évi C. törvény továbbiakban: Btk. -
  6. §
(1)bekezdés a) pont,
(2)bekezdés a) pont], a II. pontban írt cselekményt csődbűncselekmény bűntettének [Btk. 404. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. c)pont,
(2)bekezdés a) pont], a III. tényállásbeli cselekményeket költségvetési csalás bűntettének [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(2)bekezdés a) pont] és 1 rb. folytatólagosan elkövetett számvitel rendjének megsértése bűntettének [Btk. 403. §
(1)bekezdés b) pont] minősítette. [3] A terhelttel szemben kiszabott, börtön fokozatban végrehajtandó szabadságvesztés büntetést 1 év 10 hónapra enyhítette. A vagyonelkobzás összegét 10.180.264 forintban állapította meg. Egyekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. [4] A jogerős ítélet tényállásának lényege a következő: [5] I. tényállás A v.-i székhelyű B. V. Sz. K. Kft.-nek a terhelt
  1. február
  2. napjától a társaság önálló képviseletre jogosult tagja volt. A cégnek a 2002-2005 években végzett gazdasági tevékenységéből kifolyólag jelentős pénzeszköze keletkezett. A
  3. december 31-i mérleg szerint 1.646.000 forint befektetett és 125.902.000 forint forgóeszközzel rendelkezett. A társaság emellett azonban
  4. december
  5. napjáig 45.261.825 forint adótartozást halmozott fel. A terheltnek, mint a cég ügyvezetőjének tudomása volt az állami adóhatóság felé fennálló több millió forintos adótartozásról. [6] A terhelt a cég képviselőjeként - tudva a társaság jelentős adótartozásairól és arról, hogy a pénzeszközt a tartozások kiegyenlítésére kellene fordítani - a jelentős adótartozással rendelkező kft. nevében eljárva saját magának, mint magánszemélynek
  6. december 31-én 35.000.000 forint,
  7. július 31-én 40.000.000 forint,
  8. december 15-én 30.000.000 forint,
  9. év elején pedig 25.317.725 forint, összesen 130.317.725 forint kölcsönt nyújtott. Ezen összegből
  10. január 31-én 9.000.000 forintot a cégnek visszafizetett, azonban 121.317.725 forintot nem és ezen összeget nem a tartozások kiegyenlítésére, hanem a társasággal össze nem függő, saját célra fordította. A terhelt magatartása következtében a kft. fizetésképtelenné vált. [7] A kft. ellen - miután az adóhatóság által indított végrehajtási eljárás a társaság bankszámláinak fedezetlensége, valamint a cég ingó és ingatlan vagyonának hiánya miatt eredményre nem vezetett az APEH
  11. december
  12. napján felszámolási kérelmet nyújtott be 36.557.501 forint lejárt esedékességű adótartozás miatt. [8] A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság a
  13. február
  14. napján kelt 6.Fpk.15-05000851/
  15. számú végzésével megállapította a kft. fizetésképtelenségét és elrendelte a cég felszámolását. A felszámolás kezdő időpontja
  16. március
  17. napja volt. A felszámolási eljárásban határidőben és határidőn túl összesen 72.103.102 forint hitelezői igényt jelentettek be. A felszámolóbiztos kérelmére a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 121.320.300 forint erejéig
  18. február
  19. napján fizetési meghagyást bocsátott ki, mely
  20. március 13-án jogerőre emelkedett. [9] A terhelt a tartozást azonban nem fizette meg. Fenti magatartásával a kft.-t fizetésképtelenné tette és ezzel a gazdasági társaság hitelezőinek kielégítését meghiúsította. [10] II. tényállás A terhelt a B. É. K. Kft.-nek
  21. április 6-tól tagja,
  22. november 7-ig önálló képviseletre jogosult képviselője,
  23. október
  24. napjától pedig ismét önálló képviseletre jogosult képviselője volt. A gazdasági társaságnak
  25. december 31-ig összesen 10.649.149 forint adótartozása keletkezett. Az adóhatóság az adótartozás miatt indított végrehajtási eljárásban hat darab, a cég tulajdonában álló gépjárművet foglalt le, de azokat ténylegesen nem vette birtokba a lefoglaláskor, mert a járműveket a kft. székhelyén nem lelték fel. [11] A kft. 2006-tól jelentős pénzeszközzel rendelkezett.
  26. január 1-je és október 4-e között 276.000 forint anyagjellegű és 170.000 forint személyi jellegű ráfordítás mellett 10.180.264 forint pénzeszköze volt. Az anyagjellegű és személyi ráfordítások úgy lettek elszámolva, hogy a kft. 2007 év elejétől bevételt már nem ért el. [12] A terhelt, mint a társaság ügyvezetője tudott arról, hogy a kft.nek adótartozása van, melynek behajtása iránt végrehajtási eljárás indult és azt is, hogy a társaság vagyontárgyai a hitelezői igények fedezetét szolgálják. [13] Az adóhatóság
  27. május 4-én felszámolási kérelmet nyújtott be a bírósághoz a kft.-vel szemben 10.681.496 forint lejárt esedékességű adótartozás miatt. A terhelt a gazdasági bíróságtól
  28. június
  29. napján a tartozás kiegyenlítésére haladékot kért, azonban a bíróság által engedélyezett határidő eredménytelenül telt el. Ezt követően a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság a
  30. július
  31. napján kelt 4.Fpk.15-09111633/
  32. számú végzésével megállapította a kft. fizetésképtelenségét és elrendelte a felszámolását. [14] A felszámolás kezdő időpontjában a kft. összesen 10.180.264 forint pénzeszközzel rendelkezett. A terhelt tudva arról, hogy a cég felszámolását elrendelték ahelyett, hogy a társaság rendelkezésére álló pénzeszközt átadta volna a felszámolóbiztosnak, azt elrejtette, saját céljaira használta fel, elvonva ezzel a vagyont a hitelezői igények kielégítése elől. A lefoglalt gépjárműveket is csak
  33. február
  34. napján történt gyanúsítotti kihallgatását követően adta át a felszámolóbiztosnak. A felszámolási eljárás során a hat darab gépjárművet 2.000.000 forintért értékesítették. [15] A felszámolási eljárásban összesen 11.096.058 forint hitelezői igényt jelentettek be. [16] A terhelt a társaság tevékenységét lezáró mérlegben feltüntetett 10.180.264 forint pénzeszközt, valamint a
  35. év elejétől
  36. októberig elszámolt 7.300.000 forint anyagi és személyi jellegű ráfordítást elvonta és ezzel a felszámolási eljárásban a hitelezői igényt bejelentő hitelezők kielégítését meghiúsította. [17] III. tényállás A terhelt a B. É. K. K. Sz. Kft. ügyvezetője volt a cég
  37. február 3-i bejegyzésétől a
  38. április 1-jén elrendelt felszámolásig. A társaság a terhelt irányításával jelentős volumenű gazdasági tevékenységet folytatott, szerződéseket kötött, számlákat bocsátott ki és fogadott be. A terhelt
  39. év elején úgy határozott, hogy nem tesz eleget adóbevallási és adófizetési kötelezettségének, és a törvényben előírt könyvvezetési és beszámolási kötelezettségeit sem teljesíti. Ebből kifolyólag a társaság részére a 2007-es és 2008-as évek vonatkozásában csak részleges, a vagyoni helyzet ellenőrzésére alkalmatlan könyvelés készült, míg a 2009-es és 2010-es évekre nézve semmilyen könyvvezetésre nem került sor. Ezen időszakra egyik évben sem készült számviteli beszámoló. A társaság vagyoni helyzetének áttekintése, illetve ellenőrzése ennek következtében teljes mértékben lehetetlenné vált. [18] A kft.-nek negyedévente kellett volna teljesítenie az általános forgalmi adó bevallási kötelezettségét. A terhelt azonban a
  40. év II., III. és IV. negyedéveiben ennek nem tett eleget, ezáltal e három negyedév tekintetében összesen 3.337.563 forinttal csökkentette az állami adóbevételt, mert ezen időszakban ilyen összegben fizetendő adót kellett volna bevallania. [19] A terhelt elmulasztotta az adóbevallások benyújtását a 2009-es év III. és IV., valamint a 2010-es év I. negyedéveire nézve is, mely időszakban összesen 1.468.040 forint általános forgalmi adót kellett volna bevallania és megfizetnie. A terhelt az áfa adónemben az adóbevallási kötelezettségének teljesítését
  41. július
  42. napjától
  43. április
  44. napjáig terjedő időszakban mulasztotta el. Cselekményével összesen 4.805.603 forint vagyoni hátrányt okozott a költségvetésnek. II. [20] A jogerős ügydöntő határozat ellen a védő terjesztett elő felülvizsgálati indítványt részben a Be.
  45. §
(1)bekezdés
  1. a)pontjának II. fordulatára és a
  2. b)pontjára alapítottan arra hivatkozva, hogy a terhelt bűnösségének a megállapítására részben anyagi jogszabálysértéssel került sor, ezáltal a bíróság törvénysértően súlyos büntetést szabott ki. [21] Indokai szerint az I. tényállási pontban írt bűncselekmény elévült, ezért az anyagi jogszabály sérelmével állapította meg a bíróság a terhelt bűnösségét. A Nyíregyházi Törvényszék jogi álláspontjával szemben a fizetésképtelenség határidejének számítása szempontjából nem a felszámolási kérelem beadásának a napja (2005. december 21-
  3. e)releváns, hanem a tényleges fizetésképtelenség, amely a terhelt cégénél már sokkal korábban, az elévülési időn túl következett be. Érvelése szerint az első érdemi büntetőeljárási cselekmény időpontjában a bűncselekmény büntethetősége már elévült. [22] A II. tényállás tekintetében kifejtette, hogy a bíróságnak a nyilvánvalóan érdekelt V. I.-né tanúvallomását helyes mérlegelés mellett ki kellett volna rekesztenie a bizonyítékok közül. Emellett a bűnösség megállapításához olyan számlákat fogadott el, melyeket V. I.-né gyűjtött össze és adott át a nyomozó hatóság részére mégpedig annak ellenére, hogy a könyvelői megbízása már ekkor megszűnt. Állítja, hogy a 10.181.264 forint már nem állt a kft. rendelkezésére, mert a fizetésképtelenség a cégnél ekkor már bekövetkezett. [23] A III. tényállásban a bíróság az indítványozó szerint tévesen határozta meg az elkövetés időpontját, miáltal törvénysértően került sor a Kisvárdai Városi Bíróság 8.B.307/2008. számú ügyében kiszabott, próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelésére. Ezen ítélet 2009. november 25-én emelkedett jogerőre, a terheltnek pedig adóbevallási kötelezettsége csak e napot megelőzően állt fenn. Ezt követően adóköteles jövedelme, illetve áfa fizetési kötelezettsége nem keletkezett. A bíróság e körben nem tisztázta megfelelően a tényeket. Figyelmen kívül hagyta, hogy a bevallási kötelezettség nem jelent egyben fizetési kötelezettséget. Indítványozta végül annak megállapítását, hogy V. I.-né könyvelési kötelezettsége 2007. február 19. napján megszűnt, a bűncselekmény elkövetése szempontjából pedig a bevallási határidő mindenképpen 2009. november 25. napja előtti időszakra esett. [24] Az ügydöntő határozatban az elkövetési idő téves megállapítása miatt a törvényi előfeltételek hiányában rendelte el a bíróság a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását. [25] A védelem indokainak elfogadása esetén a kiszabott büntetés törvénysértően súlyos, ezért a védő indítványozta a III. tényállás elkövetési idejének helyes megállapítása mellett a büntetés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztését. III. [26] A Legfőbb Ügyészség a BF.1475/2015/I. számú átiratában a Be. 416. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontjára alapított felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. [27] Rámutatott arra, hogy felülvizsgálati eljárásban a tényállás megalapozottsága nem vizsgálható. A felülvizsgálati indítvány pedig a II. tényállást érintően, valamint a III. tényállás vonatkozásában lényegében az eljárt bíróságok bizonyítékértékelő tevékenységén keresztül támadja a tényállás megalapozottságát, mely a törvényben kizárt. [28] Az I. tényállást illetően az elévülésre hivatkozás alaptalan. A bűncselekmény elkövetési ideje mindig az az időpont, amikor az elkövető az adott bűncselekmény törvényi tényállásába illeszkedő magatartást kifejti. Folyamatos, meghatározott időintervallumban kifejtett cselekménysorozatnál ez a magatartás megkezdése és befejezése közötti időszakot jelenti, mely jelen esetben a 2002. december 31-e és a 2006. év eleje közötti időszaknak felel meg, amikor a terhelt a kft. nevében saját magának, mint magánszemélynek összesen 130.317.725 forint összegű kölcsönt nyújtott, tudva a cég jelentős összegű adótartozásáról. Az elévülési idő kezdete az elkövetési magatartás utolsó napja, azaz 2006. év eleje. A nyomozást a nyomozó hatóság 2010. december 21. napján rendelte el, a terhelt cselekményének büntethetősége nem évült el, mert az csak 2011. év elején következett volna be. [29] Ehhez képest az eljárt bíróságok a terhelt bűnösségét törvényesen állapították meg, és törvényes a kiszabott büntetés is. A másodfokú bíróság helyesen döntött az időbeli hatályt vizsgálva az alkalmazandó büntető törvényről. A terhelt cselekményének a büntető anyagi jog szabályainak megfelelő minősítése mellett a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség a büntetéskiszabás önálló felülvizsgálatára. Az eljárt bíróságok nem vétettek abszolút eljárási szabálysértést sem. Mindezen okok alapján a jogerős ügydöntő határozat hatályában fenntartására tett indítványt. IV. [30] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. §
(1)bekezdése szerinti tanácsülésen, a Be. 423. §
(1),
(2),
(4)és
(5)bekezdésében meghatározott terjedelemben bírálta felül és megállapította, hogy a felülvizsgálati indítvány részben a törvény szerint kizárt, részben alaptalan. [31] A felülvizsgálati indítványnak azon része, melyben lényegében a bizonyítékok értékelésén és a megállapított tényállás támadásán keresztül az indítványozó a terhelt bűnösségének megállapítását sérelmezi, a törvény szerint kizárt. [32] A Be. 423. §
(1)bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. A felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás még annak esetleges megalapozatlan volta esetén sem támadható. A felülvizsgálati eljárásban érvényesülő tényálláshoz kötöttség tehát a ténykérdések felülvizsgálatát kizárja (BH 2004.102.; BH 2012.287.). [33] A védő ezzel szemben a II. és III. tényállás tekintetében egyértelműen a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállást támadta. [34] A felülbírálat kereteire és terjedelmére vonatkozó, a már felhívott törvényhelyek alapján a Kúria a megtámadott határozatot a meghozatala idején hatályos jogszabályokat alkalmazva a jogerős ítéletet a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében, az indítványban meghatározott okok alapján az I. tényállási pont tekintetében érdemben bírálta felül. Emellett hivatalból vizsgálta azt is, hogy az eljárás során a Be. 416. §
(1)bekezdés c) pontjában írt felülvizsgálati ok megvalósult-e. [35] E vizsgálat alapján a Be. 373. §
(1)bekezdés I.
  1. b)és
  2. c)pontjában, illetve a II-IV. pontjában írt abszolút eljárási szabálysértést nem észlelt. [36] Az eljáró bíró személyében történt változást követően az elsőfokú bíróság első érdemi tárgyalását, melynek anyagára ítéletét alapította, 2013. június 4. napján tartotta meg (21. sz. jkv.). Valóban, az eljáró bíró személyében történt változás folytán, mivel a korábbi tárgyalástól a hat hónapnál hosszabb idő telt el, a tárgyalást elölről kellett kezdeni. A tárgyalást a bíróság a Be. 287. §
(4)bekezdése alapján, tehát e törvényi előírás szerint lehetőséget kihasználva, a korábbi tárgyalási anyag ismertetésével ismételte meg. A korábbi tárgyalás anyagát a
  1. április 17-i és
  2. június 28-i tárgyaláson folytatott eljárási cselekmények képezték (
  3. és
  4. sz. jkv.). A tárgyalás megismétlése tehát megfelelt a törvényi rendelkezéseknek. Annak pedig nincs jelentősége, hogy a
  5. június 28-i tárgyalást megelőzően a bizonyítási cselekmények egy részét az elfogultsága miatt kizárt bíró folytatta le. A kizárt bíró ugyanis az ítélet meghozatalában nem vett részt, a tárgyalás pedig a bíró személyében történt változás miatt megismétlésre került. Az előző tárgyaláson felvett bizonyítás érvényét az sem rontja le, hogy a tárgyalást a bizonyítási anyag ismertetésével meg lehetett ismételni. [37] A védő indítványában a Be.
  6. §
(1)bekezdés
  1. a)pontjára alapítottan arra hivatkozott, hogy az I. tényállásban írt csődbűncselekményben a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor, mert a bűncselekmény büntethetősége elévült, mely büntethetőségi akadály kizárja a terhelt bűnössége megállapítását. [38] A védőnek az elévülésre hivatkozása nem alapos, a terhelt bűnösségének megállapítása törvényes. [39] A Btk. 25. §
  2. a)pontja értelmében az elévülés a büntethetőséget megszünteti. A 26. §
(1)bekezdése szerint a törvényben meghatározott kivételekkel a büntethetőség elévül a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább öt év elteltével. Az I. tényállásban foglalt, a Btk. 404. §
(1)bekezdés a) pontja és a
(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő csődbűncselekmény egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, ekként az elévülési idő öt év. Az elévülési idő az elsőfokú bíróság által alkalmazott korábbi Btk. 33. §
(1)bekezdés b) pontja alapján is öt év, figyelemmel a törvény 290. §
(1)bekezdés d) pontjára és
(3)bekezdésére. [40] A Btk.
  1. § a) pontja szerint az elévülés kezdő napja befejezett bűncselekmény esetén az a nap, amikor a törvényi tényállás megvalósul. Az alaki bűncselekmények az elkövetési magatartás utolsó mozzanatának kifejtésekor, míg az eredményt is tartalmazó bűncselekmények az eredmény bekövetkezésével válnak befejezetté, és az elévülés is ekkor kezdődik. [41] A Btk.
  2. §
(1)és
(2)bekezdésében írt csődbűncselekmény mindhárom alapesete értékel eredményt, mely a hitelező vagy hitelezők kielégítésének részbeni vagy egészben történő meghiúsítása. Az I. tényállásban írt csődbűncselekmény az által válik befejezetté, hogy a hitelezők kielégítésének meghiúsulása akár csak részben bekövetkezik. [42] A jogerős ügydöntő határozat irányadó tényállása szerint a terhelt
  1. év elején nyújtott utoljára kölcsönt 25.317.725 forint összegben saját részére a már jelentős adótartozást felhalmozó B. V. Sz. K. Kft. vagyona terhére. E kölcsönnyújtással egyidejűleg a hitelezők kielégítése meghiúsult, tehát a bűncselekmény befejezetté vált. Az elévülés kezdőnapja így
  2. év elejének időszakára eső nap. [43] A tényállás az utolsó kölcsön nyújtásának, ezáltal az eredmény bekövetkeztésének napját dátumszerűen nem határozta meg. Így a terheltre nézve az elévülésre vonatkozó normákat legkedvezőbben alkalmazva a kezdő nap
  3. január 1-je. Ezen időpontot figyelembe véve a terhelt büntethetősége legkorábban
  4. év elején,
  5. január 2-án következett volna be. [44] A másodfokú ítéletben az elévülés kezdő napjának meghatározása kétség kívül téves, mert a bűncselekmény nem a felszámolás kezdő időpontjában, hanem a részletezettek szerint már korábban, az utolsó kölcsönnyújtással befejezetté vált. A Btk.
  6. §
(1)bekezdés a)-c) pontjában, valamint a
(2)bekezdés a) pontjában szabályozott elkövetési magatartásokat egyébként is csak a felszámolási eljárás megindítását megelőzően lehet tanúsítani. Mindez azonban a másodfokú bíróság döntésének helyességét az elévüléssel kapcsolatos jogkérdésben nem érintette. [45] Az elévülés a fentiek figyelembe vételével nem következett be. A Btk. 28. §
(1)bekezdése szerint az elévülést többek között félbeszakítja a bíróságnak, az ügyésznek, a nyomozó hatóságnak az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye. A félbeszakítás napján az elévülés határideje ismét elkezdődik. [46] A Vám- és Pénzügyőrség Észak-alföldi Regionális Nyomozó Hivatala az I. tényállásban megállapított cselekményre vonatkozóan 2010. december 21-én rendelte el a nyomozást a korábbi Btk. 290. §
(1)bekezdés a) pontja szerint minősülő vagyonelvonással a hitelezők kielégítésének meghiúsításával elkövetett csődbűncselekmény bűntettének gyanúja miatt. Ezzel az elévülési idő újrakezdődött. [47] Az I. tényállást illetően ezért törvényesen került sor a terhelt bűnösségének a megállapítására. [48] Megjegyzi e körben azonban a Kúria, hogy a jogerős ítélet az I. tényállási pontban írt cselekmény helyes jogi minősítése mellett, annak jogszabályi hivatkozásait részben tévesen tüntette fel. A cselekmény helytállóan a Btk. 404. §
(1)bekezdés c) pontja és a
(2)bekezdés a) pontja szerint minősül. Az irányadó tényállás alapján ugyanis nem a Btk. 404. §
(1)bekezdés
  1. a)pontjára, hanem a
  2. c)pont megvalósulására vonható okszerű következtetés. A saját részre történő kölcsönnyújtással ugyanis a terhelt nem elrejtette, eltitkolta, megrongálta, megsemmisítette vagy használhatatlanná tette a hitelezők kielégítésére szolgáló társasági vagyont, hanem a kölcsönnyújtással az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes módon csökkentette azt, mely a fizetésképtelenséghez és a hitelezők kielégítésének meghiúsításához vezetett. A vagyon csökkentése így nem tekinthető elrejtésnek, megsemmisítésnek, de nyilvánvalóan az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes volt. Ennek a tévedésnek azonban a cselekmény jogi megítélése szempontjából jelentősége nem volt. [49] A védő a III. tényállással összefüggésben hivatkozott a Be. 416. §
(1)bekezdés
  1. b)pontjában írt felülvizsgálati okra, miszerint a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése folytán törvénysértően súlyos büntetés kiszabására került sor. [50] A már kifejtettek szerint a védő részben a tényállás támadásán keresztül kifogásolta a bíróság döntését, melyre nincs törvényes lehetőség. [51] Ezen túlmenően kiemeli a Kúria, hogy a Kisvárdai Városi Bíróság 8.B.307/2008/37. számú ítélete - melyben kiszabott, próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetés végrehajtását a jogerős ügydöntő határozat elrendelte - 2009. november 25. napján emelkedett jogerőre. A III. tényállásban írt bűncselekményt a terhelt az irányadó tényállás szerint 2007. július és 2010. április 20. napja között követte el. Következésképpen, az elkövetési idő részben valóban a próbaidő alá esik, ezért a Btk. 87. §
  2. b)pontjának megfelelően a felülvizsgálattal támadott ügydöntő határozatban törvényes a felfüggesztett büntetés végrehajtásának elrendelése. Nem történt ekként olyan anyagi jogszabálysértés, mely a Be. 416. §
(1)bekezdés b) pontja értelmében törvénysértő büntetés kiszabását eredményezte volna. [52] A terhelt bűnösségének megállapítása mindhárom tényállással összefüggésben törvényes, és a büntetés is megfelel a büntető anyagi jog szabályainak. [53] Mindezekre figyelemmel - s miután nem észlelt olyan egyéb eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának
(5)bekezdése alapján hivatalból köteles - a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat a Be.
  1. §-a alapján hatályában fenntartotta. A döntés elvi tartalma [54] Az elfogultsága miatt kizárt bíró által felvett bizonyítás érvényét nem érinti, ha a tárgyalás megismétlésére a korábbi tárgyalás anyagának ismétlésével kerül sor. [55] A hitelezők kielégítésének meghiúsulásával járó csődbűntett elévülési ideje abban az időpontban nyílik meg, amikor az elévülési magatartás révén a hitelezők kielégítése legalább részben meghiúsult. V. [56] A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be.
  2. §-ának
(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a 416. §
(4)bekezdésének b) pontja zárja ki. [57] A Be. 418. §-ának
(3)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 416. §
(1)bekezdésének
  1. e)vagy
  2. g)pontján alapul. A Be. 421. §-ának
(3)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Kúria mellőzheti. Budapest,
  1. március
  2. Dr. Belegi József s.k. a tanács elnöke, Dr. Háger Tamás s.k. előadó bíró, Dr. Somogyi Gábor s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő MV

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.