Pf.21183/2015/4 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.21.183/2015/

1. szám A Szegedi Ítélőtábla a dr. Ábrahám László ügyvéd által képviselt felperes neve(címe) szám alatti lakos felperesnek – a dr. Kaszai Balázs ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) szám alatti székhelyű alperes ellen személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása iránt indított perében – melybe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a dr. Dudás Edit ügyvéd által képviselt Alperesi beavatkozó beavatkozott – a Szegedi Törvényszék
2. október
3. napján kelt 1.P.20.112/2015/
4. számú ítélete ellen az alperesi beavatkozó részéről 28., az alperes részéről
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezését megváltoztatja, és az alperest terhelő marasztalás összegét 1.000.000,- (Egymillió) Ft-ra, valamint ezen összeg után az elsőfokú ítélet szerinti tartamú és mértékű késedelmi kamatára leszállítja. Mellőzi az alperes és az alperesi beavatkozó elsőfokú eljárási költség megfizetésére kötelezését és megállapítja, hogy a peres felek költségeiket maguk viselik. Mellőzi az alperest 132.360,- (Egyszázharminckettőezer-háromszázhatvan) Ft állam által előlegezett költség megfizetésére kötelező rendelkezést és megállapítja, hogy az az állam terhén marad. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 40.000,- (Negyvenezer) Ft, az alperesi beavatkozónak 15.000,- (Tizenötezer) Ft másodfokú eljárási költséget. A le nem rótt 320.000,- (Háromszázhúszezer) Ft fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A felperes
6. (dátum1)-n szenvedett balesetet, melynek következtében jobb csuklója eltört. Sérülését az alperes trauma ambulanciája látta el. A törésről röntgenfelvétel készült, majd függesztésben, húzatásban reponálták és körkörös, felvágott gipszet helyeztek fel. A kontroll röntgenfelvételen a törés jó helyzetét írtak le és a felperest hazaengedték, egyben
7. (dátum2)-re keringéskontrollra rendelték vissza. A felperes a kontrollvizsgálaton arra panaszkodott, hogy a gipszkötés szorítja, fájdalmai vannak, ezért azt tágították. A végtag keringésére, esetleges érzésvagy mozgászavarra utaló adatot nem rögzítettek az orvosi dokumentációban, kontroll röntgenfelvétel sem készült és nem határozták meg a következő kontroll időpontját sem. Az eljáró orvos 6 héttel későbbi időpontra gipszlevételre rendelte vissza a felperest, aki (dátum3)-n jelentkezett az alperesnél gipszlevételre. Az ekkor elvégzett röntgenvizsgálat lelete szerint a törés 35-40 fokos kézháti elmozdulást mutatott és osteoporosis kifejezett jelei voltak észlelhetők. Ebben az időpontban – a baleset óta eltelt 6,5 hetes időtartam miatt – a törés már nem volt szétbontható, ezért intenzív gyógytornát, 4 héttel későbbre pedig röntgent és fizikális kontrollt írtak elő. A felperest (dátum4)-én más intézet traumatológia szakambulanciáján vizsgálták meg, ahol a röntgenlelet alapján az orsócsont távoli végharánt törését 30 fokos kézháti billenés mellett gyógyult állapotúként rögzítettek. Az alperesi ellátásra visszavezethetően a felperes domináns jobb kezének mérsékelt funkciókárosodása alakult ki, amely kb. 8 %-os maradandó egészségkárosodásnak felel meg. Állapota korrekciós műtét nélkül végleges. A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, az alperes a nem a sérülésének megfelelő kezeléssel megsértette a testi épséghez, egészséghez fűződő személyiségi jogát, melyre figyelemmel 3.000.000,- Ft sérelemdíj megfizetésére is kérte kötelezni. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Vitatta a kereset jogalapját és összegszerűségét is. Álláspontja szerint a felperes kezelése során a szakma szabályainak megfelelően járt el. Az alperesi beavatkozó ugyancsak a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes testi épséghez, egészséghez fűződő személyiségi jogát, egyben kötelezte, fizessen meg számára 3.000.000,- Ft-ot és annak 2014.május
8. napjától járó késedelmi kamatait. Határozatának indokolásában rögzítette, hogy a felperes kezelésének időpontjára tekintettel a perre a
9. évi V. törvény (új Ptk.) rendelkezései az irányadók. A továbbiakban kifejtette, az alperesi intézmény kezelése folytán a felperes csuklótörése funkcióvesztéssel gyógyult, így a jogsértés megvalósult. A perbeli szakvéleményre alapozva rámutatott, az ellátás nem a szakmai protokollnak megfelelően folyt, aszerint ugyanis a körkörös gipsz felhelyezését követően kéthetenkénti gipszellenőrzés és radiológiai kontroll lett volna szükséges. Ezek elmaradásával a törés elmozdulása tovább fokozódott, amit időben nem ismertek fel, kontrollvizsgálatok hiányában körkörös gipszrögzítés sem történt, a felperes maradványállapota ezzel függ össze. Megállapította, a felperes jobb keze mérsékelt funkcióvesztés mellett gyógyult, mely állapota végleges, a hiányos ellátásra visszavezethető funkciókárosodása 8 %-os mértékű maradandó egészségkárosodást okozott. A sérelemdíj mértékét a jogsértés súlyára, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a felperesre és környezetére gyakorolt hatására figyelemmel 3.000.000,- Ft-ban határozta meg. Az ítélettel szemben az alperes és az alperesi beavatkozó terjesztett elő fellebbezést. Jogorvoslati kérelmükben – egyezően – az alperesi marasztalás összegének 1.000.000,- Ft-ra történő leszállítását kérték. Az alperes fellebbezésében sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem adta részletes indokát mérlegelésének a sérelemdíj összegének meghatározása tekintetében, elmulasztotta felvonultatni azokat a szempontokat, amelyek kiindulópontot jelentettek számára. Hangsúlyozta, a felperes csuklójának sérülését maga idézte elő, életvitelében pedig nem történt olyan mértékű változás, amely a megítélt összegű kártérítést indokolná. Az alperesi beavatkozó fellebbezésében – az alperes érveivel egyetértve – kiemelte, a marasztalás összege nem áll arányban az alperesi magatartással összefüggésben elszenvedett, igazolt személyiségi joghátránnyal. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte annak helyes indokai alapján. A fellebbezések alaposak. A másodfokú eljárásban már sem az alperes, sem a beavatkozó nem vitatták a kereset jogalapját, így ekörben az ítélőtábla csupán megjegyzi, osztja az elsőfokú ítélet jogalap körében levont következtetéseit a kártérítési felelősséget illetően. Ahogyan arra az elsőfokú bíróság is helyesen rámutatott, a jogsérelem bekövetkezésének időpontjára figyelemmel jelen ügyben a
10. évi V. törvény (új Ptk.) rendelkezéseit kell alkalmazni. A 2:
11. §