Bhar.375/2015/8 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdés), ezért őt mint többszörös visszaesőt 10 hónap börtönbüntetésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás időpontjáról, az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról és a bűnügyi költség viseléséről is. Ellenben a vádlottat 1 rb. lopás vétsége (Btk.370.§

(1)és

(2)bekezdés be) pont) vádja alól bizonyítottság hiányában felmentette. Az elsőfokú ítélet felmentő rendelkezése első fokon részjogerőre emelkedett, egyebekben az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére a büntetés súlyosításáért fellebbezést jelentett be. A Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság 2015. november hó 3. napján kelt 1.Bf.149/2015/7. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a vádlottat az ellene emelt 3 rb. fogolyszökés vétsége (Btk.283.§

(2)bekezdés) vádja alól felmentette. Megállapította, hogy a bűnügyi költséget az állam viseli. A másodfokú bíróság felmentő rendelkezése folytán a Be.386.§

(1)bekezdés c) pontja alapján megnyílt a harmadfokú bírósági eljárás törvényi lehetősége. A másodfokú ítélet ellen az ügyész a felmentő rendelkezés miatt a bűnösség megállapításért és büntetés kiszabásáért másodfellebbezést jelentett be. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.1288/2015/1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn. Álláspontja szerint a megelőző eljárások során az eljárt bíróságok a perrendi szabályokat maradéktalanul betartották. A másodfokú bírósági eljárásban beszerezett és a tárgyaláson ismertetett iratok tartalma semmilyen módon nem volt alkalmas a vádlott állításainak igazolására. A másodfokú bizonyítás tényeiből, a rendőrség által megküldött aznapi bejelentésekből nem volt alap olyan ténykövetkeztetésre, amely szerint a vádlott a házi őrizet helyéül szolgáló lakás elhagyásának szándékát bejelentette volna. Az ügyészség szerint ezért a Székesfehérvári Törvényszéknek a bizonyítás alapján erre vonatkozóan tett ténykiegészítése nem megalapozott, és mint ilyen a Be.388.§

(2)bekezdésének utolsó fordulata alapján a tényállásból kirekesztendő. Az ily módon a harmadfokú eljárásban irányadóvá váló tényállásból arra vonható jogkövetkeztetés, hogy a 2014. június hó 7-9-ig terjedő időszakban a vádlott a házi őrizet helyszínéül kijelölt ingatlanból oly módon költözött el, hogy az ellenőrzést ellehetetlenítette. Ezzel szemben a ... áruházba illetve a strandra történt eltávozásából a büntetőeljárás hatálya alóli végleges kivonási szándék nem következik, ezekben az esetekben az ügyészség szerint sem valósult meg bűncselekmény, ugyanakkor a felmentő rendelkezést a Be.6.§

(3)bekezdés

1. b)pontjáról az
2. a)pontra szükséges megváltoztatni. Mindezek alapján a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a másodfokú ítéletet változtassa meg, a vádlott bűnösségét mondja ki 1 rb. fogolyszökés vétségében, vele szemben börtönbüntetést szabjon ki, és tiltsa el őt a közügyek gyakorlásától. Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. A harmadfokú nyilvános ülésen az ügyész az írásbeli indítványában foglaltakat fenntartotta. A védő a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta kifejtve, a másodfokú bíróság helyesen járt el, amikor kiegészítette az elsőfokú ítéleti tényállást. A vádlott az utolsó szó jogán elmondta, hogy nem kívánt elrejtőzni, sem megszökni, közterületre illetve egy sörözőbe távozott a házi őrizetre kijelölt helyről. Az ügyészi másodfellebbezés nem alapos. A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság az ügyészi perorvoslat folytán a Be.387.§

(1)bekezdése alapján bírálta felül a másodfellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet, és az azt megelőző első és másodfokú bírósági eljárást. Ennek során megállapította, hogy a Székesfehérvári Járásbíróság és a Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság a perrendi szabályokat maradéktalanul megtartotta. Törvényesen járt el a másodfokú bíróság, amikor a Be.363.§

(2)bekezdés b) pontja alapján tárgyalást tartott és az ott lefolytatott bizonyítás eredményeképpen a járásbíróság által megállapított tényállást helyesbítette (másodfokú ítélet 3. oldal utolsó bekezdés). Az elsőfokú ítélet tényállásának pontosítása során a másodfokú bíróság nem sértett perjogi rendelkezést és logikai hibát sem vétett, ezért a Be.388.§

(1)bekezdése alapján a harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapította, amelynek alapján a másodfokú bíróság a megtámadott ítéletét meghozta. A fentiekre figyelemmel a megalapozott másodfokú ítéleti tényállást támadó - valójában tilalmazott felülmérlegelést célzó - ügyészi másodfellebbezés eredményre nem vezethetett. Az irányadó helyesbített tényállás szerint a vádlott

1. június hó
2. napján a ... lakótelepre kívánt költözni. Ezt a szándékát a 107 rendőrségi telefonszámon a cím pontos közlésével bejelentette. Ezt követően - egyébként a házi őrizet szabályait megszegve - oda is költözött.
3. június hó 9-ig a rendőrségi igazoltatásáig és őrizetbe vételéig ott is tartózkodott.
4. június hó
5. napján az őrizetből történő szabadon bocsátását követően a házi őrizet helyéül kijelölt .... szám alatti lakásba tért vissza. Innen ment
6. június hó
7. napján a ... uszoda strandjára a házi őrizet szabályait megszegve. A másodfokú bíróság a fenti helyesbített történeti tényállás alapján helyesen döntött, amikor a Btk.2.§

(2)bekezdése szerint a másodfokú elbíráláskor hatályos anyagi jogi rendelkezések alapján a vádlottat az ellene emelt 3 rb. fogolyszökés vétsége (Btk.283.§

(2)bekezdés) vádja alól felmentette. A másodfokú ítélet e körben kifejtett indokai is túlnyomórészt törvényesek az alábbiak szerint. A másodfokú bíróság pontosan idézte a 2015. július hó 1-jével hatályba lépett Btk.283.§

(2)bekezdésének törvényszövegét. Ugyanakkor az anyagi jogi rendelkezések értelmezése során a Btk. megszövegezésével ellentétes módon társította a törvényben írt elkövetési magatartáshoz a házi őrizet helyéül kijelölt lakás végleges elhagyási szándékát (másodfokú ítélet

1. oldal 5-
2. bekezdés). Az elbíráláskor hatályos anyagi jogi rendelkezések helyes értelmezése szerint a kényszerintézkedés szabályainak megszegéséért a vádlott csak akkor tartozott volna büntetőjogi felelősséggel, ha a házi őrizet helyéül kijelölt lakást azzal a célzattal hagyta volna el, hogy az ellene folytatott büntetőeljárás alól kivonja magát. A büntetőjogi felelősség megállapításához ugyanis a kijelölt lakásból nem szükséges a végleges elhagyás szándékával távozni. Ahogy azonban arra a törvényszék is helyesen rámutatott a ... áruházba és a strandra történő távozás során a büntetőeljárás alól még időlegesen sem kívánta kivonni magát a vádlott, míg a helyesbített tényállás szerint az elköltözését a rendőrségen bejelentette, így ez esetben sem volt célja, hogy a büntetőeljárás alól kivonja magát akárcsak időlegesen is. A harmadfokú bíróság pontosítja továbbá a másodfokú ítélet indokolását a körben is, hogy a 3 rb. fogolyszökés vétsége vádja alóli felmentés eljárásjogi alapja nem a Be.6.§

(3)bekezdés b) pontjában írt bizonyítottság hiánya, hanem a 6.§

(3)bekezdés a) pontja, mivel a vádlott terhére rótt 3 rb. cselekmény az irányadó tényállás szerint nem minősül bűncselekménynek. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletét a Be.397.§-a alapján - az indokolás pontosítása mellett - helybenhagyta. A harmadfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezés a Be.339.§

(1)bekezdésén alapul. Budapest,

1. év május hó
2. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke Dr. Ujvári Ákos sk. Dr. Révész Tamásné sk. előadó bíró bíró A Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság 1.Bf.149/2015/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 2.Bhar. 375/2015/
4. számú végzése folytán
5. május hó
6. napján jogerős. Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő