Pfv.21772/2007/4 – Kúria

Pfv.I.21.772/2007/

1. A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága személyesen eljárt felperesnek a dr. Gyuricza Szabolcs ügyvéd által képviselt I.r. és II.r. alperesek ellen birtokháborítás megszüntetése iránt az Esztergomi Városi Bíróság előtt 7.P.21.099/
2. szám alatt folytatott és másodfokon a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 1.Pf.20.469/2007/
3. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperesek által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi ítéletet: A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Indokolás: Az első- és másodfokú bíróság által egyezően megállapított tényállás szerint a felperes és volt házastársa, valamint az alperesek telekszomszédok voltak, a felperes
4. április 7-én vétel jogcímén lépett birtokba, míg az alperesek 1989-ben vásárolták meg a felperes ingatlanával közös telekhatáron betonalapú kerítéssel határolt ingatlanukat. Ezt a betonalapú kerítést egyébként a teljes ingatlanukat körülhatárolóan a felperes és házastársa létesítette. Az alperesek birtokba lépésekor a felperes volt házastársa figyelmeztette az alpereseket, hogy a telekhatárra ne építkezzenek, mert tudomásuk szerint a kerítés nem a telekhatáron áll, majd az ezt követően elvégeztetett felmérés alapján ismételten felhívták az alpereseket, hogy a földhivatal által az alperesek ingatlanán levert cölöpsorig a területet hagyják szabadon, mert szándékukban áll a cölöpökkel megjelölt telekhatáron építkezni. Mindez 1999 áprilisában történt, de a felperes sem építkezni nem kezdett, sem a kerítést nem helyezte át az általa hivatkozott helyes telekhatárra, annak ellenére, hogy ez ellen az alperesek nem tiltakoztak. A figyelmeztetésen túl a felperes és volt házastársa semmilyen tevőleges magatartást nem tanúsított annak érdekében, hogy az állításuk szerint az ingatlanukhoz tartozó, de az alperesek által birtokba vett területsávot a saját ingatlanukhoz csatolják. Ezzel szemben a felperes 2005 augusztusában
5. január
6. napjától használati díjat és kártalanítást igényelt az alperesektől az állítása szerint jogellenesen elfoglalt terület használatáért a szerinte beépített területért. A bíróság a jogerős ítéletével megállapította, hogy az alperesek birtoklása nem tilos önhatalommal történt, hiszen a felperes és volt férje létesítette a határt jelölő kerítést úgy, hogy előtte felmérték a telket. Az alperesek által használt terület soha nem volt a felperes és volt házastársa birtokában, tehát a békés birtoklásukat nem zavarhatták, nem tilos önhatalommal változtatták meg a birtokviszonyokat (Ptk. 188.§). Mindezekre figyelemmel a bíróság a birtokháborításra és ennek járulékos követeléseként a használati díjra vonatkozó kereseti kérelmet elutasító rendelkezést hozott. A felperesnek az alperesek által nem ellenzett, sőt kifejezetten elfogadott kérelme alapján az elsőfokú bíróság a kirendelt szakértővel kitűzette az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett telekhatár szerinti és a peres felek által ténylegesen birtokban tartott területet és ennek alapján azt megállapította, hogy az alperesek 152 négyzetméter területtel többet használnak a felperes ingatlanának kárára az őket megillető területnél. A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint a hatályos ingatlannyilvántartási térképi határ - az annak kiigazítására irányuló kérelem teljesítésének hiányában - köti a bíróságot. Ezért a szakvélemény alapján az alperesek túlhasználatát - a hatályos térkép szerint ábrázolt telekhatár figyelembevételével - a felperes tulajdonoskénti birtokbavételi jogosultságát, valamint ennek az alperesek általi tűrési kötelezettségét megállapította, ebben a részében megváltoztatva az elsőfokú bíróság ítéletét. Az eljárási illetékek megfizetésére a túlnyomórészt pervesztes alperest kötelezte, az egyéb, így a fellebbezési eljárási költségről is akként rendelkezett, hogy azt a felek maguk viselik. A jogerős ítélet ellen az alperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének elutasítása iránt. Nyomatékosan hivatkoztak arra a szakértői véleményből megállapítható tényre, hogy a telekhatár térképi nyilvántartása a két ingatlan között hibás, jóllehet annak az oka az adott perben nem deríthető ki. Szerintük azonban nem járt el helyesen a bíróság akkor, amikor egy hibás térképi határra engedélyezte a meglévő betonalapú kerítés áthelyezését. A felperes személyesen előterjesztett felülvizsgálati jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. kérelme a A felülvizsgálati kérelem a következők miatt nem alapos. A Pp.
7. §-ának