Kfv.35658/2015/6 – Kúria

(4)bekezdéséből és az Art. 140. §

(2)bekezdéséből következően a felperes az új eljárásban már nem vitathatja annak a gazdasági társaságnak a számláiban foglalt gazdasági esemény valódiságát, amiről a korábbi eljárásban már állást foglalt a bíróság. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.I.35.658/2015/

1. A tanács tagjai: . Hajnal Péter tanácselnök, Dr. Heinemann Csilla előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva bíró A felperes: felperes neve A felperes képviselője: Dr. Szedlár Anna Ügyvédi Iroda, dr. Szedlár Anna ügyvéd (fél címe) Az alperes: NAV Fellebbviteli Igazgatóság mint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Középmagyarországi Regionális Adó Főigazgatósága jogutódja (alperes címe) Az alperes képviselője: dr. Szabó Erzsébet jogtanácsos A per tárgya: felülvizsgálata adóhatósági határozat közigazgatási bírósági A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 19.K.32.047/2014/
2. Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi 19.K.32.047/2014/
3. számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt az alperesnek 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 140.300 (száznegyvenezer-háromszáz) felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás - külön forint [1] A felperes
4. IV. negyedévére vonatkozó bevallásában a H. Kft. (továbbiakban Kft.) által a tulajdonát képező vadászház teljes felújításáról szóló számlákat fogadta be, melyben a 4.127.000 Ft adótartalmat levonható adóként szerepeltetett. A Kft. munkák elvégzéséhez alvállalkozókat vett igénybe, mely számlákkal kapcsolatban folytatott vizsgálatot az adóhatóság. [2] Az adóhatóság álláspontja szerint az alvállalkozók által kibocsátott számlák hiteltelenek, erre figyelemmel a felperes terhére adókülönbözetet állapított meg, mely után adóbírságot számított fel. [3] A felperes keresete folytán eljárt Fővárosi Bíróság számú 13.K.34.227/2007/
5. alatti ítéletével az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. A felülvizsgálati kérelem folytán a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35.433/2009/
6. számú ítéletével a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. Osztotta azt az elsőfokú bírósági álláspontot, mely szerint az új eljárást kizárólag két gazdasági társaság által kiállított számlák vonatkozásában kell lefolytatni, mivel a M. Kft. esetében rögzített megállapítások helytállóak. [4] Az ekként megindult új eljárás eredményeképpen az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 1.403.000 Ft jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő adókülönbözetet állapított meg, mely után 701.000 Ft adóbírságot szabott ki. Az új eljárásban érintett gazdasági társaságok számláit hitelesnek elfogadta, az ezzel kapcsolatos adólevonási jogot nem vitatta. Kizárólag az új vizsgálattal nem érintett Kft. számlája vonatkozásában tett megállapítást és rögzítette, hogy e számla vonatkozásában a felperes adólevonási jogát nem gyakorolhatja. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [5] A felperes vitatta az alperesi megállapításokat és hivatkozott az adózás rendjéről szóló
7. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.)
8. §

(3),

(6)bekezdésében foglalt, az alperest terhelő tényállás feltárási és bizonyítási kötelezettségének megsértésére. Utalt arra is, hogy az alperes megsértette a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban Ket.) 50. §

(6)bekezdését és

1. §-át is. Állította, hogy a szerződés, teljesítés igazolás és a módosított költségvetést bizonyítják, hogy a teljesítés megtörtént, a számla hiteles. Arra is hivatkozott, hogy eljárása megfelelt az általános forgalmi adóról szóló
2. évi LXXIV. törvény (továbbiakban régi Áfa tv.)
3. §

(5)bekezdésében és az ügy elbírálására irányadó az Európai Unió Bíróságának magyar vonatkozású határozataiban foglaltnak. [6] Az alperes teljes körűen fenntartotta a határozatában foglaltakat és a felperes keresetének elutasítását kérte. Az elsőfokú ítélet [7] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az elutasítást a Ket. 105. §

(4)bekezdés, 109. §

(4)bekezdés és 140. §

(2)bekezdésére alapozta, mely kimondja, hogy a bíróság ítélete, annak rendelkezése és indokolása köti a hatóságot a megismételt eljárás során. A hatóság a bíróság ítéletének új eljárásra vonatkozó iránymutatásától nem térhet el. Miután a megismételt eljárás kizárólag a másik két gazdasági társaság számlái vonatkozásában tartalmazott iránymutatást, így a felperes által vitatott számla tekintetében az adóhatóságnak vizsgálódnia nem kellett. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [8] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének teljesítése, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az eljárt bíróság új eljárásra és új határozathozatalra történő utasítása érdekében. Álláspontja az volt, hogy az alperes a megismételt eljárás során a M. Kft. számláit is vizsgálta az új eljárásban, hiszen ezekkel kapcsolatban újabb megállapítást tett, azt, hogy e Kft. számlái alapján kiállított számlák anyagköltségének általános forgalmi adója nem vonható le. Szerinte az a tény, hogy a Kúria nem kötelezte az adóhivatalt a megismételt eljárás során ennek vizsgálatára, még nem mentesíti attól, hogy az Art-ban előírt kötelezettségeinek eleget tegyen. A vitatott számla nem a visszaigénylés alapjául szolgáló, a Kft. által a felperes részére kibocsátott számla részét képezi, mivel ezt egyik vizsgálat sem bizonyította. Ezek a számlák tartalmaznak anyagköltséget, de csak részlegesen, így hiteltelensége nem állhat meg. Hangsúlyozta, hogy az eljárt bíróság tévesen nem értékelte azt, hogy a felperes semmilyen kapcsolatban nem állt a M. Kft-vel, az anyagok beépítése megtörtént, amelyet külön szakértői vélemény is megerősített, a felperes fővállalkozójával szemben ez ügyben sem érdemi, sem jogerős adóhatósági megállapítás nem volt és a felperes érintettsége pedig nem került bizonyításra. [9] Hivatkozott az Európai Bíróság ítéleteiben a magyar ügyekben kimunkált joggyakorlatra, és hangsúlyozta, hogy a felperes keresetlevében hivatkozott a hozzáadottértékadóról szóló 2006/112. EK irányelv cikkeire, amelyet a bíróság szintén tévesen nem vett figyelembe. Ezek összegezésképpen állította, hogy a magyar adóhatóság eddigi áfa-ellenőrzési gyakorlata jogsértő. Kifogásolta továbbá, hogy a bíróság tévesen utasította el az előzetes döntéshozatali eljárás iránti kérelmét. Ezt az indítványát változatlanul fenntartotta. [10] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában való fenntartását indítványozta. a jogerős ítélet A Kúria döntése és jogi indokai [11] A felülvizsgálati kérelem alaptalan [12] Jelen per eldöntése szempontjából döntő jelentősége van annak, hogy mi volt a korábbi eljárásban a megismételt eljárásra szóló bírói útmutatás. Ugyanis a Ket. 109. §

(4)bekezdés és az Art. 140. §

(2)bekezdés rendelkezései értelmében a megismételt eljárás és döntéshozatal során a hatóságot köti az ügyben eljárt bíróság határozatának rendelkező és indokolási része. [13] Az elsőfokú bíróság és a felülvizsgálati kérelem folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság a M. Kft. által kibocsátott számla vonatkozásában új eljárást nem rendelt el, az abban foglalt gazdasági esemény hiánya tisztázásra került és az eljárt bíróságok egyértelműen rögzítették, hogy a számlában felszámított általános forgalmi adó levonási jogával a felperes jogszerűen nem élhetett. Az adóhatóság miután az új eljárásban elfogadta a további két gazdasági társaság által kibocsátott számlák hitelességét, határozatában csupán rögzítette, megismételte a M. Kft. számlájával kapcsolatos korábbi megállapításait, a felperest terhelő adófizetési kötelezettség számszerűsítése érdekében. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a felperes az új eljárásban ismételten vitathatta az ezzel kapcsolatos megállapításokat. A fent említett tilalom folytán ezért az elsőfokú bíróság sem térhetett ki az e számlával kapcsolatos felperesi érvelés elbírálására. Kizárólag azt vizsgálhatta, hogy az adóhatóság eleget tett-e a korábbi eljárásban adott iránymutatásnak. [14] Előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését a Kúria szükségtelennek ítélte, egyrészről a fent kifejtett eljárási korlát miatt, másrészről a felperes által is helyesen hivatkozott magyar esetek részletes eligazítást tartalmaznak a HÉA irányelv hivatkozott szakaszainak értelmezése körében. [15] A fentiekre figyelemmel a Kúria a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Záró rész [16] A pervesztes felperest a Pp. 270. §

(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a pernyertes alperes felülvizsgálati perköltségének megfizetésére. [17] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a pervesztes felperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §

(1)bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdése alapján köteles az államnak megfizetni. Budapest,

1. március
2. Dr. Hajnal Péter sk. tanácselnök, Dr. Heinemann Csilla sk. előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva sk. bíró