Fővárosi Ítélőtábla 29.Gf.40.400/2015/
- szám A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Hellmann Zoltán ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű, II.rendű felperes neve (II.rendű felperes címe) II. rendű és III.rendű felperes neve (címe) III. rendű felpereseknek - a Pelyhe Ügyvédi Iroda által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe.) I. rendű és II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe.) II. rendű alperesek ellen ügyvezető felelősségének megállapítása iránt indított perében a ... Törvényszék
- május hó
- napján kelt .../
- számú ítélete ellen az I-II-III. rendű felperesek részéről 21.és
- sorszám, az I. rendű alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi í t é l e t e t: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - helybenhagyja azzal a kiegészítéssel, hogy kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a III. rendű felperesnek 15 napon belül 148.505,- (száznegyvennyolcezer-ötszázöt) forint elsőfokú perköltséget. Kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a III. rendű felperesnek 15 napon belül 27.700,(huszonhétezer-hétszáz) forint másodfokú perköltséget. Kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg az állami adóhatóság külön felhívására 296.900,(kettőszázkilencvenhatezer-kilencszáz) forint feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdése alapján megállapította, hogy az I. rendű alperes a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, ennek következtében a társasági vagyon 3.710.960,- forint mértékben csökkent. Kötelezte a Cstv. 33/A. §
(3)bekezdése alapján az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a III. rendű felperesnek 3.710.960,forintot, és ennek kamatait. A II. rendű alperessel szemben a keresetet elutasította, kötelezte a felpereseket, hogy fizessenek meg a II. rendű alperesnek egyetemlegesen 185.500,- forint perköltséget. Kötelezte az I. rendű alperest, hogy fizessen meg 222.660,- forint eljárási illetéket az államnak külön felhívásra. Kifejtette, hogy az R. Kft. - melynek az I-II. rendű alperesek voltak az ügyvezetői - a NAV által
- szeptember hó
- napjával foganatosított végrehajtási eljárás elrendelésekor, de legkésőbb
- év végére fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe került, mivel a végrehajtási eljárás alapjául szolgáló követeléseket a végrehajtás elrendeléséig nem teljesítette, tevékenységével
- év végétől felhagyott, az I. rendű alperes pedig a hitelezői igények ki nem elégítésébe beletörődött. Kiemelte, hogy az I. rendű alperes nem tett intézkedést a fizetőképesség helyreállítása, a hitelezői igények kielégítése érdekében, és nem bizonyított a hitelezői érdekeknek megfelelő magatartást. Megállapította, hogy az R. Kft. az általa a felperesektől
- május hó
- napján megvásárolt ... ingatlanok vételárát részben egyenlítette ki, 3.710.960,forint részlet kifizetésére nem került sor. Kiemelte, hogy az adós gazdasági társaság az ingatlanokat
- január hó
- és
- szeptember hó
- napján továbbértékesítette, a befolyt 4.367.500,forint vételárat azonban nem a hitelezők kielégítésére fordította, ezen összeggel a felszámoló felé nem számolt el, ezért a társaság vagyonát a 4.367.500,- forint vételárral csökkentette. Utalt arra, hogy az adós
- évben nem tett eleget az éves beszámoló letétbe helyezésére és közzétételére vonatkozó kötelezettségének, és az I. rendű alperes nem teljesítette teljes körűen a Cstv.
- §
(1)bekezdése b) pontja szerinti irat átadási kötelezettségét sem, ezért a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell, az I. rendű alperes pedig a vélelem megdöntésére bizonyítási indítványt nem terjesztett elő. Megállapította, hogy az adóssal szemben lefolytatott felszámolási eljárás fellelhető vagyon hiányában a hitelezői igények kielégítése nélkül befejeződött, ezért a Cstv. 33/A. §
(3)bekezdése alapján az I. rendű alperest a felperesek kereseti kérelmében megjelölt követelés - a visszaigazolt hitelezői igény - megfizetésére kötelezte. A II. rendű alperes tekintetében kiemelte, hogy a II. rendű alperes vezető tisztségviselői megbízatása
- szeptember hó
- napjával megszűnt, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztekor már nem volt a társaság ügyvezetője, a társaságban semmilyen minőségben nem volt jelen, és a felperes nem bizonyította, hogy a II. rendű alperes jogsértő magatartást tanúsított. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I-II-III. rendű felperesek és az I. rendű alperes terjesztett elő fellebbezést. Az I-II. rendű felperesek az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a II. rendű alperes felelősségének megállapítását, és a II. rendű alperesnek az I. rendű alperessel egyetemleges marasztalását kérték. Hivatkoztak arra, hogy az adós már abban az időpontban -
- június hó
- napján - fizetésképtelen volt, amikor a vételárhátralékot az adós tulajdonjogának bejegyzését követően határidőben nem fizette meg. Utaltak arra, hogy a társaság nem rendelkezett pénzeszközzel, a II. rendű alperes ismerte az adós vagyoni helyzetét, részt vett abban, hogy a hitelezők kielégítésére nem került sor. A III. rendű felperes az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a II. rendű alperes felelősségének megállapítását, a II. rendű alperes marasztalását, valamint az I. rendű alperes 148.505,- forint elsőfokú perköltség megfizetésre kötelezését kérte hivatkozással arra, hogy az elsőfokú eljárásban az I-II. rendű felperesek képviseletében is eljárt, a tárgyalásokon és iratbetekintésen történt megjelenésével összefüggésben felmerült útiköltsége megtérítéséről azonban az elsőfokú bíróság nem rendelkezett. A .../
- szám alatti beadványában a II. rendű alperes felelőssége és marasztalása tekintetében előterjesztett fellebbezését visszavonta, kizárólag a perköltségre vonatkozóan tartotta fenn. A felperesek a másodfokú tárgyaláson csatolták a ... Járásbíróság .../
- számú ítéletét, melyben a büntető bíróság az I. rendű alperes bűnösségét csődbűncselekmény elkövetésében bűntettében megállapította. Az I. rendű alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a Cstv. 33/A. §
(2)bekezdése szerinti vélelmet az elsőfokú bíróság nem megfelelően alkalmazta, nem áll fenn a hitelezői érdekek sérelme, az ingatlanokat nem feltűnő értékaránytalansággal értékesítette tovább, az elsőfokú bíróság az ingatlanok valós forgalmi értékét és a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet időpontját tévesen állapította meg. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte azt a súlyos felperesi közrehatást, mely szerint tulajdonjogot engedtek a teljes vételár kifizetése előtt, illetve hogy elzárkóztak az adós által felajánlott telkek visszavételétől. Hivatkozott arra, hogy vagyoncsökkenés nem következett be, 2008. szeptember hó 30. napján a társaság nem volt fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben, mivel volt ingatlan vagyona és likvid pénzeszköze. Kiemelte, hogy a felszámolás során iratátadási kötelezettségének eleget tett, ezért a Cstv. 33/A. §
(2)bekezdése szerinti vélelem nem áll fenn. Utalt arra, hogy szakértői bizonyítás szándékában állt, de anyagi helyzete ezt nem tette lehetővé. Az I-II. rendű felperesek és az I. rendű alperes fellebbezése nem megalapozott, a III. rendű felperes fellebbezése alapos. A Pp. 253. §
(3)bekezdése értelmében a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között vizsgálhatja felül, ezért a III. rendű felperes
- sorszám alatt tett nyilatkozatára - melyben a II. rendű alperes tekintetében a fellebbezését visszavonta - figyelemmel a másodfokú bíróság a III. rendű felperes fellebbezése folytán az elsőfokú bíróság ítéletének kizárólag az I. rendű alperessel összefüggő perköltség rendelkezést bírálhatta felül, a II. rendű alperes felelősségét nem vizsgálhatta. Nem bírálhatta felül a másodfokú bíróság a II. rendű alperessel szembeni ítéleti rendelkezést az I-II. rendű felperesek fellebbezése alapján sem. A Cstv. 33/A. § szerinti pert az adós hitelezője vagy az adós indíthatja meg. Az I-II. rendű felperesek a felszámolási eljárásban bejelentett hitelezői igényüket a III. rendű felperesre engedményezték, az engedményezés folytán az adósnak nem hitelezői, perben félként ezért szerepelnek, mert az alperesek az elbocsátásukhoz nem járultak hozzá, igényük azonban csupán perköltségre lehet, a per tárgyáról már nem rendelkezhetnek, és ezért fellebbezést sem terjeszthettek elő a II. rendű alperes felelősségének megállapítása és marasztalása iránt. Fentiekre tekintettel a felülbírálat nem terjedhetett ki a II. rendű alperessel szembeni a keresetet elutasító ítéleti rendelkezésre. Az I. rendű alperes felelőssége körében a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az elsőfokú eljárás iratai a másodfokú eljárásban csatolt, a ... Bíróság .../
- számú ítélet alapján az alábbiakkal kiegészíti: A ... helyrajzi számú ingatlanok valós forgalmi értéke a R.. Kft.-re történt átruházás évében 12.691.600,- forint volt. A R. Kft. felszámolója
- április hó
- napján egyszerűsített felszámolás elrendelése iránt terjesztett elő kérelmet vagyonhiányra hivatkozással. Az előkészítő anyagban foglaltak szerint az adós képviselője tájékoztatta a felszámolót a cég működéséről, vagyoni helyzetéről és több részletben átadta az adós tevékenységet záró dokumentumait, valamint iratanyagát. Az így kiegészített tényállásra figyelemmel az elsőfokú bíróság ítélete érdemben helyes, azonban a másodfokú bíróság nem ért egyet az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolásával, ezért azt mellőzi, és az I. rendű alperes felelősségének megállapítását, marasztalását az alábbiak szerint indokolja: Tévesen hivatkoztak a felperesek arra, hogy a jelen ügyben alkalmazandó Cstv. 33/A. §
(2)bekezdés
- fordulata értelmében a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell, mivel az I. rendű alperes a Cstv.
- § szerinti kötelezettségének nem tett eleget, és elmulasztotta az adós
- évi beszámolóinak letétbe helyezését és közzétételét. A felszámoló vagyonhiányra hivatkozással terjesztett elő az egyszerűsített felszámolás elrendelése iránti kérelmet (kérelem
- oldala), és bejelentette a felszámoló bíróságnak, hogy az adós vezetője tájékoztatta a felszámolót a cég működéséről, vagyoni helyzetéről és több részletben átadta az adós tevékenységet záró dokumentumait, iratanyagát, tehát a Cstv.
- §-ban foglalt kötelezettségeinek az I. rendű alperes eleget tett. A számvitelről szóló
- évi C. tv.
- §
(1)bekezdése alapján a
- évi beszámolót
- május
- napjáig kellett letétbe helyezni és közzétenni. Az adós felszámolásnak kezdő időpontja
- április hó
- napja, a beszámoló letétbe helyezési kötelezettség teljesítését megelőző időpont. A Cstv.
- §
(2)bekezdése szerint a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet. Adós vezetőjének a vagyonnal kapcsolatos jognyilatkozat tételi joga, képviseleti joga a felszámolás kezdő időpontjával megszűnt, ezért az ezt követő időpontban esedékes kötelezettség - beszámoló letétbe helyezése elmulasztásáért felelősség nem terheli, így a Cstv. 33/A. §
(2)bekezdése szerinti vélelem nem áll fenn. Mivel a Cstv. 33/A. §-a kárfelelősségi szabály, a jelen perben - vélelem hiányában - a felpereseket terhelte a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése utáni hitelezői érdeket sértő ügyvezetői magatartás (károkozó magatartás), és a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése utáni, a keresetben meghatározott mértékű vagyoncsökkenés (kár bekövetkezése) bizonyítása, valamint annak bizonyítása, hogy a vagyoncsökkenés, illetve a hitelezői igények kielégítésének meghiúsítása az ügyvezető tevékenysége, mulasztása folytán állt elő (ok-okozati összefüggés). Mindezek bizonyítása esetén már az I. rendű alperest terhelte a Cstv. 33/A. §
(2)bekezdése értelmében annak bizonyítása, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az adott helyzetben elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek csökkentése érdekében (felróhatóság hiánya). Felperesek a perben bizonyítási kötelezettségüknek eleget tettek. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az adós
- szeptember hó
- napján fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt. Az adós ellen a NAV végrehajtási eljárást indított, a felszámolási kérelem alapjául megjelölt tartozás
- januárjától a felszámolási kérelem benyújtásáig 9.269.194,- forintra növekedett. Az adós az I-II. rendű felperesekkel megkötött ingatlan adásvételi szerződésből eredő -
- június hó
- napján esedékes - kötelezettségének nem tett eleget. Ilyen körülmények között az I. rendű alperes előre látta, ésszerűen előre láthatta, hogy a gazdasági társaság nem képes esedékességkor kiegyenlíteni a vele szemben támasztott követeléseket. Az I. rendű alperes feladatait nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján látta el, amikor a gazdasági társaság 12.691.600,- forint forgalmi értékű tárgyi eszközeit a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben a valós forgalmi érték 34,4 %-ért, 4.367.500,- forintért eladta. A folyamatban lévő NAV végrehajtásra, a felperesekkel szemben lejárt tartozásra figyelemmel az adott áron történt értékesítés nyilvánvalóan hitelezői érdekeket sértő magatartás, mely vagyonvesztést idézett elő a gazdasági társaságnál. A vagyonvesztés a valós forgalmi érték és a realizált árbevétel különbözete, mely a felperes keresetében megjelölt vagyonvesztés mértékénél magasabb, azonban a bíróság döntése a kereseti kérelmen nem terjedhet túl (Pp.
- §), ezért az I. rendű alperes felelősségét 3.710.960,- forint erejéig lehetett megállapítani. Fentiekre tekintettel a felperesek bizonyították, hogy az I. rendű alperes az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkeztét követően nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján járt el, és ezen magatartásával okozati összefüggésben vagyonvesztés következett be. Mindezzel szemben az I. rendű alperest terhelte a bizonyítás. Az elsőfokú bíróság
- és
- számú végzésével az I. rendű alperest a bizonyítási teherre a Pp.
- §
(3)bekezdése szerint tájékoztatta, figyelmeztette a bizonyítatlanság jogkövetkezményeire. Az I. rendű alperes a kimentés körében semmilyen bizonyítást nem ajánlott fel, és releváns tényállítást sem tett. A II.-III. rendű felperesekkel kötött adásvételi szerződéssel összefüggésben felhozottak irrelevánsak a felelősség és a kimentés szempontjából is, mert az alperes nem az I. rendű felperes jogelődeinek okozott kárért, hanem a társaság vagyonvesztésért felel - a perbeli jogvitában közömbös is, hogy a felperesi hitelezői igény milyen jogviszonyból ered -, így az II-III. rendű felperesek kármegelőzési, illetve kárenyhítési kötelezettsége fel sem merülhet. Minderre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében azzal a kiegészítéssel hagyta helyben a Pp. 253. §
(2)bekezdése szerint, hogy a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes I. rendű alperest a III. rendű felperes elsőfokú perköltsége megfizetésére is. Az I. rendű alperes fellebbezése alaptalan volt, ezért a Pp. 78. §
(1)bekezdése értelmében viseli a III. rendű felperes másodfokú perköltségét. A 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése szerint az I. rendű alperest terheli az eredménytelen fellebbezés feljegyzett eljárási illetéke, míg az III. rendű felperesek költségmentessége folytán feljegyzett fellebbezési eljárási illeték a
- § alapján az állam terhén marad. P é c s,
- május
- Dr. Kovács Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Gyöngyösiné dr. Antók Éva s.k. előadó bíró, Dr. Berki Csilla s.k. bíró