Bf.616/2015/13 – Szegedi Ítélőtábla

(1)és

(4)bekezdés], folytatólagosan elkövetett okirat-hamisítás vétsége [

1. évi IV. tv.
2. §] és 2 rendbeli számvitel rendjének megsértése bűntette [
3. évi IV. tv.
4. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pont,

(4)bekezdés b) pont] miatt - halmazati büntetésül - 3 év 6 hónap börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A NAV polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. Kötelezte a vádlottat 635.375.- forint bűnügyi költség megfizetésére az államnak. Az első fokú ítélet ellen a védő jelentett be fellebbezést, elsősorban felmentésért, másodsorban enyhítésért, a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése érdekében. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.311/2015/1-II. számú átiratában az első fokú ítéletnek, az adócsalás bűntette és a számvitel rendjének megsértése bűntette vonatkozásában a jogi indokolásnak a keretjogszabályokkal való kiegészítése mellett, a helybenhagyását indítványozta azzal, hogy az okirat-hamisítás vétségének helyes megnevezése magánokirat-hamisítás vétsége. Eljárási szabálysértéseket és azt észrevételezte, hogy a vádlottal szemben indokolt lett volna a gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltás alkalmazása is, de súlyosításra irányuló fellebbezés hiányában csak ennek megállapítása lehetséges. Eljárási szabálysértésként azt jelölte meg, hogy a tanúk kihallgatása, illetve (tanú neve) tanú mentességi jogára való figyelmeztetése nem a törvénynek megfelelően történt. A védő, a másodfokú eljárásban fellebbezését írásban indokolta, melyben azt akként módosította, hogy elsődlegesen az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, másodlagosan az első fokú ítélet megváltoztatását és a kiszabott büntetés enyhítését, felfüggesztett börtönbüntetés kiszabását indítványozta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete nagyszámú bizonyítási cselekmény elmulasztása miatt olyan mértékben megalapozatlan, hogy ennek kiküszöbölése csak hatályon kívül helyezéssel oldható meg. A bizonyítási eljárás és az első fokú ítélet hiányosságaiként a következőket jelölte meg: - az ügyben eljárt (szakértő neve) igazságügyi adó-, járulék és könyvszakértő szakvéleményéből kitűnően a szakértő nem kapta meg vizsgálatához az (1. sz. gazd. társ.) adóellenőrzését lezáró jegyzőkönyvet a 36 darab melléklettel, valamint a másodfokú jogerős adóhatározatot, melyek nélkül önhibáján kívül a szakvéleménye nem is lehet megalapozott, - az elsőfokú bíróság ítélete meghozatalakor abból a téves alapállásból indult ki, hogy az (1. sz. gazd. társ.) kizárólag valós gazdasági tevékenységet végzett, annak ellenére, hogy az adóellenőrként eljáró I. számú tanú ezzel kapcsolatban ellentmondó vallomásokat tett és ezt a megállapítást cáfolja a fiktív számlák kibocsátását megállapító első fokú adóhatósági határozat is, - e határozat megállapításai alapján az (1. sz. gazd. társ.) által 2008 és 2009 években a (2. sz. gazd. társ.), a (3. sz. gazd. társ.), valamint a (4. sz. gazd. társ.) vonatkozásában kibocsátott és befogadott fiktív számlák áfa tartalmát álláspontja szerint levonásba kellett volna helyezni, miáltal az adóbevétel csökkentés mértéke csupán 45.342.957.- forint, melyre tekintettel a vádlott adócsalási cselekménye enyhébben, mégpedig az 1978. évi IV. tv. 310. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés szerint minősülő, 1-5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő adócsalás bűntettének minősül, - az első fokú ítéletben álláspontja szerint összeadási hibák is vannak, a

1. I. negyedévi nettó árbevétel megállapítása iratellenes, - az árbevétel eltérések hatásai sehol nem jelennek meg az ítéletben, - nem jelölte meg az elsőfokú bíróság, hogy a vádlott melyik áfa törvény, melyik rendelkezését sértette meg, ugyanakkor nem volt figyelemmel arra, hogy a
2. január
3. napján hatályba lépett új áfa törvény alapján, a 2007 évről áthúzódó ügyletek vonatkozásában még a régi áfa törvény rendelkezéseit kellett alkalmazni, - az ítéletben szereplő táblázatokban sehol nem szerepel, és azokból nem vezethető le, hogy a vádlott az adóbevételt milyen összegekkel csökkentette, és - álláspontja szerint a vádlott a gazdasági társaság vagyoni helyzetének áttekintését, ellenőrzését nem hiúsította meg, hiszen az adóhivatal is ellenőrizni tudta a társaság gazdálkodását és megállapítást is tudott tenni, - de ennek megvalósulása esetén is, tévesen minősítette az elsőfokú bíróság a számvitel rendje megsértésének bűntettét 2 rendbeli bűncselekménynek, mivel az irányadó tényállás szerint, gyakorlatilag folyamatosan megszegő magatartásról van szó, mely mellett 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett bűncselekményt kellett volna megállapítani. Az enyhítés körében álláspontja szerint, az elsőfokú bíróság a jelentős időmúlást nem értékelte kellő súllyal, valamint azt sem, hogy a vádlott igen jelentős ideig volt a büntetőeljárás súlya alatt. Eljárási szabálysértésként észrevételezte, hogy a
4. június
5. napján elkészült szakvéleményt csak a
6. július
7. napján tartott tárgyaláson kapták kézhez a vádlottal úgy, hogy e tárgyalási napra maga a szakértő is meg volt idézve és meghallgatásra is került. Így, nem volt lehetőség a szakvélemény áttanulmányozására és idő hiányában a szakértőnek kérdések feltevésére. A
8. július
9. napján tartott tárgyaláson pedig már perbeszédekre került sor és ekkor került átadásra a módosított vádirat, amire szintén nem kaptak lehetőséget, hogy a módosítást ésszerű és méltányos határidőn belül tanulmányozhassák, mert
10. július
11. napján már határozathozatalra került sor. A határozathirdetésen sem ő, sem a vádlott nem volt jelen, ennek ellenére csak az ítélet rendelkező részét kapták meg először, majd az indokolásos ítélet részére, csak
12. augusztus 13-án került postázásra. Az ítélőtábla az enyhítésre irányuló védői fellebbezést részben alaposnak ítélte. A védő a fellebbezés indokolásában és az ügyben
13. február
14. napján tartott fellebbezési nyilvános ülésen bizonyítási indítványokat terjesztett elő, melyekhez a vádlott is csatlakozott. A fellebbezése indokolásában felvetettekre, valamint az áfa törvény
15. §

(1)és

(2)bekezdése és 147. §

(1)bekezdése alapján a kimenő fiktív számlák csökkentésére irányuló és a tényleges adóbevételt csökkentő számlákhoz tartozó összegek elkülönítésére, az ügyben kirendelt (szakértő neve) igazságügyi adó-, járulék és könyvszakértő meghallgatását, valamint az (

1. sz. gazd. társ.) felszámolójának nyilatkoztatását indítványozta arra vonatkozóan, hogy a társaság tulajdonában lévő nagy értékű ingatlanok eladásra kerültek-e, abból milyen összeg folyt be, s ebből milyen mértékben csökkenthető a vádlott adóhatóság felé fennálló tartozása. Az első fokú ítélet tényállása részben megalapozatlan, mert nincs felderítve a (
2. sz. gazd. társ.), a (
3. sz. gazd. társ.), illetve a (
4. sz. gazd. társ.) vonatkozásában kibocsátott és befogadott fiktív számlák értéke, illetve hogy ezek befolyásolták-e és milyen mértékben az adott bevallási időszakok áfa hiányát. Ezért az ítélőtábla a megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében a védőnek az első fokon eljárt igazságügyi adó-, járulék és könyvszakértő meghallgatására vonatkozó bizonyítási indítványának helyt adva, az ügyben a Be.
5. §

(1)és

(2)bekezdése alapján bizonyítást rendelt el, tárgyalást tűzött ki, és elrendelte (szakértő neve) igazságügyi adó-, járulék és könyvszakértő által kiegészítő szakvélemény elkészítését, valamint a tárgyalásra történő megidézését és meghallgatását. Az (

1. sz. gazd. társ.) felszámolójának a nagy értékű ingatlanok eladására vonatkozó megkeresésére irányuló bizonyítási indítványt viszont elutasította, mert ez a vádlott büntetőjogi felelősségét nem érinti. Eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor a tanúkat úgy hallgatta ki, hogy lényegében már a kihallgatás elején ismertette a tanúk nyomozati vallomását, és ezt követően válaszoltak a tanúk a hozzájuk intézett kérdésekre. A Be.
2. §

(1)bekezdése szerint a tanú a kihallgatás során a hozzá intézett kérdésekre válaszol, de arra is módot kell neki adni, hogy a vallomását összefüggően előadja, és csak ezt követően kell annak okát tisztázni, ha a vallomása eltér a korábbi vallomásától. Eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság akkor is, amikor (szakértő neve) igazságügyi adó-, járulék és könyvszakértő 2015. július 1. napján tartott tárgyaláson történt meghallgatásakor, a Be. 110. §

(1)bekezdése alapján nem tisztázta, hogy a szakértővel szembe nincs-e kizáró ok (első fokú

1. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
2. oldal). A nyomozati iratokból viszont megállapítható, hogy a kirendelő végzésben felhívták a szakértőt, hogy a vele szemben felmerült kizárási, illetve mentességi okot köteles a kirendelőnek haladéktalanul bejelenteni (nyomozati iratok
3. kötet
4. oldal). Mivel ilyen irányú bejelentés sem a szakértő, sem más részéről nem érkezett, és olyan adat sem állt rendelkezésre, hogy (szakértő neve) igazságügyi szakértő az eljárásból bármilyen okból kizárt, az eljárási szabálysértés garanciális jogokat nem sért súlyosan (BH
6. II. rész). Eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság azáltal is, hogy a vádlott és a védő részére - mivel az első fokú ítélet kihirdetésekor nem voltak jelen - először csak a kihirdetett ítélet rendelkező része került kiadásra annak ellenére, hogy a Be.
7. §

(2)bekezdése alapján a fellebbezés az elsőfokú bíróság ítéletének bármely rendelkezése vagy kizárólag az indokolás ellen is irányulhat. Ugyanakkor, a Be. 324. §

(1)bekezdésére figyelemmel, a Be. 325. §

(2)bekezdése alapján nem lettek figyelmeztetve a fellebbezési jogosultságukra sem. Az első fokú ítélet rendelkező részét a vádlott

1. július
2. napján, védője
3. július
4. napján vette át. Ellene a védő, ehhez képest határidőben,
5. augusztus
6. napján postára adott, és az elsőfokú bírósághoz
7. augusztus
8. napján érkezett fellebbezést jelentett be. Ezt követően az indokolásos ítéletet a védőnek tértivevény nélkül küldték meg, a vádlott pedig a neki tértivevénnyel megküldött indokolásos ítéletet
9. augusztus
10. napján vette át. Mivel a védői fellebbezés bejelentésére a fentiek szerint az első fokú ítélet rendelkező részének kézbesítését követően határidőben került sor, az ítélőtábla a fellebbezését joghatályosnak tekintette. A fentiek relatív eljárási szabálysértések, így az ügy érdemére kihatással nem voltak. Eljárási szabálysértés - az ügyészi észrevételezéssel szemben - nem valósult meg a vádlott férjének, (tanú neve)-nek a tanúkénti kihallgatása során, mert az elsőfokú bíróság kihallgatásának elején tisztázta a mentességi okot és a jogaira figyelmeztette. A tanú nyilatkozott, hogy a vádlott férje, majd, a Be.
11. §

(1)bekezdés a) pontjára történt figyelmeztetése akként került a jegyzőkönyvbe rögzítésre, hogy „Mentességi jogára történt figyelmeztetés után: vallomást kívánok tenni." Ezt követően pedig megtörténtek a további, a Be. 82. §

(1)bekezdés b) pontja, és a Be. 85. §

(3)bekezdése szerinti törvényes figyelmeztetések is, melyekre a tanú azt válaszolta, hogy megértette. Mindezeket a tárgyalási jegyzőkönyv a fentiek szerint tartalmazza (első fokú

1. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
2. oldal utolsó két bekezdése és
3. oldal
4. bekezdése). Eljárási szabálysértés azért nem történt, mert az ügyész által hivatkozott Be.
5. §

(3)bekezdése, de a Be. 82. §

(2)bekezdése sem a törvény szó szerinti szövegével való figyelmeztetést írja elő. Az ítélőtábla álláspontja szerint eljárási szabálysértés szintén nem valósult meg azáltal, hogy az igazságügyi adó-, járulék és könyvszakértő véleményét a vádlott és a védő csak azon a tárgyaláson kapta meg, amikor a szakértő is megidézésre és meghallgatásra került, illetve hogy a perbeszédek előtt került sor a vádmódosítás átadására. Az iratokból ugyanis megállapítható, hogy a szakértői vélemény átvétele után és a szakértő meghallgatása előtt a védő úgy nyilatkozott, időt kér a szakvélemény átnézéséhez, és észrevételt fog tenni, de úgy gondolja a szakértő még egyszeri megidézésére nem lesz szükség és kérdése sem lesz hozzá (első fokú 24. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv 5. oldal 4. bekezdés). Így, amennyiben mégis kérdéseket szándékozott feltenni a szakértőnek, ilyen indítványát a következő, kilenc nap múlva, 2015. július 10. napjára kitűzött tárgyalásig, illetve a perbeszédek előtt is megtehette volna. A perbeszédek előtt megkapott vádmódosítás miatt pedig, a Be. 310. §

(2)bekezdése alapján lehetőség volt a tárgyalás elnapolásának indítványozására, melyre szintén nem került sor, annak áttekintésére elegendőnek tartották az erre biztosított harminc perc időt. A másodfokú tárgyaláson a védő, a vádlott érdemi kihallgatását indítványozta arra figyelemmel, hogy beismerő vallomást akar tenni. A Be. 117. §

(5)bekezdése szerinti rendelkezés azt jelenti, hogy a terhelt védekezésére az eljárás során bármikor módot és lehetőséget kell adni. A vallomástételre vonatkozó igénye viszont az elsőfokú bírósági eljárásban érvényesül korlátlanul, a másodfokú eljárásban ugyanis ennek határt szab a bíróság megalapozott tényálláshoz kötöttsége [Be. 351. §

(1)bekezdés], és a bizonyítás felvételének korlátozottsága [Be. 353. §

(1)bekezdés]. Megalapozott tényállás esetén a másodfokú eljárásban a vádlott vallomástételére - indítványra - csak a fellebbezésben állított új ténnyel kapcsolatban, vagy akkor és annyiban kerülhet sor, ha és amennyiben - a fellebbezésben előadottak szerint - a vallomás új bizonyítékot jelent (Büntetőeljárás jog kommentár a gyakorlat számára 2003-

1. október 30-ig, HVGORAC Kiadó, I. kötet
2. pótlás
3. oldal
4. pont). Arra tekintettel, hogy az első fokú ítélet tényállása a vádlott személyi körülményeire is felderítetlen, az ítélőtábla a bizonyítási eljárás keretében elrendelte a kihallgatását. A Be.
5. §

(2)bekezdése szerinti vallomás megtagadási jogára történt figyelmeztetés után úgy nyilatkozott, hogy vallomást kíván tenni. A vádlott és (szakértő neve) igazságügyi adó-, járulék és könyvszakértő meghallgatása után a védő fellebbezését fenntartotta, de pontosította és kiegészítette azzal, hogy egyetért az ügyész által hivatkozott eljárási szabálysértésekkel, az első fokú ítéletet továbbra is megalapozatlannak tartja, mely a másodfokú eljárásban nem küszöbölhető ki. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a keretjogszabályokat hiányosan, tévesen, nem megfelelő szerkezeti elhelyezéssel hívta fel, az első fokú ítélet nem jelölte meg, hogy a vádlott mely időpontokban lett volna köteles szabályos adóbevallások benyújtására, nem tartalmazza, hogy a vádlottnak nincs mérlegképes könyvelői végzettsége és soha nem is volt, és téves a NAV polgári jogi igényének egyéb törvényes útra való utasítása, mert a NAV jogerős megállapítására tekintettel azt el kellett volna utasítani. Kifogásolta még, hogy az elsőfokú bíróság a vádlottat nem a törvény szövegének megfelelően rendelkezve börtönbüntetésre ítélte, és helytelen az adócsalás bűntettének a minősítő körülmények nélküli megnevezése. A büntetés kiszabása körében a másodfokú eljárásban feltárt további enyhítő körülményeket indítványozta figyelembe venni, a súlyosító körülmények köréből pedig mellőzni a többszörös halmazatot és a hasonló jellegű bűncselekmények elszaporodottságát. Az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján felülbírálva az ítélőtábla az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést nem észlelt. A felvett bizonyítás, az iratok egybehangzó adatai és a vádlottnak a másodfokú eljárásban tett vallomására figyelemmel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 352. §

(1)bekezdés a) pontja alapján az alábbiak szerint kiegészítette, helyesbítette: A vádlott értékesítési koordinátorként dolgozik, havi jövedelme 100.000.- forint. A férje biztonsági cégnél szokott helyettesítést vállalni alkalmanként vagy folyamatosan, ha folyamatosan dolgozik, akkor jövedelme havi kb. 150.000.- forint és a gyerekeik is támogatják őket. A vádlott cukorbetegség, megbetegedésekben szenved. krónikus májgyulladás, övsömör, alvászavar és depresszió Az adóhiányok az egyes bevallási időszakokra a (

1. sz. gazd. társ.) és a (
2. sz. gazd. társ.) fiktív számláinak áfa tartalmát is figyelembe véve a következők:
3. I. negyedév főkönyvhöz igazítás fizetendő adó e Ft előzetes áfa e Ft növekedés csökkenés növekedés csökkenés egyenleg 0 9 994 0 134 -8 960 miatt adathamisítás miatt összesen: adóhiány
4. II. negyedév főkönyvhöz igazítás miatt adathamisítás miatt összesen: adóhiány
5. III. negyedév főkönyvhöz igazítás miatt adathamisítás miatt összesen: adóhiány
6. október főkönyvhöz igazítás miatt adathamisítás miatt összesen: adóhiány 0 0 9 994 0 11 815 11 949 11 815 1 955 1 955 fizetendő adó e Ft előzetes áfa e Ft növekedés csökkenés növekedés csökkenés egyenleg 68 0 9 289 0 -9 221 0 68 0 0 9 289 20 444 20 444 20 444 11 223 11 223 fizetendő adó e Ft előzetes áfa e Ft növekedés csökkenés növekedés csökkenés egyenleg 0 4 884 0 49 -4 835 0 0 4 884 0 18 410 18 459 18 410 13 575 13 575 fizetendő adó e Ft előzetes áfa e Ft növekedés csökkenés növekedés csökkenés egyenleg 0 0 0 2 330 2 330 0 0 0
7. november fizetendő adó e előzetes áfa e Ft Ft növekedés csökkenés növekedés főkönyvhöz igazítás miatt 0 0 0 adathamisítás miatt 0 0 0 (
8. sz. gazd. társ.) számla miatt összesen: 3 820 6 150 3 820 6 150 6 150 csökkenés 180 4 220 1 394 egyenleg 180 4 220 1 394 5 794 5 794
9. december fizetendő adó e Ft előzetes áfa e Ft növekedés csökkenés növekedés csökkenés egyenleg főkönyvhöz igazítás miatt bizonylat nélk. könyvelés adathamisítás miatt összesen: adóhiány 0 10 000 3 438 0 -13 438 0 0 0 11 000 11 000 0 0 10 000 0 0 3 423 14 423 3 423 985 985
10. január fizetendő adó e Ft előzetes áfa e Ft növekedés csökkenés növekedés csökkenés egyenleg főkönyvhöz igazítás miatt bizonylat nélk. könyvelés adathamisítás miatt összesen: adóhiány 0 0 6 317 0 -6 317 0 0 0 0 0 0 0 0 6 317 12 090 12 090 12 090 5 773 5 773
11. február fizetendő adó e Ft növekedés csökkenés főkönyvhöz igazítás miatt 0 0 bizonylat nélk. Könyvelés 0 0 adathamisítás miatt 0 0 (
12. sz. gazd. társ.) számla miatt összesen: adóhiány előzetes áfa e Ft növekedés csökkenés 0 0 0 368 0 0 3 030 3 398
13. március fizetendő adó előzetes áfa e e Ft Ft növekedés csökkenés növekedés főkönyvhöz igazítás miatt bizonylat nélk. könyvelés adathamisítás miatt összesen: adóhiány
14. április 368 0 3 030 3 398 3 398 csökkenés egyenleg 0 3 906 5 261 0 -9 167 0 0 0 4 200 4 200 0 0 3 906 0 5 261 5 261 9 461 5 261 294 294 fizetendő adó e Ft növekedés csökkenés főkönyvhöz igazítás miatt 0 0 bizonylat nélk. Könyvelés 0 0 adathamisítás miatt 0 0 (
15. sz. gazd. társ.) számla miatt összesen: adóhiány
16. május egyenleg előzetes áfa e Ft növekedés csökkenés 8 532 0 0 4 002 0 8 530 569 8 532 13 101 egyenleg -8 532 4 002 8 530 569 4 569 4 569 fizetendő adó e Ft előzetes áfa e Ft növekedés csökkenés növekedés csökkenés egyenleg főkönyvhöz igazítás miatt bizonylat nélk. könyvelés adathamisítás miatt összesen: adóhiány 0 0 10 273 0 -10 273 0 6 000 0 8 380 2 380 0 0 6 000 0 10 273 10 273 18 653 10 273 2 380 2 380
17. június fizetendő adó e Ft növekedés csökkenés főkönyvhöz igazítás miatt 0 0 bizonylat nélk. Könyvelés 0 0 adathamisítás miatt 0 0 (
18. sz. gazd. társ.) számla miatt összesen: adóhiány
19. július előzetes áfa e Ft növekedés csökkenés 7 372 0 0 6 200 0 7 372 271 7 372 fizetendő adó előzetes áfa e e Ft Ft növekedés csökkenés növekedés főkönyvhöz igazítás miatt bizonylat nélk. könyvelés adathamisítás miatt összesen: adóhiány 0 0 0
20. augusztus 13 843 6 471 6 471 csökkenés egyenleg 5 750 0 -5 750 0 6 225 6 225 0 5 750 5 750 11 975 5 750 6 225 6 225 fizetendő adó e Ft növekedés csökkenés főkönyvhöz igazítás miatt 0 0 bizonylat nélk. Könyvelés 0 7 500 adathamisítás miatt 0 0 (
21. sz. gazd. társ.) számla miatt összesen: 7 500 adóhiány előzetes áfa e Ft növekedés csökkenés 10 250 0 0 16 287 0 2 107 41
22. szeptember előzetes áfa e Ft növekedés csökkenés 0 0 10 400 0 0 197 fizetendő adó e Ft növekedés csökkenés főkönyvhöz igazítás miatt 0 0 bizonylat nélk. Könyvelés 0 7 500 adathamisítás miatt 0 0 (
23. sz. gazd. társ.) számla miatt összesen: 7 500 egyenleg -7 372 6 200 7 372 271 10 250 18 435 10 597 egyenleg -10 250 8 787 2 107 41 685 685 egyenleg 2 900 0 197 3 097 adóhiány
24. október 3 097 fizetendő adó e Ft előzetes áfa e Ft növekedés csökkenés főkönyvhöz igazítás miatt bizonylat nélk. Könyvelés adathamisítás miatt 0 (
25. sz. gazd. társ.) számla miatt összesen: adóhiány 0 0
26. november fizetendő adó e előzetes áfa e Ft Ft növekedés csökkenés növekedés főkönyvhöz igazítás miatt bizonylat nélk. Könyvelés 0 5 000 0 adathamisítás miatt (
27. sz. gazd. társ.) számla miatt összesen: 5 000 adóhiány
28. december fizetendő adó e Ft előzetes áfa e Ft növekedés csökkenés főkönyvhöz igazítás miatt bizonylat nélk. Könyvelés 0 0 0 adathamisítás miatt (
29. sz. gazd. társ.) számla miatt összesen: adóhiány növekedés 3 800 235 3 800 235 4 035 4 035 4 035 csökkenés egyenleg 13 000 8 000 43 43 13 043 8 043 8 043 növekedés 2 500 2 500 66 66 2 566 2 566 2 566 Az összesített adóhiány (2008.,
30. évekre) 87 218 e Ft. Egyebekben az első fokú ítélet tényállása hiánytalan, ezért a fenti kiegészítésekkel, illetve helyesbítésekkel a másodfokú eljárásban is irányadó volt. A lefolytatott részbizonyítás során (szakértő neve) igazságügyi adó-, járulék és könyvszakértő a kiegészítő véleményében és a másodfokú tárgyaláson történt meghallgatása során a kompetenciájába tartozó, a védő által felvetett valamennyi kérdésre válaszolt. Úgy nyilatkozott, hogy szakvéleménye elkészítésekor rendelkezésére állt az első-és másodfokú adóhatósági határozat és az adóhatóság vizsgálati jegyzőkönyve annak összes mellékletével. Az ügyben eddig tett szakértői megállapításait nem módosította, kivéve a 2008 és 2009 évekre összesen megállapított adóhiány összegét, az alapvéleményben megállapított 81.372.000.- forintról 87.218.000.- forintra. Kifejtette, hogy az (
31. sz. gazd. társ.)-nál nem volt elég a valós gazdasági esemény, fiktív számlázás történt, és mivel ez megnövelte a fizetendő adót, a kiadások összegét is növelni kellett. Az adóhiány-emelést a (
32. sz. gazd. társ.), a (
33. sz. gazd. társ.) és a (
34. sz. gazd. társ.) fiktív számlái jelentették. Kitért arra is, hogy az áfa törvény
35. § alapján, az adófizetési kötelezettség fiktív számlakibocsátás esetén is fennáll, kivéve ha e jogszabályhely szerinti kizáró okokat kétséget kizáró módon igazolják. Az (
36. sz. gazd. társ.) csak akkor mentesült volna az áfa fizetési kötelezettség alól, ha a fiktív számlák stornírozásra kerültek volna, ilyen viszont nem történt. A másik fél értesítése, hogy fiktív számlázás történt, az (
37. sz. gazd. társ.)-t még nem mentesítette az áfa fizetési kötelezettség alól. A vádlott a másodfokú tárgyaláson bűnösségére is kiterjedő beismerő vallomást tett. A fiktív számlák kibocsátását a gazdasági válsággal és a nagy összegű bankhitellel magyarázta. Elmondta, hogy a fiktív számlákért a velük kapcsolatban álló cégektől 5%-ot kaptak. Vallotta, a cselekmények elkövetését megbánta, a büntetőeljárás a családját, az egészségét megviselte, a 75 éves anyjáról is neki kell gondoskodni. Több megbetegedésben szenved, melyekről orvosi dokumentumokat csatolt. Az felvett részbizonyítás, a fiktív számlák figyelembe vétele mellett megállapított magasabb összegű adóhiány vonatkozásában a tényállás kiegészítéséhez illetőleg helyesbítéséhez vezetett. A bírói gyakorlat következetes abban, hogy a fiktív számlák áfa tartalmának a csökkenésével is áfa adónemben adócsalás valósul meg (1/
38. Büntető jogegységi határozat). Vannak olyan cégek, melyek egyáltalán nem végeznek valós gazdasági tevékenységet, de vannak olyanok is, mint az (
39. sz. gazd. társ.), melyek valós gazdasági tevékenység mellett bocsátanak ki fiktív számlákat. Ezért állapította meg az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában, hogy az (
40. sz. gazd. társ.) - nem a védő hivatkozása szerinti kizárólagos - de valós gazdasági tevékenységet végzett. Az ítélőtábla abban osztotta a védő álláspontját, hogy az elsőfokú bíróság a keretjogszabályokat hiányosan, másrészt tévesen jelölte meg, de ez nem a tényállás része, hanem a jogi indokolásba tartozik. A vádlott másodfokú tárgyaláson tett vallomása és (szakértő neve) igazságügyi adó-, járulék és könyvszakértő kiegészítő véleménye által, a másodfokú bíróság megállapításaival, a kiegészítésekkel és helyesbítésekkel az első fokú ítélet tényállása megalapozott, hatályon kívül helyezésre nem kerülhetett sor. A megalapozott tényállás alapján a vádlott bűnösségére való következtetés helyes, a cselekmények elsőfokú bíróság általi minősítése törvényes. Az általános forgalmi adóról szóló
41. évi CXXVII. tv. (a továbbiakban áfa tv.)
42. január
43. napjáig érvényes és
44. február
45. napjától hatályos
46. §

(1)bekezdése szerint az adófizetési kötelezettséget annak a ténynek a bekövetkeztetése keletkezteti, amellyel az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul (a továbbiakban teljesítés). A

(2)bekezdés szerint az

(1)bekezdéshez fűződő joghatás beáll abban az esetben is, ha a teljesítés hiánya ellenére számla kibocsátás történik. A joghatás a számlán a termék értékesítőjeként, szolgáltatást nyújtójaként szereplő személyre, szervezetre áll be, kivéve ha kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a számlakibocsátás ellenére teljesítés nem történt vagy, ha teljesítés történt ugyan, de azt más teljesítette, és a

1. február
2. napjától hatályos szövegezés szerint ezzel egyidejűleg a kibocsátott számla érvénytelenítéséről is haladéktalanul gondoskodik, illetőleg - nevében, de más által kiállított számla esetében - a fentiek fennállásáról haladéktalanul értesíti a számlán a termék beszerzőjeként, szolgáltatás igénybe vevőjeként szereplő személyt, szervezetet. Az áfa tv.
3. §

(1)bekezdése szerint adófizetésre kötelezett az, aki számlán áthárított adót tüntet fel. Adócsalás az adókötelezettség megállapítása szempontjából jelentős ténynek, adatnak a hatóság előtti valótlan előadása révén követhető el. Erre tekintettel a vádlott, mint az (

1. sz. gazd. társ.) ügyvezetője a 2008 és
2. évi adóbevallásaiban az adóhatóságot megtévesztve az árbevétel, illetve a levonható adó összegének valótlan feltüntetésével az adóbevételt áfa adónemben 87.218.forint összegben csökkentette. Az
3. évi IV. tv. 138/A. § d) pontja szerint az adóbevétel csökkenése különösen nagy, ha ötvenmillió forintot meghalad, de ötszázmillió forintot nem halad meg. A fentiekre tekintettel, a vádlott adócsalás bűntettének az elsőfokú bíróság általi minősítése helyes. A számvitelről szóló
4. évi C. tv. tölti ki mint keretjogszabály, a számvitel rendjének megsértése bűntettének törvényi tényállását. E jogszabály szerinti kötelezettségek megszegése, illetve a bizonylati rend megsértése bármilyen magatartással megtörténhet, amellyel okozati összefüggésben a gazdasági társaság vagyoni helyzetének áttekintését, illetve ellenőrzését az elkövető meghiúsítja. A nyilvántartási vagy bizonylatolási kötelezettség megszegése vezet a tényállásszerű eredményhez, a vagyoni helyzet áttekintésének vagy ellenőrzésének meghiúsításához. A cselekményt csak az követheti el, akire a számviteli törvény kötelezettségeket ró vagy egyéb bizonylatolási, nyilvántartási kötelezettség terhel. A vádlott mint erre kötelezett, a számviteli törvény vonatkozó előírásait nem tartotta be, mely magatartásával a társaság valós pénzügyi, vagyoni és jövedelmi helyzetének áttekintését lehetetlenné tette. A törvény
5. §

(1)bekezdése szerint ugyanis köteles lett volna könyvvezetéssel alátámasztott beszámolót készíteni, megbízható és valós összképet adni a gazdálkodó vagyonáról, annak összetételéről, pénzügyi helyzetéről és tevékenysége eredményéről. A 12. §

(2)bekezdése értelmében a könyvvezetés a számviteli alapelvek figyelembe vételével történhet, a

1. §-a szerint minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani (készíteni). A gazdasági műveletek (események) folyamatát tükröző összes bizonylat adatait a könyvviteli nyilvántartásokba rögzíteni kell, a számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni és meg van határozva az is, hogy milyen a szabályszerű bizonylat. A vádlott a fenti szabályokat tudatosan megszegte, amit - a védő hivatkozásával szemben - határozataikban az adóhatóságok meg is állapítottak. Az első fokon eljárt adóhatóság megállapította, hogy a vizsgált időszakokra és adónemekre vonatkozóan önellenőrzést nem nyújtott be, az ellenőrzésre először hiányosan, majd vizsgálatra alkalmatlan, elázott állapotban adta át az alapbizonylatokat, nyilvántartásokat és a teljes papír alapú főkönyv a vizsgálat lezárásáig nem is került az ellenőrzés birtokába. Ezért, közel 70 üzleti partnert és a nyomtatványforgalmazókat kereték meg a szállítók és a gazdasági események beazonosítására, az ellenőrzést csak ezek alapján tudták elvégezni (első fokú adóhatósági határozat 4.,
2. oldal). E miatt, az elsőfokú adóhatóság ellenőrzés akadályozása miatt a vádlottal szemben 500.000.- forint mulasztási bírságot is megállapított. A másodfokú adóhatóság ezen megállapításokat jogszerűnek, a mulasztási bírságot törvényesen kiszabottnak találta (másodfokú adóhatósági határozat
3. oldal
4. bekezdés). A számvitel rendjének megsértése büntette rendbelisége a beszámolási időszak (naptári év vagy üzleti év) számához igazodik. Mivel a jelen esetben két évről van szó, helyes a cselekmény 2 rendbeliként való minősítése is. Az adócsalás bűntette és a számvitel rendjének megsértése bűntette mellett, a folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének valóságos halmazatban való megállapítása is helyes, azonban e bűncselekmény megnevezésére az első fokú ítélet rendelkező részében nyilvánvaló elírás miatt tévesen került sor. Ezért az ítélőtábla megállapította, hogy a magánokirat-hamisítással kapcsolatos cselekmény megnevezése helyesen, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége. Az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket többségében helyesen vette számba és értékelte. Az ítélőtábla további súlyosító körülményként vette figyelembe az adócsalás bűntetténél és a magánokirat-hamisítás vétségénél a folytatólagosságot. Az enyhítő körülmények köréből viszont a büntetlen előéletet mellőzte, mivel ez a vádlott alkalmazásának előfeltétele volt, de további enyhítő körülményként vette figyelembe a bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomását és a betegségeit. A vádlottal szemben halmazati büntetésként kiszabható szabadságvesztés alsó határa 2 év, felső határa egy nappal kevesebb mint 12 év. A vádlott terhére megállapított bűncselekmények elkövetésének befejezésétől több mint 6 év eltelt. Így, az időmúlás jelentős, ami nyomatékos enyhítő körülmény. Ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által kiszabott 3 év 6 hónap börtönbüntetést és 4 év közügyektől eltiltást súlyosnak találta, és a börtönbüntetést a törvényi minimumot alig meghaladó mértékre, 2 év 6 hónapra, a közügyektől eltiltás tartamát 3 évre enyhítette. Az adócsalás bűntette és a számvitel rendjének megsértése bűntette is tárgyi súlyát tekintve súlyos bűncselekmény. Az egyéni és az általános megelőzés érdekében is, az ilyen bűncselekményt elkövetőkkel szemben végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása indokolt. Az ítélőtábla nem találta indokoltnak a további enyhítést és a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre való felfüggesztését a vádlott betegségére és anyja ápolásának szükségességére vonatkozó hivatkozás miatt sem, de a 2 évet meghaladó szabadságvesztés esetén a végrehajtás felfüggesztésére nincs is törvényes lehetőség. Helyesen rendelkezett az elsőfokú bíróság, amikor a védői észrevétellel szemben, a vádlottat nem szabadságvesztésre, hanem börtönbüntetésre ítélte, hiszen az
5. évi IV. törvényt alkalmazta, mely nem tartalmaz olyan rendelkezést, mint a jelenleg hatályos Btk.
6. §

(1)bekezdése, hogy a bíróság szabadságvesztést szab ki. Ugyanakkor helyes az elsőfokú bíróság által az adócsalás bűntettének és a számvitel rendjének megsértése bűntettének megnevezése is, mert a bűncselekmények megnevezéséről szóló,

1. február
2. napján meghozott BKv.
3. szerint a bűncselekményt a bíróság ügydöntő határozatának rendelkező részében a Btk. Különös része szerinti alcímével kell megnevezni. Tévedett viszont az elsőfokú bíróság, amikor a NAV polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. A 4/
4. BJE szerint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal a büntetőeljárás során a hatáskörébe tartozó kötelező befizetésekkel vagy költségvetési támogatással kapcsolatban elkövetett bűncselekménnyel okozott kár megtérítése érdekében magánfélként polgári jogi igényt nem érvényesíthet. Ebből következően, ilyen esetekben, a NAV által előterjesztett polgári jogi igény arra nem jogosult személy által előterjesztettnek tekintendő. Ilyen esetről azonban, a polgári jogi igény elbírálására vonatkozó Be.
5. §-a nem rendelkezik. A Be.
6. §

(7)bekezdése alapján ha a polgári jogi igény érvényesítésével kapcsolatos eljárási kérdésről e törvény nem rendelkezik, a polgári eljárás szabályait kell alkalmazni, feltéve, hogy azok e törvénnyel, illetőleg a büntetőeljárás jellegével nem ellentétesek. A nem jogosult által előterjesztett polgári jogi igény elbírálásáról pedig a Pp. 130. §

(1)bekezdés g) pontja akként rendelkezik, hogy ilyen esetben a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja. A kifejtettekre tekintettel, mivel a NAV polgári jogi igény előterjesztésére nem volt jogosult, az ítélőtábla úgy rendelkezett, hogy az általa előterjesztett igényt elutasította. Az elsőfokú bíróság elmulasztott rendelkezni a lefoglalt bűnjelekről, melyek az (1. sz. gazd. társ.) 2008. és 2009. évi könyvelését tartalmazó két darab DVD lemez (nyomozati iratok 1. kötet 139. oldal). Mivel olyan tárgyak, amelyek valamely tény, adat valóságát esemény megtörténtét igazolják, rájuk a Be. 116. §

(2)bekezdése szerinti okiratra vonatkozó rendelkezések irányadók. Ezért az ítélőtábla úgy rendelkezett, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-alföldi Regionális Bűnügyi Igazgatóság Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Vizsgálati Osztály II. bűnjelkezelőjénél 31/2013/

1. tételszám alatt bevételezett ezen bűnjelek lefoglalását megszüntette, és megállapította, hogy azokat a büntetőügy iratainak mellékleteként kell kezelni. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján a fentiek szerint megváltoztatta, egyebekben a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú eljárásban (szakértő neve) igazságügyi adó-, járulék és könyvszakértő által készített kiegészítő szakvéleménnyel és a tárgyaláson történt meghallgatásával összesen 347.930.- forint bűnügyi költség merült fel, melynek megfizetésére a vádlottat a Be. 381. §

(1)bekezdésére figyelemmel a Be. 338. §

(1)bekezdése alapján kötelezte. ,

1. május
2. Dr. Hegedűs István s. k. a tanács elnöke Dr. Nikula Valéria s. k. a tanács tagja, előadó Dr. Katona Tibor s. k. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.III.616/2015/
3. számú ítélete és a Szolnoki Törvényszék 3.B.382/2014/
4. számú ítéletének, a jelen ítélettel meg nem változtatott része, a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
5. május
6. Dr. Hegedűs István s. k. a tanács elnöke