Kbf.115/2015/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés

1. a)pontja alapján a tényállást helyesbítse, az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg és a vádlott által elkövetett hivatali visszaélés bűntettének törvényhelyeként a Btk.305.§
2. c)pontját jelölje meg. A hivatali bűncselekményt folytatólagosan elkövetettként minősítse, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. A másodfokú ügyészi álláspont szerint a történeti tényállás a Be.351.§

(2)bekezdés

1. c)pontja alapján iratellenes. Azt annyiban kell helyesbíteni, hogy a ... Megyei Rendőr-főkapitányság Ellenőrzési Szolgálatának jelentése értelmében a vádlott a KEKKH adatbázisból 2014. február 7-ig tekintett meg adatokat. Utalt továbbá arra, hogy a BH.2004/493. és 1996/185. számú eseti döntések alapján - mert a vádlott hivatalos minőséghez fűződő jogosítványokat társadalmi rendeltetésükkel ellentétesen gyakorolta - a Btk.305.§ c. pontja szerinti elkövetési magatartás valósult meg. A vádlott azonos akarat elhatározással, huzamosabb időn át többször élt vissza hivatali helyzetével, ezért magatartása folytatólagosnak tekintendő. A védő előterjesztette fellebbezésének írásbeli indokolását, amelyben az elsőfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezését kiegészítve azt, elsődlegesen felmentés, másodsorban enyhítés érdekében tartotta fenn. Kifejtette azon álláspontját, hogy jogtalan előny, illetve hátrány mint célzat csak akkor állapítható meg, ha a visszaélésben megnyilvánuló magatartásból eredő, de körülírható, meghatározható előny szerzési vagy hátrány okozási szándék közvetlenül tetten érhető. Ilyen a jelen ügyben fel sem merült. Álláspontja szerint a vádlott csak azt ellenőrizte, hogy az általa ismert adatok mennyiben változtak, illetve milyen új adatok vannak ismerőseiről. Nincs bizonyíték tehát, konkrét előny szerzésre és hátrány okozásra. Nem állapítható meg, hogy az ismételt kapcsolatfelvétel szándéka fennállt volna, nincs célzat. A minősítés körében sem fogadható el a folytatólagosság. Mivel a célzat léte nincs bizonyítva, ezért bizonyítottság hiányában történő felmentésre tett indítványt. Kifejtette továbbá, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés enyhítését indokolja, hogy a vádlotti magatartás nem sértette az állami szerv működésébe vetett közbizalmat. A vádlott anyagi helyzete az elsőfokú ítélet meghozatala óta romlott, ezért a kiszabott büntetés enyhítését is indítványozta. A védő a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében az elsődlegesen felmentés, másodsorban enyhítés érdekében fenntartott fellebbezését változatlanul fenntartotta. Utalt arra, hogy védence nem követett el kötelességszegést, jogosult volt a tényállásban írt adatokat lekérni. 2011. és 2013. között a vádlott és a lekérdezett kapcsolatban álltak, a vádlott akkori barátnője szüleit is ismerte. A vádlott esetében előny szerzési, hátrány okozási szándék nem érhető tetten. Ezért az írásbeli indokolásban kifejtettekkel egyezően a vádlott bizonyítottság hiányában történő felmentésére, másodsorban pedig a kiszabott pénzbüntetés enyhítésére tett indítványt. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészségnek a nyilvános ülésen eljárt képviselője a másodfokú ügyészi átiratban kifejtett álláspontot fenntartotta. Utalt arra, hogy a védői fellebbezés alaptalan, azonban az elsőfokú bíróság által rögzített tényállás részben iratellenes. Ezért annak helyesbítése szükséges a nyomozati iratok között található jelentés alapján. A helyesbítéssel azonban mentes lesz az elsőfokú ítélet a hiányosságoktól és megalapozottá válik. Utalt arra, hogy a védelmi fellebbezés a felülmérlegelés tilalmába ütközik. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, részben tévedett azonban a cselekmény jogi minősítését illetően. A vádlott személyes cél érdekében használta azokat a jogosultságokat, amelyek a hivatalos személy minőségéből következtek, tehát nem társadalmi rendeltetésének megfelelően, hanem ellentétesen, ezért a cselekménye a Btk.305.§
2. c)pontja szerinti hivatali visszaélést valósítja meg. Huzamosabb időn át végezte ezt a tevékenységet, így magatartása folytatólagosnak minősül. A folytatólagosság ugyan súlyosító körülmény, azonban nincs lehetőség a kiszabott büntetés súlyosítására, az enyhítés pedig nem indokolt. A vádlott az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában kifejtette, hogy magatartásával bűncselekményt nem valósított meg. Amit tett az nem sértette a közbizalmat. Érzelmi alapú volt az adatok megtekintése, a rendőrségről nem kerültek ki. Álláspontja szerint iratkezelési szabályokat sértett, amelynek alapján legfeljebb fegyelmi eljárás folytatható vele szemben. A védő által bejelentett fellebbezés folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet és azt megelőző bírósági eljárást a Be.348.§

(1)bekezdésében foglaltak alapján teljes terjedelmében felülbírálta. A felmentésre irányuló védői fellebbezés nem alapos. A másodfokú bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács a tárgyalása során az eljárási szabályokat betartotta. A Győri Törvényszék Katonai Tanácsa a tényállás megállapítása során a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte és indokolási kötelezettségének is eleget tett. A vádlott mind a nyomozás során, mind a tárgyaláson ténybelileg elismerte a cselekményeket, azonban tagadta, hogy magatartásaival bűncselekményt valósított volna meg. Védekezése szerint a lekérdezettel fennállt korábbi kapcsolatára figyelemmel mintegy „nosztalgiázásként” nézett meg rá vonatkozóan a KEKKH adatbázisaiban, valamint a Robotzsaru rendszerben adatokat. Álláspontja szerint azonban ezek az adatok nem kerültek ki, nem kerültek felhasználásra, így pusztán az iratkezelés szabályainak megszegésének minősülnek, és hivatali visszaélést nem, legfeljebb fegyelmi vétséget valósítanak meg. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott bűnösségét tagadó nyilatkozatával szemben a tényállást a ténybeli beismerő vallomása, a tárgyaláson kihallgatott tanúk vallomásai, a tárgyaláson felolvasással a bizonyítás anyagává tett tanúvallomás és a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján állapította meg. Az elsőfokú bíróság ítélete 3. oldal közepétől a 6. oldal 5. bekezdéséig értékelte az általa megismert bizonyítékokat, és logikus, meggyőző magyarázatát adta annak, hogy miért állapított meg terhelő tartalmú tényállást. Egyetértett azonban a másodfokú bíróság a fellebbviteli főügyészség álláspontjával abban tekintetben, hogy az elsőfokú katonai tanács által rögzített tényállás részben hiányos, illetve iratellenes. Nem rögzíti kellő pontossággal, hogy a vádlott a különböző nyilvántartásokból mely időszakban, hány alkalommal milyen típusú adatokat ismert meg, töltött le. Ezért a rendelkezésre álló iratok alapján a másodfokú bíróság a Be.352.§

(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel a katonai tanács által rögzített történeti tényállást annyiban egészíti ki, illetve helyesbíti, hogy: „A vádlott

1. március
2. és
3. június
4. között a KEKKH adatbázisaiból 23 célzott adatot, míg a Robotzsaru és Netzsaru rendszerből 29 célzott adatot ismert meg jogtalanul, illetve ezek tekintetében végzett letöltéseket.” Az elsőfokú bíróság által rögzített és a másodfokú bíróság által ekként helyesbített, illetve kiegészített tényállás már mindenben megalapozott, mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. A Győri Törvényszék Katonai Tanácsa az irányadó tényállás alapján okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére, részben tévedett azonban a cselekmény jogi minősítését illetően. Nem fogadható el a vádlottnak és védőjének az a védekezése, hogy a tényállásban rögzített vádlotti magatartás bűncselekményt nem valósított meg. A Btk.305.§ -ban írt hivatali visszaélést azt a hivatalos személy követi el, ki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon, vagy jogtalan előnyt szerezzen hivatali kötelességét megszegi, hivatali hatáskörét túllépi, vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél. A vádlotti védekezés, illetve a védői érvelés lényege szerint a vádlott történeti tényállásban rögzített magatartása azért nem tényállásszerű, mert esetében nem valósult meg a jogtalan hátrány okozásának, vagy jogtalan előny szerzésnek célzata. Hivatkozásuk szerint a vádlott csupán érzelmi okokból ismerte meg a a lekérdezettre, hozzátartozóira illetve barátjára vonatkozó személyes adatokat. A megismerésen túlmenő további szándék azonban nem vezette. Nem vitás, hogy a hivatalos személy által az előny szerzésére, illetve hátrány okozására irányuló célzat hiányában önmagában valamely személyes adat jogosulatlan megismerése csupán fegyelmi vétséget valósít meg. Ilyen tartalmú határozatot hozott a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 6.Kbf.26/2015/

1. számú ítéletében, amikor egy ismerős név alapján pusztán kíváncsiságból nézte meg a vádlott a nyilvántartásban az adott személy adatait. Megállapítható azonban, hogy a vádlott magatartása azzal a vádlotti magatartással nem azonosítható. A vádlott ugyanis a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala adatbázisából összesen 23, míg a Robotzsaru és Netzsaru rendszerből összesen 29 adat tekintetében végzett keresést, illetve letöltést. Ennek során korábbi barátnője személyes és lakcím adatait, gépjárműveire vonatkozó adatait, hozzátartozói, valamint barátja személyes és lakcím adatait, gépjármű adatait, továbbá ezen személyekre vonatkozó, vagy velük összefüggésbe hozható rendőrségi általános és büntető ügyszámú ügyeit ismerte meg. A vádlott tehát a korábban a vele a kapcsolatot már megszakító volt barátnője magánéletét térképezte fel, illetve mivel ugyanolyan típusú adatokat időközönként újra és újra lekérdezett, ezért megállapítható, hogy nem csupán feltérképezte, hanem folyamatosan figyelemmel is kísérte a lekérdezett magánéletét. Tevékenysége egyértelműen sértette volt barátnőjének a Magyarország Alaptörvénye
2. cikkében kifejtett a magán és családi élet, valamint személyes adatai védelméhez fűződő jogát. A tényállásban rögzített vádlotti magatartás jóval túlhaladta az egyszerű kíváncsiságot, illetve a vádlotti védekezésben hivatkozott „nosztalgiázást”, és a lekérdezett vonatkozásában egyértelműen a jogtalan hátrány okozását, míg a vádlott vonatkozásában a jogtalan előny szerzését jelenti. A vádlott a munkaköri leírása, illetve a rendőrség iratkezelési szabályzatáról, a Robotzsaru rendszer jogosultsági rendjéről, valamint a belső adatvédelmi és adatbiztonsági szabályzatról szóló utasítások alapján a munkahelyi feladatai által megkívánt mértékben, célhoz kötötten jogosult volt adatokat megismerni a hivatkozott adatbázisokból. Esetében az állapítható meg, hogy ezen jogosultságát nem társadalmi rendeltetésével összhangban, hanem azzal ellentétesen használta fel, tehát hivatali helyzetével egyébként visszaélt. A vádlott a lekérdezettre és hozzátartozóira vonatkozóan
3. márciusa és
4. júniusa között visszatérően több alkalommal keresett, illetve töltött le adatokat, tehát magatartása folytatólagosként elkövetettnek is minősül a Btk.6.§

(2)bekezdésében írtaknak megfelelően. Ezért a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú katonai tanács ítéletét megváltoztatta és a vádlott cselekményét a Btk.305.§ c) pontjába ütköző folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés bűntettének minősítette. Ezen túlmenően a másodfokú bíróság osztotta a katonai tanácsnak az ítélete

1. és
2. oldalán kifejtett jogi álláspontját. A védőnek az enyhítésre irányuló fellebbezése nem alapos. Az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan sorolta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető enyhítő és súlyosító körülményeket. További súlyosító körülményként kell azonban figyelembe venni a folytatólagos elkövetést, illetve az emberileg érthető kíváncsiságot mellőzni kellett az enyhítő körülmények közül, mivel a vádlotti magatartás az emberileg érthető kíváncsiság szintjén jelentősen túlment. A törvénnyel eddig összeütközésbe nem került vádlott esetében az elsőfokú bíróság méltányolta a figyelembe vehető enyhítő körülményeket, amikor a vádlottal szemben enyhítő rendelkezés alkalmazásával pénzbüntetést szabott ki. Mind a pénzbüntetés napi tételeinek száma, mind az egy napi tétel összege igen méltányosan került meghatározásra, és ugyanez elmondható a vádlott részére engedélyezett részletfizetési kedvezményről is. Összességében megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés a vádlottra nézve inkább kedvezőnek tekinthető, ezért a további enyhítésre irányuló fellebbezés eredményre nem vezethetett. A Győri Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat a másodfokú bíróság - helyes indokai alapján - helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be.372.§

(1)és

(2)bekezdésein alapszik. ,

1. január
2. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke Dr. Mészáros László hb. ezredes sk. előadó bíró Dr. Török Zsolt hb. ezredes sk. bíró A Győri Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete a rendelkező részben írt változtatással jogerős és végrehajtható. Budapest,
3. január
4. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke a kiadmány hiteléül Iván Erika bírósági ügyintéző