Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Bf.25/2015/
- A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten,
- év január hó
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő í t é l e t e t: Az emberölés bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 6.B.470/2013/
- számú ítéletét megváltoztatja. A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozatát fegyházra súlyosítja. Az ítélet bevezető részéből a
- év március hó 12-i határnapra való utalást mellőzi. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe beszámítja. A másodfokú eljárásban felmerült 10.880,- (tízezer-nyolcszáznyolcvan) forint bűnügyi költséget a vádlott köteles az államnak megfizetni. Az ítélet ellen további fellebbezésnek helye nincs. I n d o k o l á s: A Fővárosi Törvényszék a
- év október hó
- napján kihirdetett 6.B.470/2013/
- számú ítéletével a vádlottat testi sértés bűntette (Btk.
- §
(1)és
(8)bekezdés) és testi sértés bűntettének kísérlete (Btk. 164. §
(1)és
(3)bekezdés) miatt halmazati büntetésül 7 év szabadságvesztésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg, rögzítette, hogy a vádlott visszaeső és feltételes szabadságra nem bocsátható. A vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztés büntetésbe beszámította. Rendelkezett a bűnjelekről, így az elkövetés eszközét elkobozta, míg a további bűnjelek lefoglalását megszüntette és részben megsemmisítésüket rendelte el, részben pedig kiadni rendelte azokat. A magánfél polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasította. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére téves minősítés, a büntetés súlyosítása és a különös visszaesői minőség megállapítása érdekében, míg a vádlott és védője enyhítés miatt jelentett be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.8/2015/
- számú átiratában az ügyészi fellebbezést szűkített tartalommal tartotta fenn, így a vádlott életveszélyt okozó testi sértés bűntetteként értékelt cselekményének emberölés bűntette kísérleteként való minősítése és súlyosítás érdekében, míg a különös visszaesői minőség megállapítását nem tartotta fenn. Kifejtette, hogy a törvényszék a perrendi szabályokat megtartotta, az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett és kellően indokolt, megalapozott tényállást állapított meg. Nem értett egyet azonban az
- tényállási pontban írt cselekmény minősítésével, mivel nem vette figyelembe az elsőfokú bíróság, hogy a sértett védekező helyzetben volt és a védekezése arra irányult, hogy a vádlottól elfele mozogjon, emiatt csupán a véletlennek tudható be, hogy ezen sérülések felületesek lettek. Ezt együtt értékelve a kés veszélyességével, a támadott testtájékokkal, a nagyszámú sérüléssel, annak a megállapítását teszi szükségessé, hogy a vádlott tudata átfogta a sértett halála bekövetkezésének a lehetőségét, legalábbis eshetőleges szándékkal. Mindezek alapján a fellebbviteli főügyészség indítványozta a súlyosabb minősítés megállapítását és ebből következően a lényegesen hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetés és ehhez igazodó mellékbüntetés kiszabását. A fellebbviteli főügyészség egyben bejelentette, hogy a nyilvános ülésen nem kíván részt venni. A védő a nyilvános ülésen az enyhítésért bejelentett fellebbezést fenntartotta. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás helyes, mint ahogyan a cselekmények minősítése is, azonban (a vádlott védekezésére tekintettel), azzal nem értett egyet, hogy a vádlott az
- tényállásban írt cselekménynél ne lett volna beszorított helyzetben. A nehéz körülmények között szocializálódott vádlott ezen helyzetet reagálta túl, azonban a sértetti közrehatás megfelelő értékelése elmaradt. A
- tényállás alatti cselekménynél szintén a vádlott személyiségét kell nagyobb súllyal figyelembe venni, illetve itt is a sértetti közrehatást. A vádlott utolsó szó jogán a szabadságveszés büntetés fegyház fokozatban történő végrehajtását kérte a büntetés-végrehajtási intézetben változatlanul felmerülő problémái miatt. Az ügyészi fellebbezés részben megalapozott. A Fővárosi Ítélőtábla a kétoldalú perorvoslatok alapján eljárva a Be.
- §
(1)bekezdésére figyelemmel a Fővárosi Törvényszék ítéletét és az azt megelőző eljárást teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy a törvényszék eljárásában a perrendi szabályokat megtartotta, az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, részletes bizonyítást vett fel és a vádlott indítványára a rendelkezésre álló két elmeorvos szakértői vélemény tárgyalás anyagává tételén, illetve az egyik szakértői páros tárgyaláson történő meghallgatásán túlmenően, újabb elmeorvos szakértői vélemény készítését is elrendelte, amely vélemények egyébként a vádlott elmeállapotát, személyiségét illetően egybehangzóak voltak. Az
- tényállásban rögzített cselekmény kapcsán ugyancsak további, kiegészítő igazságügyi orvosszakértői vélemény beszerzését rendelte el a sértett által elszenvedett sérülésekre vonatkozóan, amely alapján került megállapításra a maradandó fogyatékosság. Az elsőfokú bíróság ekként a tényállás megállapításához szükséges bizonyítékokat feltárta, értékelési körébe vonta, és azokat egyenként és egymással összevetve értékelte, mérlegelését alaposan indokolta. A tényállás megállapításához szükségtelen további bizonyítási indítványt alappal utasította el. A vádlott mindkét terhére rótt bűncselekmény elkövetését elismerte, azonban az
- tényállásban szereplő cselekmény ténybeli beismerése mellett azzal védekezett, hogy a cselekmény elkövetését megelőzően rátámadtak. Ezen vádlotti védekezést a törvényszék indokoltan vetette el a sértetti, illetve a további tanúvallomások alapján, a tényállások megállapításához további aggálymentes bizonyítékot szolgáltattak az igazságügyi szakértői vélemények, valamint az egyéb bizonyítékok, helyszíni szemle jegyzőkönyvek, bűnjelek, stb. A fellebbezési támadással nem érintett tényállást az iratok tartalma alapján a Be.
- §
(1)bekezdés a/ pontjára alapítottan mindössze az alábbiakkal kell kiegészíteni (
- tényállási pont): - a sértett 160 cm magas, 42-43 kg, - A vádlott, amikor a támadással felhagyott azt mondta a sértettnek, hogy „maradj úgy mert megdöglesz". Mindkét kiegészítést az ítélőtábla az indokolásból emelte át, mivel azok a tényállás részét kell, hogy képezzék, tekintettel arra, hogy a vádlotti magatartás megítélése szempontjából lényegesek, miként az elsőfokú bíróság annak - helyesen - jelentőséget is tulajdonított. Mindezen kiegészítésekkel a törvényszék ítélete megalapozott és mentes a Be.
- §
(2)bekezdésében foglalt hiányosságoktól, így irányadó a másodfokú eljárásban, a felülbírálat alapját képezi. A törvényszék az irányadó tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és törvényesen minősítette az általa elkövetett cselekményeket is. Az elsőfokú bíróság az
- tényállási pontban szereplő cselekményt a vádtól eltérően nem emberölés bűntette kísérleteként, hanem életveszélyt okozó testi sértés bűntetteként minősítette, az ügyészi fellebbezés a vád szerinti minősítés megállapítására irányult. Az ítélőtábla álláspontja szerint a törvényszék meggyőző érveléssel határolta el egymástól a jelen ügyre vonatkozóan a két bűncselekményt, azzal az ítélőtábla maradéktalanul egyetértett. Az ügyészi fellebbezésben foglaltakra tekintettel hangsúlyozza az ítélőtábla, hogy éppen a szúrások jelentős száma, az ehhez használt kés veszélyessége, amely élet kioltására alkalmas volt a támadott testtájékok (életfontosságú szervek) azok a körülmények, amelyekhez képest viszont döntő jelentőségű tény, hogy a 20 rendbeli szúrt sérülésből 19 rendeli a bőrrétegein át nem hatoló, felületes sebzést okozó volt, illetve a 19 rendbeli sérülés mindegyikét közepesnél kisebb erejű szúrás okozta. Az ehhez képest egyetlen (de az is kis-közepes erővel végrehajtott) szúrás, amely a közvetett életveszélyes sérülést okozta, bár a hasüregbe hatolt, azonban e sérülés következtében sem jött létre a hasüregben jelentős térfogatú vérgyülem, együttesen jelzik azt, hogy a vádlott szándéka eshetőlegesen sem irányult az élet kioltására. Külön ki kell emelni, hogy a vádlott első szúrásai váratlanul érték a sértettet (guggolva zenét hallgatott), amelyek fejre, nyakra irányultak, de ezek is csak felületi sebzést okoztak, mint az ezt követően leadott további nagy számú szúrás is. Azaz nem pusztán a vádlott védekezésének volt köszönhető a felületi sebzés, mint ahogy a védekezési sérülései kapcsán is csak felületi sérüléseket szenvedett el. Ekként viszont alappal vonható arra következtetés, hogy a vádlott az általa adott szúrások erejét képes volt kontrollálni, ahogyan azt az elmeorvos szakértő is jelezte szakvéleményében. A vádlottól elhangzott fenyegető kijelentés pedig ilyen körülmények között okkal értékelhető úgy, hogy „a vádlottat a szurkálás során a fenyegetés elhangzásáig nem emberölési szándék vezette, azonban, ha a sértett megpróbált volna felállni, ez akár változhatott volna". Ezen elsőbírói értékeléssel az ítélőtábla szintén egyetértett. Helytálló volt az elsőfokú bíróság részéről az
- és
- tényállási pontban rögzített cselekmények összevetése és az abból levont következtetése is, amely úgyszintén az eshetőleges ölési szándék megállapítása ellen hatott. Az elsőfokú bíróság megfelelően minősítette az
- tényállásban leírt bűncselekményt a Btk.
- §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(8)bekezdés I. fordulata szerint minősülő életveszélyt okozó testi sértés bűntettének, míg a 2. tényállásban szereplő cselekményt a Btk. 164. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(3)bekezdés szerint minősülő súlyos testi sértés bűntette kísérletének. Tekintettel arra, hogy a
- tényállásban szereplő bűncselekmény elkövetésekor a
- évi C. törvény már hatályban volt, így az elsőfokú bíróság megalapozottan alkalmazta az új büntető törvénykönyvet. Az ítélet rendelkező részében a hatályos büntetőtörvény alkalmazása esetén csupán a Btk. megjelölést kell alkalmazni a bűncselekmény minősítésénél. Az elkövetett bűncselekmény Btk. szerinti minősítésének feltüntetésén túlmenően, az egyéb rendelkezések kapcsán (pl. szabadságvesztés végrehajtási fokozata, visszaesői minőség, feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés, stb.) a jogszabályhelyet nem kell feltüntetni. Az elsőfokú bíróság ugyancsak helytállóan állapította meg, hogy a vádlott nem különös visszaeső, ezen elsőbírói álláspontot a fellebbviteli főügyészség is osztotta átiratában. Egyben helyesen rögzítette, hogy a vádlott visszaeső. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket megfelelően számba vette és a bűncselekmények tárgyi súlyára, valamint a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességre figyelemmel, törvényes büntetést szabott ki. Tekintettel azonban a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességre, amely visszavezethető az elmeorvos szakértői véleményekben jelzett antiszociális személyiségszerkezetére, továbbá azzal összefüggésben az elkövetett bűncselekmények jellegére, nem utolsó sorban a vádlott által a nyilvános ülésen tett nyilatkozatra, amelyet a fogvatartása során rendszeresen jelzett problémák alátámasztottak, az ítélőtábla szükségesnek tartotta eggyel szigorúbb fokozatban meghatározni a kiszabott szabadságvesztés végrehajtását. Ezért börtön helyett azt fegyházban kell végrehajtani a Btk.
- §
(2)bekezdése alapján. Az ítélőtábla megállapította a tárgyalási jegyzőkönyvek alapján, hogy
- év március hó
- napján érdemi tárgyalás nem volt az ügyben, így ennek feltüntetését az ítélet bevezető részéből mellőzte. Az ítélet egyéb rendelkezései törvényesek. A kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék ítéletét a Be.
- §
(1)bekezdése alapján részben megváltoztatta, egyebekben a Be. 371. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Az ítélőtábla a vádlott által az elsőfokú ítélet meghozatalát követően előzetes letartóztatásban töltött időt a Btk.
- §-a alapján a szabadságvesztés büntetésbe beszámította. Kötelezte a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére a Be.
- §
(1)bekezdése, és a Be. 338. §
(1)bekezdése alapján. Budapest,
- év január hó
- napján . Rédei Géza s.k. a tanács elnöke . Bartkó Levente s.k. előadó bíró . Mató Ágnes s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék 6.B.470/2013/
- számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Bf.25/2015/
- számú ítéletében írt változtatás mellett a vádlottal szemben jogerős és végrehajtható. Budapest,
- év január hó
- napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke Kiadmány hiteléül: tisztviselő