Bf.377/2015/33 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés III. fordulat,

(2)bekezdés b./ pont. A IV.r.vádlott szabadságvesztés büntetése tartamát 4 (négy) évre enyhíti. A vagyonelkobzás tárgyát képező ... személygépkocsi a Budapesti Rendőr-főkapitányság Felderítő Főosztály Vegyes Bűncselekmények Osztálya által 01000-2085/

1. bü. szám alatt került lefoglalásra, a BRFK Gazdasági Igazgatóság Műszaki Osztály 179-5327/
2. tételszám alatt vette nyilvántartásba. Az elsőfokú eljárásban további 217.000,- (kettőszáztizenhétezer) Ft bűnügyi költség merült fel, melyet az állam visel. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I.r.vádlott, a II.r.vádlott, a III.r.vádlott és a IV.r.vádlott tekintetében helybenhagyja. Az I.r.vádlott, a II.r.vádlott , a III.r.vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja. A másodfokú eljárás során összesen felmerült 381.030,- (háromszázegyezer-harminc) Ft bűnügyi költségből a II.r.vádlott 21.760,- (huszonegyezer-hétszázhatvan) Ft, míg a III.r.vádlott 25.400,(huszonötezer-négyszáz) Ft bűnügyi költséget köteles az államnak megfizetni. A fennmaradó 333.870,- (háromszázharmincháromezer-nyolcszázhetven) Ft bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: A Fővárosi Törvényszék a
3. november hó
4. napján kihirdetett 23.B. 768/2015/
5. számú ítéletével az I.r.vádlott , a II.r.vádlott és a III.r.vádlottat bűnösnek mondta ki a kábítószerkereskedelem bűntettében, mint társtetteseket (Btk. 176.§

(1)bekezdés IV. fordulat

(3)bekezdés), míg a IV.r.vádlottat kábítószer-birtoklás bűntettében (Btk. 178.§

(1)bekezdés

(2)bekezdés b.) pont). Ezért az I.r.vádlottat 8 év szabadságvesztésre és 8 év Magyarország területéről kiutasításra, a II.r.vádlottat 7 év szabadságvesztésre és 7 év Magyarország területéről kiutasításra, a III.r.vádlottat 5 év 5 hónap szabadságvesztére és 6 év Magyarország területéről kiutasításra, míg a IV.r.vádlottat 5 év szabadságvesztés büntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Valamennyi vádlott szabadságvesztés büntetését fegyházban rendelte végrehajtani. Úgy rendelkezett, hogy a vádlottak legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra. A vádlottak által előzetes fogvatartásban, a IV.r.vádlott által a házi őrizetben töltött időt is a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendelte. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen az I.r.vádlott és védője elsősorban felmentésért, másodsorban enyhítésért, a II.r.vádlott és védője enyhítésért, a III.r.vádlott és védője felmentésért, a IV.r.vádlott és védője elsősorban felmentésért, másodsorban enyhítésért jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF. 1075/2015/5. számú átiratában a bejelentett védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint a törvényszék az eljárási szabályokat megtartotta. A tényállást a szükséges és lehetséges körben felderítette, a bizonyítékokat irathűen és a logika szabályai szerint megfelelően mérlegelte, mely tevékenységéről kellő részletességgel számot adott. A megállapított tényállás nem szenved megalapozatlansági hibában, ezért felülbírálatra alkalmas. A helyesen megállapított tényekből okszerűen következik a vádlottak bűnösségének megállapítása, a cselekményeik minősítése is törvényes. A hiánytalanul számbavett és kellő súllyal értékelt bűnösségi körülmények figyelembevételével kiszabott fő- és mellékbüntetés mindegyik vádlott esetében megfelelő, lényeges enyhítést nem látott indokoltnak. Az ítélet járulékos döntéseit megalapozottnak tartotta. Indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be. 371.§

(1)bekezdése alapján hagyja helyben. Bejelentette, hogy a nyilvános ülésen nem kíván résztvenni. A kitűzött nyilvános ülésen az I.r.vádlott észrevételében megismételte, hogy nem érzi bűnösnek magát. Az eljárás korábbi szakaszában azért nem tett részletesebb vallomást, mert bízott abban, hogy az igazság kiderül. Szükségesnek tartotta annak nyomatékosítását, hogy vietnámi vádlott-társai valótlan tartalmú terhelő vallomást tettek rá, nincs köze személy1-hez. Vele 2010-ben ismerkedett össze, amikor a börtönből kiengedték és ő már terhes volt. 4 hónapig tartott az ismeretségük, nem tudja, jelenleg személy1 hol él, mivel foglalkozik. Sérelmezte, hogy úgy lett feltüntetve, mint személy1 élettársa, általa irányított tevékenységgel. Az a körülmény, hogy korábban a ... utcai lakásban lakott, még nem alapozhatja meg a bűnösségét. A hatóságok az eseményeket és a személyeket összemosták, személy1 és személy2 valóban lakott ebben a lakásban, de amikor ő ott lakott, és a rendőrség házkutatást tartott, a lakásban nem találtak semmit. Azt kérte a másodfokú bíróságtól, hogy ismételten tekintse át az eljárások adatait, és állapítsa meg, hogy nincs köze az eseményekhez. A cselekmény idején a gyermekével volt elfoglalva, törvényes munkája volt. Jelenleg gyermekét Vietnamban a nagyszülők nevelik, akik idősek, családi állapota hajadon. A II.r.vádlott észrevételezte, hogy a III.r.vádlott vallomása szerint az I.r.vádlott volt a feje mindennek, nem ő volt a lakás bérlője, nem is lakott ott. A tulajdonos is megerősítette, hogy ő csak látogatóban járt ott. Kérte, hogy az ítélőtábla a szabadságvesztés büntetés tartamát enyhítse, annak fokozatát börtönben állapítsa meg. A III.r.vádlott észrevételében ártatlanságára megalapozatlannak tartotta, felmentését kérte. hivatkozott, a megállapított tényállást Az I.r.vádlott védője a megállapított tényállást megalapozatlannak tartotta, mert az elsőfokú bíróság tényből tényre helytelen következtetéseket vont le. Abból a körülményből, hogy az I.r.vádlott a ... utcai lakásban lakott korábban (ahol a hatóság korábban kábítószert nem talált, és útlevele fénymásolata fellelhető volt), nem vonható következtetés a bűnösségére. Az sem támasztja alá a felelősségét, hogy gyógyszereket váltott ki rendszeresen a közeli patikában, hiszen távolabb lakva is megtehette ezt. A II.r.vádlott és a III.r.vádlott vallomása ellentmondásos, azokra tényállás nem alapítható. Sérelmezte az I.r.vádlott személy1-hez kötését, melynek bírói bizonyossággal megállapítható alapja, bizonyítéka nincs, azt a telefonos forgalmazás sem igazolja. A II.r.vádlott védője enyhítésért bejelentett fellebbezését fenntartotta, az elsőfokú eljárásban előadott perbeszéde tartalmi elemeire hivatkozott. Az enyhítő körülmények alapján indítványozta a kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamának csökkentését, börtön fokozat megállapítását. A III.r.vádlott védője ismételten a törvényes vád hiányára hivatkozott, e címen kérte az eljárás megszüntetését. Másodlagosan a tényállás Be. 351.§

(2)bekezdés c.) és d.) pontjaiban írt megalapozatlansági hibáit sorolta. Álláspontja szerint az a körülmény, hogy a III.r.vádlott a ... utcai lakásban lakott, ahol korábban már történt hasonló bűncselekmény, nem alapozhatja meg bűnösségét egyéb bizonyítékok hiányában, ilyenek pedig nem állnak rendelkezésre. A hatóságnak prekoncepciója volt az ügyben. A III.r.vádlott az áruház1-ben dolgozott, nem tudott a kábítószerre vigyázni, mely tanúkkal igazolható. Másodlagosan bizonyítékok hiányában kérte a III.r.vádlott felmentését. A IV.r.vádlott védője ugyancsak a tényállás Be. 351.§

(2)bekezdés c.) és d.) pontjaiban írt megalapozatlanságát sérelmezte. A megállapított tényállás csupán feltételezésen alapul, az bírói bizonyossággal nem állapítható meg. Hivatkozott a II.r.vádlott és a rendőrtanúk ellentmondásos vallomásaira. A híváslistát már olyan időben tárták a nyomozók a IV.r. vádlott elé, amikor már nem tudott rá érdemben nyilatkozni. A telefon nem a IV.r. vádlott nevén volt, a híváslistákon megjelenő számok tulajdonosait nem derítették fel. Másodlagosan a IV.r.vádlott szabadságvesztés büntetésének enyhítését kérte büntetlen előéletére, a jelentős mennyiség alsó határát alig meghaladó mennyiségre, az időmúlásra hivatkozással. Álláspontja szerint az ítélet belső arányossága sem kielégítő. Az I.r.vádlott az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában ismételten ártatlanságának adott hangot. Az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be. 361.§-a szerinti nyilvános ülés keretében eljárva a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján az azt megelőző eljárással együtt felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy a törvényszék az eljárási szabályokat megtartotta. III.r.vádlott védőjének hivatkozása a törvényes vád hiányára alaptalan, az elsőfokú bíróság ítélete

1. oldal
2. bekezdésétől ekörben írtak helytállóak. A Legfelsőbb Bíróság 1/2007.BK véleménye I. pontjában írtaknak a vád minimálisan, de megfelel. A vád vádlói legitimációval rendelkező ügyésztől származik, meghatározott személy pontosan körülírt büntető törvénybe ütköző cselekményét tartalmazza. Leírásra kerültek a bűncselekmény törvényi tényállásának megfelelő konkrét tények, az elkövetési magatartás, a cselekmény helye és ideje. A bizonyítást a törvényszék a szükséges körben lefolytatta, a bizonyítási indítványokat helyesen utasította el. További bizonyítás lefolytatása az ügyben szükségtelen lett volna. A megállapított tényállás nagyobb részben mentes a megalapozatlansági hibáktól, csaknem teljes, a védői észrevételektől eltérően az iratok tartalmának többnyire megfelelő és téves logikai következtetést is csak egy helyen tartalmaz. A megalapozatlansági hibák kiküszöbölése céljából az ítélőtábla az alábbi kiegészítéseket, módosításokat eszközli: Az I.r.vádlott vonatkozásában a személyi részt kiegészíti azzal, hogy előzetes letartóztatását megelőzően Vietnamban élő gyermekéről pénzküldéssel gondoskodott. ( I.r. vádlott nyilatkozata alapján) A IV.r.vádlott erkölcsi bizonyítványának tartalma alapján az alábbiakat rögzíti: A IV.r.vádlott előzetes letartóztatását a Budai Központi Kerületi Bíróság a
3. április hó
4. napján kelt 15.Bny. 1269/2016/
5. számú határozatával a
6. április hó
7. napján elkövetett lopás bűntette megalapozott gyanúja miatt
8. május hó
9. napjáig elrendelte. A történeti tényállás
10. bekezdéséből (ítélet
11. oldal
12. bekezdés) mellőzni szükséges, hogy az I.r.vádlott a hálózatot volt élettársa, személy1 útmutatása alapján működtette. (Erre az iratok tartalma és a vallomások alapján sem vonható bírói bizonyossággal következtetés. Az elsőfokú bíróság ezen megállapítása iratellenes és téves logikai következtetést tartalmaz a lentebb kifejtettek szerint.) A IV.r.vádlott vonatkozásában a tényállás az ítélet
13. oldal
14. bekezdésében a következőképpen pontosítandó: Az utóbbi tételből a IV.r.vádlott által megszerzett 985 gramm (légszáraz állapotban 885 gramm) 121.1 gramm totál-THC hatóanyagot tartalmazó marihuána önmagában is meghaladta a jelenetős mennyiség alsó határát, annak 100,80 %-a. (A kétséget kizáróan meg nem állapítható mennyiség a vádlott terhére nem értékelhető) Ezen módosításokkal a tényállás teljes, iratellenes megállapítást és téves logikai következtetést sem tartalmaz, az a másodfokú felülbírálat alapját képezi. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat az iratok tartalmának megfelelően sorolta fel, azokat egymással is összevetve többnyire a logika szabályainak megfelelően, helytállóan mérlegelte. Indokolásában számot adott arról, hogy a III.r.vádlott vallomását, azt egyes részleteiben a II.r.vádlott nyilatkozatával is alátámasztva miért fogadta el, illetve miért vetette el a III.r. vádlott saját szerepére vonatkozó részleteit. Helytállóan értékelte a tanúvallomásokat, okirati bizonyítékokat és szakértői véleményeket is. A logika szabályai szerint értékelte a bizonyítékokat a IV.r.vádlott tevőlegességére vonatkozóan is, a tanúvallomások és a rendőri jelentés tartalmának alapulvételével. A védői érvelés helytálló volt abban a körben, hogy személy1 szerepére nem vonható bírói bizonyossággal következtetés, egyebekben az ügy megítélése szempontjából jelentősége sincs. Személy1-t a I.r.vádlott korábban ugyan élettársának tekintette, ugyanakkor a nyomozás során beszerzett adatokból (híváslisták, elemzések) nem lehet arra következtetni, hogy a kereskedői hálózatot I.r. vádlott az ő útmutatása alapján irányította volna. A bizonyítékok értékelése körében személy1 tevékenységével összefüggésben kifejtettek (ítélet
15. oldal
16. bekezdés) nem eredményezhetik ennek megállapítását. Az elsőfokú bíróság által is hivatkozott feljegyzés (nyomozati iratok
17. oldal) arra utal helyesen, hogy a korábban személy1 ellen indított büntetőügyben I.r. vádlott mint élettárs tanúként került kihallgatásra, tehát az elsőfokú bíróság által írttal ellentétben személy1 nem az I.r. vádlott férje, hanem élettársa volt. Az a tény, hogy I.r. vádlott a ... utcai lakásban élt a vallomás tartalma szerint személy1-gyel, és a hatóság által is elfogadottan elszámolt a nála talált nagyobb összegű készpénzzel, nem jelenti, hogy köze lett volna személy1 cselekményéhez. Az elsőfokú bíróság által írt azon következtetés, hogy e lakás egy gócpont, szakszerűtlen megfogalmazás, ezen túl tényadatokkal sem alátámasztott. Az ítélőtáblának hivatalos tudomása van arról, hogy személy1 I.r. vádlottat a Fővárosi Törvényszék a 11.B.1010/2011/
18. számú ítéletével, amely a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf. 469/2013/25.számú ítéletével eszközölt változtatással
19. november hó
20. napján emelkedett jogerőre, kábítószer-kereskedelem bűntette és más bűncselekmények miatt távollétében 9 év fegyházbüntetésre és 10 év Magyarország területéről kiutasításra ítélte. Ezen ügy ugyancsak távollévő VI.r. vádlottjaként személy3 VI.r. vádlottat bűnösnek mondta ki kábítószer-birtoklása bűntettében (Btk.178.§

(1)bekezdés

(2)bekezdés b.) pont), míg személy2 VI.r. vádlott felelősségét ugyancsak kábítószer-birtoklása bűntettében állapította meg, őket 5 év fegyházbüntetésre és 6 év Magyarország területéről kiutasításra ítélte. Az ítéleti tényállásból az I.r.vádlott jelen ügybeni cselekvőségére és személy1 irányító szerepére nem vonható további következtetés. Erre a jelen ügyben beszerzett híváslisták feldolgozott adatai sem utalnak. Azokon szerepel ugyan fel nem derített előfizetőhöz kapcsolható vietnámi hívószám, az azonban nem köthető személy1-hez. A nyomozati iratok

1. oldalán található jelentés szerint az I.r.vádlottól lefoglalt mobiltelefonból tárolt üzenetek elemzésre kerültek
2. áprilisáig visszanyúlóan. Az üzenetek szerint az I.r.vádlott személy1-gyel nem kommunikál. Facebook oldala, üzenetei sem tartalmaznak erre utaló körülményt. A különböző ismerősökkel, rokonokkal folytatott beszélgetésekből éppen az derül ki, hogy az I.r.vádlott már
3. áprilisában sem tartotta a kapcsolatot személy1-gyel, illetve Vietnámban élő embereket kérdezett személy1 felől, akik arról tájékoztatták, hogy személy1-nek Saigonban új családja van, valaki beszámol neki arról, hogy lánya született. Az I.r.vádlott panaszkodik ismerőseinek, hogy személy1 nem fizet tartásdíjat. A személy1ról érdeklődöket azzal utasítja el, hogy nem tud róla semmit, a lányával sem foglalkozik. Az ítélet
4. oldal 3-4-
5. bekezdésben írtak a fent írt okokból ugyancsak nem állapíthatók meg a szervezésre, háttértevékenységre, a kereskedelmi láncolat személy1 általi Budapestre helyezését illetően. Jelen ügyhöz kapcsolódóan nem értékelhető személy3 és személy2 szerepe sem. Nem fog helyt ugyanakkor az I.r.vádlott, a III.r. és IV.r.vádlottak védőinek érvelése a bizonyítékok egyéb helytelen mérlegelését illetően. A megalapozottan megállapított tényekre figyelemmel az I.r.vádlott, a III. és IV.r.vádlottaknak és védőiknek felmentésre irányuló fellebbezése a bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma miatt nem vezethetett eredményre. A törvényszék okszerűen következtetett valamennyi vádlott bűnösségére, a cselekmények minősítése törvényes. Helytállóan rögzítette a törvényszék azt is, hogy a Btk. 2.§-a alkalmazásával a vádlottakra a
6. évi C. tv. (Btk.) rendelkezései kedvezőbbek. Az elbírálás tárgyát képező cselekmény mind az elkövetés, mind az elbírálás idején bűncselekmény volt, a büntetési tétel a két törvény szerint azonos, ugyanakkor kedvezőbb elbírálást tesz lehetővé a feltételes szabadságra bocsáthatóság korábbi idejével kapcsolatos rendelkezés. A középmértéktől eltérés indokolás mellett lehetséges. (
7. évi C. törvény 80.§

(2)bekezdés) A II.r.vádlott tekintetében kedvezőtlenebb az új törvény vagyonelkobzásra vonatkozó szabályozása, mert a 2012. évi C. törvény 74.§

(1)bekezdés c.) pontja alapján vagyonelkobzást kell alkalmazni arra a vagyonra, amelyet a kábítószer-kereskedelem elkövetője a bűncselekmény elkövetésének ideje alatt szerzett, nem szükséges annak kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatos eredete, amelynek bizonyítottságát az elkövetéskori jogszabály még megkövetelte. (

1. évi IV. tv.62.§) Összhatásában azonban az új büntetőtörvény II.r. vádlottra is kedvezőbb. Egyetértett az ítélőtábla a cselekmények minősítését illetően. Az ítélet
2. oldal közepétől a
3. oldal aljáig rögzítettek helytállóak. Elmulasztotta a törvényszék megjelölni a IV.r.vádlott esetében a megszerzés jogszabályhelyét, fordulatát, melyet az indokolásban már helyesen rögzített. A IV.r.vádlott terhére rótt bűncselekmény anyagi jogi megjelölése helyesen Btk.178.§

(1)bekezdés III. fordulat,

(2)bekezdés b./ pont. Az I.r.vádlott, a II.r.vádlott és a III.r.vádlottak által elkövetett cselekményt 5-20 évig terjedő vagy életfogytig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni a törvényhozó. A középmérték 12 és fél év, melytől eltérés indokolás mellett lehetséges. A IV.r.vádlott cselekménye büntetési tétele 5-10 évig terjedő szabadságvesztés, a középmérték 7 és fél év. A büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket a törvényszék helyesen állapította meg. Mellőzni szükséges ugyanakkor a súlyosító körülmények közül az elszaporodottságra, a jelentős mennyiség 7,21-szeresét meghaladó mennyiségre utalást az I.r.vádlott, a II.r.vádlott és a III.r.vádlottak tekintetében. Az I.r.vádlott esetében helyesen értékelte úgy az elsőfokú bíróság, hogy az időmúlás részben neki felróható, ezért enyhítő körülménykénti nyomatéka kisebb. Ugyanakkor az ítélet 26. oldal utolsó bekezdéséből a szakszerűtlen megfogalmazás miatt mellőzni szükséges, hogy a nyomozók „trükközése" folytán került kézre. Elégséges az elfogatóparancs alapján történő elfogásra utalás. Enyhítő körülményként értékelendő ugyanakkor javára, hogy kiskorú gyermekéről előzetes letartóztatását megelőzően pénzküldés útján gondoskodott. A IV.r.vádlott esetében nagy nyomatékkal bíró további enyhítő körülmény, hogy a megszerzett mennyiség a jelentős mennyiség alsó határát éppen csak meghaladja, a kábítószer néhány másodpercig volt IV.r. vádlottnál az elfogásra figyelemmel. A kiszabott büntetések az I.r.vádlott, a II.r.vádlott és a III.r.vádlott tekintetében arányosak a cselekmény tárgyi súlyával és a bűnösségi körülményekkel, annak lényeges enyhítése egyik vádlott esetében sem indokolt a bűnösségi körülmények változása kapcsán sem. Ugyanakkor lehetőséget látott az ítélőtábla a IV.r.vádlott főbüntetése enyhítésére a felhívott további két enyhítő körülményre és az elsőfokú bíróság által is írt büntetlen előéletre tekintettel. Az enyhítéssel az ítélet belső arányossága is a helyreáll. Az ítélőtábla a Btk. 82.§

(2)bekezdés b.) pont szerinti enyhítő szakasz alkalmazásával a IV.r.vádlott szabadságvesztés büntetését 4 évre enyhítette. A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata valamennyi vádlott esetében fegyház a törvényszék által helyesen hivatkozottak szerint. A II.r.vádlott eggyel enyhébb, börtön fokozat alkalmazását kérte, melyre a másodfokú bíróság megfelelő indok hiányában nem látott törvényes lehetőséget. Törvényes a vietnámi állampolgárságú vádlottak Magyarország területéről történő kiutasítása és a IV.r.vádlott közügyektől eltiltása is az alkalmazott mértékben. Helytálló a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontjának meghatározása, az előzetes fogvatartásban, házi őrizetben töltött időnek a beszámítása a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe. A további járulékos kérdésekben is a törvénynek megfelelő a határozat. Az ítélőtábla a vagyonelkobzás alá eső gépkocsi tárolási helyét, nyilvántartási számát a végrehajthatóság érdekében pótlólag megjelölte. Az elsőfokú ítélet fordításával kapcsolatosan további 217.000 forint bűnügyi költség merült fel, melyet az ítélőtábla megállapított, azt a Be. 339.§

(2)bekezdése alapján az állam viseli. A fent írtakra figyelemmel a törvényszék ítéletét az ítélőtábla a Be. 361.§-a szerinti nyilvános ülés keretében eljárva a IV.r.vádlott vonatkozásában a Be. 372.§

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg az I.r.vádlott, a II.r.vádlott. és a III.r.vádlottak tekintetében a Be. 371.§

(1)bekezdése szerint annak helyes indokainál fogva helybenhagyta. A jelen ügyben előzetes letartóztatásban lévő vádlottak tekintetében az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt a Btk. 92.§

(1)és

(2)bekezdése alapján a kiszabott szabadságvesztésbe továbbmenően beszámította. A másodfokú eljárásban a védők közreműködésével felmerült költséget a Be. 338.§

(1)bekezdése alapján a II.r.vádlott és a III.r.vádlotta terhelte, míg az anyanyelvhasználattal kapcsolatban felmerült tolmácsdíjat a Be. 339.§

(2)bekezdése alapján az állam viseli. Budapest,

1. év május hó
2. napján Dr. Lassó Gábor sk. Dr. Fatalin Judit sk. a tanács elnöke előadó bíró Dr. Ujvári Ákos sk. bíró A Fővárosi Törvényszék
3. november hó
4. napján kelt 23.B.768/2015/
5. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.377/2015/
6. számú ítéletével eszközölt változtatással valamennyi vádlott vonatkozásában
7. május hó
8. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Budapest,
9. május hó
10. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő