Bf.69/2016/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(4)bekezdés), ezért őket 1-1 évi végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett fogházbüntetésre ítélte. Kötelezte továbbá a vádlottakat a bűnügyi költség egy részének megfizetésére, megállapítva, hogy a költség másik részét az állam viseli. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlottak terhére a velük szemben kiszabott büntetés súlyosítása érdekében, a próbaidő tartalmának felemelése végett, I. r. és II. r. vádlottak, valamint védőjük felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.9/2016/1-I. számú átiratával a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendnek megfelelően lefolytatott bizonyítás során a releváns összes bizonyítékok teljes körűen megvizsgálva és értékelve helyesen állapított meg tényállást, így az megalapozott, mentes a Be. 351. §

(2)bekezdésben írt hibáktól és hiányosságoktól, így az felülbírálatra alkalmas. Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének eleget tett, ítéletében iratellenes megállapítások, logikai hibák nincsenek. A törvényszék okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére és a cselekmény minősítése is törvényes. Az ügyészi álláspont szerint a büntetés kiszabásakor az elsőfokú bíróság a vádlottak által elkövetett cselekmény tárgyi súlyával és személyükben rejlő társadalomra veszélyességgel és bűnösségi fokkal arányban állóan határozta meg a büntetés nemét és mértékét. Álláspontja szerint azonban a büntetés felfüggesztése próbaidejének időtartama nem megfelelő ahhoz, hogy a vádlottal szemben a törvényben előírt büntetés célt elérje. Az elsőfokú bíróság ugyanis túlzott jelentőséget tulajdonított az enyhítő körülményeknek. Indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék ítéletét változtassa meg, a fogházban végrehajtandó büntetés felfüggesztése próbaidejének tartamát emelje fel, továbbá mindkét vádlottat helyezze pártfogó felügyelet alá. Bejelentette, hogy a nyilvános ülésen nem kíván részt venni. A vádlottak védője perbeszédében fellebbezését fenntartotta. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást megalapozottnak ítélte, azzal, hogy a bíróság téves következtetést vont le a vádlottak bűnösségére. Álláspontja szerint a gondatlanság lényege, hogy az elkövetők azért nem látják előre a következményeket, mert a tőlük elvárható magatartást nem tanúsítottak. A tőle elvárhatóságot személyre szabottan kell értelmezni, a vádlottak saját személyiségszerkezetük, mentális nívójuk mellett nem tudtak különbséget tenni az ügyeletes orvos, mentőorvos, szakorvos között. Észlelve gyermekük állapotát a mentőszolgálatot hívták, szakrendelésre anyagi helyzetük miatt nem vitték lányukat. A védő rámutatott arra, hogy az agyhártyagyulladás tüneteit a menőorvos sem ismerte fel. Álláspontja szerint a vádlottak cselekvősége és a bekövetkezett eredmény között az ok-okozati összefüggés is hiányzik. Utalt arra, hogy az eljárásban résztvevő szakértő szerint is ritka eset, hogy a felső légúti hurutból gennyes agyhártyagyulladás alakuljon ki és az sem zárható ki, hogy antibiotikumos kezelés mellett is bekövetkezhetett volna a halálos eredmény. A védő mindezek alapján a vádlottak felmentését indítványozta bűncselekmény hiányában. I. r. és II. r. vádlott felszólalásukban személyi körülményeiket illetően nyilatkoztak, az utolsó szó jogán nem kívántak nyilatkozni. A másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott ítéletet a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék a perrendi szabályokat maradéktalanul megtartotta. Valamennyi olyan bizonyítékot felkutatott és értékelési körébe vont, amelyek a tényállás megállapítása szempontjából relevánsak voltak. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás mentes a Be. 351. §

(2)bekezdés a-d./ pontjaiban írt hibáktól és hiányosságoktól és a Be.

1. § alapján irányadó a másodfokú eljárásban is. Az ítélet indokolása tartalmazza a bizonyítékok számbavételét, melyeket az elsőfokú bíróság egyenként és összességében értékelt is. Helyesen foglalt állást akkor, amikor a vádlottak nyilatkozatával szemben a tanúk vallomására, az igazságügyi orvosszakértők véleményére és az orvosi dokumentumokra alapítva megállapította, hogy a sértett szülei az ügyeletes orvosi utasítások ellenére nem biztosították, hogy a háziorvos megfelelő terápiában részesítse a gyermeket, és szakorvosi ellátást sem vettek igénybe. Ezen mulasztások miatt a gyermek antibiotikumos kezelése is elmaradt, holott annak alkalmazása esetén a középfülgyulladás szövődményeként kialakuló gennyes agyhártyagyulladással nem kellett volna reálisan számolni. Mindezek alapján a vádlottak mulasztása és a sértett halála közti ok-okozati összefüggés - a védői állásponttal szemben megállapítható. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság azt is, hogy a vádlottak rendelkeztek azokkal az alapvető ismeretekkel, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a gyermek betegségét illetően hogyan kell eljárniuk, továbbá kellő útmutatást kaptak az egészségügyi szakszemélyzettől is arra nézve, hogy mi a teendőjük a gyermek kezelését illetően. Mindezek alapján a vádlottak felróható mulasztása bizonyított és a sértett halálával ok-okozati összefüggése aggály nélkül megállapítható. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelő tevékenységével minden tekintetben egyetértett. A védelem felmentést célzó érvelése a bizonyítékok másodfokú bíróság általi felülmérlegelésre irányul, melyre megalapozott tényállás esetében nincs lehetőség. Az ítélőtábla osztotta a törvényszék álláspontját, miszerint az elbíráláskor hatályban lévő
2. évi C. törvény nem tartalmaz kedvezőbb rendelkezéseket a vádlottakra nézve, így velük szemben az elkövetéskori
3. évi IV. törvény alkalmazandó. Az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlottak bűnösségére és a cselekmények minősítése is törvényes. A büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság teljes körűen feltárta, helyesen rögzítette, hogy a vádlottak terhére súlyosító körülmény nem állapítható meg, míg javukra számos enyhítő körülményt észlelt, azokat azonban nem súlyuknak megfelelően értékelte. A nagyszámú enyhítő körülményre és a vétségi alakzatra, valamint, hogy ha a háziorvost nem is értesítették, de számos alkalommal segítséget kértek, továbbá gyermekük halála révén mint szülők súlyos lelki traumán estek át, a másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés büntetés eltúlzottan súlyos. Ezzel szemben lehetőséget látott a büntetés próbaidőre történő elhalasztására, mert úgy találta, hogy alaposan feltehető, hogy a büntetés célja így is elérhető, ezért a vádlottakat a Btk.
4. §

(1),

(5)bekezdése szerint próbára bocsátotta. A másodfokú bíróság a megállapított bűncselekmény súlyához képeset aránytalanul nagy bűnügyi költség egy részének megfizetése alól a vádlottakat a Be. 338. §

(4)bekezdése alapján mentesítette. Fentiekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletét a Fővárosi Ítélőtábla a Be. 361. § szerinti nyilvános ülés keretében eljárva a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben annak helyes indokainál fogva a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú eljárás során a védői díjjal felmerült bűnügyi költséget a Be. 381. §

(2)bekezdése alapján az állam viseli. A másodfokú ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Be.

1. § zárja ki. B u d a p e s t,
2. év május hó
3. napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke Dr. Kósa Zsuzsanna s.k. Dr. Sárecz Szabina Martina s.k. előadó bíró bíró A Balassagyarmati Törvényszék 16.B.152/2014/
4. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.69/2016/
5. számú ítéletében írt változtatással a mai napon jogerős és végrehajtható. B u d a p e s t,
6. év május hó
7. napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke Kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző