← Magyarország

Gf.30078/2016/7 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.III.30.078/2016/

  1. szám A Szegedi Ítélőtábla a ....Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Gál Ferenc ügyvéd) által képviselt felperes neve, felperes székhelye székhelyű felperesnek – a .......Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Szőnyi Viktor ügyvéd) által képviselt alperes neve, alperes székhelye székhelyű alperes ellen vállalkozói díj és megfizetése iránt indított perében a Szolnoki Törvényszék
  2. december
  3. napján kelt 8.G.20.203/2012/
  4. számú ítélete ellen az alperes által
  5. sorszám alatti, majd pedig a Szegedi Ítélőtáblához Gf.III.30.078/2016/
  6. szám alatt benyújtott kiegészítéssel előterjesztett fellebbezésére tekintettel lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő Í T É L E T E T: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 1.000.000,- (Egymillió) forint másodfokú eljárási költséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I N D O K O L Á S: A főtevékenységként fémmegmunkálást végző felperesi cég
  7. évtől kezdődően, a város
  8. neve fióktelepén gyártott fűtőberendezéseket (kandallókat) szállított egyedi megrendelések alapján a ország
  9. neve székhelyű alperesi cégnek. A perben nem álló X & Y Kft. (tagjai az ország
  10. neve székhelyű X... Ltd. és a magyarországi Y... Kft., törvényes képviselője
  11. május 4-től
  12. január 7-ig személy
  13. neve ország
  14. neve-i üzletember) ugyancsak beszállítója volt az alperesnek. E cég esetenként acéllemezek bérvágási munkáit is megrendelte felperestől, illetve alvállalkozóként vette igénybe a kandallógyártási tevékenység során. Az alperes
  15. évre megnövekedett megrendelési igényének kielégítésére a három cég vezetői egyeztetéseket folytattak. A felperes ragaszkodott írásbeli szerződés megkötéséhez, figyelemmel arra, hogy nagyobb volumenű megrendelések teljesítése esetén erre szüksége volt a könyvelési dokumentációjában. A felek szerződéskötését megelőzően,
  16. május 19-én két okirat készült magyar és angol nyelven, melyek fénymásolata áll rendelkezésre. A „Meghatalmazás” megjelölésű okiratban személy
  17. neve, mint az alperes igazgató-tulajdonosa meghatalmazta személy
  18. nevet, hogy a felperesi kft. és az alperes közötti ügyekben a nevében és helyette teljeskörűen eljárjon, helyette aláírjon. Az okiraton fénymásolatban meghatalmazottként személy
  19. neve aláírás, míg meghatalmazói oldalon az alperesi cégbélyegző és személy
  20. neve kézjegye található. A „Nyilatkozat” megjelölésű okiratban személy
  21. neve, mint az alperes igazgató-tulajdonosa nyilatkozik arra vonatkozóan, hogy X & Y Kft. jogosult átvenni az alperes részére készülő kandallókat. Ugyanezen cég diszponál az átvételről, teljes jogú meghatalmazással rendelkezik a termékek átvételére, melyet helyette és nevében tesz. Ezzel a teljesítést igazolja, így a felperes jogosult az alperes felé a kandallók leszámlázására. A nyilatkozó cégszerű ellenjegyzése mellett a nyilatkozatot megértő és azt elfogadó „személy
  22. neve” névaláírás található. A két irat dátumozásának időpontjában
  23. május 19-én személy
  24. neve a felperes cégvezetőjének, személy
  25. neve-nak az alábbi angol nyelvű faxüzenetet küldte: „Azt a megerősítést folytatva, amit a mi Mr. személy
  26. neveunk tett, aki szintén képviseli a X... Csoportot, mint ügyvezető igazgató Magyarországon a város
  27. neve X & Y Kft-nek, itt erősítjük meg, hogy garanciát vállalunk a számla kibocsátásától számított 30 napos fizetési határidőre, azon megerősített megrendelésekre, amelyeket Mr. személy
  28. neve beszélt meg és véglegesített Önnel.„ A peres felek említett képviselői, valamint a X & Y Kft. ország
  29. neve származású képviselője
  30. július
  31. és július közepe közötti időpontban város
  32. neve, egy angol nyelvű, három oldalú megállapodást is aláírtak. személy
  33. neve a megállapodás magyar nyelvű változatának ellenjegyzésétől elzárkózott. A
  34. június
  35. napjára dátumozott megállapodás magyar nyelvű, az angol szövegezés helyesen fordított változata szerint a szerződő felek megállapították, hogy az alperes, mint megrendelő és a felperes, mint vállalkozó között
  36. június
  37. napján vállalkozási szerződés jött létre kandallók gyártására vonatkozóan. A vállalkozó tájékoztatta a megrendelőt arról, hogy a vállalkozása során tevékenysége ellátásához alvállalkozót vesz igénybe, mely cég a X & Y Kft. Az alvállalkozó a termékek átvétele után az alkatrészeit szemcseszórózza, a termékeket festi, szereli, csomagolja és így szállítja az alperes részére külföldre
  38. június
  39. és december
  40. napja közötti időszakban. A szerződés 5020 db kandallóra vonatkozott, melyek típusát, egységárait, és típusonkénti darabszámát részletesen rögzíti az okirat. A felek közösen megállapodtak abban is, hogy az alvállalkozó a vállalkozó részére a megrendelő által megadott szállítási címre történő kiszállítást követően számlát állít ki a vállalkozó részére, melyet a vállalkozó befogad és a megrendelő határidőben történő fizetése után 7 nappal az alvállalkozónak a díjat átutalással rendezi. Az alvállalkozó tudomásul vette, hogy a részére járó vállalkozói díjat a vállalkozó abban az esetben köteles megfizetni, ha a megrendelő is határidőben kiegyenlíti a vállalkozói számlát. A késztermék minőségi ellenőrzésének helyeként a felek az alvállalkozó telephelyét jelölték meg. Az alvállalkozó kötelezte magát arra, hogy az általa szállított termékek a feladás előtt mind ellenőrzésre kerülnek. A szerződés záró részében a felek megállapodtak abban, hogy a szerződés értelmezésével kapcsolatban felmerült vita esetén a szerződés magyar nyelvű szövege az irányadó. Jogvita esetére a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság joghatóságát kötötték ki. A felperes ezt követően az általa legyártott termékeket rendszeresen a X & Y Kft. város
  41. neve-i telephelyére szállította, aki azokat ott átvette, majd pedig a szerződési kötelezettségeinek eleget téve továbbította alperesnek külföldre, nemzetközi közúti árufuvarozási szerződések útján. A felperes
  42. október 16-ig 12 db számlát állított ki közvetlenül az alperes felé, aki azokat befogadta és a számlákon szereplő ellenértéket, 596.442 euró összegben átutalta felperes részére. Ezt követően a felperes a X & Y Kft. felé állított ki számlákat további,
  43. október
  44. -
  45. december 31-ig történő áruszállítások tekintetében, összesen 279.558 euró követelésre. A számlákat utóbb érvénytelenítette, majd pedig 10 db számlát állított ki közvetlenül az alperes, mint vevő felé majd pedig azokat
  46. január 21-én az alperesnek küldte meg. Az alperes még aznap német nyelvű telefaxválasz kíséretében a számlákat kifizetetlenül visszaküldte arra hivatkozással, hogy minden bizonnyal félreértés történt. Alperesi álláspont szerint nem ő, hanem a X & Y Kft. adta a megrendelést a számlákon szereplő kandallók legyártására és a szállítás is e cég felé történt meg. A X & Y Kft. a kandallókat készre gyártotta és végül az alperes felé közvetlenül leszámlázta. Az alperes és a X & Y Kft. között egy kandallószállításra irányuló külön szerződés is létrejött,
  47. november
  48. napján. Ebben a X & Y Kft., mint megrendelő és a felperes, mint vállalkozó acéllemezből készült szilárd tüzelésű kandallók és kazánok gyártásában, és értékesítésében állapodtak meg
  49. január
  50. napjától
  51. december
  52. napjáig. A felperes a szerződés kapcsán az alperesnek átadott termékek tekintetében tulajdonjogát a vállalkozói díj megfizetéséig fenntartotta. A X & Y Kft.
  53. január 7-i kezdő időponttól felszámolás alatt áll (felszámoló felszámoló szervezet neve., felszámolóbiztos: korábban felszámolóbiztos
  54. neve, majd felszámolóbiztos
  55. neve). Korábbi törvényes képviselője: személy
  56. neve visszautazott ország
  57. neve-ba, jelenleg is ott tartózkodik. A felperes a felszámolási eljárásban 90 millió forintos nagyságrendű, míg az alperes 170 millió forintos nagyságrendű hitelezői igényt terjesztett elő, melynek megtérülése nem várható. A felperes keresetében 279.558 euró és annak
  58. február
  59. napjától a kifizetésig terjedő időre járó törvényes kamata megfizetésére kérte kötelezni alperest vállalkozói díj címén. Felperesi álláspont szerint a
  60. október 16-tól év végéig terjedő időszakra vonatkozóan legyártott és a X & Y Kft. telephelyén szerződésszerűen átadott kandallók teljesítésére való tekintettel a 10 db javított számla szerinti vállalkozói díj megfizetésére a vele közvetlenül szerződéses kapcsolatban álló alperes megrendelőként köteles. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Alperes kétségbe vonta a felperesnél fénymásolatban rendelkezésre álló „meghatalmazás”, valamint „nyilatkozat” megjelölésű okiratok létrejöttét, és vitatta a „háromoldalú megállapodás” megjelölésű okirat eredeti példányán található személy
  61. neve névaláírás valódiságát is. Előadta, hogy az okiratok keltezése időpontjában az alperesi cégvezető nem tartózkodott Magyarországon, a két egyoldalú nyilatkozatot egyáltalán nem ismerte, azok keletkezése vitatott az eredeti példány hiányában, míg a háromoldalú megállapodással kapcsolatban előadta, hogy azt aláírás nélkül, tervezetként küldték meg részére, azonban annak aláírására nem került sor város
  62. neve, ahogyan azt a felperes állítja. Nem vitatta, hogy az egyszerűbb elszámolás érdekében a felperes kérésére egyes esetekben kb. 500.000 euró nagyságrendben közvetlen kifizetések is történtek részéről felperes felé, de álláspontja szerint ő közvetlenül a X & Y Kft-vel volt jogviszonyban, aki fővállalkozóként szállította részére a termékeket. E cégnek volt alvállalkozója mindvégig a felperes, akinek ezért nincs közvetlen igényérvényesítési joga alperes felé. Vitatta azt is, hogy a felperes által hivatkozott termékek külföldre kiszállításra kerültek volna, utalva arra is, hogy a X & Y Kft. felszámolója jelentős mennyiségű termék kiadását biztosította a felperes számára tulajdonjog fenntartási kikötés miatt. Az elsőfokú bíróság ítéletével a kereseti kérelemmel egyezően, 279.558 euró és ennek
  63. február
  64. napjától a kifizetésig terjedő időre járó késedelmi kamata, valamint perköltség tekintetében marasztalta felperes javára alperest. Az elsőfokú bíróság az érintett személyek tanúkénti meghallgatása mellett írásszakértői bizonyítást is elrendelt. Ennek során két szakértői vélemény is készült,
  65. sorszám alatt szakértő 1igazságügyi szakértő a
  66. július 1-én kelt három oldalú megállapodás oldalain lévő mind a négy, továbbá
  67. május 19-én keltezett meghatalmazáson, valamint ugyanezen a napon kelt nyilatkozaton lévő „személy
  68. neve” névaláírásokat (összesen 6 darabot) valódi kézeredetűnek minősített: azokat egy és ugyanazon személy, nevezetesen minden kétséget kizáróan névtulajdonos személy
  69. neve saját kezével írta. További iratszakértői bizonyítás-elrendelés eredményeként szakértő 2írásszakértő készített szakvéleményt (
  70. sorszám), ebben vizsgálta a három oldalú megállapodás eredeti és másolati példányait, továbbá a nyilatkozat és meghatalmazás megjelölésű okiratok fénymásolati példányait, valamint összehasonlító anyagként személy
  71. neve perbeli jogi képviselője részére adott 15/A/
  72. sorszámú ügyvédi meghatalmazását. A szakértői végkövetkeztetés szerint a háromoldalú megállapodáson látható személy
  73. neve aláírásokat kétséget kizáróan, valamint a meghatalmazáson és a nyilatkozaton található személy
  74. neve aláírásokat igen nagy valószínűséggel személy
  75. neve személyesen írta. A bíróság a lefolytatott tanúbizonyítás, valamint a beszerzett írásszakértői vélemények perbeli okiratokkal egybevetett mérlegelése nyomán találta a kereseti kérelmet megalapozottnak találta. Eszerint
  76. október
  77. és december
  78. közötti szállítási időszakra vonatkozóan kiállított, majd pedig sztornózott és alperessel szemben újra kiállított 10 db számla tartalma szerint állapította meg az alperes fizetési kötelezettségét a felperes irányában. A bíróság a
  79. június
  80. napján írásba foglalt három oldalú megállapodás hatályos létrejöttét a felek között megállapíthatónak találta, és ehhez kapcsolódóan figyelembe vette az alperesi ügyvezető, valamint a X & Y Kft. képviselőjének
  81. május 19-i további két írásbeli nyilatkozatát is. Tényállásként rögzítette, hogy meghatalmazás alapján a X & Y Kft. törvényes képviselője személy
  82. neve az alperes ügyleti képviselőjeként is eljárt, ennek megfelelően a cég város
  83. neve telephelyén - felperes szempontjából a teljesítés helyén - vette át a felperes által gyártott termékeket minőségi teljesítési igazolás mellett. Ez feljogosította a felperest az alperes felé történő közvetlen számlázásra. A bíróság az alperes ügyvezetőjének nyilatkozatait kizárta a perbeli bizonyítékok közül az azt cáfoló szakértői véleményekre tekintettel. A felperes által perben csatolt három okirat esetében megállapította, hogy azokat az alperes ügyvezetője ellenjegyezte, azok az ő – alperesi cég nevében tett - hatályos jognyilatkozatait tartalmazzák. Az írásszakértői szakvélemények alapján személy
  84. neve alperesi ügyvezető szavahihetősége a bíróság álláspontja szerint megdőlt, és a csatolt meghatalmazást, nyilatkozatot, valamint a három oldalú megállapodásban tett alperesi jognyilatkozatokat vette figyelembe a perbeli jogvita eldöntése során, a felek közti jogviszonyt ezek szerint értelmezte. Ettől eltérő külön jogviszony volt a
  85. november
  86. napján megkötött további szerződés a X & Y Kft. és a felperes közötti kétoldalú megállapodás, mely már egy későbbi időszakra,
  87. január 1től
  88. év végéig szólt, így azt el kellett különíteni a perbeli – többoldalú jogügyletektől. Az ahhoz kapcsolódó tulajdon fenntartásos áruszállítás és az elszámolás már a X & Y Kft-vel szembeni felszámolási eljárásra tartozik. Kiemelte, hogy a 2009.IV. negyedévre vonatkozóan felperesnél lefolytatott NAV vizsgálat is megállapította; a vitatott számlák érvénytelenítésére a X & Y Kft. és a felperes közötti termékértékesítés hiányában jogszerűen került sor. A szállítólevelekből és számlákból megállapítható, hogy az adóköteles ügylet alanyai a termék értékesítője (jelen esetben a felperes), valamint annak ország
  89. neve üzleti partnere (alperes) volt. A bíróság utalt arra is, hogy a NAV a X & Y Kft. felszámolójának nyilatkozatát is beszerezte, aki megerősítette, a X & Y Kfthez elsődlegesen megküldött számlák tévesek voltak, azok sztornózása megtörtént. A bíróság elfogadhatatlannak ítélte az alperes szerződés értelmezését, hangsúlyozva, hogy a három oldalú megállapodásban a szerződő felek szerződési pozíciójukat pontosan rögzítették, és meghatározták a számlázás rendjét is. Felperes áttekintő táblázatot csatolt arról, hogy mely számlák kerültek tévesen kiszámlázásra, majd pedig sztornózásra és szállítóleveleket, CMR fuvarokmányokat is benyújtott arra vonatkozóan, hogy a perrel érintett termékek a X & Y Kft-nek történő átadást követően külföldre kiszállításra kerültek. A tanúvallomások megerősítették a felperesi kimutatás helyességét és arra is bizonyítékul szolgáltak, hogy a felperes szempontjából a teljesítés helye a X & Y Kft. város
  90. neve telephelye volt. Ezt követően a külföldre kiszállítást már a X & Y Kft. alperesi megbízottként önállóan intézte. A bíróság a bizonyítékok egybevetett mérlegelése nyomán vállalkozói díj címén találta megítélhetőnek felperes javára az alperes által nem teljesített ellenszolgáltatást. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, kérve annak megváltoztatását és a kereset teljes egészében történő elutasítását. A perbeli jogvita elsőfokú bíróság általi eldöntésének alapjául szolgáló, három oldalú megállapodást tartalmazó okirat valódiságát alperes továbbra is vitatta, állítva, hogy azokat sem személy
  91. neve, sem pedig személy
  92. neve nem írta alá, e személyek mindvégig következetesen kétségbe vonták aláírásuk eredetiségét. A „nyilatkozat”, valamint a „meghatalmazás” megjelölésű okiratok esetében alperes sérelmezte azt is, hogy a felperes azokat csak fénymásolatban csatolta, az eredeti okiratok létezése így kétségbe vonható. Fénymásolt okiratokon lévő aláírásokra vonatkozóan az írásszakértői véleményt nem is lehet hiteles bizonyítékként figyelembe venni. Kitért arra, hogy angol nyelvű okiratokról van szó, mely nyelven személy
  93. neve csak hiányosan és hibásan tud kommunikálni, így életszerűtlen, hogy azokat ellenjegyezte volna. A két okirat
  94. május 15-i keltezési időpontjában az alperes ügyvezetője nem járt Magyarországon, és az alperesnek nincs olyan bélyegzője sem, amilyen lenyomat az okiratokon szerepel. A meghatalmazás tekintetében kitért arra is, hogy teljes mértékben életszerűtlen, hogy az alperes ügyvezetője az alperesi céghez nem köthető magánszemélyt teljes körben és korlátozás nélkül meghatalmazzon általánosságban üzleti ügyek vitelére. A három oldalú megállapodás megjelölésű okiratot illetően az alperes, valamint személy
  95. neve aláírásának valódiságát továbbra is vitatta. Megjegyezte, hogy a szakértői vélemény nem tért ki a számára ismeretlen bélyegző valódiságának vizsgálatára. Az okiraton az aláírások ellenjegyzése is arra utal, hogy azokat nem erre az okiratra szánták, mivel nem az ügyfél megjelölésű fenntartott üres helyen található. A szakértői bizonyítás arra nem tért ki, hogy az aláírások hogyan és mikor kerültek az okiratra. A szerződéskötést megelőző levelezés, egyeztetés anyaga sem utal arra, hogy a feleknek ilyen szerződéskötési szándékuk lett volna. Az okiraton szereplő dátum időpontjára az alperes ügyvezetője igazolta, hogy akkor nem is járt Magyarországon. Alperes kétségbe vonta a bélyegző eredetiségét is, állítva, hogy az alperesi cégnek nincs ilyen lenyomatú bélyegzője, ami az okiraton szerepel. Alperes felhívta a figyelmet arra is, hogy az okirat azzal egyező keltezésű szerződésre is hivatkozik az alperes és felperes között, azonban ilyen szerződés csatolására nem került sor. Az okiratban az alvállalkozóként megjelölt X & Y Kft. által vállalt feladatok teljes egészében átfogják az okirat szerint a felperesi feladatokat, így értelmetlen lett volna a kft-t a felperes alvállalkozójaként bevonni az ügyletbe. Megjegyezte, hogy az okiratban szereplő szerződési konstrukció alapján az alperes nem fizetése esetén a felperes sem esne késedelembe a X & Y Kftvel szemben, így ebből következően kára nem is származhatna. Az alperesi álláspont szerint a bíróság által megállapítottaktól eltérően a valós jogviszony úgy alakult, hogy a X & Y Kft., mint megrendelő kötött alvállalkozói szerződést a felperessel, aki alvállalkozóként szállított félkésztermékeket, gyártáshoz szükséges anyagokat a város
  96. neve telephelyre. Megjegyezte, hogy az egymás közti szállítási szerződésben, valamint annak módosításaiban az egységárak megegyeznek, illetve a megjelölt termékek fajtája is megegyezik a három oldalú megállapodásban rögzítettekkel. A
  97. január 1-jét megelőzően megkötött szerződésekben tulajdonjog fenntartási kikötés még nem szerepelt felperes javára, ezt csak a későbbi időszakra nézve ismerte el a X & Y Kft. felszámolója is. Az alperes fellebbezési álláspontja szerint a felperes követelését korábban a X & Y Kft-vel szembeni felszámolási eljárásban már megpróbálta érvényesíteni,
  98. február
  99. napján előterjesztett hitelezői igény bejelentésével. Ezt utóbb még pontosította is, majd pedig azt követően, hogy meggyőződött róla, hogy a felszámolási eljárásban kielégítést nem kaphat, a számláit kiállította az alperessel szemben. Az alperes a X & Y Kft. által le nem szállított kandallók 170 millió forintos nagyságrendű korábban már átutalt vételárelőlegét ugyancsak nem tudta visszakövetelni a felszámolás alá került X & Y Kft-től, annak fizetésképtelensége miatt. Alperes részletesen idézte személy
  100. neve, személy
  101. neve, valamint személy
  102. neve tanúk vallomásait, melyek álláspontja szerint azt a tényállást alapozzák meg, hogy a X & Y Kft-től rendelt az alperes árút és ehhez képest e cégnek csupán alvállalkozója volt a felperes. Az említett tanúk vallomásai megegyeznek az alperesi ügyvezető nyilatkozatával. Sérelmezte ugyanakkor, hogy a X & Y Kft. korábbi felszámolóbiztosának, felszámolóbiztos
  103. nevenak tanúkénti meghallgatására irányuló indítványát az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta. Az alperes álláspontja szerint a helyes tényállás az, hogy ő kizárólag olyan kandallókat kapott meg a X & Y Kft-től, amelyeket a vételárelőleg biztosításával már kifizetett, illetve 171 millió forint értékben a felszámolás miatt a termékek leszállítására már nem is kerülhetett sor. Feltehetőleg ezeket a kandallókat adta ki tévesen a X & Y Kft. felszámolója felperesnek. Ez nem mond ellent az alperesi ügyvezető azon nyilatkozatának, mely szerint az egyszerűbb elszámolás kedvéért a felperesnek, mint a X & Y Kft. alvállalkozójának 500.000 euró összegben ugyancsak fizetett vételárat az alperes. A bizonyítási eljárás eredményét akként kell értékelni, hogy kizárólag a három oldalú megállapodás megjelölésű okirat támasztja alá valamilyen szinten a felperes követelését, azonban ott is vitatott az alperesi ügyvezető aláírásának eredetisége, míg a további perbeli bizonyítékok pedig a felperesi kereset teljes alaptalanságát támasztják alá. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányul. Felperesi álláspont szerint az elsőfokú bíróság a peradatok, perbeli tények helyes értékelésével megalapozott döntést hozott. A felperes követelését mind jogalapja, mind pedig összegszerűsége tekintetében kellőképpen bizonyította, ezt alperes érdemben nem tudta cáfolni. Felperes továbbra is hangsúlyozta, az ő megrendelője az alperes volt, a felek eltérő szerepe az eljárás során tisztázódott. A fellebbezés nem alapos. A felperes módosított keresetében 279.558 euró vállalkozói díj megfizetésére kérte kötelezni alperest a közöttük létrejött vállalkozási szerződésből eredően a Ptk.
  104. §-a alapján. Az alperes vitatta, hogy a felperessel jogviszonyban állt, ezért elsődlegesen is a felperest terhelte a Pp.
  105. §

(1)bekezdésében foglaltak szerint annak a bizonyítása, hogy az alperessel vállalkozási szerződést kötött. Ennek alátámasztására csatolta a
  1. június 1-i dátumozással létrejött három oldalú megállapodás angol nyelvű, eredeti példányát, valamint annak magyar nyelvű megfelelőjét és csatolta az angol nyelvű irat hiteles magyar fordítását is. Az alperes ezekre vonatkozóan állította, hogy a hivatkozott okiratokon szereplő aláírás nem törvényes képviselőjétől, személy
  2. nevetól származik, aki
  3. május 19., valamint június 1-jén nem is tartózkodott Magyarországon. A Pp.
  4. §
(1)bekezdése szerint a magánokirat az ellenkező bizonyításig teljes bizonyítékul szolgál arra, hogy kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetőleg elfogadta, vagy magára nézve kötelezőnek ismerte el, feltéve, hogy (jelen esetben irányadó szabály szerint) d.) pontban a gazdálkodó szervezet által üzleti körében kiállított okiratot szabályszerűen aláírták. A Pp. 197. §
(1)bekezdése szerint a magánokirat valódiságát csak akkor kell bizonyítani, ha azt az ellenfél kétségbe vonja, vagy a valódiság bizonyítását a bíróság szükségesnek találja. A Pp. 197. §
(2)bekezdése szerint, ha a magánokiraton lévő aláírás valódisága nem vitás, vagy bizonyított, az ellenkező bizonyításig meg nem hamisítottnak kell tekinteni, kivéve, ha az okirat rendellenességei, vagy hiányai ezt a vélelmet megdöntik. Az okirat valódisága különbözik az okirat hamisítatlanságától. Valódi az az okirat, amely annak kiállítójától ered, vagyis az iratot az abban foglalt jognyilatkozat megtevője, kiállítója látta el az aláírásával, illetőleg az ő megbízásából írták alá, vagy pedig olyan aláírással van ellátva, amelyet a kiállító magáénak ismert el. Ellenkező esetben az okirat nem valódi, hanem hamis. Az okirat teljes bizonyító ereje a hamisítatlanság vélelmét jelenti, ugyanakkor a benne szereplő tények, nyilatkozatok valódiságát nem bizonyítja, az kétségbe vonható. Szemben tehát a közokirattal a magánokirat esetében a törvény nem állítja fel a valódiság vélelmét, a valódi és külsőleg aggálytalan magánokirat mellett azonban a hamisítatlanság vélelme áll, aminek az ellenkezőjét a perben lehet bizonyítani. Az aggályosság az okirat rendellenessége, vagy kellékhiánya miatt állhat fenn, ilyen esetben az a fél köteles az okirat hamisítatlanságát bizonyítani, aki az okiratra jogot alapít. Adott esetben elég, ha a fél azt bizonyítja, hogy az okirat hiányossága, vagy rendellenessége, vagyis bizonyos szavak áthúzása, törlése, az okirat szövegébe betoldás már az okirat kiállításakor is fellelhető volt. A perben a kereset alapjaként szolgáló okiratról az alperes ügyvezetője állította, hogy azt nem ő írta alá, tehát nem valódi, ezért nem volt mellőzhető az aláírás eredetiségének vizsgálata. A bíróság jelen perben a Pp. 177. §
(1)bekezdése alapján szakértő 1igazságügyi írásszakértőt az aláírás valódiságának vizsgálatára kirendelte. A szakértő másolati példány vizsgálatával megállapította, hogy az aláírás az alperes képviselőjétől, személy
  1. nevetól származik (
  2. sorszámú szakvélemény). Kiegészített szakértői véleményében ezt szintén megerősítette. Az alperes kérelmére kirendelt újabb írásszakértő, szakértő 2a
  3. június
  4. napján kelt angol nyelvű megállapodás eredeti példányát összehasonlítva az alperes által adott ügyvédi meghatalmazáson lévő eredeti aláírással
  5. sorszámú szakértői véleményében rögzítette, hogy a megállapodáson található aláírás kétséget kizáróan személy
  6. nevetól származik. A perben kirendelt igazságügyi szakértő szakértő 2szakértői véleményét az alperes további vitatása aggályossá nem tette, így az igazságügyi szakértői bizonyítás útján az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperesi képviselő aláírása a
  7. június 1-i dátumozású iraton eredeti ellenjegyzésnek tekintendő, ezzel felperes alátámasztotta az okirat valódiságát. Az alperes érdemi ellenkérelmében és fellebbezésében egyaránt vitatta az okirat valódiságát abból a szempontból is, hogy az okiraton lévő dátumozás szerinti időpontban az ügyvezető részéről nem történhetett meg az aláírás, mert
  8. június
  9. napján nem tartózkodott Magyarországon. Az ítélőtábla hangsúlyozza, hogy az okirat dátumozásának pontatlansága nem teszi az okiratot hamissá. A perben meghallgatott személy
  10. neve, személy
  11. neve, személy
  12. neve egyezően adták elő, hogy a
  13. június 1-re datált szerződés aláírására ezen időpont és
  14. július közepe közötti időpontban került sor. Így nem kizárt, hogy ezen időtartamban az alperesi képviselő Magyarországon tartózkodhatott. A meghallgatott tanúk egyezően adták elő, hogy a szerződés aláírására város
  15. neve a ...Hotelben került sor, ahol az alperesi képviselő megszállt. Az alperesi képviselő személyes meghallgatásakor maga is elismerte, hogy a felek között megállapodás megkötése tárgyában tervezetet maga is látott. A Legfelsőbb Bíróság (Kúria) XXV. számú Polgári Elvi Döntése (XXV. számú PED)
  16. pontjában kifejtette, hogy egy adott szerződés írásba foglaltnak akkor tekinthető, ha a szerződési nyilatkozatát mindegyik szerződő fél aláírta. A XXV. számú PED
  17. pontjához kapcsolódó indokolásból kitűnik továbbá, hogy a szerződés aláírása alaki kellék, az érvényesség szempontjából. Egy adott szerződés írásba foglaltnak akkor tekinthető, ha a szerződési nyilatkozatát mindegyik szerződő fél aláírta. A szerződés érvényességét (és hatályosságát) nem érinti az sem, ha nem ugyanaz az okirat tartalmazza valamennyi fél szerződési nyilatkozatát, hanem mindegyik szerződő fél külön okiratba foglalt, akár eltérő időpontokban megtett nyilatkozata révén jön létre a kölcsönös és egybehangzó akaratnyilvánítás. Ebből következik az is, hogy az érvényesség szempontjából nem alaki kellék az, hogy egyidejűleg és pontosan az okirat dátumozásának időpontjában kerüljön sor a jognyilatkozatot adó felek részéről az aláírásra. Eltérő időpontú, a keltezéshez adott esetben nem igazodó aláírások is létrehozzák a teljes bizonyítóerejű magánokirat aláírásával a szerződést. Jelen esetben a felek egyező előadása szerint
  18. májusától kezdődően szerződéstervezetek készültek a felek közötti megállapodáshoz, majd pedig
  19. június 1-jét követően a felperes már termékeket szállított a szerződés szerint, melyre vonatkozóan ellenszolgáltatás (vállalkozói díj) teljesítése is történt az alperes részéről. Mindezen peradatokból következik, hogy az írásbeli megállapodás aláírására az első számla kiállításáig bizonyosan sor került, azaz a felek között a megállapodás létrejött. Az okiratban foglalt nyilatkozat tartalmát az alperes vitatta, állította, hogy jogviszonyba nem a felperessel, hanem a X & Y Kft-vel állt, akinek az alvállalkozója volt a felperes. A szerződésben a felek rögzítették (az angol nyelvű szerződés magyar nyelvű fordítása szerint), hogy a háromoldalú megállapodásban az alperes a megrendelő, vállalkozó a felperes, és a X & Y Kft. pedig a felperes alvállalkozója. A szerződés egyértelmű szövegezése szerint a megrendelő és a vállalkozó között jön létre vállalkozási szerződés kandallók gyártására vonatkozóan. A felperesi vállalkozó tehát a Ptk.
  20. §
(2)bekezdése szerint alvállalkozót vesz igénybe, aki a X & Y Kft. A vállalkozó számlájának kiegyenlítésére a megrendelő köteles. A megállapodás az alvállalkozó feladatainak meghatározását illetően a kialakult gyakorlattól eltér, de az egyértelműen rögzítésre került, hogy a felperesi teljesítést – a késztermék alperesnek való kiszállítását – követően a felperes számla kiállítására jogosult az alperes felé, aki köteles azt megfizetni közvetlenül a felperesnek. Ez a szerződés 2. oldal, utolsó előtti bekezdésének szövegezéséből derül ki. Ezzel a felek az elszámolás, számlázás, fizetés rendjét rendezték. A szerződés szövegezéséből tehát egyértelműen megállapítható az, hogy a felperes jogviszonyba került az alperessel (Ptk. 207. §
(1)bekezdés), és ezáltal az alperes közvetlen fizetésre volt köteles a felperes részére. A szerződés ilyen tartalmú létrejöttét alátámasztja az is, hogy a szerződés alapján történt teljesítést követően, amikor is a felperes a terméket leszállította város
  1. neve a X & Y Kft-hez, 12 db kiállított számláját, melyet a periratokhoz csatolt, az alperes banki átutalással kiegyenlített 500.000 euró összeg erejéig. Ezt a perben meghallgatott alperesi törvényes képviselő vallomásában is megerősítette. Az alperes vitatta azonban, hogy a keretmegállapodás alapján történt megrendelés. Ehhez képest a megállapodásban a vállalkozó 5020 db kandalló előállítását és átadását vállalta
  2. december 31ig. Nem vitatottan 12 db számlában foglalt teljesítés a felperes részéről meg is történt, és maga az alperes is teljesített. A felperes keresetében a
  3. október
  4. és
  5. december
  6. közötti teljesítés ellenértékét követelte alperestől, melynek kapcsán az alperes a teljesítés tényét vitatta. A háromoldalú megállapodásban a teljesítés helyeként az alvállalkozó (X & Y Kft.) telephelyét jelölték meg, mely egyúttal a késztermék minőségének ellenőrzési helye is. Az alperes a háromoldalú megállapodás keretében a X & Y Kft-vel abban is megállapodott, hogy az alperesi cég közreműködőjeként is eljár, aki a felperesi teljesítés átvételére jogosult. Ezt támasztja alá a felperes által az 1/F/
  7. sorszámon csatolt,
  8. május 19-i keltezésű, alperesi képviselőtől származó nyilatkozat, amelyben az alperesi képviselő rögzítette, hogy a X & Y Kft. jogosult átvenni az alperes részére készülő kandallókat, az átvételre teljes jogú meghatalmazással rendelkezik, és ezzel a teljesítést igazolja, és a felperes neve(felperes) jogosult az alperes neve(alperes) felé a kandallók leszámlázására. Az alperesi képviselő a perben azonban vitatta, hogy a
  9. május
  10. napján kelt nyilatkozaton szereplő aláírás tőle származna. A másolatban csatolt nyilatkozatot a perben kirendelt két írásszakértő megvizsgálta, és megállapította, hogy nagy valószínűséggel az iratot személy
  11. neve írta alá. A nyilatkozat megtételét támasztja alá a felperes által 73/F/
  12. sorszám alatt csatolt angol nyelvű,
  13. május
  14. napján az alperesi képviselő nevében megtett, írásba foglalt nyilatkozat is, melyben az alperesi képviselő megerősítette, hogy garanciát vállal a számla kibocsátásától számított 30 napos fizetési határidőre, azon megerősített megrendelésekre, melyeket személy
  15. neve beszélt meg és véglegesített a felperesi képviselővel. Ez az üzenet alátámasztja azt, hogy az alperes, és a perben nem álló, közreműködőként peres felek jogviszonyában eljárt harmadik személy (X & Y Kft.) között külön megállapodás jött létre a felperesi vállalkozó által készített termékek átvételére. Ezt követően a teljesítés a felek között az okiratokban foglaltaknak megfelelően történt, a felperes a legyártott félkész termékeket az alvállalkozójához szállította, aki azokat átvette, és mint az alperesi megrendelő megbízott közreműködője, a minőségi átvételére, és a teljesítés igazolására is jogosult volt (Ptk.
  16. §
(1)bekezdés). A felperes szállítólevelekkel igazolta, hogy az alperes részére aX & Y Kft. a legyártott kandallókat átadta, és a a X & Y Kft. nevében aláírt szállítólevelek alapján kiállította az alperes felé számláit. A szállítólevelek aláírásával a X & Y Kft. az alperes közreműködőjeként igazolta teljesítést, mely tehát felperesi teljesítésigazolásnak számít. Emellett a felperes csatolta a szállítólevelek alapján átadott kandallók továbbszállítását igazoló, a X & Y Kft. - alperes nevében adott - fuvarmegbízásait és az ehhez kapcsolódó CMR fuvarleveleket is. Ezzel a felperes részéről a teljesítés igazolása megtörtént, az alperes az ellenérték megfizetésére köteles. A számlakiállítások során (10 db számla esetében) téves számlázásra is sor került, de a felperesnél tartott NAV ellenőrzés megállapította, hogy a X & Y Kft. részére kiállított számlák sztornózására jogszerűen került sor, és ezt követően már a három oldalú megállapodásban foglaltak alapján szerződésszerűen került sor újabb számlák kiállítására, ekkor már az alperes felé. Az alperes fellebbezési hivatkozása szerint a már felszámolás alá került X & Y Kft. 2010-ben olyan kandallókat adott ki a felperes részére, amelyeket az alpereshez kellett volna leszállítani. E tényállítás azonban nem bizonyított. A X & Y Kft. felszámolási eljárásában benyújtott kifogás kapcsán megállapításra került, hogy a felperes és a X & Y Kft. között 2009. novemberében létrejött szállítási szerződés 2010-től hatályos, mely az akkori – tulajdon fenntartással szállított árukra vonatkozott, így tehát a felszámolási eljárásban szereplő kandallók elkülöníthetőek voltak a két különböző szerződés szerint. Itt kell ismételten megjegyezni, hogy a CMR-kel, fuvarokmányokkal igazolta a felperes azt a kandalló mennyiséget, mely az alperes részére a közreműködője útján leszállításra került. Ezt meghaladóan a Pp. 164. §
(1)bekezdésében foglaltak alapján már az alperest terhelte ellenkező tartalmú állításainak bizonyítása, melynek azonban a perben nem tudott eleget tenni, eközben állításon túl bizonyítási indítványt nem is terjesztett elő. Amennyiben az alperes a X & Y Kft-nek fizetett, úgy erre vonatkozó okirati bizonyítással kellett volna igazolnia állítását, azonban ennek szintén nem tett eleget a Pp. 164. §
(1)bekezdésében foglaltak ellenére. A fellebbezés tükrében végzett bizonyíték-értékelés eredményeként az ítélőtábla az elsőfokú bírósággal egyező jogi álláspontra jutott, mely szerint a felperes sikerrel bizonyította okirati bizonyítékok, írásszakértői bizonyítás, valamint tanúvallomások alapján az alperessel szemben fennálló vállalkozói díj követelésének jogalapját és összegszerűségét ebből következően a keresetnek helyt adó elsőfokú ítéletet az ítélőtábla a Pp. 253. §
(2)bekezdésre történt hivatkozással helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező alperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles a jogi képviselővel eljárt megalapozott fellebbezési ellenkérelmet előterjesztő felperes másodfokú eljárási költségeinek megtérítésére. A felperes jogi képviseletével kapcsolatban felmerült ügyvédi munkadíj összegét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a.) és b.) pontjai, valamint az
(5)és
(6)bekezdés alapján határozta meg. Az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt maximális 2.500.000,- forint összegű fellebbezési eljárási illeték utólagos megfizetésére a Pp. 78. §
(1)bekezdés alapján az eredménytelenül fellebbező felperes köteles a 6/1986. (VI.26.) IM számú rendelet 13. §
(2)bekezdés, valamint 15. §
(1)és
(3)bekezdés szabályai szerint. Szeged,
  1. május
  2. napja Dr. Gaálné dr. Jobbágy Ildikó s.k.. Dobler László s.k.. Béri András s.k. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.