Pf.20003/2016/5 – Győri Ítélőtábla

Győri ítélőtábla Pf.I.20.003/2016/5/I. szám A Győri Ítélőtábla a dr. Lenkei Balázs ügyvéd által képviselt felpereseknek a jogtanácsos által képviselt alperes ellen személyiségi jog megsértése iránt indított perében a Tatabányai Törvényszék

1. november
2. napján kelt 9.P.20.046/2015/
3. számú ítélete ellen a felperes által
4. sorszám alatt előterjesztett és Pf.
5. sorszám alatt kiegészített fellebbezés folytán - tárgyalás alapján - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak az illetékügyben eljáró hatóság felhívása alapján 88.000 (Nyolcvan-nyolcezer) forint feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint Település 1 Város Jegyzője
6. április hó
7. napján kelt határozatában a település 1-i ...4 helyrajzi számú ingatlanra üzemanyagtöltő állomás létesítése céljából terület felhasználási engedélyt adott. A jelen per tárgyát képező közigazgatási eljárással érintett mezőgazdasági rendeltetésű település 1-i ...1 és ...2 helyrajzi szám alatti ingatlanokat (korábbi helyrajzi számuk Település 1 ...3 és Település 1 ...4 hrsz) Település 1 Város Képviselő-testülete 43/
8. (IV.8.) számú határozatával intézményi területté átminősítette és belterületbe vonta. A felperes
9. május
10. napján adásvétellel szerezte meg a fenti ingatlanok 1/1 tulajdoni hányadát. A szántó művelésű ingatlanok tulajdoni lapjára
11. február
12. napjával bejegyzésre került, hogy „a más célú hasznosítás a teljes területre engedélyezve". Az ingatlanokra szánt építmények terveztetése során vált nyilvánvalóvá a felperes számára, hogy az ingatlanon korábban létesített vezetékek a tervezett beruházás megvalósulását gátolják. A felperes
13. február hó
14. napján mindkét ingatlanra vonatkozó kisajátítási kérelem benyújtására kötelezés iránti kérelmet nyújtott be az alpereshez arra hivatkozással, hogy az ingatlanokat behálózó vezetékrendszer miatt az adásvétel célja lehetetlenült. Az alperes
15. július hó
16. napján kelt 04/284-22/
17. szám alatti határozatával - a továbbiakban „első határozat" - a felperes kisajátítási kérelem benyújtásra kötelezés iránti kérelmét elutasította. A határozat jogorvoslati tájékoztatása szerint - a Kst.
18. § /3/ bekezdése értelmében - a határozat ellen államigazgatási úton fellebbezésnek helye nincs, annak bírósági felülvizsgálata sem kérhető. Ennek ellenére a felperes az alperesi határozat ellen keresetet terjesztett elő. A Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.26.935/2013/
19. sorszám alatti ítéletével -a továbbiakban „első ítélet" - a felperes keresetének helyt adott, és az első határozatot hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására utasította. Ítélete indokolásban rámutatott, hogy az alperes jogorvoslati tájékoztatása jogszabálysértő volt, ezért a megismételt eljárásban az alperesnek a Ket.-nek megfelelő jogorvoslati kioktatással ellátott határozatot kell hoznia. A megismételt eljárásra nézve előírta, hogy vizsgálnia kell az alperesnek a kisajátítási törvény
20. § /1/ bekezdés c./ pontja mellett az
21. § /1/ bekezdés b./ pontjában és
22. § /2/ bekezdésében meghatározott feltételek fennálltát is, arra a körülményre is tekintettel, hogy a felperes már 1995-től a kérelmének megfelelő tárgyú levelezést folytatott az illetékes hatóságokkal. 2004-ben pedig ajánlatot is tett az "A' Rt. - a továbbiakban "A". Zrt. - részére a ...2/2 helyrajzi szám alatti ingatlan kapcsán. Előírta a bíróság annak vizsgálatát is, hogy a felperes vagy jogelődje az érintett ingatlanokkal kapcsolatosan lefolytatott kisajátítási eljárások, illetve az egyes állami tulajdonú létesítmények építése és felújítása kapcsán kapott-e megfelelő kártalanítást, a területek jogi rendezettsége ilyen formában is megfelel-e a jogszabálynak. A megismételt eljárásban az alperes 2013 októberében termőföld értékbecslő szakértőt rendelt ki. A felperes
23. október
24. napján azzal a kéréssel fordult az alpereshez, hogy a kirendelő végzésben foglaltakon túl (azaz, hogy a közérdekű használati jog, szolgalmi jog az ingatlan rendeltetésszerű használatát mennyiben akadályozza vagy szünteti meg) mindenre kiterjedő ingatlanforgalmi szakértői véleményt készítsenek el, legyenek figyelemmel a tulajdoni lapon szereplő „más célú" felhasználás engedélyezettségére is.
25. október
26. napján hasonló tárgyú kéréssel élt a felperes a kirendelt szakértő felé is. Az alperes -
27. december hó
28. napján kelt KEB/4/144-35/
29. számú határozatával a továbbiakban „második határozat" - a felperes kérelmének részben helyt adott, kötelezte az "A" Zrt-t a Település 1 ...2 helyrajzi szám alatt felvett ingatlan vonatkozásában a határozat kézhezvételétől számított 120 napon belül kisajátítási kérelem benyújtására, ezt meghaladóan kérelmét elutasította. A felperes szakértői véleménnyel kapcsolatos észrevételeivel összefüggésben határozat indokolása megállapította, hogy azok nem megalapozottak, részben a vonatkozó jogszabályok ismeretének hiányából, illetőleg téves jogértelmezésből erednek, az ügy érdemére nem hatnak ki, az elkészült szakértői vélemény felülvizsgálatára nem adnak indokot. E második határozattal szemben a felperes és az "A" Zrt. egyaránt keresetet terjesztett elő. A Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
30. K.27.221/2014/
31. számú
32. január
33. napján kelt ítéletében -a továbbiakban „második ítélet" - az "A" Zrt. II. r. felperes település 1-i ...
34. hrsz alatti ingatlannal összefüggő keresetét elutasította, ugyanakkor a település 1-i ...1 helyrajzi szám alatti ingatlannal kapcsolatos (a felperes kisajátítási kérelem benyújtására kötelezés iránti kérelmét elutasító) részében a második határozatot hatályon kívül helyezte és e körben az alperest új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezte, ezt meghaladóan a per I. r. felperesének (jelen per felperesének) a keresetét elutasította. Kötelezte a közigazgatási per alperesét, hogy fizessen meg jelen per felperesének 15 napon belül 100.000 forint perköltséget. Határozata indokolásában a bíróság rámutatott, hogy az intézményi beruházás céljával megvásárolt ingatlannal kapcsolatosan az alperes kizárólag a mezőgazdasági célú hasznosítás körében vizsgálta, hogy a közérdekű használati jogok, illetve szolgalmak a rendeltetésszerű használatot korlátozzák, vagy megszüntetik. Az ingatlan-nyilvántartás adatai szerint ugyanakkor a más célú hasznosítás engedélyezése a teljes területen fennáll. Emiatt a ...1 helyrajzi szám alatti ingatlan vonatkozásában a megismételt eljárás tekintetében előírta annak tisztázását, hogy mely vezetékek esetében kerültek használati jogok, illetve szolgalmak az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre, és ezen bejegyzett jogokkal, szolgalmakkal érintett vezetékek vonatkozásában kell vizsgálni a mezőgazdasági célú hasznosításon túlmutató (egyéb ingatlanfejlesztési célú) hasznosítás, beruházás lehetőségeit. A felperes kérelmére reagálva kifejtette, hogy kizárólag az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett használati jogok és szolgalmak adhatnak alapot a kisajátítási kérelem benyújtásra kötelezésre, így az eljárásnak nem lehet tárgya az ingatlanon ténylegesen megtalálható, de esetlegesen engedély nélkül létesített, illetve szolgalmi jogok, használati jogok bejegyzése nélküli vezetékek vizsgálata, s azok jogi helyzetének rendezése. Az újabb megismételt eljárás során a felperes
35. augusztus
36. napján kelt - augusztus
37. napján kézbesített - levelében felhívta az alperest, hogy a második határozat végrehajtható rendelkezését (a település 1-i ...2 helyrajzi szám alatti földterületre vonatkozó kisajátítási kérelem benyújtására kötelező határozati rendelkezést) szabálysértési bírság alkalmazásával kényszerítse ki, figyelemmel arra, hogy a 120 napos teljesítési határidő eltelt. A felperes
38. április
39. napján kelt,
40. április
41. napján kézbesített levelében felhívta az alperest a második ítéletben foglalt 100.000 forint perköltség megfizetésére is. A felperes
42. március
43. napján kelt levelében - az alperest vezető kormánymegbízott elfogultságára hivatkozással - a Miniszterelnökségtől kérte az alperes kizárását, bejelentve, hogy személyiségi jogai megsértésére figyelemmel jelen pert megindította. A Miniszterelnökség
44. június
45. napján kelt végzésével a második határozat végrehajtására irányuló eljárásból kizárta az alperest és az eljárás lefolytatására a ... Megyei Kormányhivatalt jelölte ki. A kijelölést követően a ... Megyei Kormányhivatal
46. június
47. napjára dátumozott (vélhetően helyesen
48. július havi), GYB-...-3/
49. iktatószámú végzésével a felperest hiánypótlásra szólította fel. A második határozatban foglaltak teljesítéseképpen az "A" Zrt. kisajátítás iránti kérelmet terjesztett elő, melyet a ... Megyei Kormányhivatal
50. augusztus
51. napján kelt végzésével az alpereshez tett át. *** Felperes többször módosított kereseti kérelmében - az alábbiakban A és B. pontban részletezettek alapján - a Ket.
52. § és a régi Ptk.
53. és
54. § /4/ bekezdésében foglaltakra hivatkozással 100.000 forint nem vagyoni kártérítés, míg - a C pontban foglaltak alapján - a Ket.
55. § /3/ bekezdésére és az új Ptk. 2:
56. § /2/ bekezdésére hivatkozással 1.000.000 forint sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest (
57. sorszám alatti irat, megerősítve a
58. sorszám alatti jegyzőkönyvben). Arra hivatkozott, hogy 1994-ben kifejezetten ingatlanfejlesztési szándékkal vásárolta meg az ingatlanokat, benzinkút, bevásárlóközpont és autószerviz beruházásokra szerzett területfoglalási és elvi építési engedélyt. A beruházás megkezdésekor tudta meg, hogy az "A" Zrt. jogosult javára bejegyzett szolgalmi jog alapját képező változási vázrajzon szereplő nyomvonal nem egyezik az ingatlanon keresztül vezetett vezetékek tényleges nyomvonalával. A szerteágazó közcélú vezetékek elhelyezkedése és a védőtávolságok nagymértékű területfoglalása miatt a perbeli ingatlan beépítésre alkalmatlan. Álláspontja szerint a kisajátítási kérelem előterjesztésére kötelezés iránti eljárás során az alperes megsértette a tisztességes ügyintézéséhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy A./ az első határozatában Ket.
59. §-ába ütköző módon jogellenesen kizárta fellebbezési jogát, mely jogsértést az első ítélet meg is állapított. A téves jogorvoslati tájékoztatás olyan megtévesztő, a tulajdonjoga kizárására irányuló magatartás, melyet nem csak az ő ügyében követett el az alperes. B./ elmulasztotta a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni (Ket.
60. § /1/ bekezdés), ezzel is sértette tulajdonhoz való jogát. Szándékosan, vagy súlyosan gondatlanul figyelmen kívül hagyta a szakértő kirendelése során az ingatlan tulajdoni lapjára bejegyzett más célú hasznosítást, sőt határozott kérelme ellenére sem e paraméter figyelembevételével kerültek értékelésre az ingatlanok, azokat kizárólag mezőgazdasági szempontból vizsgálta, és a szakértői vélemény felülvizsgálatára irányuló felperesi kérelmet is elutasította. (Az alperes e jogsértését megállapította a második ítélet
61. oldala
62. és
63. bekezdése). C./ a részben jogerőre emelkedett második határozat végrehajtásának megindítását és foganatosítását elmulasztotta, eziránt nem intézkedett sem hivatalból, sem a felperes
64. augusztus
65. napján kelt kérelme alapján (Ket.
66. §). (Ezt a Miniszterelnökség kijelölő határozata igazolja.) A perköltségben marasztaló rendelkezésnek is késedelmesen tett eleget. *** A jogi előadó útján eljáró alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte, és - amennyiben erre mód van - a jogi előadó jogi képviseleti költésgének a 32/
67. (VIII.22.) IM rendelet szerinti megállapítását. A) A jogorvoslati jogra vonatkozó téves tájékoztatás kapcsán arra hivatkozott, hogy a fellebbezési jog ugyan az Alaptörvény által védett, de nem személyhez fűződő jog. A végzés valóban téves jogorvoslati tájékoztatást tartalmazott a bírósági felülvizsgálat lehetősége kapcsán, azonban a felperes jogorvoslathoz való joga emiatt nem sérült, törvényes határidőn belül elő is terjesztette a keresetlevelét. B) A tényállás tisztázásának elmaradása kapcsán arra utalt, hogy az első ítélet nem adott a megismételt eljárásra kellően részletezett iránymutatást, a második határozat pedig nem annak okán került hatályon kívül helyezésre, hogy a korábbi bírósági iránymutatásban foglaltakat nem tartotta meg az alperes, hanem arra tekintettel, hogy a bíróság álláspontja szerint szélesebb körű bizonyítást kellett volna lefolytatnia. A tényállás tisztázási kötelezettséget befolyásolta az ügy bonyolultsága és összetettsége, határozatait azonban nem a felperes személyére tekintettel, hanem a jogszabályok értelmezése alapján hozta meg. Nem joga, hanem kötelezettsége volt kifejteni a határozatában, hogy a felperes indítványokat milyen szempontok alapján fogadta el, vagy mellőzte, így csupán indokolási kötelezettségét teljesítette. C) A határozat végrehajtásával kapcsolatosan előadta, hogy az eljárás folyamatban van, minden határidőt betartott, indokolatlanul az eljárást nem húzta el a hasonló bonyolultságú ügyekhez képest. Az "A" Zrt-t kötelező jogerős közigazgatási határozattal szemben
68. január
69. napjáig bírósági peres eljárás volt folyamatban a határozat felülvizsgálata iránt, ezt követően a kizárási indítvány előterjesztéséig az iratok hozzá már nem érkeztek vissza, így iratok hiányában a végrehajtás iránt intézkedni sem tudott. Előadta, hogy valamennyi kisajátítási ügyben hasonlóan jár el az ügyfelek megkülönböztetése nélkül, a jogszabályok eltérő értelmezése önmagában nem támasztja alá azt, hogy kifejezetten a felperes személye ellen irányuló magatartást tanúsított volna. *** Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította és kötelezte, hogy fizessen meg az államnak 66.000 forint feljegyzett elsőfokú peres eljárási illetéket. Arra hivatkozott, hogy a tényállást a felek - érdemi eltérés nélkül - a rendelkezésre álló okiratok tartalmával egyezően adták elő. A kereset alapjává tett alperesi magatartások pedig bizonyítást nyertek az eljárás során. (Az első határozat jogorvoslati tájékoztatása valóban a jogszabályok tartalmával ellentétes volt, az alperes elmulasztotta a megismételt eljárásban vizsgálni az egyéb célú hasznosítás tekintetében a közérdekű használati jogok, illetve szolgalmi jogok korlátozó, vagy a rendeltetésszerű használatot megszüntető jellegét, s nem intézkedett határidőben a részben jogerőre emelkedett határozat végrehajtása iránt sem.) Rámutatott ugyan, hogy a keresetpontosításában a felperes ugyan már nem hivatkozott becsületének és emberi méltóságának megsértésére (csak korábbi beadványaiban utalt erre), ennek ellenére érdemben elbírálta a felperes fenn nem tartott keresetét is. E körben arra hivatkozott, hogy a per adatai nem igazolják a felperes emberi méltóságának, társadalmi/közösségi megítélésének (jó hírnév és becsület) sérelmét, vagy a felperes hátrányos megkülönböztetését. Az alperes határozatában megjelenő azon tartalom, hogy a felperesi indítványok a jogszabályok ismeretének hiányából és téves jogi értelmezésből erednek a felperes becsületét nem sérthette, nem alkalmas a felperes társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására, vélemény-nyilvánítás jellegű, kifejezésmódjában sem indokolatlanul bántó. A címzetti kör és az eljárás tényére tekintettel a jó hírnév megsértésének sem tekinthető, nem érintette a felperes társadalmi megítélését, az alperes a felperesi jogi álláspontját minősítette és nem a felperes személyét. Kiemelte, hogy nem sérült a felperes tisztességes eljáráshoz fűződő joga sem. A a közigazgatási eljárás szabályainak megsértése önmagában nem eredményezi szükségszerűen e jog csorbulását, csak abban az esetben, ha jogszabálysértés súlya, vagy jellege olyan, hogy a jogintézmény lényegét, célját, társadalmi rendeltetését a személyre, annak emberi méltóságára kihatóan érinti, korlátozza vagy akadályozza. Nem sérült a felperes jogorvoslati joga (A), hiszen a téves jogorvoslati tájékoztatás ellenére törvényes határidőn belül a keresetét előterjesztette. A tényállás feltáratlansága (B) kapcsán arra hivatkozott, hogy a második ítélet nem csupán az egyéb célú hasznosítás feltárását írta elő a megismételt eljárás keretében, hanem további tényállási körülmények vizsgálatát is, melyet az első ítélet még nem tartalmazott, emiatt nem alapos a felperes azon hivatkozása, hogy az újabb megismételt eljárása kizárólag az első ítélet iránymutatásának figyelmen kívül hagyása miatt került sor. Kiemelte, hogy a ... Megyei Kormányhivatal kijelölését követően
70. június
71. napján hiánypótlásra hívta fel a felperest, amiből kitűnően az újabb közigazgatási hatóság álláspontja szerint sem volt a felperes által előterjesztett kérelem önmagában megalapozottan elbírálható. A végrehajtási késedelem (C) kapcsán rámutatott, hogy a nem lehetett megállapítani a felperes terhére hátrányos megkülönböztetés becsület, vagy jó hírnév megsértését sem. A felperes
72. augusztus
73. napján kézbesített kérelme alapján
74. augusztus
75. napjától valóban mulasztás terheli az alperest (Ket.
76. § /1/ bekezdés), az alperes azonban mulasztását kimentette azzal, hogy miután az ügy iratai a keresetet elbíráló bíróságra kerültek felterjesztésre, így nem tudott megfelelő módon iratok hiányában a végrehajtás iránt intézkedni. Mulasztása nem a felperes személyiségi jogainak megsértésére irányult, amikorra az ügy iratai visszaérkeztek, akkor a felperes már előterjesztette kizárási indítványát. A végrehajtással kapcsolatos mulasztás annak súlyára és jellegére tekintettel sem érinti a jogintézmény érdemét, a tisztességes ügyintézéshez fűződő jogot, illetve a jogszabályban meghatározott határidőben hozott döntéshez való ügyféljogot. Kiemelte, hogy az alperesi határozat végrehajtása kapcsán kimutatható - legfeljebb néhány hónapnyi késedelem, az eljárás bonyolultságára a felperesi tulajdonszerzéstől az eljárás kezdeményezésig eltelt időtartamra tekintettel sem tekinthető olyannak, mely a felperes emberi méltóságát sértette volna, és sérelemdíj megfizetését tenné indokolttá. Az pedig, hogy a perköltség fizetésére kötelező ítéletet sem hajtotta végre az alperes, nem sértette a felperes személyét, emberi méltóságát, erre összegszerűsége folytán sem volt alkalmas. *** Az ítélet ellen, annak megváltoztatása és az alperes kereset szerinti marasztalása iránt a felperes terjesztett elő fellebbezést. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, azonban abból téves jogkövetkeztetéssel jutott arra az álláspontra, hogy a kereset megalapozatlan. Kiemelte, hogy
77. július hó
78. napján (
79. sorszám alatt benyújtott) beadványában keresetét módosította, s már nem kérte a hátrányos megkülönböztetés, a becsület és jó hírnév megsértésének megállapítását, igényét kizárólag a Ket.
80. §-ára alapította. Az elsőfokú bíróság ennek ellenére az alperes magatartását a fenn nem tartott kereset szerinti személyiségi jogok szempontjából is értékelte. Kiemelte, hogy az Alkotmánybíróság értelmezésében az emberi méltósághoz való jog az általános személyiségi jog megfogalmazása, olyan anyajog, mely egyéb nevesített és nem nevesített személyiségi jogok forrása, így minden olyan jog személyiségi jogsértés tárgya lehet, ami a sérthetetlen emberi méltóságból ered. Az emberi méltóság sérelmét jelenti a személy akaratán kívüli, a személyes biztonságát, testi-lelki egészségét, magánéletét, társadalmi helyzetét érintő külső beavatkozás, mely addigi élethelyzetét, életvitelét megzavarja, korlátozza, döntéseit és cselekvési lehetőségeit befolyásolja. E jogértelmezésből következően bármilyen hátrány megalapozza a felperes nem vagyoni kár illetve sérelemdíj iránti igényét. Az pedig igazolást nyert, hogy az alperes megsértette a felperes tisztességes eljáráshoz fűződő jogát. A 2011-ben indult kisajátítási eljárásban ugyanis a mai napig nem született olyan határozat, amely a jogintézmény céljának, lényegének megfelelne. A tisztességes eljáráshoz fűződő jog sérelme korlátozza cselekvési lehetőségeit, tulajdona feletti rendelkezési jogát, személyiségének szabad kibontakoztatását. Fellebbezése kiegészítésében fellebbezése indokolását akként módosította, hogy a felek a tényállás kapcsán is eltérő előadást tettek, az alperes (iratellenesen) akként nyilatkozott, hogy a felperes nem is kérte a szakértőtől az ingatlan más célú hasznosítással kapcsolatos vizsgálatot, s az elsőfokú bíróság is több vonatkozásban helytelenül állapította meg a tényállást. Előadta, hogy a per során következetesen az volt az álláspontja, hogy az alperes őt hátrányosan megkülönböztette, az eljárás során a közműszolgáltató ellenérdekű felet részesítette előnyben, ezzel szándékosan megsértve az ügyfél egyenlőség követelményét, tisztességtelen eljárásával megsértette emberi méltóságát. Alaptalan az elsőfokú ítélet azon megállapítása, hogy az eljárási szabálysértések önmagában nem eredményezik a tisztességes eljáráshoz fűződő jog sérelmét, csak a jogszabálysértés súlyosabb formái, melyek nem valósultak meg a konkrét esetben. A határozatok hatályon kívül helyezésére ugyanis csak az ügy érdemére kiható jelentős jogszabálysértések alapján volt lehetősége a közigazgatási bíróságnak. A végrehajtás elhúzódásával kapcsolatosan éppen az új hatóság kijelölése bizonyítja, hogy az alperes nem járt el tisztességesen, a vele szemben tapasztalható megkülönbözetés pedig sérti az emberi méltóságot. Az iratok hiányára kimentésként hivatkozni abszurd, a közigazgatási hatóság eleve nem az eredeti iratokat küldi meg a bírósághoz, arról másolatot készít, másrészt a bíróság és az alperesi hivatal távolsága (500 méter) sem lehetett a végrehajtás elrendelésének akadálya. Az iratok pótlására pedig ezen túlmenően is rendelkezésre állt volna egyéb lehetőség. Nem tekinthető bonyolultnak az az ügy, amelynek még a dokumentációja benyújtásra sem került (azaz bizonyítást sem kellet még felvenni). A néhány hónapos csúszás a valóságban egy évet, a jogszabályi ügyintézési határidőt sokszorosan meghaladó, nem tekinthető bagatellnek. Teljesen érthetetlen, hogy miért viszonyította az elsőfokú bíróság az alperes fenti késedelmét ahhoz az időtartamhoz, mely a tulajdonszerzéstől a kisajátítás kezdeményezéséig eltelt. A kijelölést követően másik közigazgatási hatóság előtt folytatódó eljárás során a hiánypótlás elrendelésének célja csak az ismételt időhúzás lehetett, így a kérelem hiányosságaival kapcsolatos elsőfokú ítéleti megállapítások is iratellenesek (elsőfokú ítélet
81. oldal). Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. *** A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást a jogvita elbírálásához szükséges és egyben elégséges körben feltárta, azt helyesen állapította meg, érdemi döntése is helytálló, a fellebbezésben felhívottak az elsőfokú ítélet megváltoztatására nem adnak alapot, annak indokolását azonban az ítélőtábla - túlnyomórészt a fellebbezésben foglaltak kapcsán - az alábbiakkal egészíti ki és a következők szerint helyesbíti. A közigazgatási eljárás felperes által állított hibái, hiányosságai kapcsán az elsőfokú bíróságnak döntően jogkérdésben kellett döntenie. Az elsőfokú bíróság a Pp.
82. § /3/ bekezdésben előírt tájékoztatási kötelezettsége során a keresetben megjelölt tényekhez és az azokhoz kapcsolt személyiségi jogsértéssel összefüggésben az 1/
83. (VII.24.) PK véleményben foglaltaknak megfelelően tájékoztatta a felperest arról, hogy ő tartozik igazolni a személyiségi jogsértés ténybeli alapját és azt, hogy az állított sérelem jellegében is megalapozza nem vagyoni kártérítés (sérelemdíj) iránti igényét és okozati összefüggésben is áll azzal, a felperes azonban sikerrel nem tudott nem vagyoni kárigényt (sérelemdíjat) megalapozó személyiségi jogsértést igazolni. (
84. sz. végzés,
85. sorszám alatti jegyzőkönyv 5-
86. o.) I. A kereset tartalma: Mindenekelőtt arra mutat rá az ítélőtábla, hogy a fellebbezésben foglaltakkal összhangban a felperes módosított keresetét (
87. sz.) kizárólag - az általa személyiségi jogként kezelt- a Ket 4.§-a szerinti tisztességes ügyintézéshez való jog (és ennek kapcsán a tulajdonhoz való jog) sérelmére alapította, melynek ténybeli alapjaként a fentiekben A; B; C pontban megjelölt magatartásokra hivatkozott, így ez képezte az igényérvényesítés tárgyi kereteit. (A: A jogorvoslati jogra vonatkozó téves tájékoztatás; B: a tényállás tisztázatlansága; C: a második határozat részben jogerőre emelkedett rendelkezéseiből a perköltség határidőn túl történő teljesítése, illetve a település 1-i ...2 helyrajzi szám alatti földterületre vonatkozó kisajátítási kérelem benyújtására kötelező rendelkezés végrehajtásának elmaradása.) A korábbi beadványaiban (1, 3, és
88. sz. irat) megsértett személyiségi jogként felhívott jogokra - a hátrányos megkülönböztetés, a becsület, illetve a jó hírnév - sérelmére módosított keresetében a felperes már nem hivatkozott. Emiatt a felperes
91. napján a bírósághoz érkezett fellebbezésének indokolása annyiban alapos, hogy a fenn nem tartott személyiségi jogi sérelmek megvalósulásának vizsgálatával és elbírálásával az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett (Pp.215.§) a felperes keresetén, ezért az indokolás ezzel összefüggő részeit az ítélőtábla mellőzi az elsőfokú ítéletből. II. A tisztességes ügyintézéshez való jog sérelme: Jogcímhez kötöttség hiányában a bíróság feladatát képezi a felek közötti jogviszony minősítése és annak megállapítása, hogy a jogviszonyt milyen jogszabályok alkalmazásával kell elbírálni. (BDT 2005.1239, BH 2012.288, EBH 2004.1143) Helyesen ismerte fel az elsőfokú bíróság, hogy - jogcímhez kötöttség hiányában- a felperes igényét - a Pp. 3.§