A határozat elvi tartalma: A közigazgatási perben a bíróság nem általános törvényességi ellenőrzést végez a hatóság tevékenysége felett, hanem egyedi közigazgatási aktus törvényességét vizsgálja a kereseti kérelemben megjelölt okból. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: A tanács tagjai: A felperes: Kfv.II.37.747/2015/
- . Tóth Kincső a tanács elnöke . Rothermel Erika előadó bíró . Buzinkay Zoltán bíró Felperes (felperes címe) A felperes képviselője: Izsó és Tóth Ügyvédi Iroda . Izsó István ügyvéd (cím) Az alperes: Bevándorlási (1117 Budapest, Budafoki út 60.) és Állampolgársági Hivatal Az alperes képviselője:. ... jogtanácsos A per tárgya: idegenrendészeti ügy A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat:ővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 28.K.34.760/2014/
- Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi 28.K.34.760/2014/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon alperesnek 30.000 (harmincezer) forint költséget. Bíróság belül fizessen meg az felülvizsgálati eljárási Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes érvényes útlevéllel rendelkező mongol állampolgárként [2] [3]
- április 24-én érkezett Magyarország területére D típusú tartózkodási engedély átvételére jogosító vízummal. Beutazását követően kereső tevékenység folytatása célú tartózkodási engedélyt kapott, melynek lejártát követően annak meghosszabbítását kérte az idegenrendészeti hatóságtól. Az elsőfokú hatóság
- március
- napján kelt 106-14895/6/2014-T. számú határozatával a felperes kérelmét elutasította, egyúttal Mongólia területére kiutasította. Az elsőfokú hatóság határozata indokolásában rögzítette, hogy eljárásába a Pest Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központját szakhatóságként bevonta a 114/
- (V.24.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Vhr.) 72/H.§
(2)bekezdése értelmében. A Munkaügyi Központ a felperes munkavállalását nem támogatta, mivel a felperest alkalmazni kívánó foglalkoztató, az E. Kft. (a továbbiakban: Kft.) a felperes kérelmének időpontjában nem rendelkezett érvényes munkaerő-igénnyel. Tekintettel arra, hogy ilyen formán a felperes foglalkoztatására legális lehetőség nem volt, az elsőfokú hatóság azt a következtetést vonta le, hogy a felperes tartózkodási célja, ennek folytán megélhetése nem biztosított, továbbá az egészségügyi ellátások teljes körére vonatkozóan sem minősül biztosítottnak, a további visszautazáshoz szükséges feltételekkel nem rendelkezik. Döntését a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.) 13.§
(1)bekezdés
- df)és
- g)pontjaira, 18.§
(1)bekezdés a) pontjára, 20. §
(1)bekezdés a) pontjára, a Vhr. 29/A.§
(7)bekezdés
- a)és
- b)pontjaira alapította. A felperes fellebbezése nyomán eljárt másodfokú hatóság, az alperes 2014. szeptember 19. napján kelt 106-T-14547/12/2014. számú határozatával a Nemzeti Munkaügyi Hivatal szakhatósági állásfoglalását figyelembe véve az elsőfokú döntést helyben hagyta, és a kiutasítást Mongólia területére megerősítette. Az alperes az elsőfokú hatóság részdöntéseit egyenként ismételten megvizsgálva, azokkal kivétel nélkül egyetértett. Összegezve megállapította, hogy a Harmtv. 29/A.§
(1)bekezdése szerinti összevont kérelmezési eljárásra tekintettel a közigazgatási eljárásban megállapítást nyert, hogy a felperes foglalkoztatása jogszabályban meghatározott szempontok alapján a hazai foglalkoztatáspolitikai érdekből nem támogatott, így számára az összevont engedély nem adható ki. A kiutasításra, illetőleg a kitoloncolásra vonatkozóan egyfelől a Harmtv. 42.§
(1)bekezdését, másfelől a 46.§
(1)bekezdés e) pontját jelölte meg jogszabályi alapul. A kereseti kérelem és az alperesi ellenkérelem [4] A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Állította, hogy a munkaviszonyának legalizálása érdekében mindent megtett, a munkáltatója kötelességszegése, mulasztása terhére nem értékelhető, a meghozott döntés méltánytalan, sérti a közigazgatási hatósági [5] eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 1.§
(1)bekezdését. Az alperes ellenkérelmében - fenntartva határozatának indoklásában foglaltakat - a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú ítélet [6] A felperes keresetét a bíróság elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a perben nem volt vitatott, miszerint a felperes foglalkoztatója munkaerő-igényét a felperes által benyújtott összevont engedély iránti kérelem benyújtását követően terjesztette elő. A munkaerő-igény iránti kérelem hiánya szolgált alapul arra, hogy az alperes, illetve az elsőfokú hatóság eljárásába bevont szakhatóságok a felperes előzetes megállapodásban meghatározott munkakörben történő magyarországi munkavállalását nem támogatták. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a felperes érvelésével ellentétben a Ket. 1.§
(1)bekezdésében meghatározott méltányossági jogköre nem sérült, mert ilyen jogköre a perbeli esetre nézve az alperesnek nem is volt, és a Harmtv. 29/B.§
(7)bekezdés
- a)és
- b)pontjai sem biztosítottak számára ilyen jogosultságot. Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy az alperes, mint idegenrendészeti hatóság összevont engedélyezési eljárás keretében összevont engedélyt csak akkor adhat ki, ha a harmadik országbeli állampolgár foglalkoztatása jogszabályban meghatározott szempontok alapján, valamint hazai foglalkoztatáspolitikai érdekből támogatott és a törvényben meghatározott tartózkodási feltételeket a kérelmező egyebekben teljesíti. A bíróság a Harmtv. 13.§
(1)bekezdés d),
- f)és
- g)pontjaira utalva kifejtette, hogy a felperes az idegenrendészeti hatóság hiánypótlási felhívásaira sem igazolta azt, hogy a megfelelő anyagi fedezettel rendelkezne, és a keresetben sem állította, hogy az előzetes foglalkoztatási megállapodásban meghatározott havi 114.000 forint bruttó összeg erre megfelelő fedezetet biztosított. Összegezve a bíróság az alperes határozatát a felperes által kifogásolt részben felülvizsgálva megállapította, hogy az alperes helyesen tárta fel a tényállást, a jogszabályok helyes értelmezése és alkalmazása alapján jogszerű határozatot hozott. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [7] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat, a kereseti kérelemnek helytadó ítélet meghozatalát kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet jogszabálysértő, sérti a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339.§
(1)bekezdését, a Ket. 1.§
(1)bekezdését, a Harmtv. 13.§
(1)bekezdés d),
- f)és
- g)pontjait, a 18.§
(1)bekezdés a) pontját, a 445/2013. (XI.28.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Korm.r.) 9.§
(1)bekezdés
- pontját, 2.§
- pontját, 3.§
(2)bekezdés a) [8] pontját, 18.§
(1)bekezdését, és a Pp. 164.§
(1)bekezdését, 336/A.§
(2)bekezdését. A felperes a Korm.r. 18.§
(1)bekezdése, illetőleg 3.§
(2)bekezdés
- a)és
- b)pontjaiban foglaltak alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy esetében nem összevont eljárás alapján kellett volna a kérelmét elbírálni. A felperes kifejtette, hogy miként azt az alperes is rögzítette határozatában, 2014. február 27. napjáig már rendelkezett érvényes keresőtevékenység folytatása céljából kiállított tartózkodási engedéllyel, amelyet szintén a Kft., mint munkáltató megjelölésével kérelmezett. 2014. január 27-én, a Korm.r. 2.§ 12. pontjában foglaltak szerint határidőben nyújtotta be a meghosszabbítás iránti kérelmet. Ilyen formán a Korm.r. 9.§
(1)bekezdés 16. pontja értelmében a szakhatóságnak nem lett volna joga vizsgálni a munkaerő-igényt és nem lett volna joga ahhoz sem, hogy a munkavállalási engedély kiadását megtagadja. Ennek eredményeként az alperes határozata is, és a bíróság ítélete is jogszabálysértő, mert utóbbi tévesen, hibás jogértelmezés folytán állapította meg, hogy az alperes határozata jogszerű. A bíróság az alperes és a szakhatóság jogszabálysértéseit figyelmen kívül hagyva utasította el a keresetet, megsértve a Pp. 339.§
(1)bekezdését. Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint határozata megalapozott, anyagi és eljárásjogi sértés a közigazgatási eljárásban nem történt. Előadta, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében megjelölt jogszabályi hivatkozások a Korm.r. 2.§ 12. pontja, 18. §
(1)bekezdésének jelenlegi hatályos szövege
- január
- napján még nem volt hatályban, azt a 89/
- (III.20.) Kormányrendelet iktatta be az eredeti szövegbe. Így annak alkalmazására a kétfokú közigazgatási eljárásban és a bírósági eljárásban sem volt lehetőség. Az alperes utalt arra is, hogy a felülvizsgálati kérelemben felhozott indokokra a felperes sem a fellebbezésében, sem a kereseti kérelmében nem hivatkozott, azokat kizárólag a Kúriának címzett felülvizsgálati kérelmében jelölte meg. Az alperes megjegyezte, utalva a jogerős ítéletre, hogy a felperes kérelme nem egyetlen okból, a támogató szakhatósági állásfoglalás hiányában került elutasításra, hanem amiatt is, mert a felperes hiánypótlási felhívás ellenére sem igazolta, hogy rendelkezik a magyarországi megélhetését, illetve a visszautazás fedezetét biztosító anyagi feltételekkel. A Kúria döntése és jogi indokai [9] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos. [10] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 272.§
(2)bekezdése és 275.§
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és az alábbiakra mutat rá. A közigazgatási perben a bíróság nem általános törvényességi ellenőrzést végez a hatóság tevékenysége felett, hanem az egyedi közigazgatási aktus törvényességét vizsgálja a kereseti kérelemben megjelölt okokból. A közigazgatási perben a kereset - a Pp. 325/A.§
(1)bekezdése alapján - az első tárgyalás befejezéséig módosítható. A felperes keresetében azt sérelmezte, hogy nem lehet méltányos eljárásnak tekinteni, ha a munkáltatója mulasztását a hatóság terhére értékeli. Az elsőfokú bíróság e kérdést vizsgálta jogerős ítéletében. Ez okból a felperes a kereseti kérelmén túlterjeszkedve állította, hogy a hatósági és bírósági döntés törvénysértő. A felülvizsgálati bíróság ezért érdemben nem vizsgálhatja azokat a jogszabályi hivatkozásokat amelyekről - kereseti kérelem hiányában - az elsőfokú bíróság nem is határozott. Ez okból a Kúria nem vizsgálta a Harmtv. 18.§
(1)bekezdésébe, 2.§ 12. pontjába, 9.§
(1)bekezdés 16. pontjába és a 3.§
(2)bekezdés g) pontjába ütközés kérdéseit. [11] Másfelől a Kúria megállapította, hogy a felperes a kereseti kérelmében megjelölt és a felülvizsgálati kérelmében is hivatkozott Ket. 1.§
(1)bekezdésére, a Harmtv. 13.§
(1)bekezdés d),
- f)és
- g)pontjaira, 18.§
(1)bekezdés c) pontjára hivatkozott ugyan, de azt nem indokolta, hogy a jogerős ítélet a jogszabályi rendelkezéseket miért sérti. Mindezek ellenére a Kúria az alábbiakra utal. [12] A Pp. 339/A.§ kimondja, hogy a bíróság a közigazgatási határozatot meghozatalkor alkalmazandó jogszabályok és fennálló tények alapján vizsgálja felül. Az idegenrendészeti eljárásban is érvényesül ugyanakkor a jogalkotásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: új Jat.) 15.§-a, amely határozott választ ad arra, hogy az új szabályt a hatályba lépést követően indult ügyekben, illetőleg erre vonatkozó kitétel esetén a megismételt eljárásokban kell alkalmazni. Amennyiben a jogalkotó úgy rendelkezik akkor és csak akkor alkalmazható a hatályba lépést megelőzően indult, de még folyamatban lévő ügyekben. A Kúria a fentieket összegezve megállapította, hogy a jelen per tárgyát képező közigazgatási ügyben a kérelem benyújtásakor hatályos szabályokat kellett alkalmazni. [13] A Kúria ezt követően vizsgálta, hogy a kérelem benyújtásakor a felperesre nézve milyen jogszabályi rendelkezésék vonatkoztak. A felperes - általa sem vitatottan -
- január 27-én benyújtotta a tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérelmét. Ekkor a Korm.r. 2.§
- pontja a "munkavállalási engedély meghosszabbítása" fogalmához kötötte azt hogy a harmadik országbeli állampolgár a munka vállalási engedély érvényességének lejártát követően ugyanannál a foglalkoztatónál, munkakörben és munkavégzési helyen, gyakorlatilag változatlanul végezne munkát. Ugyanakkor a Korm.r. 18.§-a kimondta, hogy a munkaügyi központ a meghosszabbítást a 3.§
(2)bekezdés
- b)és
- c)pontjának vizsgálata nélkül támogatja, de a jogalkotó nem mentette fel a hatóságot az
- a)pontnak, azaz annak vizsgálata alól, hogy a foglalkoztató a kérelem benyújtásának időpontjában érvényes munkaerőigénnyel rendelkezett vagy sem. Az
- a)pontban foglalt feltételt csak a 89/2014. (III.20.) Kormányrendelet hatályba lépését követően nem kellett a jogalkalmazónak figyelembe vennie. Ennek folytán tévedett a felperes akkor, amikor a 2014. március 25. napja után hatályos jogszabályi rendelkezések alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy esetében nem összevont eljárásban kellett volna kérelmét elbírálni. Ezzel szemben a Kúria megállapította, miszerint alapos az az alperesi hivatkozás, hogy akkor amikor a felperes kérelmét benyújtotta az összevont eljárás szabályait kellett alkalmazni függetlenül attól, hogy a felperes egyfelől megfelelt a Korm.r. 2.§ 12. pontban rögzített fogalomnak, másfelől kérelmét a munkavállalási engedély lejártát megelőző 15 napon nyújtotta be. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg azt, hogy alperes jogszerűen döntött, amikor - a Harmtv. 29/A.§
(1)bekezdése szerinti összevont kérelmezési eljárásra tekintettel és miután a felperes foglalkoztatása a hazai foglalkoztatáspolitikai érdekből nem támogatott - számára az összevont engedélyt nem adta ki, tartózkodási engedélyét nem hosszabbította meg. [14] Minderre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275.§
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [15] A pervesztes felperes a Pp. 270.§
(1)bekezdése folytán a felülvizsgálati eljárásban is alkalmazandó Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján köteles az alperes jogi képviselettel felmerült felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére, melynek összegét a Kúria a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§
(3)és
(5)bekezdése alapján állapította meg a felülvizsgálati eljárásban kifejtett munkára tekintettel. [16] A pervesztes felperes a Pp. 78.§
(1)bekezdése és a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§
(2)bekezdése alapján köteles a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viselésére, melynek összegét a felülvizsgálati kérelem előterjesztésekor hatályos az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50.§
(1)bekezdése alapján állapította meg a Kúria. Budapest,
- április
- Dr. Tóth Kincső s.k. a tanács elnöke, Dr. Rothermel Erika s.k. előadó bíró, Dr. Buzinkay Zoltán s.k. bíró