Bf.356/2015/14 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés

(4)bekezdés a) pont). III. r. vádlott kábítószerrel kapcsolatos cselekményét egységesen 1 rb. társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettének minősíti (Btk. 176. §

(1)bekezdés

(3)bekezdés). I. r. vádlott szabadságvesztés büntetését 6 (hat) év börtönre, II. rendű vádlott szabadságvesztés büntetését 3 (három) év 6 (hat) hónap börtönre, III. r. vádlott szabadságvesztés büntetését 2 (két) év börtönre V. r. vádlott szabadságvesztés büntetését 1 (egy) év börtönre enyhíti. III. rendű vádlottal szemben a szabadságvesztés végrehajtását 5 (öt) év próbaidőre felfüggeszti és a vádlott pártfogó felügyeletét rendeli el. A közügyektől eltiltás mellékbüntetést mellőzi. I. r. II. rendű,vádlottak vagyonelkobzásra ítélését mellőzi, egyúttal mindkét vádlottal szemben egyaránt 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) - 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint vagyonelkobzást rendel el. A Budapesti Rendőr-Főkapitányság Felderítő Osztálya által 01000/7509/2012.bü. szám alatt lefoglalt és a bűnjeljegyzék

3. tétele alatt kezelt 506.000 (ötszázhatezer) forint lefoglalását megszünteti és azt I. r. vádlottal szemben elrendelt vagyonelkobzás biztosítására visszatartja. II. rendű vádlottal szemben az általa
4. március
5. napjától
6. március
7. napjáig házi őrizetben töltött időt beszámítani rendeli a kiszabott szabadságvesztésbe akként hogy 4 (négy) napi házi őrizet felel meg 1 (egy) napi szabadságvesztésnek. I. r. vádlott esetében a személyi adatok feletti résznél a házi őrizet feltüntetését mellőzi. A BRFK SZBO Kábítószer bűnözés elleni szolgálat által kezelt bűnjelekkel kapcsolatos ítéleti rendelkezést akként helyesbíti, hogy a
8. sorszám alatt szereplő feljegyzés nem I. r vádlottnak rendeli kiadni, hanem azt az iratoknál kell kezelni. I. r. vádlott által fizetendő bűnügyi költség összegét 1.659.987 (egymillió-hatszázötvenkilencezerkilencszáznyolcvanhét) forintra, II. r. vádlott által fizetendő bűnügyi költség összegét 324.784 (háromszázhuszonnégyezer-hétszáznyolcvannégy) forintra, III. r. vádlott által fizetendő bűnügyi költség összegét 468.753 (négyszázhatvannyolcezer-hétszázötvenhárom) forintra, V. rendű vádlott által fizetendő bűnügyi költség összegét 875.662 (nyolcszázhetvenötezer-hatszázhatvankét) forintra helyesbíti. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét I. r., II. rendű, III. r. és helybenhagyja. V. r. vádlottakkal szemben I. rendű vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendeli a vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt. II. rendű vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendeli a vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig házi őrizetben töltött időt. A másodfokú eljárásban II. rendű, III. r. és V. r. vádlottakat érintően felmerült összesen 111.480 (száztizenegyezer-négyszáznyolcvan) forint bűnügyi költségből II. rendű vádlottat érintően felmerült40.740 (negyvenezer-hétszáznegyven) forint, III. rendű vádlottat érintően felmerült 32.640 (harminckétezer-hatszáznegyven) forintot, V. rendű vádlottat érintően felmerült 38.100 (harmincnyolcezer-egyszáz) forintot az állam viseli. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítéletében I. r. vádlottat társtettesként elkövetett kábítószer kereskedelem bűntette (Btk.
9. §

(3)bekezdés) és társtettesként elkövetett új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntette (Btk.184. §

(1)bekezdés b) pont) miatt halmazati büntetésül 9 év 6 hónap fegyházbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra, továbbá 253.000 forint vagyonelkobzásra ítélte. II. r. vádlottat társtettesként elkövetett kábítószer kereskedelem bűntette (Btk.176. §

(3)bekezdés) és társtettesként elkövetett új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntette (Btk.184. §

(1)bekezdés b) pont) miatt halmazati büntetésül 6 év fegyházbüntetésre, 5 év közügyektől eltiltásra és 253.000 forint vagyonelkobzásra ítélte. III. r. vádlottat társtettesként elkövetett kábítószer kereskedelem bűntette (Btk.176. §

(3)bekezdés) és társtettesként elkövetett új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntette (Btk.184. §

(1)bekezdés b) pont) és 1 rb kábítószer birtoklás vétsége (Btk. 178. §

(5)bekezdés a) pont) miatt halmazati büntetésül 5 év 6 hónapi fegyházbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. V. r. vádlottat kábítószer kereskedelem bűntette (Btk.176. §

(1)bekezdés) és társtettesként elkövetett új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntette (Btk.184. §

(1)bekezdés b) pont) miatt halmazati büntetésül 3 év 7 hónapi börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett I. és II. r. vádlottak vonatkozásában az előzetes letartóztatásban töltött idő beszámításáról, továbbá arról. hogy az I. II. III. V. r. vádlottak a szabadságvesztés 2/3 részének kitöltése után bocsáthatók feltételes szabadságra, rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viselése felöl. Az ítélet ellen az I. r. vádlott és védője enyhítésért, a II. r. vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért a III., vádlott és védője enyhítésért, az V. r. vádlott és védője részben felmentésért fellebbezett. Az ítéletet IV. r. vádlott és védője, valamint az ügyész valamennyi vádlott vonatkozásában tudomásul vette. Az ítélet a IV. r. vádlott tekintetében a kihirdetésekor jogerőre emelkedett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.495/2014/

1. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket nem tartotta megalapozottnak, a tényállás pontosítására a történeti tényállás kijavítására, valamint a terheltek előéletének pontos rögzítésére tett indítványt észrevételezve, hogy II. r. vádlott tekintetében az elsőfokú bíróság a házi őrizetben töltött idő beszámításáról elmulasztott rendelkezni. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartotta, ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, indokolási kötelezettségének eleget téve a szükséges mértékben számot adott arról, hogy tényállást milyen bizonyítékokra alapozta. A megalapozott tényállásból okszerűen vont következtetést a fellebbezéssel érintett terheltek bűnösségére, a cselekmények minősítése is törvényes. A büntetés kiszabása körében a bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság előéletükre figyelemmel ugyan pontatlanul vette számba I. és V. r. vádlottak esetében, ugyanakkor a kiszabott büntetés valamennyi vádlott tekintetében igazodik a bűnösségi körülményekhez és az elkövetésben betöltött szerepekhez, így enyhítésre egyik terhelt esetében sem látott lehetőséget. Mindezekre figyelemmel indítványozta a tényállás és büntetés kiszabási körülményeket illetően az ítélet kijavítását, pontosítását, II. r. vádlott vonatkozásában továbbá a házi őrizetben töltött idő beszámítását, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. A nyilvános ülésen I. r. védője az enyhítés végett bejelentett fellebbezést fenntartotta. Hivatkozott védence megromlott egészségi állapotára, beismerő vallomására, megbánására, a büntetésvégrehajtási intézetben tanúsított kifogástalan magatartására. Vitatta a szakértői vélemény megállapítását arról, hogy védence nem kábítószerfüggő. Álláspontja szerint továbbá a kábítószernek új pszichoaktív anyaggá való különválasztására és emiatt hatványozott jogkövetkezmény alkalmazására - más bűncselekmény miatt is büntetés kimondására - nincs törvényes indok. A II. r. vádlott védője felmentésért továbbá vagylagosan enyhítésért bejelentetett fellebbezését fenntartotta. Hivatkozott arra, hogy védence nem tudott I. r. vádlott cselekvőségéről, roma asszony lévén nem volt beleszólása a férfiak dolgába. II. r. vádlott védekezését az elsőfokú bíróság indokolatlanul mellőzte, a vádlott nem vett részt a kábítószer adagolásában, az adásvételekben mindössze az I. r. vádlott utasításai szerint járt el. A III. r. vádlott védője az enyhítésre irányuló fellebbezést fenntartotta. Hivatkozott arra, hogy a fogyasztást a szubszidiaritás miatt nem lehet halmazatban értékelni a kereskedés típusú cselekménnyel. Az elsőfokú bíróság továbbá szerinte nem értékelte kellő súllyal a feltáró jellegű vallomását közreműködését az eljárásban és az enyhítésnek a belső arányosság követelménye miatt is helye van. Az V. r. vádlott védője az enyhítésre irányuló fellebbezést fenntartotta, azzal, hogy védence a kábítószer fogyasztást, birtoklást elismerte, a kereskedést tagadta, a társaságban történő alkalmi átadást nem lehet annak tekinteni. Hivatkozott arra, hogy I.r. és III. r., vádlottnak és védencét terhelő T tanú vallomásai ellentmondásosak, IV. r. vádlott vallomása szintén, akit a T-vel fennálló szerelmi viszony miatt tett ránézve terhelő vallomást. A minősítést illetően indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a Btk.
2. §. illetve, a Btk. 184/B. §.

(5)bekezdés a) pontja alapján mondja ki védence bűnösségét, továbbá lényeges enyhítést indítványozott. A fellebbezések részben eredményre vezettek. A másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott ítéletet a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. A felülbírálat eredményeként az ítélőtábla azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a részletes, minden körülményre kiterjedő bizonyítási eljárást a perrendi szabályok szerint az eljárási szabályokat betartva folytatta le. A Be. 75. §

(1)bekezdésében megfogalmazott ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a tényállás alapos és hiánytalan felderítése érdekében a bizonyítási eljárás során valamennyi az ügy helyes ténybeli és jogi megítéléséhez szükséges bizonyítékot beszerzett. A tanuk kihallgatásán túl a tárgyalás anyagává tette a releváns okirati bizonyítékokat, köztük a vádlottak elfogásáról készült rendőri jelentést, továbbá a vegyész-szakértői véleményeket, valamint az I. r. vádlott védekezésére figyelemmel az orvosi iratokat. Az elsőfokú bíróság I. r. vádlott kábítószer függősége kérdésében kiegészítő igazságügyi pszichiáter szakértői véleményt szerzett be, a szakértőket a tárgyaláson meghallgatta. Az ügy érdemi elbírálásának eljárásjogi akadálya nem merült fel. Ennek során a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy az ítélet a Be. 351. §

(2)bekezdés II. fordulat c) pont alapján részben megalapozatlan, mert a tényállás kisebb mértékben hiányos és iratellenes. A megalapozatlanságot az ítélőtábla a Be.352. §

(1)bekezdés a) pontja értelmében az iratok alapján történt kiegészítéssel és helyesbítéssel orvosolta, az alábbiak szerint: A vádlottnak személyi körülményei körében és a korábbi büntetésekre vonatkozó adatokat pontosítja akként, hogy - I. r. vádlottnak az elkövetéskor építőipari vállalkozásaiból havi 200.000 forint jövedelme származott. Korábbi élettársa által nevel két kiskorú gyermeke tartásához rendszeres pénzösszeggel - jelenleg a rabkeresményéből 15.000 forinttal - hozzájárul (másodfok 3.Bf.356/2015/

1. számú jegyzőkönyv). - A vádlott fogvatartása alatt önként vesz részt a BV Intézetben zajló bűnmegelőzési program keretében szervezett drogprevenciós előadásokon (3.Bf.356/2015/11). - I. r. vádlott büntetett előéletű, vele szemben a Pesti Központi Kerületi Bíróság
2. július
3. napján jogerős 16.Bk.IX.42060/2012/
4. számú határozatával a Btk.
5. §

(5)bekezdés a) szerinti kábítószerrel visszaélés vétsége emiatt 120 óra közérdekű munkát szabott ki (3.Bf.356/2015/

1. számú határozat). - I. r. vádlott
2. decembertől
3. július
4. napjáig foglalkozott kábítószer beszerzéssel, kezdetben kisebb haszonnal,,
5. első negyedévétől azonban a kábítószer értékesítésével már naponta 80-120.000 forint közötti bevételre tett szert, emiatt bővítenie is kellett az értékesítési hálózatot. Miután I. r. vádlott gépjármű vezetői engedéllyel nem rendelkezett és a kb. 160 kg-os testsúlya miatt önállóan utazgatni sem tudott, ezért a kábítószert előzetes telefonon történt megrendelés alapján értékesítette. A kábítószer értékesítés megkönnyítésére került sor
6. februárjában a Budapest, …. szám alatti lakás bérlésére, illetve beszerzett egy Mercédesz típusú gépkocsit is azért, hogy a kábítószert ezzel tudják fuvarozni. II. r. vádlott nem tudott vezetni, I. r. vádlottnak pedig a gépkocsi megvásárlásakor már bevonták a jogosítványát, ezért alkalmazták a III. r. vádlottat. - I. r. vádlottal kapcsolatban a történeti tényállásban rögzített azt a körülményt, hogy az I, r. vádlott az általa megszerzett kábítószert dílerek segítségévek értékesítette akként helyesbíti, hogy az I. r. vádlott
7. decemberétől
8. - helyesen - július
9. napjáig, letartóztatásáig értékesített kábítószert különböző személyeknek. Nem állapítható meg, hogy ezek a személyek beszámoltak-e arról az I. r. vádlottnak, hogy az általuk megvásárolt kábítószert kinek értékesítették és milyen haszonnal és az sem állapítható meg, hogy bármilyen ezzel kapcsolatos elszámolással tartoztak volna az I. r. vádlottnak. - Az I r. vádlott esetében kiegészíti a tényállást azzal, hogy a lefoglalásra nem került kábítószer hatóanyag tartalma becsülhetően meghaladta a jelentős mennyiség alsó határát (elsőfokú ítélet
10. oldal utolsó előtti bekezdéséből történt átemelés), A figyelembe vett hatóanyag tartalom összesen a jelentős mennyiség alsó határának 3,4 szerese (lefoglalt 2,4 szeres és a le nem foglalt minimum 1-szeres). - V. r. vádlottat időközben a Fővárosi Törvényszék a 22.B.1347/2015/
11. számú
12. április
13. napján jogerőre emelkedett ítéletével a
14. március elejétől
15. június
16. napjáig elkövetett jelentős mennyiségű kábítószer kereskedelem bűntette miatt 5 év 6 hónap szabadságvesztésre ítélte. - A II. r. és III r. vádlottak esetében figyelembe vett hatóanyag tartalom összesen a jelentős mennyiség alsó határának 2,4 szeresét meghaladja, de a 3,4 szeresét nem érte el (lefoglalt 2,4 -szeres és a le nem foglalt pontosan meg nem állapítható mennyiség, figyelembe véve, hogy az elkövetési idő a II r vádlott esetében
17. április, a III. r. él pedig
18. márciustól). - III r vádlott esetében az ítélet
19. oldal utolsó sorában feltüntetett le nem foglalt kábítószerek értékesítésével kapcsolatos megállapítást akként helyesbíti, hogy a vádlott 50 grammos csomagokban adta át a kábítószert ismeretlen személyeknek. - II. .r vádlott esetében a
20. oldal
21. bekezdés első mondatából mellőzi a „szintén"-szót. - A tényállás
22. oldal
23. bekezdés első mondatában szereplő
24. decembere dátumot
25. áprilisra helyesbíti. - III. r. vádlott esetében a fogyasztására vonatkozó tényállást akként pontosítja, hogy a vádlott
26. áprilisától
27. július
28. napjáig fogyasztott kábítószert oly módon, hogy időnként ezzel felhagyott, majd azt pontosan meg nem állapítható időpontokban újra és újra kezdte. Az általa az előbbi időszakban elfogyasztott kábítószer hatóanyagtartalma becsülhetően a csekély mennyiség felső határát nem haladta meg. - V.r. vádlott tekintetében az ítéleti tényállásból kirekeszti a
29. áprilistól
30. szeptemberéig tartó időszakot (a PKKB 11.B.X.37.036/2012/
31. számú ítéletében 2014 március
32. napján jogerősen elbírált kereskedés). A vádlott terhére megállapított hatóanyag tartalom nem változik, mert a lefoglalt hatóanyag tartalom és a
33. szeptembertől
34. július
35. napjáig értékesített illetőleg átadott mennyiségek hatóanyag tartalma a csekély mennyiség felső határát így is meghaladja, de a jelentős mennyiség alsó határát nem éri el. - A tényállást kiegészíti azzal, hogy I., II., III., és V. r. vádlottak esetében az új pszichoaktív szerként minősülő „pentendron" hatóanyagtartalma a csekély mennyiség felső határát nem érte el. A fenti változtatásokkal a tényállás a Be.
36. §

(2)bekezdésben felsorolt hibáktól és hiányosságoktól mentessé vált, ezért a Be. 352. §

(2)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban is irányadó volt. Az ítélet indokolása vádlottanként a Be. 258. §

(3)bekezdése alapján részletesen és jórészt szakszerűen tartalmazza a bizonyítékok számbavételét. A másodfokú bíróság észlelte, hogy a bizonyítékok összefoglalásakor az elsőfokú bíróság helytelenül rögzítette, hogy a rendőri jelentés szerint I. r. vádlottat és családját már

1. július
2. napját megelőzően is megfigyelés alatt tartották (
3. oldal első bekezdés), továbbá, hogy a III. r. vádlott által végzett kábítószer szállításról II. r. vádlott tett vallomást a rendőrségen (
4. oldal utolsó bekezdés utolsó mondat), helytelenül állapította meg továbbá, hogy B tanú fényképről I. r. vádlottat és II. r. vádlottat felismerte (
5. oldal negyedik bekezdés), ezen megállapításokat mellőzi az ítélet indokolásából. Mindezen hiányosságok azonban az ügy megítélésére érdemi hatással nem voltak. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat a rendelkezésre álló bizonyítékokat a Be.
6. §

(3)bekezdésének megfelelően egyenként és összességében értékelte is, meggyőző érveléssel megindokolta, hogy egyes bizonyítékokat miért fogadott el, ezekből milyen következtetést vont le, és a megállapított tényeket mi alapján találta bizonyítottnak. Részletesen vizsgálta a vádlottak vallomását, mérlegelte a rendelkezésre álló egyéb bizonyításokat is, melynek során indokolás kötelezettségét a szükséges mértékben teljesítette. A tényállást az elkövetést részben tagadó II. és V. r. vádlott védekezésével szemben az önmagára és vádlott társaira is terhelő vallomást tett III. r. vádlott utóbbi tanúként meghallgatott ismerősei, valamint a kábítószert vásárló tanúk és I. r. önmagára és V. r. vádlottra terhelő vallomása alapján állapította meg. I. r. és III. r. vádlott vallomását a

1. július
2. napján kelt rendőri jelentés, házkutatási és lefoglalási jegyzőkönyvek, helyszíni szemle jegyzőkönyv az igazságügyi vegyész szakértői vélemény is alátámasztotta. Az elsőfokú bíróság I. r. vádlott és III. r. vádlott vallomása alapján a vádlottakra legkedvezőbb módon állapította meg a tényállásban az adásvételek időpontját, gyakoriságát az eladott mennyiséget és vételárat. A törvényszék által megállapított tényállás az I. r. vádlottól lefoglalásra nem került hatóanyag tartalom tekintetében szorult pontosításra azzal, hogy az becsülhetően meghaladta a jelentős mennyiség alsó határát. Az elsőfokú bíróság a bizonyítás eredményeképpen megalapozottan jutott arra a következtetésre is, hogy I. r. vádlott a cselekmény elkövetésekor nem volt kábítószerfüggő. A vádlottak és védőik felmentésre irányuló fellebbezései - új bizonyíték hiányában - az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelő tevékenységének kritikái, melyek a meglévő már mérlegelt bizonyítékok újraértékelését és a terheltek védekezésének elfogadását célozták. Az irányadó perrendi szabályok szerint ez irányú fellebbezésük a megalapozott tényálláshoz kötöttség folytán másodfokú eljárásban eredményre nem vezethetett. Az elsőfokú bíróság az irányadó tényállás alapján okszerűen vont le következtetést I. r. II. r. III. r. és V. r. bűnösségére. Az elsőfokú bíróság a Btk.
3. §-a alapján megvizsgálta, hogy a cselekmények jogi minősítése és a büntetés kiszabása során az elkövetéskor vagy az elbíráláskor hatályos büntető anyagi jogi szabályokat kell-e alkalmaznia. Rögzítve, hogy az I. r. II. r. III. r. és V. r. vádlottak terhére megvalósított cselekmények mind az elkövetéskor hatályos
4. évi IV. tv. mind az elbíráláskor hatályos
5. évi C. tv. alapján büntetendő cselekmények voltak és ugyanúgy bírálandóak a feltételes szabadság szabályaira figyelemmel cselekményük elbírálásakor a
6. évi C. törvényt vette alapul. A tényállásban foglalt cselekmények minősítése nagyobb részt megfelel az anyagi jogszabály rendelkezéseinek. A kábítószer kereskedés magában foglal minden olyan tevékenységet, amely elősegíti a kábítószer eljuttatását a viszonteladókhoz illetve a fogyasztókhoz. Ezek közé tartozik a kábítószer kereskedés céljából történő megszerzésére, beszerzésére, vevőkhöz közvetítőkhöz való eljuttatása is, ezen a kereskedelmi tevékenység közreműködői tettesként vonhatók felelősségre. Amennyiben a kábítószer értékesítésre ellenérték fejében kerül sor az ilyen tranzakciók szükségszerűen haszonszerzésre törekvő magatartást jelentenek. Az irányadó tényállásból I. r. II. r. III. r. és V. r. vádlottak esetében egyértelmű következtetés vonható a kereskedés elkövetési magatartásra, míg III. r. vádlott esetében a szubszidiaritás miatt fogyasztói típusú magatartás önálló jogi értékelést nem nyerhet. Az irányadó tényállás szerint I. II. III. és V. r. vádlottak új pszichoaktív anyaggal - pentakristállyal is kereskedtek. Az elsőfokú bíróság ezen elkövetési magatartások tekintetében rögzítve, hogy az új pszichoaktív anyaggal való kereskedés törvényi tényállása szerint sem a mennyiség, sem a hatóanyag tartalom nem minősítő körülmény, a vádlottak bűnösségét a Btk.
7. §

(1)bekezdés

1. b)pontjában mondta ki. A minősítés csak részben felel meg az anyagi jogszabályoknak. A visszaélés új pszichoaktív anyaggal elnevezésű bűncselekmény a 2011. évi CLXXVI.tv. szerint 2012. március 1. napjától hatályos törvényi tényállás. Az elkövetéskor is hatályos a Btk.283/B. § szerint aki új pszichoaktív anyagot az
2. a)pont szerint az országba behoz, onnan kivisz, vagy az ország területén átvisz, illetve a
3. b)pont szerint előállít, kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik bűntettet követ el és 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Új pszichoaktív anyagon az emberi fogyasztásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó 2005. évi XCV. tv-ben meghatározott fogalmat kell érteni (1.§ 37. pont). A 2013. július 1. napjától hatályos Btk. az új pszichoaktív anyaggal visszaélés törvényi tényállást lényegében a fentivel egyezően szabályozta. A 2014. január 1. napjától hatályos 2013. évi CLXXXVI. tv a jogszabály szövegét megváltoztatta. E szerint aki a 184. §

(1)bekezdése szerinti új pszichoaktív anyagot kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A

(2)bekezdés szerint a büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt bűnszövetségben hivatalos, vagy közfeladatot ellátó személyként e minőséget felhasználva, vagy a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, vagy a NAV létesítményével követik el. A

(3)bekezdés szerint az

(1)és

(2)bekezdés szerint büntetendő, aki az ott meghatározott bűncselekmény elkövetéséhez anyagi eszközöket szolgáltat. A

(4)bekezdés szerint, aki csekély mennyiségű új pszichoaktív anyagot kínál vagy átad az

(1)bekezdésben meghatározott esetben vétség miatt egy évig (a)pont), a

(2)bekezdés b)c) pontjában meghatározott esetben bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő (b)pont). Az

(5)bekezdés szerint aki az

(2)bekezdésben meghatározott bűncselekményre irányuló előkészületet követ el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A jogszabályhely változatlan szövegezéssel volt hatályos az elsőfokú ítélet keltekor -

1. szeptember
2. napján - valamint jelenleg is. Mindezek alapján a másodfokú bíróság megállapítja, hogy az elsőfokú ítélet kihirdetésekor megjelölt jogszabályhely a Btk.
3. §

(1)bekezdés b) pontja téves, az akkor hatályos törvényi tényállás

(1)bekezdésének nincs b) pontja, az elsőfokú bíróság tévedésből a

1. július
2. napjától
3. december
4. napjáig hatályos törvényszöveg alapján minősítette a cselekményeket a Btk.
5. §

(1)bekezdés b) pontjaként. Figyelemmel arra, hogy a

1. évi CLXXXVI. törvénnyel módosított Btk. szerinti
2. §-ban megfogalmazott új pszichoaktív anyaggal visszaélés a büntetés mértékét illetően eltér az elkövetéskor hatályos
3. évi CLXXVI. törvénnyel módosított
4. évi IV. tv. 283/B. § szerinti visszaélés új pszichoaktív anyaggal megnevezésű bűncselekmény büntetési tételétől a másodfokú bíróság ennek tükrében is vizsgálta, hogy a Btk. 2.§-ára figyelemmel az elkövetéskori, vagy elbíráláskori jogszabályok kedvezőbbek-e a vádlottakra nézve. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás az új pszichoaktív anyag mennyiségét nem határozta meg, az erre vonatkozó tényállást a másodfokú bíróság a lefoglalási jegyzőkönyv és a vegyész-szakértői vélemény alapján egészítette ki azzal, hogy az I. II. III. és V. r. vádlottak a pentakristálynak megnevezett anyag tekintetében kereskedői típusú magatartást, csekély mennyiségre követték el, az új pszichoaktív szerként minősülő pentradon hatóanyagtartalma pedig a csekély mennyiség felső határát nem érte el. A hatóanyag tartalom az új törvény szerint jelentőséggel bír. Az új pszichoaktív anyag csekély mennyiségére figyelemmel a cselekmény elbírálásakor hatályos törvény szerinti helyes minősítés a Btk.
5. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(4)bekezdés a) pontja szerint minősülő új pszichoaktív anyaggal visszaélés vétsége. A vétség büntetési tétele egy évig terjedő szabadságvesztés, az elkövetéskori

1. évi IV. tv.
2. §-a szerinti bűntett büntetési tétele három évig terjedő szabadságvesztés. Mindebből következik, hogy a bűntettel szemben a vétségi alakzatra és a kisebb büntetési tételre figyelemmel ezen bűncselekmény vonatkozásában az elkövetéskor hatályos Btk. alkalmazása a kedvezőbb a vádlottak részére. A kábítószer-kereskedelem bűntetteként minősített bűncselekmény büntetési tételei nem változtak. A cselekmény elkövetésekor hatályos
3. évi IV. törvény 282/A. §

(1)bekezdés IV. fordulatába ütköző kábítószerrel visszaélés bűntette, illetve a 2012. évi C. törvény 176. §

(1)bekezdés IV. fordulatába ütköző kábítószer-kereskedelem bűntette szintén kettő évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett. A büntetés kiszabásának elvei [1978. évi IV. törvény 83. §

(2)bekezdés és 87. §

(2)bekezdés c.) pont,

1. évi C. törvény
2. §

(2)bekezdés és 82. §

(2)bekezdés c.) pont] nem változtak, határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke irányadó, illetve a büntetési tételnél enyhébb büntetés szabható ki, ha annak legkisebb mértéke a büntetés kiszabásának elveire figyelemmel túl szigorú lenne, legkevesebb egyévi szabadságvesztés szabható ki, ha a büntetési tétel alsó határa kétévi szabadságvesztés. Az

1. évi IV. törvény a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét akként szabályozza, hogy az automatikusan a szabadságvesztés végrehajtási fokozatához igazodik, a terhelt börtönben végrehajtandó büntetés esetén legalább 3/4 rész kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra [
2. évi IV. törvény
3. §

(2)bekezdés II. fordulata]. Tekintettel arra, hogy a 2012. évi C. törvény 38. §

(1)bekezdése szerint a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a bíróság állapítja meg az ügydöntő határozatában és a

(2)bekezdés értelmében, ha ez nem kizárt, annak legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének, de legkevesebb három hónapnak a kitöltését követő nap, az új törvény - figyelemmel a Kúria Büntető Kollégiumának 4/

1. (X. 14.) számú véleményére is - kedvezőbb rendelkezéseket tartalmaz. A fenti szabályozást összevetve valamennyi fellebbezéssel érintett vádlott esetében az elbíráláskor hatályos jogszabály alkalmazása kedvezőbb elbírálást eredményez az új pszichoaktív anyaggal visszaélés vétségi alakzatának és alacsonyabb büntetési tételének alkalmazása, valamint a szabadságvesztés büntetésből engedélyezett feltételes szabadság legkorábbi időpontjának kedvezőbb meghatározása miatt. Ezért a másodfokú bíróság valamennyi fellebbezéssel érintett vádlottal szemben a
2. C. törvény rendelkezéseit alkalmazta, és ennek megfelelően I. r. vádlott, II. r. vádlott és III., r. vádlottak cselekményeit társtettesként elkövetett a Btk.
3. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdése szerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntettének és a Btk. 184. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(4)bekezdés a) pontja szerinti új pszichoaktív anyaggal visszaélés vétségének, V. r. vádlott cselekményét a Btk. 176. §

(1)bekezdés szerinti kábítószer-kereskedelem bűntettének és a Btk. 184. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(4)bekezdés a) pontja szerint minősülő új pszichoaktív anyaggal visszaélés vétségének minősíti. Az elsőfokú bíróság III. r. vádlott tekintetében azt állapította meg, hogy hogy

1. áprilistól
2. szeptemberig, majd
3. végétől
4. júliusig fogyasztásra is szerzett be kábítószert és a fogyasztói típusú magatartását a Btk.
5. §

(5)a) pontja szerint minősítette. A másodfokú bíróság által III. r. vonatkozásában helyesbített tényállás szerint a vádlott korábban és

1. áprilistól
2. július
3. napjáig a kereskedett kábítószerből I. r. II. r. vádlottaktól fizetségképpen kapott fogyasztásra is kábítószert. Ehhez képest a fogyasztási típusú magatartása a Btk.
4. §

(6)bekezdés szerint az azzal azonos időszakban elkövetett súlyosabban büntetendő kábítószer kereskedelem mellett a szubszidiaritás miatt nem minősíthető. E vádlott cselekményei ezért egységesen a - tett azonosság keretei között - a Btk. 176. § (19

(3)bekezdés szerinti kábítószer között - A Btk. 176. §

(3)bekezdés szerinti kábítószer kereskedelem bűntettének minősülnek. A Btk. 80. §

(1)bekezdése értelmében a büntetés céljának szem előtt tartásával a törvényben meghatározott keretek között úgy kell kiszabni, hogy igazodjék a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, továbbá az egyéb súlyosító és enyhítő körülményekhez. A vádlottak esetében a büntetés enyhítéséért bejelentett fellebbezések megalapozottak. A büntetés kiszabása körében releváns körülményeket az elsőfokú bíróság részben helytelenül tüntette fel, azt annyiban pontosítja az ítélőtábla, hogy I. r. vádlott esetében a büntetlen előélet nem enyhítő körülmény, a vádlott korábban volt büntetve, a Btk. 98. §

(3)bekezdés alapján nem mentesült a büntetőjogi következmények alól. Részben más büntetőeljárás hatálya alatt követte el a bűncselekményeket. V. r. vádlott az elkövetéskor büntetlen előéletű volt - mely enyhítő körülmény - a vádban írt cselekményeket viszont más büntetőeljárás hatálya alatt követte el, melyet súlyosító körülményként kell értékelni. Emellett a kábítószerrel visszaélés kereskedés elkövetési magatartást megvalósító elkövetőknél kiemelt jelentőséggel bír a cselekménnyel érintett kábítószer hatóanyagtartalma, mely körülményt a büntetés mértékének meghatározásakor is érvényre kell juttatni. Jelen esetben megállapítható, hogy a megvalósított cselekmények - a gyakorlatban többször előforduló több százszoros mennyiségekhez képest - nem kirívóan társadalomra veszélyesek: I. r. vádlott esetében a jelentős mennyiség alsó határának 3,4-szerese, erre és az egyéb enyhítő körülményekre tekintettel a másodfokú bíróság a büntetési tételkereten belül maradva az I. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés mértékét hat évre enyhítette. A végrehajtási fokozatot a Btk. 35. §

(2)bekezdésére figyelemmel a törvényben meghatározottnál eggyel enyhébb, börtön fokozatban határozta meg, mert a kiegészített tényállás szerinti a bűnmegelőzési programban való önkéntes részvétele alapján a bíróság szerint méltóvá vált. II. r. és III. r., vádlottak esetében a jelentős mennyiség alsó határának 2,4-szeresét meghaladó, de a 3,4-szerest el nem érő mennyiségre, valamint az egyéb enyhítő körülmények mellett arra is figyelemmel, hogy a magatartásuk I. r. vádlotthoz képest járulékos és lényegesen kisebb súlyú, a másodfokú bíróság indokoltnak látta a Btk. 82. §

(2)bekezdése szerinti enyhítő szakasz alkalmazását és a II. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát három év hat hónapra, míg III. r. vádlott esetében két évre enyhítette, mindkét vádlott esetében a végrehajtási fokozatot a Btk. 35. §

(2)bekezdése alapján börtönben meghatározva. A haszonból nem részesülő fuvartevékenységet mintegy alkalmazottként kábítószer fogyasztói szenvedélye miatt ellátó III. r. esetében figyelemmel büntetlen előéletére és az eljárás alapját képező cselekmények utáni pozitív életvitelére és arra, hogy azóta sem indult ellene más bűncselekmény miatt büntetőeljárás, a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a büntetőeljárás tartama alatt szembesülve magatartásának helytelenségével és következményeivel a jövőben törvénytisztelő életmódot fog folytatni. A vele szemben kiszabott börtönbüntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető, ezért a börtönbüntetés végrehajtását a Btk. 85. §

(2)bekezdése alapján próbaidőre felfüggesztette. A másodfokú bíróság szerint a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaidejére, annak eredményes elteltéhez szükséges a vádlott rendszeres figyelemmel kísérése, ezért a Btk. 69. §

(1)bekezdés e) pontja alapján pártfogó felügyeletét rendelte el. A büntetés végrehajtásának felfüggesztésére tekintettel III. r. vádlottal szemben a közügyektől eltiltás mellékbüntetést mellőzte. V. r. vádlott terhére megállapított hatóanyag-tartalom a csekély mennyiség felső határát meghaladta, de a jelentős mennyiség alsó határát nem érte el, így esetében is indokolt enyhítő szakasz, a Btk. 82. §

(2)bekezdésének alkalmazása, a másodfokú bíróság ennek megfelelően a vele szemben kiszabott szabadságvesztés mértékét egy évre mérsékelte. Az elsőfokú ítélet kihirdetésétől I. r. vádlott által előzetes letartóztatásban töltött időt a Btk. 92.§

(1)és

(2)bekezdése alapján, a II. r. vádlott által házi őrizetben töltött időt a Btk. 92.§

(1)és

(3)bekezdés c) pontja alapján beszámította. Az elsőfokú bíróság indokolása szerint a nyomozás során lefoglalt és letéti számlán kezelt 506.000 forint készpénzre - mert azt I. r. és II. r. vádlott a kábítószer-kereskedelemmel összefüggésben szerezte - a Btk. 74. §

(1)bekezdés c) pontja alapján vagyonelkobzást rendelt el. A felhívott jogszabályhely szövegével és az indoklásban foglaltakkal ellentétben az ítélet rendelkező részében az elsőfokú bíróság I. r. és II. r. vádlottat 253.000-253.000 forint vagyonelkobzásra ítélte. Figyelemmel arra, hogy a Btk. 74. §

(1)bekezdésében szabályozott vagyonelkobzás intézkedés az elsőfokú bíróság helytelenül „ítélte" I. r. és II. r. vádlottat vagyonelkobzásra. Az idézett jogszabályhely alapján a törvényes rendelkezés a vádlottakkal szembeni vagyonelkobzás elrendelése. Az elsőfokú bíróság által helyesen felhívott Btk. 74. §

(1)bekezdés c) pontja szerint vagyonelkobzást kell elrendelni arra a vagyonra amelyet a kábítószer-kereskedelem elkövetője a bűncselekmény elkövetésének ideje alatt szerzett. Az elsőfokú bíróság azonban a lefoglalt összegen túl, bár a tényállás tartalmazza, hogy

1. első negyedévében I.r. és II.r. vádlottak milyen bevételre tettek szert a jogszabályi feltételek fennállása ellenére további vagyonelkobzást nem alkalmazott. Az irányadó tényállás szerint I.r. és II.r. vádlottak esetében a kábítószer értékesítéséből származó bevétel a bűncselekmény elkövetéséből származó vagyon, mely vagyonelkobzás alá esik. Az 1/2008.BJE. értelmében vagyonelkobzás mértéke nem csökkenthető a kábítószer megszerzésével összefüggő kiadásokkal. Az értékesítésből származó jövedelem az I.r. és II.r. vádlottakra nézve legkedvezőbb módon a tényállásban feltüntetet
2. elejétől számítva mintegy 7.000.000,- forint, mely összegre I.r. és II.r. vádlottak közt megosztva a másodfokú bíróság vagyonelkobzást rendelt el, az eljárás során lefoglalt 506.000,- forintot a Be. 157.§

(1)bekezdés alapján rendelte visszatartani a vagyonelkobzás biztosítására. Az elsőfokú bíróság II. r. vádlott vonatkozásában elmulasztott rendelkezni az általa az elsőfokú eljárás során háziőrizetben töltött idő beszámításáról, ezért ezt az ítélőtábla a Btk. 92.§

(1)és

(3)bekezdés c) pontja alapján pótolva, a vádlott által előzetes letartóztatásban illetve házi őrizetben töltött időre vonatkozó ítéleti rendelkezést az iratok alapján pontosította. Az elsőfokú ítélet bűnjelekkel kapcsolatos rendelkezései a törvényi rendelkezéseknek jórészt megfelelnek, az I. r. vádlottól lefoglalt feljegyzések kivételével. Tekintettel arra, hogy a feljegyzések az elkövetést adatszerűen bizonyítják, ezen iratok a vádlott számára nem adhatók ki, így a másodfokú bíróság elrendelte azok iratok közt való kezelését. Az elsőfokú bíróság törvényesen rendelkezett a bűnügyi költség viseléséről az összeg kiszámításánál vétett számítási hibát, a másodfokú bíróság ezt kijavította. Tekintettel arra, hogy az enyhítésre irányuló fellebbezések eredményre vezettek, a másodfokú bíróság az eljárás során felmerült bűnügyi költségre a Be. 381. §

(2)bekezdése alapján úgy rendelkezett, hogy azt az állam viseli. A Fővárosi Ítélőtábla ítélete elleni fellebbezést a Be. 386.§

(1)bekezdése zárja ki. Budapest,

1. év április hó
2. napján Dr. Nehrer Péter s.k. Dr. Kósa Zsuzsanna s.k. Dr. Sárecz Szabina Martina s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró A Fővárosi Törvényszék
3. szeptember
4. napján kelt 29.B.523/2014/
5. számú ítéletével I. r., II. r., III. r. és V. r. vádlottal szemben a Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a 3.Bf.356/2015/
6. számú ítéletében foglalt változtatásokkal
7. április
8. napján jogerőre emelkedett és fel nem függesztett részében végrehajtható. Budapest,
9. év április hó
10. napján . Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő