Bf.64/2016/8 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző és a

(8)bekezdés szerint minősülő testi sértés bűntettében, ezért 2 év végrehajtásában 5 évi próbaidőre felfüggesztett börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. Megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a lefoglalt bűnjelről és kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költség viselésére. Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosításért jelentett be fellebbezést. Az elsőfokú ítéletet a vádlott és védője tudomásul vette. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.108/2016/

1. számú átiratában a súlyosítás iránti fellebbezést fenntartotta. Az ügyészség álláspontja szerint a törvényszék eljárása során nem követett el perrendi szabálysértés. A bizonyítékokat mérlegelése alapján megállapított tényállás megalapozott és az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének is eleget tett. A másodfokú eljárásban irányadónak tekintendő tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére, cselekményét törvényesen minősítette. A büntetés kiszabásakor az elsőfokú bíróság tévedett. A maximumban megállapított felfüggesztett szabadságvesztés nem igazodik kellően a vád tárgyává tett bűncselekmény tárgyi súlyához és a bűnösségi körülményekhez sem. Álláspontja szerint a bűnösségi körülmények közül nagyobb súllyal kell értékelni a vádlott önhibájából eredő ittas állapotát, azt továbbá, hogy motiválatlanul avatkozott a sértett és az
2. számú tanú nézeteltérésébe, ennek ellenére a sértettet kitartó szándékkal több óra eltéréssel ismét bántalmazta. Hangsúlyozta, hogy a vádlott büntetlen előélete csak kisebb mértékben vehető figyelembe enyhítő körülményként, mert bár a vádlott korábbi próbára bocsátása eredménytelenül eltelt nem hagyható figyelmen kívül, hogy nem először kerül összeütközésbe a törvénnyel hasonló jellegű személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetése miatt. Indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék ítéletét változtassa meg, a kiszabott börtönbüntetés tartamát emelje fel és tiltsa el őt a közügyek gyakorlásától, a szabadságvesztés büntetés felfüggesztésére vonatkozó rendelkezés egyidejű mellőzésével, egyebekben az ítéletet hagyja helyben. Bejelentette, hogy a nyilvános ülésen nem kíván részt venni. A vádlott védője perbeszédében előadta, hogy az elsőfokú ítélet ellen nem jelentettek be fellebbezést, azonban nem értenek egyet azzal mindenben. Véleménye szerint az ügyészség a motiválatlan erőszakos cselekményként való minősítése iratellenes. Az elsőfokú bíróság a tényállás előzményeként rögzítette, hogy a sértett a vádlott barátjával konfliktusba került, majd a vádlott a barátját próbálta megvédeni, hangsúlyozta, hogy míg védence közepes, inkább kis testalkatú, addig a sértett nagy testalkatú. Nem öncélú bántalmazásról volt szó, továbbá nemcsak a vádlott és a sértett verekedett, hanem még további két személy is, továbbá védence nem emlékezett arra, hogy a sértettet fejbe rúgta volna. Hiányolta az ítéletből azt, hogy a vádlott jövedelméből nyugdíjas nevelőszüleit támogatja. Végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását indokolatlannak tartotta. Az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A nyilvános ülésen felszólaló vádlott elmondta, nagyon sajnálja ami történt, a sértettől bocsánatot kér. Tagadta ugyanakkor, hogy a sértett fejét megrúgta volna és hangsúlyozta, hogy a barátja testi épségét féltette. Előadta azt is, hogy míg ő 175 cm magas és 72 kg, addig a sértett magassága 185 cm. Elmondta továbbá, hogy beteg nevelőszüleivel egy háztartásban él. A vádlott az utolsó szó jogán korábbi nyilatkozatait tartotta fenn. Az ítélőtábla a Be.
3. §

(1)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy a törvényszék a perrendi szabályokat maradéktalanul megtartotta. Valamennyi a tényállás megállapítása szempontjából releváns bizonyítékot feltárt és értékelési körébe vont. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás mentes a Be. 351. §

(2)bekezdés a-d./ pontjaiban írt hibáktól és hiányosságoktól, az csupán néhány ponton szorul az iratok tartalma alapján pontosításra, kiegészítésre. A személyi részt az ítélőtábla kiegészíti azzal, hogy: - a vádlott a vele együtt élő beteges, idős nevelőszülei ellátásához hozzájárul, nekik egyedüli támaszuk, mert további gyermekeik külföldön élnek (3.Bf.64/2016/

1. számú jegyzőkönyv
2. oldal
3. bekezdés); - a Székesfehérvári Városi Bíróság
4. év augusztus hó
5. napján kelt és jogerős 8.B.1048/2008/
6. számú ítéletével garázdaság vétsége és könnyű testi sértés vétsége miatt 2 évre próbára bocsátotta (3.Bf.64/2016/6.). A tényállást az ítélet
7. oldal
8. bekezdésében írt mondat harmadik felét - fejét ért rúgás - kiegészíti azzal a mondatrésszel, hogy „vagy ököllel történő megütés" (nyomozati irat
9. oldal, 6.B.52/2015/
10. számú jegyzőkönyv
11. oldal
12. bekezdés). Továbbá a
13. oldal
14. bekezdését kiegészíti azzal, hogy az agyzúzódás egy rendbeli nagy erejű tompa jellegű, a jobb állkapocsnyakat ért erőbehatás következtében alakul ki (nyomozati irat
15. oldal, 6.B.52/2015/
16. számú jegyzőkönyv
17. oldal 4-
18. bekezdés) Az így kiegészített tényállás képezte a Be.
19. §

(2)bekezdés szerint a felülbírálat alapját. Szemben a védői érveléssel az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat helyesen értékelte. A logika szabályainak megfelelően indokolta, hogy a vádlott és az

1. számú tanú ellentmondásos vallomását miért vetette el, illetőleg a sértettet és élettársát miért nyilvánította szavahihetőnek és vallomásaikra miért alapított tényállást. Helyesen fejtette ki, hogy a történek során a szereplők közül legkevesebb alkoholt fogyasztó a
2. számú tanú - a sértett élettársa - vallomásában a lényeget illetően ellentmondás nem volt, előadását a térfigyelő kamerák felvételei is alátámasztották. A sértett sérülései vonatkozásában a sértett és élettársa által elmondottakat a keletkezési mechanizmust illetően az orvosszakértői vélemény is alátámasztja. Az elsőfokú bíróság az aggálytalannak minősített szakértői vélemény alapján állapította meg a sérülések gyógytartamát, rögzítve azt is, hogy az agyzúzódás lehetséges keletkezéséről megállapítottak - miszerint annak ököllel történő keletkezése nem kizárt - a szakértő véleményén alapul. Erre figyelemmel az ítélet indokolása kiegészítésre szorul a
3. oldal utolsó bekezdésének utolsó mondata az elsőfokú bíróság a fejét ért sérülést a rúgások egyikével indokolta, holott a szakvélemény alapján annak ökölütéstől való keletkezése sem kizárt. Ugyancsak a szakvélemény tartalmazza azt a megállapítást, hogy az agyzúzódás közvetlen életveszélyes sérülés. Az elsőfokú bíróság a megállapított tényállás alapján helyesen vont következtetést a vádlott szándékára is, a bántalmazás mérvéből, módjából a támadott testtájékot is figyelembe véve okszerű az a következtetés, hogy a vádlott a fejet ért rúgás következtében súlyos, életveszélyes sérülés elszenvedésének következményébe belenyugodva eshetőleges szándékkal hajtotta végre a cselekményt. A cselekmény minősítését illetően az ítélőtábla a törvényszék álláspontjával maradéktalanul egyetértett, a vádlott cselekményét az elsőfokú bíróság helyesen minősítette életveszélyt okozó testi sértés bűntettének (Btk.
4. §

(1),

(8)bekezdés). A büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság túlnyomó részt helyesen sorolta fel azzal, hogy enyhítő körülményként az eshetőleges szándékot, valamint a vádlott megbánó magatartását is figyelembe kell venni. Ezzel együtt a vádlottal szemben kiszabott 2 év tartamú szabadságvesztés büntetés arányos az elkövetett cselekmény tárgyi súlyával és a bűnösségi körülményekkel. A vádlott jelen eljárás tárgyát képező esemény utáni életvitele, rendezett családi körülményei és az a tény, hogy az erkölcsi bizonyítvány szerint azóta más eljárás nem indult ellene arra engednek következtetni, hogy a büntetőeljárás tartama alatt szembesült magatartásának helytelenségével és következményeivel és a jövőben törvénytisztelő életmódot kíván folytatni. Ezért az ítélőtábla a törvényszékkel egyetértve a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését indokoltnak tartja, figyelemmel arra is, hogy beteg nevelőszüleinek egyedüli támasza. A másodfokú bíróság a törvénnyel már korábban is szembekerülő a vádlott korábbi kifogásolható életvezetése miatt a Btk. 69. §

(1)bekezdés e./ pontja alapján elrendelte a felfüggesztés próbaidejére pártfogó felügyeletét, mert erre a bűnismétlés elkerülése érdekében szükség van. A Btk. 71. §

(1)bekezdése szerint a pártfogolt általános magatartási szabályként köteles: a./ a jogszabályban és a határozatban előírt magatartási szabályokat megtartani, b./ a pártfogó felügyelővel rendszeresen kapcsolatot tartani és c./ a pártfogó felügyelő részére az ellenőrzéshez szükséges felvilágosítást megadni. A másodfokú bíróság felhívja a vádlott figyelmét, hogy a Btk.

1. § c./pontja értelmében a felfüggesztett büntetést végre kell hajtani, ha az elkövető a pártfogó felügyelet szabályait súlyosan megszegi. Az ítélet egyéb rendelkezései törvényesek. A fentiek szerint a másodfokú bíróság a törvényszék ítéletét a Be.
2. § szerinti nyilvános ülés keretében eljárva a Be.
3. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben annak helyes indokainál fogva a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú eljárás során kirendelt védői díjjal felmerült bűnügyi költség viselésére az ítélőtábla a Be. 381. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a vádlottat. A másodfokú ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Be.

1. § zárja ki. Budapest,
2. év május hó
3. napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke Dr. Kósa Zsuzsanna s.k. Dr. Sárecz Szabina Martina s.k. előadó bíró bíró A Székesfehérvári Törvényszék
4. év október hó
5. napján kelt 6.B.52/2015/
6. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 3.Bf.64/2016/
7. számú ítéletében írt változtatással a mai napon jogerős és fel nem függesztett részében végrehajtható. Budapest,
8. év május hó
9. napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke Kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző