Fővárosi Ítélőtábla 28.Pf.21.783/2014/
- szám A Fővárosi Bíróság a dr. Füredi Péter ügyvéd (fél címe), mint pártfogó ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - az Országos Bírósági Hivatal Jogi Képviseleti Osztálya (fél címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék
- november
- napján kelt 25.P.20.390/2014/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A felperes pártfogó ügyvédjének a díját a felperes köteles viselni. A feljegyzett fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítette, hogy a felperessel, mint kérelmezettel szemben néhai V Sz kérelmező - a felperes azóta elhunyt házastársa - kérelmére 72 óra időtartamra ideiglenes megelőző távoltartást rendelt a B Rendőrkapitányság
- november 21-én - helyesen november 22-én azzal az indokkal, hogy néhai V Sz bántalmazott sérelmére több esetben követett el a felperes erőszakos cselekményeket. A Pesti Központi Kerületi Bíróság
- november 26-án kelt, 22.Pk.500.201/2012/
- számú végzésében kifejtett véleménye szerint nem volt megállapítható a felperes, mint kérelmezett részéről néhai V Sz kérelmező sérelmére megvalósított, a méltóságot, életet, szexuális önrendelkezéshez való jogot, továbbá testi, lelki egészséget súlyosan és közvetlenül veszélyeztető tevékenység vagy mulasztás. Ugyanakkor az alperes, mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság - elutasító - határozatát megváltoztatta, és 50.Pkfv.640.276/2012/
- számú végzésével elrendelte a felperessel, mint kérelmezettel szemben 30 nap időtartamra a megelőző távoltartást
- január
- napjától kezdődően. A távoltartás alapját képező cselekmény miatt - erőszakos nemi közösülés bűntette - büntetőeljárás folyt a felperessel, mint terhelttel szemben. A B Rendőrkapitányság azonban
- szeptember
- napján kelt határozatával a felperessel szemben indult büntetőeljárást megszüntette, mert nem volt megállapítható bűncselekmény elkövetése, és az eljárás folytatásától sem volt eredmény várható. A felperes keresetében 1.100.000 forint és ennek
- december
- napjától számított törvényes kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest bírósági jogkörben okozott kár megtérítése címén. Állította, hogy kirívóan súlyos jogsértést követett el az alperes, amikor a megelőző távoltartást elrendelő határozatában szinonimaként használta a „megalapozott" és a „nagy valószínűséggel" kifejezéseket. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a bírósági jogkörben okozott kár megtérítése jogintézmény nem szolgálhat a jogerős ügyben hozott döntés felülbírálatára és a bizonyítékok átértékelésére. A felperes pedig valójában rendkívüli jogorvoslati fórumként kéri a polgári bíróságtól felülbírálni kártérítési perben a megelőző távoltartást elrendelő bíróság jogi aktusát. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. A felperes személyes költségmentességére tekintettel úgy rendelkezett, hogy a feljegyzett 66.000 forint eljárási illetéket a Magyar Állam viseli. Határozatának jogi indokolásában kifejtette, hogy az
- évi IV. törvény (Ptk.) 349.§-ának
(1)és
(3)bekezdése, valamint a Ptk.339.§-ának
(1)bekezdése szerint bírósági jogkörben okozott kár megtérítésére akkor van lehetőség, ha az eljárt bíróság kirívó jogalkalmazási, jogértelmezési hibát, súlyos eljárási szabálysértést vétett, vagy a jogszabályi rendelkezéseket nyilvánvalóan tévesen értelmezte, illetve helytelenül alkalmazta. A hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló 2009. évi LXXII. törvény 16.§-ának
(1)bekezdése értelmében a megelőző távoltartást a bíróság akkor rendeli el, ha az eset összes körülményéből, így különösen a bántalmazó és a bántalmazott által előadott tényekből, a hozzátartozók közötti erőszakra utaló jelekből, a bántalmazó és a bántalmazott magatartásából és viszonyából, a hozzátartozók közötti erőszak elkövetésére megalapozottan lehet következtetni. Rögzítette, hogy a „megalapozottan lehet következtetni" kifejezés a törvény 16.§-ának
(1)bekezdése szerint nem kétséget kizáró bizonyosságot, csupán nagy valószínűséget jelent. Ezért nem követett el a másodfokú bíróság jogsértést, amikor a távoltartás kérdésében eljárt elsőfokú bíróság végzését felülmérlegelve elrendelte a felperessel szemben a kötelező távoltartást. Az elsőfokú határozattal szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak kereseti kérelme szerinti megváltoztatását kérte. Kérte továbbá a másodfokú eljárásban az utazással felmerült költségének a megtérítését. Sérelmezte, hogy az alperes bíróság a kifogásolt határozat meghozatalakor megelégedett azzal, hogy „szerinte valószínű, hogy a felperes a kérelmezőt lakásában megerőszakolta". Rámutatott arra, hogy a távoltartási ügyben eljárt elsőfokú bíróság, a P Bíróság határozatában azt rögzítette, hogy nem tudott tényállást megállapítani a bizonyítékok alapján. Ezzel szemben a másodfokon eljárt alperes a felperes tagadásával szemben, a bizonyítékok együttes mérlegelésével ellenkező következtetése jutott. A felperes hangsúlyozta fellebbezésében, hogy látlelet nem állt a bíróság rendelkezésére, és nem a nemi erőszak tipikus sérülései voltak láthatók a kérelmezetten. Kifogásolta, hogy a felperes állítását alátámasztó tanúk nyilatkozatát a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta. Sérelmezte, hogy személyes szabadságától megfosztották anélkül, hogy a bizonyosság szintjét elérő bizonyítékok álltak volna a bíróság rendelkezésére vele szemben. Felhívta a figyelmet arra az ellentmondásra, hogy a távoltartás elrendeléséhez a polgári bíróság szerint elegendő a cselekmény elkövetésének valószínűsítése, míg a büntetőjogi felelősség megállapítására kizárólag kétséget kizáró bizonyíték birtokában van lehetőség. Rámutatott arra a körülményre is, hogy a felperes a büntetőeljárás során a súlyos bűncselekmény elkövetése miatti vád ellenére végig szabadlábon védekezhetett. Véleménye szerint ez is kételyt kellett volna, hogy ébresszen a távoltartást elrendelő másodfokú polgári bíróságban. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte helyes indokai alapján. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a tényállást lényegében helyesen állapította meg, és helyes jogszabályok alkalmazásával, helytálló jogi következtetésre jutott. Érdemi döntésével a másodfokú bíróság is minden tekintetben egyetértett, ezért helybenhagyta az elsőfokú ítéletet a Pp.253.§-ának
(2)bekezdése alapján. A Ptk.339.§-ának
(1)bekezdése értelmében aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A Ptk.349.§-ának
(1)bekezdése úgy rendelkezik, hogy államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette. Ugyanezen jogszabályhely
(3)bekezdése szerint ezeket a szabályokat kell alkalmazni a bírósági és ügyészségi jogkörben okozott kárért való felelősségre is, ha jogszabály másként nem rendelkezik. A bírósági jogkörben okozott kár megtérítésének feltételei tehát: 1) bírósági jogkörben tanúsított jogellenes magatartás, 2) felmerült kár, 3) a kettő közötti okozati összefüggés, 4) felróhatóság alóli kimentés hiánya, 5) a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható és 6) a kár elhárításra alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket a károsult igénybe vette. Nem vitás, hogy sérelmes volt a felperes számára, hogy télvíz idején 30 napra el kellett hagynia az otthonát. A távoltartást elrendelő másodfokú határozattal szemben jogorvoslatnak helye már nem volt. Nyilvánvalóan felmerült kárát tehát kártérítési perben érvényesíthette. A polgári jogi felelősség szempontjából jogellenes mindazon károkozás, amelyet jogszabály kifejezetten meg nem enged. A távoltartás elrendelése azonban jogszabály által megengedett magatartás. A 2009. évi LXXII. törvény
(5)bekezdése értelmében az ideiglenes megelőző távoltartás, valamint a megelőző távoltartás átmenetileg korlátozza a bántalmazó tartózkodási szabadságát, a tartózkodási hely szabad megválasztásának jogát. Ugyanezen jogszabályhely 5.§ának
(2)bekezdése szerint akivel szemben ideiglenes megelőző távoltartást, illetőleg megelőző távoltartást rendeltek el, a távoltartás hatálya alatt köteles
- a)magát távoltartani a bántalmazottól,
- b)magát távoltartani a bántalmazott életvitelszerű tartózkodására szolgáló ingatlantól,
- c)magát távoltartani az ideiglenes megelőző távoltartó határozatban, illetve a megelőző távoltartó határozatban megjelölt más személytől és
- d)tartózkodni attól, hogy a bántalmazottal közvetlenül vagy közvetve érintkezésbe lépjen. A felperes azt sérelmezte, hogy a távoltartási törvény 16.§-ának
(1)bekezdésében írt feltétel nem valósult meg esetében, ezért nem volt jogszerű a megelőző távoltartás elrendelése vele szemben. Álláspontja szerint nem volt elegendő bizonyíték ellene a nemi erőszak elkövetésének megállapításához, arra megalapozottan nem lehetett következtetni. A következetes bírói gyakorlat alapján azonban a bírósági jogkörben okozott kár megtérítésének jogintézménye nem teremt újabb jogorvoslati fórumot és az alapperben hozott döntés nem vizsgálható felül (BDT2006.1496, Legfelsőbb Bíróság Pfv.IX.21.769/2001/8.). Ha a fél a bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránti igényét a saját ügyében korábban hozott jogerős ítélet sérelmezett tartalmára alapítja, a kártérítési per bírósága nem folytathat le „árnyékpert", azaz „nem tárgyalhatja újra" az alapügyet, és ily módon nem állapíthatja meg a döntés jogellenességét vagy jogszerűségét sem (... Ítélőtábla Pf.I.20.481/2013/6.). Mivel a bíró ítélkezése során jogszabályokat értelmez, önmagában a téves jogértelmezés nem tekinthető felróhatónak, úgyszintén a bizonyítékok mérlegelése során elkövetett tévedés sem. A bírói felelősség megállapításához az szükséges, hogy a jogértelmezési tévedés feltűnően súlyos, illetőleg a mérlegelés kirívóan okszerűtlen legyen (BDT2008.1817., ... Pfv.IV.21.582/2012/3.). A bírósági jogkörben okozott kárért való felelősség szempontjából a felróhatóság megítélése körében kettős követelmény érvényesül: egyfelől elvárható a lelkiismeretes bírói munka, ugyanakkor e téren is érvényre kell jutnia az ítélkezés függetlensége garanciális elvének. Egymagában az a körülmény, hogy a bíróság határozata utóbb tévesnek bizonyul, nem vezethet annak megállapítására, hogy a meghozatalában közreműködő bíró vétkes magatartást tanúsított, így felróhatóság hiányában a kártérítési felelősség sem foghat helyt (BH1982.140.). Az a körülmény tehát, hogy a B Rendőrkapitányság Vizsgálati Osztálya 01080/8116-63/2012.bü. számú, 2013. szeptember 20. napján kelt határozatával a felperes ellen erőszakos közösülés bűntettének gyanúja miatt indult nyomozást megszüntette, mivel a nyomozás adatai alapján nem volt bűncselekmény elkövetése megállapítható, és az eljárás folytatásától sem volt eredmény várható - néhai V Sz 2013. augusztus 16. napján bekövetkezett elhalálozására is figyelemmel -, nem ad alapot a távoltartási eljárásban hozott határozat téves voltának, így az azt meghozó bíróság kártérítési felelősségének megállapítására. Mindemellett a távoltartási törvény 16.§-ának
(1)bekezdésében írt „megalapozottan lehet következtetni" kifejezés nem jelenti a felperes értelmezése szerinti kétséget kizáró bizonyosságot, a büntetőeljárásban megkövetelt bizonyosság magas szintjét. Éppen ellenkezőleg: a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló
- évi LXXII. törvény preambulumához fűzött miniszteri indokolás alapján egyértelmű, hogy a távoltartás jogintézménye nem igényel a bűnösség megállapításához szükséges bizonyosságot. A távoltartás ugyanis - feladata szerint azonnali biztonság garantálására szolgáló jogintézmény. A törvény arra irányul, hogy még azt megelőzően kezelje a családon belüli erőszak jelenségét, mielőtt egy súlyosabb helyzet, a sokszor helyrehozhatatlan következményekkel járó bűncselekmény bekövetkezne. Azáltal biztosítja az erőszakkal szembeni hatékony fellépést, hogy az elkövetőnek, nem pedig a sértettnek kell elhagyni a családi otthont. A törvényhozásnak a felelőssége, hogy hatékony és megfelelő jogszabályi védelmet nyújtson az ártatlan áldozatoknak. Ennek a feladatának akkor tud eleget tenni, ha az adott társadalmi jelenség sajátosságait messzemenően figyelembe véve lehetőséget ad a bántalmazóval sokszor bonyolult érzelmi viszonyban álló bántalmazottnak, hogy még azt megelőzően kérhesse a hatóság segítségét, mielőtt súlyos vagy végzetes következménnyel járó bűncselekmény áldozatává válna. A jogintézmény célja az eljárás gyors, 3 napon belüli lefolytatása az azonnali jogvédelem biztosítása érdekében. Nyilvánvaló, hogy a megelőző távoltartás elrendelésének szükségességét mérlegelő bíróságnak nem állhatott rendelkezésre minden olyan bizonyíték, amely az erőszakos nemi közösülés bűncselekménye körében nyomozó hatóságnak a nyomozás megszüntetéséig a birtokába került. Az is kétségtelen, hogy amennyiben a gyanú teljesen alaptalan lett volna, úgy a rendőrség sem rendelt volna el a bíróságot megelőzően ideiglenes megelőző távoltartást, és nem kezdett volna nyomozni a felperessel, mint gyanúsítottal szemben. A felperes, mint kérelmezett ellen, illetve mellett a polgári bíróság rendelkezésre állt bizonyítékokat - a rendőrhatóság ideiglenes megelőző távoltartó határozata, a kérelmező bejelentése nyomán készült rendőri jelentés, a P Bíróság előtt néhai V Sz kérelmező és felperes kérelmezett ellen 14.Pk.500.193/
- számon folyamatban volt korábbi megelőző távoltartás iránti nemperes eljárás iratai, a kérelmező és a kérelmezett személyes nyilatkozata, Sz K és N Zs tanúk vallomása, a kérelmezett pszichiátriai kezeléséről szóló orvosi iratok, a
- november 22-i rendőri jelentés, amely K M, K I, M V, S G nyilatkozatát tartalmazta, a helyszíni szemle jegyzőkönyve, a kérelmezetten található külsérelmi nyomokról készült fényképfelvételek, a kérelmező és a kérelmezett rendőrségi eljárásban tett kihallgatási jegyzőkönyve, a kérelmező ambuláns kezelési lapja, orvosi véleménye, a 12.Pk.500.001/2011/
- sorszámon korábban elrendelt megelőző távoltartás iratanyaga - utóbb felülmérlegelni már nem lehet. Nem hibázott azonban az alperes, amikor a jogintézmény jellegét, célját figyelembe véve, az erőszak elkövetésének a bizonyosság szintjét elérő bizonyítását nem követelte meg. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla arra a következtetésre jutott, hogy az alperes a jogszabályoknak megfelelően járt el, amikor a felperessel, mint kérelmezettel szemben elrendelte a megelőző távoltartást a
- november 22-én történt események miatt. Ebből következően az alperes kártérítési felelősséggel nem tartozik a felperes felé. A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság helyes határozatát helybenhagyta. A felperes pervesztes lett, ezért a Pp.78.§-ának
(1)bekezdése alapján a perköltséget ő köteles viselni. A perköltség a másodfokú eljárásban a saját pártfogó ügyvédjének a díja, amelynek viselését a Pp.87.§-ának
(1)bekezdése szerint a bíróság csupán megállapította, annak konkrét összegét a kirendelő hatóság határozza meg. A felperes teljes személyes költségmentességben részesült, ezért a feljegyzett illetéket a Magyar Állam viseli az Itv.74.§-ának
(3)bekezdése folytán alkalmazandó Kmr.13.§-ának
(1)bekezdése és 14.§-a szerint. Az alperes részéről a másodfokú eljárásban perköltség nem merült fel, ezért arról határozni nem kellett. P é c s ,
- május
- dr. Döme Attila s.k. a tanács elnöke, dr. Vogyicska Petra s.k. előadó bíró, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. bíró