Bf.212/2015/8 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés) állapította meg. Ezért őt mint többszörös visszaesőt 15 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett az előzetes letartóztatásban töltött idő beszámításáról, a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen az ügyész súlyosabb minősítés megállapítása és a kiszabott büntetés súlyosítása, a vádlott és védője enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.1194/2014/

1. számú átiratában és képviselője a másodfokú nyilvános ülésen a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával lefolytatott eljárásban ügyfelderítési kötelezettségét teljesítette. A bizonyítékokat értékelve a tényállást helyesen állapította meg. Indokolási kötelezettségének eleget tett. A rögzített tényállás alapján okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, a jogi minősítés azonban álláspontja szerint nem megfelelő. A tényállás szerint a vádlott által indított 18 ütés és rúgás szerinte egyértelműen arra utal, hogy a vádlott az ölési cselekményt emberi mivoltából kivetkőzve vitte végbe, ilyen jellegű elkövetés a különös kegyetlenség minősítő körülményt minden tekintetben kimeríti. Az ügyész nem tartotta helytállónak a többszörös visszaesőkénti elítélést és a vádlott előélete alapján a visszaesői minőség megállapítását tartotta szükségesnek azzal, hogy a feltételes szabadság kedvezményből való kizárás sem helytálló. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabási körülményeket helyesen tárta fel, azonban a vádlott személyében lévő társadalomra veszélyesség miatt vele szemben a középmértéket jelentősen meghaladó büntetés kiszabása indokolt. Indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a vádlottat a Btk.
2. §

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(2)bekezdés d./ pontja szerint minősülő különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében mondja ki bűnösnek és a kiszabott fegyházbüntetés tartamát emelje fel. A vádlott védője a nyilvános ülésen fellebbezését fenntartotta. Álláspontja szerint a tényállást az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, tévesen minősítette azonban emberölés bűntettének. A vádlottnak sem indoka, sem ölési szándéka nem lehetett. A kocsmai verekedés során puszta kézzel való ütlegelés nem alkalmas az emberi élet kioltására. A szakértői véleményre is figyelemmel, miszerint a sérülések együttesen vezettek a sértett halálához csak a testi sértésre következtethető szándék. A különös kegyetlenségre vonatkozó minősítés tekintetében az elsőfokú bírósággal, a visszaesői minőség megállapítása tekintetében az ügyészi állásponttal értett egyet. Kérte, hogy emberölés megállapítása esetén a bíróság értékelje enyhítő körülményként, hogy a cselekményt védence nem egyenes szándékkal követte el, összességében pedig a büntetés enyhítésére tett indítványt. A vádlott nem kívánt felszólalni, utolsó szó jogán pedig elmondta, hogy megbánta ami történt, a sértett a barátja volt, nem akarta megölni. Az ellentétes irányú perorvoslatok az alábbi eredményre vezettek. A másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott ítéletet a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. A felülbírálat eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás során a perrendi szabályok maradéktalan megtartásával járt el. Ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. Az ügy megítélése szempontjából releváns valamennyi bizonyítékot beszerzett, azokat logikusan értékelve mérlegelési tevékenységéről részletekbe menően és meggyőzően számot adott. A vádlott ténybeli beismerése mellett kihallgatta tanúként F-t és C-t, a vallomásokat egybevetette a bűncselekmény helyszínén lévő biztonsági kamera felvételeivel és az orvosszakértői véleménnyel. Az ügyészi indítványnak megfelelően törvényesen került sor az

1. számú, H és M tanúk nyomozati vallomásainak ismertetésére. Az elsőfokú bíróság ismertette mindazokat az okirati bizonyítékokat különös tekintettel az elmeorvosszakértői, a toxikológiai és vegyészszakértői véleményre, a lefoglalási és házkutatási jegyzőkönyvre és a helyszíni szemle jegyzőkönyvre - amelyek az ügy eldöntése körében releváns adatokat tartalmaznak. A törvényszék helyes mérlegelési elvet követett, mikor a vádlott és F tanú ellentmondásos vallomásaiból csak azokat fogadta el, melyeket más aggálytalan bizonyítékok is megerősítettek. Megfelelőn indokolta, hogy az elkövetéskor a helyszínen jelenlévő C-t miért nyilvánította szavahihetőnek és alapította a biztonsági kamera felvételével egyező elmondására, valamint az igazságügyi szakértői véleményben foglaltakra a tényállást. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint a Fővárosi Törvényszék által helyes mérlegeléssel megállapított tényállás alapvetően helytálló, de részben hiányos, így kisebb mértékben megalapozatlanságban szenved. Ezen megalapozatlanság azonban az iratok tartalma és a Be.
2. §

(1)bekezdés a./ pontja alapján kiküszöbölhető az alábbiak szerint: - A tényállás

1. oldal 9 bekezdés utolsó mondatát kiegészíti azzal, hogy a rúgás a sértett fejét érte (nyomozati irat
2. oldal
3. bekezdés C tanú elsőfokú bíróság által elfogadott vallomása). - A tényállás
4. oldal
5. bekezdés első mondatát kiegészíti azzal, hogy a rúgások a sértett fejét, felsőtestét érték (nyomozati irat
6. oldal
7. bekezdés C tanú elsőfokú bíróság által elfogadott vallomása). - A tényállás
8. oldal
9. bekezdését kiegészíti azzal, hogy a rúgások közül a kettő a sértett fejét érte. - A tényállás
10. oldal
11. bekezdését mellőzi a tényállásból. Az elsőfokú bíróság az igazságügyi pszichológus szakértő meghallgatásával és a véleményének tényállásba való emelésével olyan emberi tulajdonságokat foglalt a tényállásba, amely emberi tulajdonságok a bűnözéssel kapcsolatba nem került népesség esetén is észlelhetők. Nem a személyiségjegyeknek, hanem a személyiségjegyek kontrolállási képességének van jelentősége. A pszichológus szakértő véleménye ezért az elmeorvosszakértői vélemény melléklete lehet, mert a beszámítási képesség megállapítása ezen szakértők feladata. Az igazságügyi pszichológus szakértőként eljárt K kirendelésére a vádlott igazságügyi elmeorvosszakértői véleményének elkészülte után került sor a nyomozati szakban (nyomozati irat 671-
12. oldal). A szakértőnek feltett kérdések egy része tekintetében az igazságügyi pszichológus esetében kompetencia hiány állapítható meg (szavahihetőség kérdésében történő állásfoglalás), a vádlott személyiségszerkezetére vonatkozó kérdések tekintetében pedig a pszichológiai vélemény csak annyiban releváns a tényállás felderítése vonatkozásában, amennyiben azok a beszámítási képességet érintenék. Az iratok szerint a nyomozati szakban eljárt szakértőpáros a vádlott beszámítási képességét megvizsgálva határozott véleményt adott. A további, ezen túlmutató pszichológus által végzendő vizsgálatok eredményének nincs relevanciája a büntetőeljárásban. Ezért a másodfokú bíróság nem csak a szakértő kirendelését, de tárgyaláson való meghallgatását is szükségtelennek tartotta, a szakértő véleményét a bizonyítékok köréből kirekesztette. - A tényállás
13. oldal
14. bekezdését kiegészíti azzal, hogy a sértett szívtúltengés, szívizom zsíros elfajulása, enyhe fokú koszorúér elkeményedés, idült hörgőgyulladás, enyhe fokú verőér elkeményedés és a máj zsíros elfajulása megbetegedésben szenvedett (nyomozati irat
15. oldal utolsó
16. oldal első bekezdés). - A sértett 183 cm magas, közepes testalkatú volt (nyomozati irat
17. oldal
18. bekezdés), míg a vádlott 170 cm magas, a sértettnél erősebb testalkatú. A fenti kiegészítésekkel teljes körűen megalapozottá vált ítéleti tényállás a másodfokú eljárásban a Be.
19. §

(2)bekezdésében foglalt hiányosságoktól mentes és irányadó a másodfokú eljárásban, a felülbírálat alapját képezi. Az elsőfokú bíróság az irányadó tényállás alapján okszerűen vont következtetést vádlott bűnösségére. A vádlott cselekményét az elsőfokú bíróság törvényesen minősítette emberölés bűntettének. A vádlott kitartóan, több percen át ökölcsapással és rúgásokkal akkor is bántalmazta a sértettet, mikorra már öntudatlan állapotba került. Az továbbá, hogy a legalább közepes erejű rúgás két esetben az akkor már védekezésre képtelen sértett fejét is eltalálta a testi sértést meghaladó szándékra utal. A vádlott beszámítási képességét illetően nem volt korlátozva, így tudatában fel kellett merülnie annak, hogy a már ájult sértett fejberúgása a testi sértésen túl súlyosabb eredményhez is vezethet, akár az élete is veszélybe kerülhet. Minderre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság okfejtésével egyetértve látta bizonyítottnak a vádlott emberölést illető eshetőleges szándékát. A másodfokú bíróság egyetértett a törvényszék azon álláspontjával is, hogy súlyosabb minősítés, a különös kegyetlenséggel való elkövetés nem megállapítható. Az elsőfokú bíróság helytállóan hivatkozott e körülmény értékelésénél a 3/

1. Büntető Jogegységi Határozatban foglaltakra. Az eseménysort részletesen elemezve az orvosszakértői véleményre is figyelemmel a sértettet ért bántalmazás nem volt alkalmas a halállal egyébként együtt járó szenvedés mértékénél nagyobb szenvedés okozására és az elkövetés sem minősíthető rendkívüli embertelennek, így a vádlott tudattartamára is figyelemmel a minősítő körülmény nem valósult meg. Az elsőfokú bíróság indokolásában (
2. oldal
3. bekezdés) iratellenesen és a tényállással ellentétesen hivatkozik arra, hogy a sértett a támadást kiprovokálta, így ezen megállapítást a másodfokú bíróság mellőzi azzal, hogy a vádlottat ért közvetlen fenyegetés hiányában a jogos védelmi helyzet vizsgálatát szükségtelenül végezte el az elsőfokú bíróság. A vádlott korábbi elítéléseire és a büntetések foganatba vételét, kitöltését, a büntetésekből való szabadulását igazoló iratok alapján az ügyészi és védői érvelés helytálló abban a tekintetben, hogy a vádlott a
4. év november 29-i elkövetéskor nem minősül többszörös visszaesőnek. Az elsőfokú bíróság helyesen rögzíti, hogy a vádlott a Monori Városi Bíróság 7.B.584/2006/
5. számú jogerős ítéletével kiszabott 4 évi börtönbüntetést
6. év augusztus hó
7. napján töltötte ki, a visszaesői minőség megállapításánál ezen időpont az irányadó, függetlenül attól, hogy a vádlott más letöltésre váró börtönbüntetése miatt - ekkor még nem, csak
8. április 18-án került szabadlábra. A vádlott visszaesői minőségét tehát nem a
9. év augusztus hó 17-i szabadulási időpont, hanem a Monori Városi Bíróság 7.B.168/2002/
10. jogerős ítéletével kiszabott és
11. év február h ó
12. napján letöltött büntetés szabadulási időpontja alapozza meg, így ő a Btk.
13. §
14. pontja értelmében visszaeső. A büntetés kiszabása körében az elsőfokú bíróság által figyelembe vett bűnösségi körülmények annyiban szorulnak kiegészítésre, hogy további enyhítő körülmény az eshetőleges szándék. Ezen további enyhítő körülményre és arra is figyelemmel, hogy a büntetést csak mint visszaesővel szemben kell kiszabottnak tekinteni és ezt a büntetés kiszabásakor is érvényre kell juttatni a másodfokú bíróság a szabadságvesztés tartamát 10 évre enyhítette. A személyében, előéletében nagyfokú társadalomra veszélyességet mutató vádlottal szemben szigorúbb végrehajtási fokozat meghatározására van szükség, ezért a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát a Fővárosi Ítélőtábla a Btk.
15. §

(2)bekezdése alapján a törvényben meghatározottnál eggyel szigorúbb fokozatban, fegyházban rendelte végrehajtani. Az elsőfokú bíróság a vádlottal szemben törvényesen szabott ki közügyektől eltiltást és annak mértéke sem eltúlzott. Figyelemmel arra, hogy a vádlott nem minősül többszörös visszaesőnek az elsőfokú bíróság által hivatkozott Btk. 38. §

(4)bekezdés a./ pont nem alkalmazható, ezért a Fővárosi Ítélőtábla a Btk. 38. §

(2)bekezdés b./ pontjának figyelembevételével határozott a feltételes szabadságra bocsátásról. Az elsőfokú ítélet egyéb járulékos rendelkezései törvényesek, azt a bűnügyi költség tekintetében annyiban változtatta meg a másodfokú bíróság, hogy az igazságügyi pszichológus szakértő díjával szükségtelenül felmerült költséget a Be. 339. §

(1)bekezdése alapján az állam viseli. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Budapest Környéki Törvényszék ítéletét a Be. 361. § szerinti nyilvános ülésen eljárva a vádlott vonatkozásában a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján részben megváltoztatta, míg egyebekben azt a Be.

1. § alapján helybenhagyta. A másodfokú eljárás során felmerült bűnügyi költséget a védelmi sikeres fellebbezésre tekintettel a Be.
2. §

(2)bekezdése alapján az állam viseli. B u d a p e s t,

1. év június hó
2. napján Dr. Nehrer Péter s.k. Dr. Kósa Zsuzsanna s.k. a tanács elnöke előadó bíró Dr. Szalai Géza s.k. bíró A Budapest Környéki Törvényszék
3. év március hó
4. napján kelt 12.B.92/2014/
5. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 3.Bf.212/2015/
6. számú ítéletében írt változtatással
7. év június hó
8. napján jogerős és végrehajtható. B u d a p e s t,
9. év június hó
10. napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő