A határozat elvi tartalma: Felülvizsgálatnak a büntetőjog valamely szabályának megsértése miatt csak akkor van helye, ha a kiszabott büntetés neme vagy mértéke törvénysértő. A Btk.
- §-ának megsértése miatt pedig csak akkor, ha a büntetés a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik. Közzétehető: KÚRIA Bfv.I.1806/2015/
- szám A Kúria Budapesten, a
- év tanácsülésen meghozta a következő április hó
- napján tartott v é g z é s t: A rablás bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőügyben a J. A. I. rendű terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság 11.Fk.XXI.608/2012/
- számú és a Fővárosi Törvényszék 22.Fkf.11.892/2013/
- számú ítéletét az I. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s A Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság a
- június 20án meghozott 11.Fk.XXI.608/2012/
- számú ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki - 2 rendbeli kifosztás bűntettében [
- évi IV. törvény
- §
(1)bekezdés c) pont,
(2)bekezdés b) pont] és - 4 rendbeli lopás bűntettében, mely egy esetben kísérlet, és melyet három esetben bűnsegédként követett el [1978. évi IV. törvény 316. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés a),
- c)
- d)pont,
(4)bekezdés b/
- pont,
- pont]; ezért halmazati büntetésül négy év börtönbüntetésre és négy év közügyektől eltiltásra ítélte, a börtönbüntetés fele részének végrehajtását négy év próbaidőre felfüggesztette, a felfüggesztés időtartamára elrendelte a pártfogó felügyeletét, a szabadságvesztésbe beszámította a terhelt által előzetes fogvatartásban eltöltött időt. A másodfokon eljárt Fővárosi Törvényszék a
- február 13-án meghozott 22.Fkf.11.892/2013/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. rendű terhelt tekintetében megváltoztatta, a terhelt által elkövetett - a tényállás
- és
- pontjaiban írt, az elsőfokú bíróság által kifosztásként értékelt - cselekményeket rablás bűntettének [
- évi IV. törvény
- §
(1)bekezdés] minősítette, a vele szemben kiszabott szabadságvesztést hat év fegyházbüntetésre, a közügyektől eltiltás tartamát öt évre súlyosította, a szabadságvesztés fele részének felfüggesztésére és a pártfogó felügyelet elrendelésére vonatkozó rendelkezéseket mellőzte. A jogerős ügydöntő határozatok ellen az I. rendű terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt jogszabályi hivatkozás nélkül, tartalmát tekintve a Be. 416. §
(1)bekezdésének b) pontjára alapítva. Álláspontja szerint az ügyének elbírálása alatt hatályba lépett új Btk. ellenére a másodfokon eljárt bíróság az elkövetéskor hatályos törvény számára hátrányosabb rendelkezéseit alkalmazta vele szemben, figyelmen kívül hagyva, hogy az új Btk. a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségére vonatkozóan lényegesen kedvezőbb szabályokat tartalmaz, és ezzel megsértette az időbeli hatállyal kapcsolatos szabályt. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Törvényszék jogerős ítéletének felülvizsgálatát és a törvénysértés korrigálását indítványozta. A Legfőbb Ügyészségnek az indítványra tett nyilatkozata szerint ugyan a másodfokú bíróság Jámbor Attila I. rendű terheltnek az
- évi IV. törvény hatálya alatt elkövetett cselekményeit valóban nem a határozatának meghozatalakor már hatályos Btk., a
- évi C. törvényt alkalmazva bírálta el, és ennek indokaival határozatában nem foglalkozott, azonban hogy a bíróságnak nem azt kell megindokolnia, hogy miért az elkövetéskor hatályos törvényt alkalmazta, miután ez a főszabály, hanem azt, ha az új törvény rendelkezései szerint járt el. Emellett álláspontja szerint annak megítélésében, hogy a két büntetőtörvény közül az I. rendű terhelt vonatkozásában melyik eredményez enyhébb elbírálást, elsősorban a bűncselekményekhez tartozó büntetési tételkereteknek van jelentősége, és mivel az elbírált rablási cselekmény mind az elkövetéskor hatályos
- évi IV. törvény
- §
(3)bekezdése, mind az elbíráláskor hatályos Btk. 365. §
(3)bekezdése öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni; és erre figyelemmel a terheltre nézve irányadó halmazati büntetés mindkét törvény szerint öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, emellett a terhelt további vagyon elleni bűncselekményeinek büntetési tétele sem változott, a vele szemben halmazati büntetésül kiszabott hat év szabadságvesztés úgy az elkövetéskor, mint az elbíráláskor hatályos törvény szerint egyaránt törvényesen kiszabható volt. Mindebből következően megítélése szerint a Btk. 2. §-ával összefüggő anyagi jogi törvénysértés nem eredményezte törvénysértő büntetés kiszabását; törvénysértő joghátrány hiányában pedig önmagában a feltételes szabadságra vonatkozó hátrányosabb ítéleti rendelkezések alapján a Be. 416. §
(1)bekezdésének b) pontja szerinti felülvizsgálatra és a jogerős ügydöntő határozat megváltoztatására nem kerülhet sor. Ezért a felülvizsgálati indítvánnyal hatályában fenntartását indítványozta (Fk.Bf.217/2016). támadott határozatok A terhelt védője az ügyészi indítványra tett észrevételében kifejtette: a jogerős ítélet indokolásából nem tűnik ki, hogy az eljárt másodfokú bíróság vizsgálta-e egyáltalán: a vádlottra kedvezőbb-e az elbíráláskor hatályos törvény vagy azt miért nem találta a terheltre nézve kedvezőbbnek, és ennek elmulasztása a meghozott határozatra kihatással volt. Erre figyelemmel indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatot változtassa meg és a felülvizsgálati kérelemben foglaltaknak megfelelően a terhelt cselekményét az elbíráláskor hatályos új büntető törvény szerint bírálja el. .-.-. A Kúria a felülvizsgálati indítványt alapján tanácsülésen bírálta el. a Be. 424. §
(1)bekezdése A Be. 416. §
(1)bekezdés b) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, illetve a büntető anyagi jog valamely szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak. A Be. 423. §
(4)bekezdése szerint azonban a Kúria a megtámadott határozatot csak a felülvizsgálattal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül; azaz a felülvizsgálati eljárás okhoz és célhoz kötött. Az I. rendű terhelt felülvizsgálati indítványának célja a feltételes szabadság rá nézve kedvezőbb szabályának alkalmazása volt. Kétségtelen, hogy mind a Btk. 2. §
(2)bekezdése, mind a bűncselekmények elkövetésekor hatályos
- évi IV. törvény
- §-a akként rendelkezik, hogy a terhelt terhére megállapított bűncselekményeket az elkövetéskor hatályos törvényt alkalmazva kell elbírálni, kivéve, ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el. Az
- évi IV. törvény
- §
(2)bekezdés I. fordulata szerint a terhelt a vele szemben kiszabott, fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésből a büntetés négyötöd részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra; ugyanakkor a Btk. 38. §
(2)bekezdés a) pontjára figyelemmel a feltételes szabadság lehetősége számára a büntetés kétharmad részének letöltése után nyílna meg. Függetlenül azonban attól, hogy a Btk. 38. §
(1)bekezdése szerint a bíróság az ítéletben megállapítja a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, a büntetés kiszabása alatt továbbra is a büntetés nemére és mértékére vonatkozó ítéleti rendelkezést kell érteni; a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározása továbbra sem a büntetés kiszabásának része. Ennek a Kúria 4/
- (X. 14.) BK véleménye sem mond ellent. A kollégiumi vélemény szerint ugyan a határozott tartamú szabadságvesztés esetében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi, törvény erejénél fogva kötelező időpontjára vonatkozó rendelkezés a
- évi C. törvény (Btk.)
- §
(1)-
(2)bekezdése szerinti elbírálás fogalmába tartozik, így annak eldöntésekor, hogy a két szóba jöhető büntető törvény közül az elkövetőre nézve melyik a kedvezőbb, a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos törvényi rendelkezéseket is össze kell vetni. Azonban a kollégiumi vélemény sem a büntetés kiszabásának, hanem a cselekmény elbírálásának körébe tartozóként értékelte a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározását. Az 1978. évi IV. törvény 321. §
(1)bekezdésében meghatározott és a
(3)bekezdésének c) pontja szerint minősülő rablás bűntettét a Btk. - a törvényi tényállás lényegileg egyező szövegezése mellett - 365. §
(1)bekezdésének a) pontjában és a
(3)bekezdésének d) pontjában meghatározottak szerint ugyancsak öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni; erre figyelemmel az I. rendű terheltre nézve a halmazati büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő tételkeretét, illetőleg mértékét illetően sem következett be változás. Ehhez képest a bűnhalmazatban álló további vagyon elleni bűncselekmények elkövetéskori minősítése és ezzel együtt büntetési tétele - az elbírálás időpontjára ugyancsak nem változott [1978. évi IV. törvény 316. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés a),
- c)és
- d)pont,
(4)bekezdés b/
- pont,
- pont, 138/A. § a) pont,
- évi C. törvény
- §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés ba), bb), bc) pont,
(3)bekezdés
- ba)pont,
- be)pont, 459. §
(6)bekezdés a) pont]. Miután pedig felülvizsgálatnak a hivatkozott törvényhely alapján a büntetőjog valamely szabályának megsértése miatt csak akkor van helye, ha emiatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, önmagában a feltételes szabadsággal kapcsolatos, a korábbi szabályozástól eltérő rendelkezésre tekintettel - miután az nem tartozik a büntetés kiszabásához - nincs helye felülvizsgálatnak. Így a Be. 416. §
(1)bekezdésének b) pontja szerinti kettős feltétel - az anyagi jogi törvénysértéssel összefüggésben a büntetés törvénysértő volta - nem volt megállapítható, ezért a felülvizsgálati indítványnak erre vonatkozó része nem foghatott helyt. A Kúria a megtámadott határozatokat a Be. 423. §
(5)bekezdésre figyelemmel a 416. §
(1)bekezdés c) pontjában felsorolt, az indítványozó által nem hivatkozott esetleges eljárási szabálysértésekre tekintettel is felülvizsgálta. Ilyen, a Be. 373. §
(1)bekezdésének I.
- b)és
- c)pontjában, valamint II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - eljárási szabálysértést azonban nem észlelt. Miután az I. rendű terhelt felülvizsgálati indítványát alaptalannak találta, a Be. 426. § alapján a megtámadott határozatokat tekintetében - hatályukban fenntartotta. A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 3. §
(4)bekezdése, felülvizsgálatot pedig a Be. 416. §
(4)bekezdésének b) pontja kizárja. Az ismételt felülvizsgálati indítvány benyújtásával összefüggő tájékoztatás a Be. 418. §
(3)bekezdésén alapul azzal, hogy ez esetben a Kúria a Be. 421. §
(3)bekezdésére figyelemmel az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,
- április
- Dr. Mészár Róza s.k. a tanács elnöke, Dr. Vaskuti András s.k. előadó bíró, Dr. Csák Zsolt s.k. bíró A kiadmány hiteléül: TóthLné bírósági tisztviselő