Kfv.37945/2015/17 – Kúria

(2)bekezdéséből fakadóan csak olyan felmérési, térképezési, területszámítási hiba javítható, amely természetbeni határvonalat érintő változást nem idéz elő. A természetbeni határvonalat is érintő jogvita földhivatali hatáskörben nem dönthető el, annak érvényesítése polgárjogi útra tartozik. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.III.37.945/2015/

1. A tanács tagjai: Dr. Sperka Kálmán a tanács elnöke, Dr. Dobó Viola előadó bíró, Dr. Sugár Tamás bíró A felperes: ... (felperes címe) A felperes képviselője: Dr. ... Ügyvédi Iroda ( Dr. ... pártfogó ügyvéd) Az alperes: alperes neve Az alperes képviselője: ... jogtanácsos A per tárgya: ingatlan-nyilvántartási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A felülvizsgálati kérelem száma:
2. Az elsőfokú bíróság neve, határozat kelte és száma: Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
3. május 26-án kelt és
4. június 14-én kiegészített 3.K.27.050/2015/
5. számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság kiegészített 3.K.27.050/2015/
6. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A pártfogó ügyvéd díját az állam viseli. A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás: [1] [2] [3] [4] [5] A felperes tulajdonát képező Tamási külterületi, ... hrsz.-ú, szántó művelési ágú ingatlan kialakítására 1995-ben került sor, kárpótlási jogcímen. A terület birtokba adása során a Tamási Körzeti Földhivatal az ingatlan határvonalát kitűzte, a sarokpontokat fakaróval megjelölte. Az ingatlan keleti oldalán a kitűzési pontok a rézsű felső élére estek. Az ingatlannyilvántartási térképen a rézsűt önálló alrészletként nem tüntették fel, mert az nem érte el a 400 m2-nyi nagyságot. A tulajdonosok kérésére történt újraosztást követően az osztóvonal a szántó területrészbe esett, ezért a határpontok fennmaradása érdekében a fakarók a területtel határos ... hrsz.-ú árok térképi területébe kerültek. A felperes által szántóként művelt területrész a térképi állapothoz képest nyugatra tolódott, mert az ingatlan keleti oldalán húzódó rézsűt nem tekintette ingatlanához tartozónak. A felperes a fakarók által határolt területet használta, amely a jogi állapotnak nem felelt meg. A felperes az 1901 m2 területű ingatlanából
7. december
8. napján kelt adásvételi szerződéssel eladott az önkormányzat részére 51 m2 területet a rácvölgyi kerékpárút építéséhez. A kerékpárút forgalomba helyezési eljárása során a felperes bejelentéssel élt a földhivatalhoz azt állítva, hogy az ingatlana nyugati oldalán eladott 51 m2 sávon kívül van egy 117,5 m2-es sáv, ami az ő ingatlanához tartozik, de nem tudja használni, mert azon van a vízelvezető árok és a kerékpárúthoz kapcsolódó rézsű, illetve a kerékpárút egy része. Az elsőfokú hatóság
9. november
10. napján helyszíni szemlét tartott a felperes jelenlétében, melynek során az ingatlan sarokpontjait GPS műszerrel kitűzte. A felperes ezt követően kifogásolta a digitális és térképi állapotot arra hivatkozással, hogy az általa a kárpótlás során vásárolt ingatlan a ténylegesen használt földterületnek felel meg. A Tamási Járási Földhivatal határozatával a felperes térképi és digitális határvonallal kapcsolatos kifogását elutasította. A alperes neveFöldhivatala (alperes jogelődje) a
11. május
12. napján hozott 139-5/
13. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolásában rögzítette, hogy a jelenleg hatályos digitális ingatlan-nyilvántartási térképen a felmérő szerv a felperes ingatlanának keleti oldalán található rézsűt a ... hrsz.-ú szántóhoz tartozó területként ábrázolta. A másodfokú eljárásban tartott helyszíni szemlén foganatosított felmérés alapján megállapította, hogy a kerékpárút és szegélyárka megépítése után a ... hrsz.-ú ingatlan területéből az ... számú munkához képest még 32 m2 területrész nem művelhető. A kerékpárút megépítése előtti természetbeni állapot, valamint a térképi ábrázolás esetleges eltérésének rendezésére a kerékpárút kivitelezésének megkezdése előtt kerülhetett volna sor. Az állami alapadatok felhasználásával végzett sajátos célú felmérési és térképészeti tevékenységről szóló 46/
14. (IV. 27.) FVM rendelet [6] [7] [8] [9] (a továbbiakban: FVM rend.)
15. §

(1)bekezdése szerinti ellenőrzés, miután a természetbeli állapot a kerékpárút építésével megváltozott, már nem végezhető el. Eredeti felmérési, térképezési hiba sem állapítható meg, ezért a térképi ábrázolás megváltoztatására a földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 1996. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Fttv. ) 11. §

(7)bekezdése és az FVM rend. 59. §

(2)bekezdésére figyelemmel nincs lehetőség. A felperes az alperesi jogelőd határozatának bírósági felülvizsgálatát kérte, azt állítva, hogy a kerékpárút megépítése során az ingatlanának határvonalát keleti irányba áttolták, így kapta meg a rézsűként jelölt 77 m2-es területet. Amennyiben a nyugati oldalon a telekhatárt kitolnák erre a helyre, ahol szerinte a tényleges telekhatár húzódik, akkor az érintené a kerékpárutat. A Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 4.K.27.184/2013/

1. számú ítéletével a keresetet elutasította, azzal az indokkal, hogy földhivatali hatáskörben a telekhatár kijavítása, mint a polgárjogi jogvita nem dönthető el, annak elbírálása bírósági útra tartozik. A felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság a Kfv.II.37.454/2014/
2. számú végzésével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ítélethozatalt megelőzően nem döntött a felperes által előterjesztett bizonyítási indítványról, ezért az ítélet érdemi felülbírálatra alkalmatlan. Az új eljárásra vonatkozóan előírta, hogy a súlyos eljárási szabálysértést orvosolni kell akként, hogy a bíróságnak elsőként arról kell döntenie, hogy a felperes indítványa alapján elrendeli-e a szakértői bizonyítást vagy sem, ha nem, akkor az ítélet indokolásában számot kell adni erről a Pp.
3. §

(1)bekezdésének megfelelően. A megismételt eljárásban a felperes korábbi nyilatkozatait, bizonyítási indítványát fenntartotta. Hangsúlyozta, hogy az ingatlana kimérése során a telekhatár a keleti oldalon a szántó szélére esett, a rézsű egyáltalán nem tartozott bele. Az elsőfokú ítélet [10] Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Ítélete indokolásában a peradatokra hivatkozással megállapította, hogy a felperes által a természetben használt területhatár vonalai eltértek az ingatlannyilvántartási adatoktól. Az FVM rend. 59. §

(2)bekezdése alapján - figyelemmel az ezzel összhangban kialakult bírói gyakorlatra hangsúlyozta, hogy térképezési hiba földhivatali hatáskörben történő kijavítása során polgárjogi jogvita nem dönthető el, annak elbírálása bírósági útra tartozik. Az ingatlanügyi hatóságnak a bejegyzés kijavítására csak abban az esetben van lehetősége, amennyiben az eljárás során egyértelműen megállapítható, hogy földmérési, térképezési vagy területszámítási hibával összefüggő kijavításról van szó, ami a természetbeni állapotot nem érinti. A bíróság megítélése szerint jelen esetben a felperes az általa természetben használt terület határvonalához szerette volna az ingatlan-nyilvántartási adatokat hozzá igazítani, mely a közigazgatási eljárás során kizárt az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 54. §

(1)bekezdése és annak végrehajtásáról szóló 190/

1. (XII. 29.) FVM rend.
2. §-a alapján. Erre tekintettel a bíróság a földmérő szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványt mellőzte azzal az indokkal, hogy a keresettel támadott közigazgatási határozatok jogszerűségének megítéléséhez szakértői vélemény nem szükséges. [11] Az elsőfokú bíróság hivatalból észlelte, hogy a jogerős ítéletben nem rendelkezett a pernyertes alperesnél felmerült perköltség viseléséről, ezért
3. július
4. napján kiegészítő ítéletet hozott, melyben kötelezte a felperest az alperes javára megállapított perköltség megfizetésére. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [12] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását. Felülvizsgálati kérelmét a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás szabályairól szóló
5. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.)
6. §

(1)bekezdésére, a polgári perrendtartásról szóló

1. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
2. §-ára,
3. §-ára és
4. §

(1)bekezdésére, valamint az FVM rend.

1. §-ára alapította. [13] Álláspontja szerint a földhivatali eljárásban nem nyert bizonyítást, hogy a szántóterületet nyugati irányban túlművelte és a rézsűnek nevezett erdő beletartozott volna a szántóként művelt területrészbe. Az adásvétel során hivatalos földkimérés nem történt. Mulasztottak a hatóságok azáltal, hogy a sarokpontokat a kerékpárút megépítése előtt és azt követően sem rögzítették. Erre vonatkozó bizonyítékot a bíróság sem kért az alperestől. Amennyiben valós lenne a határozatban foglalt ténymegállapítás, akkor az ingatlan határvonala a kerékpárút közepén futna. [14]érelmesnek tartotta a felperes, hogy a bíróság a digitális határvonal hitelességének vizsgálatára nem rendelt ki földmérő szakértőt, melynek ismerete nélkül megalapozott döntés az ügyben nem hozható. A határozat szerint a helyszíni használat és a térképi állapot összehasonlítására a munka elkészítése előtt, sem a folyamat alatt nem került sor, mégsem vizsgálta az alperes a térképi ábrázolás és a helyszíni állapot összhangját. Ezzel megsértette a Ket.
2. §-ában foglalt tényállás tisztázási kötelezettségét, továbbá nem teljesítette az FVM rend.
3. §

(1)-

(5)bekezdésében foglalt előírásokat és nem vette figyelembe a benyújtott okiratokat. A bíróság sem folytatta le a hiányzó bizonyítási eljárást annak ellenére, hogy a döntés meghozatalához szükséges iratokat a bírósági eljárás során benyújtotta. [15] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta. A Kúria döntése és jogi indokai [16] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [17] A Pp. 270. §

(2)bekezdése értelmében jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni a Kúriától a jogerős ítélet felülvizsgálatát. A felülvizsgálati bíróság a jogerős ítélet jogszerűségét vizsgálja a felülvizsgálati kérelem keretei között, azaz, hogy a bíróság betartotta-e az eljárási jogszabályokat és helyesen értelmezte-e az idevonatkozó anyagi jogszabályokat. Ha olyan eljárási szabálysértés nem történt, amely az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással volt, a megtámadott határozatot hatályában fenn kell tartani. [18] A bíróság eljárására a Pp. rendelkezései vonatkoznak és nem a Ket. előírásai, ezért az elsőfokú bíróság a Ket. felülvizsgálati kérelemben nevesített

1. §-át nem sérthette meg. A felhívott jogszabályhely a közigazgatási szervre vonatkozó eljárási szabály, melyre vonatkozó jogsértést az elsőfokú bíróság nem tárt fel a keresettel támadott közigazgatási határozat jogszerűségének vizsgálata körében, mellyel a Kúria is egyetért. [19] Az elsőfokú bíróság eljárása mindenben megfelelt a Pp.
2. §-ában foglalt rendelkezéseknek, amit a Kúria már a Kfv.II.37.454/2014/
3. számú végzésében is rögzített. A felperes a bizonyítási kötelezettségéről és a bizonyításra szoruló tényekről szóló előzetes tájékoztatást az eljáró bírótól már az alapperben megkapta, a felperes ezen tájékoztatást követően terjesztette elő a szakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványát, melyet a megismételt eljárásban is fenntartott. [20] A Pp.
4. §

(4)bekezdése értelmében a bíróság a bizonyítási indítványhoz, illetve a bizonyítást elrendelő határozatához nincs kötve. A bíróság mellőzi a bizonyítás elrendelését vagy a már elrendelt bizonyítást lefolytatását (kiegészítését, megismétlését), ha az a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelen. Az elsőfokú bíróság a szakértői bizonyítás mellőzéséről döntött, melynek indokairól a Pp. 221. §

(1)bekezdésének megfelelően adott számot az ítélet indokolásában. A jogvita elbírálása során szakértői bizonyítás elrendelésére akkor kerülhet sor, ha az ügyben olyan vitatott tény merül fel, amelynek megállapításához különleges szakértelem szükséges. A perbeli ügyben a felperes állította azt, hogy földmérési, térképezési hiba áll fenn, azáltal, hogy a természetben használt terület határvonala eltér az ingatlannyilvántartásban rögzített digitális térképi ábrázolástól. A felperes kérelme a közigazgatási eljárásban és a perben egyaránt a térképi határvonatlaknak a természetben birtokolt területnagysághoz történő hozzáigazítására irányult. Ezzel összefüggésben indítványozta földmérő szakértői bizonyítás elrendelését. Az FVM rend. 59. §

(2)bekezdése alapján a telekhatár megváltoztatására, térképezési hiba kijavítása iránti eljárásban nincs jogszerű lehetőség, ebből következően helytállóan vonta le az elsőfokú bíróság azt a következtetést, hogy a keresettel támadott közigazgatási határozatok jogszerűsége földmérő szakértő vélemény hiányában is eldönthető. [21] Nem volt megállapítható az FVM rend.

1. §-ában foglaltak sérelme sem, mert a felperes tényállításán kívül nem állt rendelkezésre egyetlen olyan adat, amelyből az következett volna, hogy a földmérési munkában kialakult töréspontokat a földhivatal megváltoztatta volna. Az ingatlan határvonalának eltolására vonatkozó bizonyíték hiányában nem merült fel olyan eljárási jogszabálysértés, amely az ügy elbírálására kihatott volna. Figyelemmel arra, hogy a vitatott ingatlanrész a nyugati határon beépítésre került, ezért egy esetleges térképezési hiba bizonyítása esetén sem lenne jogszerű lehetőség az eredeti állapot helyreállítására és ily módon a felperesi jogsérelem orvoslására. [22] A Kúria továbbá hangsúlyozza, hogy jelen esetben nem felmérési, térképezési vagy területszámítási hibáról van szó, amely az Fttv.
2. §

(7)bekezdése szerinti eljárásban hivatalból bármikor javítható, mert ahhoz az ingatlan térképi határvonalainak meg kellene egyeznie a természetbeni állapottal. A keresettel támadott határozat és a jogerős ítélet tényállási része egyezően tartalmazza, hogy a jogi határvonal a természetbeni állapottól eltért, ezért annak felperes által kért kiigazítása földhivatali hatáskörben az Inytv. 54. §

(1)bekezdése alapján nem végezhetős el. Az Inytv.

1. §-a alapján is csak olyan bejegyzés javítható, amelynek alapjául „a földrészlet területének (határvonalának) felmérési, térképezési vagy területszámítási hibával összefüggő természetbeni állapotot nem érintő - kijavítása szolgált.” A kereset jelen ügyben polgári jogvita eldöntésére irányult földhivatali hatáskörben történő kijavítással, melyre már felhívott jogszabályi rendelkezések alapján nincs lehetőség, ezért a felperes kijavítás iránti kérelemét elutasító közigazgatási döntés és annak jogszerűségét megállapító elsőfokú ítélet összhangban van a vonatkozó anyagi jogi jogszabályokkal és az megfelel a Kúria Kfv.III.37.666/
2. számú döntése folytán kialakult jogértelmezésnek. [23] A jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályokat és annak indokolása a Pp.
3. §

(1)bekezdésében írt követelményeknek is megfelel. Az tartalmazza a bíróság által megállapított tényállást az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével, azokat a jogszabályhelyeket, amelyen a bíróság ítélete alapszik, valamint okszerű indokát adta a szakértői bizonyítás mellőzésének, továbbá betartotta a Kúria által a megismételt eljárásra előírt iránymutatást, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdése alkalmazásával azt hatályában fenntartotta. A döntés elvi tartalma [24] Az FVM rend. 59. §

(2)bekezdéséből fakadóan csak olyan felmérési, térképezési, területszámítási hiba javítható, amely természetbeni határvonalat érintő változást nem idéz elő. A természetbeni határvonalat is érintő jogvita földhivatali hatáskörben nem dönthető el, annak érvényesítése polgárjogi útra tartozik. Záró rész [25] A Kúria a Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelmet erre irányuló kérelem hiányában tárgyaláson kívül bírálta el. [26] A felperes eredménytelen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, ezért a Pp. 270. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. §

(1)bekezdése, és a 86. §

(3)bekezdése értelmében az alperes képviseletével felmerült költségek viselésére köteles, mivel a költségmentessége nem érinti az ellenfél javára megítélt perköltségek megtérítésének kötelezettségét. [27] A felperest az eljárásban a Pp. 84. §

(1)bekezdése alapján teljes költségmentesség illette meg, ezért az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 62. §

(1)bekezdés h) pontja szerint feljegyzett illeték viselésére a költségmentesség alkalmazásáról a bíróság eljárásban szóló 6/

1. (VI. 26.) IM rendelet
2. §-a alapján nem volt kötelezhető, az az állam terhén maradt. [28] A pártfogó ügyvéd díját a Pp.
3. §

(1)bekezdés d) pontja alapulvételével az állam viseli. Budapest,

1. május
2. Dr. Sperka Kálmán s.k. a tanács elnöke, Dr. Dobó Viola s.k. előadó bíró, Dr. Sugár Tamás s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő