Bf.131/2016/4 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés a) pont

1. és
2. fordulatába ütköző, és az

(5)bekezdés a) pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletében, valamint a Btk.

1. §-a szerint minősülő bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében állapította meg. Ezért halmazati büntetésül 4 év szabadságvesztésre, 4 év gazdasági társaság vezetői tisztségviselői foglalkozástól eltiltásra, és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani azzal, hogy abból a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére, továbbá 138.588,- forintról akként rendelkezett, hogy azt az állam viseli. Az első fokú ítélettel szemben ellenérdekű fellebbezéseket jelentettek be: Az ügyész a vádlott terhére hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetés és pénzbüntetés kiszabása, a vádlott és védője egyezően a kiszabott büntetés enyhítése érdekében. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.65/2016/1-II. számú átiratában és a fellebbezési nyilvános ülésen jelen lévő ügyész perbeszédében a vádlott terhére bejelentett fellebbezést azonos tartalommal fenntartotta. Indítványozta az ítélet
2. oldalának utolsó bekezdésében írt évszám helyesbítését, és a jogszabályi hivatkozások kiegészítését a Btk.
3. §

(5)bekezdés e) pontjával. A védő a fellebbezési nyilvános ülésen akként nyilatkozott, hogy az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. A védő nyilatkozatára figyelemmel a következőkre mutat rá a másodfokú bíróság: a Be. 362. §

(3)bekezdése alapján a nyilvános ülést a szabályszerűen megidézett vádlott távollétében is meg lehet tartani, s ha a nyilvános ülés eredményeként megállapítható, hogy a meghallgatása nem szükséges, a fellebbezés elbírálható. A Be. 357. §

(3)bekezdése szerint a vádlott javára más által bejelentett fellebbezést a fellebbező csak a vádlott hozzájárulásával vonhatja vissza. A vádlott idézése szabályszerű volt, és a már hivatkozott törvényi feltételek mellett a nyilvános ülés távollétében is megtartható volt. A vádlott részéről nem történt olyan nyilatkozat, amelyben hozzájárulását adta volna a védői fellebbezés érdemét tekintve visszavonásához. Ezért az ítélőtábla úgy tekintette, hogy a védő kiegészítette a fellebbezését akként, hogy az másodlagosan az első fokú ítélet helybenhagyására irányul. A fellebbezéseket a másodfokú bíróság nem ítélte alaposnak. A másodfokú bíróság a Be. 348. §

(1)bekezdése szerint eljárva, a fellebbezéssel megtámadott ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok megtartásával hiánytalanul lefolytatta. A bizonyítékok kellően részletes, körültekintő értékelésével hiánytalan tényállást állapított meg. A másodfokú bíróság az elírások miatt az első fokú ítélet indokolását kizárólag a következőkkel helyesbítette: A

1. oldal utolsó bekezdésében az évszám helyesen 2012., a
2. oldal utolsó előtti bekezdésében a hivatkozott határozat nevének rövidítése helyesen BJE. A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére és a bűncselekmények minősítése is törvényes. Helyesen állapította meg azt is az elsőfokú bíróság, hogy a vádlottra összhatásában kedvezőbb az elbírálásakori anyagi jogszabályok alkalmazása. E körben az értékhatárokat illetően nem hivatkozott azonban a Btk.
3. §

(6)bekezdés e) pontjára, amely szerint e törvény alkalmazásában az érték, a kár, valamint a vagyoni hátrány 500.000.000,- forint felett különösen jelentős. Ezért e jogszabályi hivatkozással kiegészítette a másodfokú bíróság az első fokú ítélet jogi indokolását. Azt is helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a halmazati szabályokra és a büntetési tétel középmértékére figyelemmel a vádlottal szemben irányadó büntetési tartam 8 év szabadságvesztés. Az általa helyesen számba vett büntetés kiszabási körülményeket illetően a másodfokú bíróság az időmúlást nem tekintette jelentősnek, hiszen a bűncselekmény elkövetése és elsőfokú elbírálása között eltelt három év, a bűncselekmény büntetési tételére és ezáltal elévülési idejére figyelemmel jelentősnek nem tekinthető. A bűncselekmény jelentős tárgyi súlyára és magas elkövetési értékére figyelemmel, a helyesen számba vett, illetve a másodfokú bíróság által részben helyesbített enyhítő körülmények ellenére, az ítélőtábla álláspontja az, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés tartama feltétlenül szükséges a büntetési célok megvalósulásához. Ennél enyhébb szabadságvesztés nem jelentene a vádlott számára kellő visszatartó erőt az újabb bűncselekmény elkövetésétől. Ezért a büntetés enyhítése végett bejelentett fellebbezéseket alaptalanoknak találta a másodfokú bíróság. A vádlott a bűncselekményeket bűnsegédként követte el, azok kísérleti szakban maradtak. Erre és a helyesen számba vett egyéb enyhítő körülményekre tekintettel az ítélőtábla a büntetés súlyosítására irányuló fellebbezést sem ítélte alaposnak. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során nem csak a büntetés középmértékétől, hanem törvényi minimumától is eltért, erre azonban nem hivatkozott, ezért az ítélőtábla megállapította, hogy a büntetés enyhítésére a Btk. 82. §

(2)bekezdés b) pontjának alkalmazásával nyílt lehetőség. Az elsőfokú bíróság egyebekben helyesen állapította meg a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát, továbbá a bűncselekmény jellegére, az elkövető személyében rejlő társadalomra veszélyességére figyelemmel helyesen alkalmazott vele szemben mellékbüntetésként közügyektől eltiltást is. Megjegyzi azonban a másodfokú bíróság, hogy a Btk. 37. §

(2)bekezdés

1. a)pontja nem a szabadságvesztés végrehajtási helyét, hanem fokozatát határozza meg. A vádlott a bűncselekményt foglalkozásának felhasználásával követte el, ezért vele szemben helye volt a foglalkozástól eltiltás alkalmazásának is, ez esetben viszont a Btk. 54. §
2. a)pontjára nem hivatkozott az elsőfokú bíróság, amit szintén az ítélőtábla pótolt. E rendelkezés határozza meg ugyanis, hogy foglalkozásnak minősül az is, ha az elkövető gazdálkodó szervezet általános vezetését ellátó szerv tagja, vagy egyszemélyi vezetője. A másodfokú bíróság alaptalannak tartotta az ügyésznek a pénzbüntetés kiszabására irányuló fellebbezését is. Tény, hogy a vádlott a nyomozás során még úgy nyilatkozott, hogy havi 250.000,forint jövedelme és több vállalkozása is van. Az elsőfokú eljárásban azonban az utolsó szó jogán előadottak szerint (elsőfokú iratok 82. sorszámú jegyzőkönyv 7. oldal utolsó előtti bekezdése): „beteg vagyok, pénzem sincs, napról napra élek, ha hoznak nekem ételt akkor van, ha nem, akkor nincs." Ebből, de a tárgyaláson meghallgatott tanúk vallomásából, a vádlotti észrevételből is azon következtetés vonható le, mely szerint a vádlott anyagi, jövedelmi viszonyai korántsem olyan kedvezőek, mint ahogy azokról a nyomozás során nyilatkozott. Ezért a másodfokú bíróság a pénzbüntetés kiszabására irányuló ügyészi fellebbezést is alaptalannak tartotta. Észlelte ugyanakkor, hogy az elsőfokú bíróság 2015. július 6. napján az ülnökök személyében történt változás miatt a Be. 287. §

(3)és

(4)bekezdése alapján a tárgyalást megismételte. Ezért az ítélet bevezető részében szükségtelenül hivatkozott az ezt megelőző tárgyalási napokra, így azokat a másodfokú bíróság mellőzte. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a fellebbezéseket nem ítélte alaposnak, ezért az első fokú ítéletet a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A végzés ellen a Be. 386. §

(1)bekezdése alapján fellebbezésnek nincs helye. Szeged,

1. június hó
2. Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk.. Cserháti Ágota sk. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó Sefta Márta dr. sk. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.131/2016/
3. számú végzése és a Szegedi Törvényszék 7.B.1445/2013/
4. számú ítélete a jelen végzés folytán a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
5. június
6. Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke