Fővárosi Ítélőtábla 28.Pf.21.031/2015/
- szám A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Magyar Anikó ügyvéd (fél címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Geönczeöl Csaba ügyvéd (fél címe 1) által képviselt dr. alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
- június
- napján kelt, 27.P.26.202/2013/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 25.000 (huszonötezer) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. A feljegyzett fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítette, hogy az alperes a B Rendőr-főkapitányság hivatásos állományának tagja volt. A felperes szakszervezet (TMRSZ) főtitkára, Sz J kérelme alapján az alperest a munkáltatója 301/3515 számú parancsával
- augusztus
- napjától rendelkezési állományba helyezte a választott és függetlenített szakszervezeti tisztség betöltésének idejére azzal, hogy a munkáltatói jogok gyakorlására továbbra is a ... vezetője jogosult. Az alperes
- november 29-én - helyesen november 27-én - titoktartási nyilatkozatot írt alá a felperes titkainak megőrzésére vonatkozóan. Emellett
- február 5-én a felperes TMRSZ főtitkár, Sz J és az alperes aláírtak egy megállapodást, amely szerint a TMRSZ
- június 1-jére visszamenőleges hatállyal jogi ügyvivői munkakörben foglalkoztatja az alperest. A megállapodás
- pontja rögzítette, hogy a külön okiratba foglalt titoktartási nyilatkozatban írtaknak megfelelően az alperes a szakszervezeti tisztsége megszűnésétől számított 3 évig titoktartásra köteles. A
- pont alapján amennyiben bizonyítottan megállapítható, hogy az alperes a TMRSZ érdekeivel ellentétesen cselekedett vagy titoktartási kötelezettségét megszegte, úgy 500.000 forint kártérítés megfizetésére köteles. A
- pontban az alperes vállalta, hogy a megállapodás megszűnésétől számított 3 éven belül „nem helyezkedik el" más szakszervezetnél. A felek közötti viszony megromlott, majd a felperes szakszervezet főtitkára írásban tájékoztatta az alperes munkáltatóját arról, hogy a TMRSZ-nél betöltött „országos hatáskörű tisztsége"
- március 16-i hatállyal megszűnt, ezért az alperes rendelkezési állományba vétele iránti kérelmét visszavonta. Az alperes ezt követően a Rendészeti és Közigazgatási Dolgozók Szakszervezete (továbbiakban: RKDSZ) részére végzett szakszervezeti tisztségviselőként jogi munkát. Az alperest a B Nyomozó Ügyészség
- április 12-én tanúként hallgatta ki. Az alperes titoktartási kötelezettségére hivatkozva a vallomástételt megtagadta, de kihallgatáson kívül elmondta, hogy a felperesnél bevett gyakorlat volt az útiköltség-térítés fizetéskiegészítésként történő kifizetése, másrészt előadta, hogy tudomása szerint dr. B V rendőr alezredes lakóhelye Dn van. Erről hivatalos feljegyzés készült. A felperes keresetében 500.000 forint kártérítés és
- július
- napjától a kifizetés napjáig a Ptk.301.§-ának
(1)bekezdésében írt késedelmi kamat megfizetésére kötelezni az alperest, amiért a titoktartási és elhelyezkedési tilalomra vonatkozó kötelezettségét megszegte és a TMRSZ érdekeivel ellentétesen cselekedett. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy nem jött létre a felek között érvényes megállapodás, sem tisztségviselője, sem alkalmazottja nem volt a felperes szakszervezetnek. Másodlagosan előadta, hogy ha a megállapodás létre is jött, az jogellenes, érvénytelen kikötéseket tartalmaz, ezért joghatás nem fűződhet hozzá. Harmadlagosan állította, hogy nem szegte meg a megállapodásban írt kötelezettségeit. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 250.000 forint perköltséget, míg a felperes illetékmentessége folytán feljegyzett 36.000 forint eljárási illetékről úgy rendelkezett, hogy azt a Magyar Állam viseli. Ítéletének jogi indokolásában kifejtette, hogy az alperes nem állhatott a felperessel munkaviszonyban, hiszen a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény vonatkozott rá. E jogszabály 44.§-ának
(1)bekezdés h) pontja és
(3)bekezdése alapján helyezte a munkáltatója őt - a felperes szakszervezet kérésére - állományba, de szolgálati jogviszonya ezzel nem szűnt meg. A felperes alapszabályának „5." - helyesen: V. - fejezet
- pontja, valamint
- pontja alapján arra a következtetésre jutott a törvényszék, hogy az alperes a felperes tisztségviselőjének minősült, mert Sz J főtitkár őt e tevékenység elvégzésével megbízta. Ugyanakkor a TMRSZ alapszabályának
- pontjából következően a felperes által hivatkozott
- február 5-i szerződés nem jött létre, mivel a Kongresszus nem hagyta jóvá a főtitkár szerződéskötését. Ugyan a felperes csatolta a
- szeptember 24-én kelt,
- számú kongresszusi határozatot, amellyel a kongresszus elfogadta a főtitkár beszámolóját, valamint a 2005-2010 első félévig bezárólag a pénzügyi intézkedéseket, beszámolókat, jelentéseket, a szervezet gazdálkodásáról szóló
- évi független könyvvizsgálati revízió hitelesített pénzügyi eredmény és mérleg kimutatásokat, azonban ez nem támasztja alá, hogy a perbeli szerződés megkötéséhez is kifejezetten hozzájárult a Kongresszus. Ezért a törvényszék álláspontja szerint a
- február 5-i megállapodás nem keletkeztetett jogviszonyt a felek között. Ennek ellenére a Ptk.474.§-ának
(1)bekezdése alapján a felek között létrejött a megbízási jogviszony azzal, hogy a felperes főtitkára kinevezte az alperest, és az alperes elfogadta a kinevezést. A
- novemberi titoktartási kötelezettségvállalást érvényes és hatályos jognyilatkozatnak tekintette az elsőfokú bíróság, mint egyoldalú kötelezettségvállalást. Mivel azonban a
- február 5-i megállapodásra alapította a felperes igényét, azzal kapcsolatban viszont a törvényszék azt állapította meg, hogy érvényesen nem jött létre, az joghatás kiváltására nem alkalmas, ezért a felperes keresetét elutasította. Utalt továbbá arra, hogy az alperes személyes tudomását, és nem mint tényt közölte az ügyészséggel a szakszervezet egyik tagjának a lakóhelyére vonatkozó ismeretét. Nem közölt azonban ezzel a titoktartási nyilatkozat hatálya alá tartozó adatot, hiszen a lakcím a büntetőeljárással összefüggésben a nyomozó hatóság által az állami nyilvántartásból egyébként is beszerezhető. A felperesnek a tanúkihallgatásra vonatkozó bizonyítási indítványát az elsőfokú bíróság mellőzte, mivel a munkáltatói jogok gyakorlása, valamint az alperes ügyészségi kihallgatására vonatkozó információk az okiratokból megállapíthatók voltak. Az elsőfokú határozattal szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását kérte a kereseti kérelme szerint, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Előadta, hogy az alperes
- november 27-én titoktartási nyilatkozatot írt alá, amelyben vállalta, hogy a felperesnél fennálló megbízásával összefüggésben a tudomására jutott bizalmas adatokat a felperesi szakszervezeten kívüli harmadik személy irányában nem közölheti. E kötelezettség a nyilatkozat
- pontja szerint a tisztviselői jogviszony megszűnésének napját követő 3 évben is terhelte. E kötelezettségét az alperes a felperes véleménye szerint nem vitásan megszegte. A kötelezettség megszegésének jogkövetkezményét a
- február 5-én létrejött megállapodás
- pontja tartalmazza, azaz 500.000 forint kártérítést köteles megfizetni az alperes a felperes felé. Azért is köteles a kártérítés megfizetésére, mert tisztsége megszűnését követő 3 éven belül más szakszervezetnél helyezkedett el. A TMRSZ érdekeivel ugyancsak ellentétesen járt el, amikor a más szakszervezeti tagot a TMRSZ elleni perben képviselte. Hangsúlyozta, hogy a felperes képviseletében jogszerűen írta alá a
- február 5-i megállapodást a felperes nevében a főtitkára.
- szeptember
- napján a kongresszus a
- számú határozatával elfogadta a főtitkár beszámolóját, amely alátámasztja, hogy a kongresszus hozzájárult a főtitkár intézkedéseihez, azokat elfogadta. Előadta emellett, hogy dr. B I és dr. F Zs, mint jogi ügyvivők, a főtitkár külön hozzájárulása nélkül is jogosultak voltak a felperest a peres eljárás során képviselni a Pp.67.§-ának
(1)bekezdés i) pontja alapján. Kifogásolta továbbá az alperes részére megállapított perköltséget. Felhívta a figyelmet arra, hogy az ügyvédi munkadíj összegét a pertárgy értéke, az ügy bonyolultsága, a képviselők munkájának minősége és a feleknek a perben kifejtett célszerű és indokolt jogi tevékenysége alapján kell megállapítani a BH1993.52., valamint a BH2003.
- és a KGD2002.
- eseti döntésekben kifejtett jogelv értelmében, ezért kérte mérsékelni az alperesnek járó perköltséget. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, helyes indokai alapján. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és helyes jogszabályok alkalmazásával lényegében helytálló jogi következtetésre jutott. Érdemi döntésével a másodfokú bíróság is egyetértett, ezért helybenhagyta azt a Pp.253.§-ának
(2)bekezdése alapján. A másodfokú bíróság véleménye szerint logikai ellentmondást tartalmaz ugyan az elsőfokú ítélet indokolása annyiban, hogy ha a kongresszusi jóváhagyás érvényességi feltétele volt a felperes törvényes képviselője által létesíteni kívánt megbízási jogviszonynak, az ennek hiányában hogyan jöhetett létre a törvényes képviselő szóbeli kinevezésével és ennek elfogadásával, de ennek a kérdésnek a perbeli jogvita elbírálása szempontjából jelentősége nem volt, mert az alperes szakszervezeti tisztségének ellátása és annak jogi alapja kívül esik a per tárgyi keretein, ezért e megállapítás mellőzése nem érinti az egyéb indokok és a döntés érdemének a helyességét. A másodfokú bíróság a fellebbezéssel összefüggésben az alábbiakra mutat rá. A felperesi nyilatkozatokból is következően a felek között nem volt vitás az alapszabály
- pont negyedik bekezdésének olyan értelmezése, hogy a főtitkár szerződéskötéséhez konkrét kongresszusi felhatalmazás szükséges. A felperes maga is ezt állította a 15/F/
- alatti beadványa
- oldalának utolsó bekezdésében. A felperes ugyan csatolta a
- szeptember 24-én kelt,
- számú kongresszusi határozatot, azonban az csupán általánosságban szól a főtitkár beszámolójának elfogadásáról, a konkrét szerződésre vonatkozó jóváhagyást nem tartalmazza. A felperes tehát nem bizonyította, hogy a kongresszus a felperes főtitkára és az alperes által
- február 5-én aláírt megállapodáshoz ténylegesen hozzájárult volna. Ebből pedig az következik - ahogy azt a törvényszék is megállapította -, hogy az alperes kötelezettségvállalásainak jogkövetkezményét tartalmazó
- február 5-i megállapodás a jóváhagyás hiányában nem jött létre. Az
- évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 215.§-ának
(1)bekezdése értelmében ugyanis, ha a szerződés létrejöttéhez harmadik személy beleegyezése szükséges, ennek megtörténtéig a szerződés nem jön létre. Ezért hiába vállalt egyoldalúan a 2009. november 27-i nyilatkozatban titoktartási kötelezettséget az alperes, az jogkövetkezményt nem tartalmazott. Az 500.000 forint kártérítés - helyesen a Ptk.246.§a szerinti, szerződésszegés esetére fizetendő kötbér - kikötését nem tartalmazta az alperes vállalása. Ugyanígy nem tartalmazott arra vonatkozó kötelezettségvállalást az alperes részéről, hogy szakszervezeti tisztségének megszűnését követő 3 évig más szakszervezetnél nem helyezkedik el, illetőleg, hogy az alapszabállyal, a TRMSZ érdekeivel ellentétesen nem jár el. A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét helybenhagyta. Utal arra a másodfokú bíróság - bár a jogvita érdemi eldöntését nem befolyásolta -, hogy a Pp.67.§ának
(1)bekezdés i) pontja alapján a jogi személy alkalmazottja munkáltatójának gazdasági tevékenységével kapcsolatos pereiben, a jogi személy jogtanácsosa (jogi előadója) pedig azokban a perekben is, amelyekben külön jogszabály képviseletre feljogosítja, járhat el meghatalmazottként. A jelen per nem tekinthető a munkáltató gazdasági tevékenységével kapcsolatos pernek, és a felperes sem jelölt meg olyan külön jogszabályt, amely az alkalmazottat a képviseletre feljogosította volna. Ezért helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a felperes képviselőjét felhívta a perben korábban eljárt jogi ügyvivők nyilatkozatainak utólagos jóváhagyására. A 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 2.§-ának
(1)bekezdés a) pontja értelmében a fél pernyertessége esetére a megbízási szerződésben kikötött megbízási díjat igényelheti. Ezt szükség esetén a bíróság mérsékelheti ugyanezen jogszabályhely
(2)bekezdése szerint. Az alperes pernyertesség esetére 50.000 forint egyszeri díjat, plusz tárgyalásonként 25.000 forint díjat kért a nyolc tárgyalásra. Ennek alapján a 250.000 forint perköltség - amelyet az elsőfokú bíróság az alperes javára megítélt megfelel a jogszabálynak. A pertárgyértékhez viszonyítva valóban nem alacsony az összeg, azonban a kifejtett tevékenységre és a per tartamára is figyelemmel (az ügyirat
- július 29-én érkezett a Budai Központi Kerületi Bírósághoz, és az elsőfokú ítélet
- június 24-én kelt) nem tekinthető eltúlzottnak. Ezért annak mérséklésére a másodfokú bíróság sem látott indokot. A másodfokú eljárásban is pervesztes lett a felperes, ezért ő köteles megfizetni az alperes perköltségét, amelyet 25.000 forintban kért megállapítani az alperes. Ezért az ítélőtábla a 32/
- (VIII.22.) IM rendelet 2.§-ának
(1)bekezdés a) pontja alapján 25.000 forint másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte a felperest az alperes javára. A felperes fellebbezése folytán feljegyzett 48.000 forint fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli a felperes illetékmentessége miatt az Itv.74.§-ának
(3)bekezdése szerint alkalmazandó Kmr.13.§-ának
(1)bekezdése és 14.§-a alapján. P é c s ,
- március
- dr. Döme Attila s.k. a tanács elnöke, dr. Vogyicska Petra s.k. előadó bíró, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. bíró