A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.III.13/2016/
- szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi május hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta az alábbi végzést: A másodfokú bíróság az életveszélyt okozó testi sértés bűntette és más bűncselekmény miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Pécsi Törvényszék 7.B.136/2015/
- számú ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a vádlottat 6.350 (hatezer-háromszázötven) forint másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Indokolás A Pécsi Törvényszék a 7.B.136/2015/
- számú ítéletében a vádlott büntetőjogi felelősségét a Btk.164.§
(1)bekezdésében meghatározott és a
(8)bekezdés szerint minősülő testi sértés bűntettében, valamint a Btk.368.§
(1)bekezdésében meghatározott önbíráskodás bűntettében állapította meg. Ezért halmazati büntetésül 4 évi szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtön fokozatban rendelte végrehajtani, amelybe beszámította az előzetes fogvartatásban töltött időt. A feltételes szabadság legkorábbi időpontját a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban határozta meg. Rendelkezett az ügyben lefoglalt és a Pécsi Törvényszék Gazdasági Hivatalánál tárolt bűnjelekről, valamint az eljárás során felmerült bűnügyi költségről. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása végett jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség a BF.124/2015/7/III. számú átiratában, valamint a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján - az ügyészi fellebbezést fenntartva - a vádlott büntetésének súlyosítására tett indítványt. Az elsőfokú határozattal szemben a vádlott és védője enyhítés végett jelentettek be jogorvoslatot. A védő a nyilvános ülésen elsősorban a büntetés enyhítését, míg másodsorban az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott elsőfokú határozatot a Be.348.§
(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete túlnyomórészt megalapozott, azt a Be.352.§
(1)bekezdésének a) pontja szerint - az iratok tartalma alapján - csupán az alábbiakkal kellett kiegészíteni, illetve helyesbíteni: · mellőzi az ítéletnek azt a megállapítását, miszerint a sértett májzúzódást is szenvedett (
- oldal
- bekezdés); · a sértettet ért erőbehatások legalább közepes erejűek voltak (
- oldal
- bekezdés); · a sértett a kórházba szállítása során desaturálódott, vérének oxigénszintje lecsökkent, amely életveszélyes állapotot okozott nála; orvosi ellátás nélkül a halála biztosan bekövetkezett volna (
- számú tárgyalási jegyzőkönyv,
- oldal
- bekezdés). A tényállás fenti kiegészítése azért vált szükségessé, mert a felülbírálat során észlelte a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás kisebb részben ellentétes az iratok tartalmával. A szakértő a tárgyaláson akként nyilatkozott, hogy a sértett májzúzódásának csak a gyanúja merült fel, azt később már nem lehetett igazolni (
- számú tárgyalási jegyzőkönyv
- oldal
- bekezdés). Hiányossága volt továbbá a tényállásnak az is, hogy a sértettet ért erőbehatások nagyságát - amelyek a vád tárgyává tett sérüléseket okozták - nem tartalmazta. Erre is az igazságügyi orvosszakértő nyilatkozott a tárgyaláson. Ki kellett egészíteni az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal is, hogy a sértett vérének oxigéntelítettsége a kórházi ellátása során hirtelen lecsökkent, amely nála közvetlen életveszélyes állapotot idézett elő, és amely szakszerű orvosi beavatkozás nélkül a sértett halálához vezetett volna. Ez az állapot egyértelműen a sértett mellkasi sérüléseinek következménye volt. A fenti kiegészítésekkel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás immár hiánytalan, mentes a Be.351.§
(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul. ------------------------- Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a büntetőeljárási törvény rendelkezéseinek megfelelően, a tényállás megnyugtató felderítéséhez szükséges mértékben és körben folytatta le; a feltárt és mérlegelési körébe vont bizonyítékokat külön-külön és együttesen is a logika szabályainak megfelelően értékelte, határozatának indokolásában pedig meggyőző érveléssel adott számot ténymegállapításairól, köztük a vádlotti védekezés elvetésének okairól is. Összességében tehát indokolási kötelezettségének is messzemenően eleget tett. A fentiek szerint helyesbített, és a másodfokú eljárásban senki által sem vitatott tényállás ezért az ítélőtábla előtti eljárásban is irányadó volt. E tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen vont le következtetést a vádlott büntetőjogi felelősségére. A cselekmény minősítése is megfelel a Btk. rendelkezéseinek. A büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság túlnyomórészt helyesen tárta fel és azokat súlyuknak megfelelően értékelte. Az ítélőtábla szerint nem lehetett felróható közrehatásként értékelni azt, hogy tanú 6 sértett leállt kártyázni a vádlottal; e tény nem játszhat szerepet a bűncselekmény elkövetésénél. Hangsúlyozza ugyanakkor a másodfokú bíróság, hogy a Polgári Törvénykönyv nem engedi a szerencsejátékból származó követelések bírósági úton történő érvényesítését. Erre tekintettel sem lehetett a sértett szerencsejátékban való részvételét enyhítő körülményként értékelni. A vádlott terhére kellett értékelni büntetett előéletét, ezen belül is azt, hogy visszaesőnek nem tekinthető bűnismétlő. Ilyen bűnösségi körülmények mellett - különös tekintettel a vádlott előéletére és a cselekményének tárgyi súlyára is - az első fokon eljárt törvényszék megfelelő tartamú szabadságvesztés szabott ki, amely arányban áll az elkövetett cselekmények tárgyi súlyával és a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességgel is. Erre tekintettel a másodfokú bíróság sem a büntetés enyhítésére, sem annak súlyosítására nem látott törvényes lehetőséget. A bejelentett jogorvoslati kérelmek ezért nem voltak megalapozottak. Figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság egyéb rendelkezései is törvényesek voltak, ezért az ítéletét a Be.371.§
(1)bekezdése alapján - lényegében helyes indokainál fogva - helybenhagyta. Kötelezte az ítélőtábla a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére a Be.381.§
(1)bekezdése alapján. P é c s,
- május
- Dr.Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr.Hudvágner András s.k. előadó bíró, Dr.Bencze Beáta s.k. bíró A Pécsi Törvényszék 7.B.136/2015/
- számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.III.13/2016/
- számú végzése folytán a
- évi május hó
- napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Dr.Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: