A határozat elvi tartalma: Az állapotjavulás jogi fogalma nem minden esetben jelenti a szervezet működésének tényleges, az érintett személyek által is érzékelhető javulását, az egészségi állapot korábbitól eltérő értékelését az arra irányuló orvosszakmai szabályok változása, azok szigorítása is eredményezheti. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.III.10.064/2016/
- A tanács tagjai: Dr. Zanathy János a tanács elnöke Dr. Magyarfalvi Katalin előadó bíró Dr. Farkas Katalin bíró A felperes: A felperes képviselője: dr. Tóth Edina ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: jogtanácsos A per tárgya: társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.163/2015/
- Rendelkező rész A Kúria a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi 3.M.163/2015/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás Tényállás [1] [2] Az alperes a felperes részére
- január 1-től rehabilitációs ellátásként folyósított ellátást a
- december 5-én kelt határozatával megszüntette, egyidejűleg,
- március 1-jétől kezdődően - az elsőfokú komplex minősítő vélemény szerinti 50%-os egészségi állapotára és C1 minősítési kategóriára tekintettel 61.840 forint rehabilitációs pénzbeli ellátást állapított meg. A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a felperesnek - az NRSZH másodfokú komplex minősítési bizottsági véleménye szerinti 60%-os egészségi állapotára és B2 minősítési kategóriába sorolása alapján - 42.605 forint rokkantsági ellátást állapított meg. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [3] [4] A felperes a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát az egészségi állapota mértékének és rehabilitálhatóságának téves meghatározása miatt kérte. Keresetében hivatkozott arra is, hogy az egészségi állapotában, amelyet korábban véglegesnek nyilvánítottak, nem következett be javulás. Az alperes a kereset elutasítását arra hivatkozva kérte, hogy a határozatok meghozatala során nem követett el jogszabálysértést. Az elsőfokú ítélet [5] A munkaügyi bíróság a keresetet elutasította. A perben kirendelt igazságügyi orvos- és foglalkoztatási rehabilitációs szakértő szakvéleménye alapján megállapította, hogy a felperes egészségi állapotát és minősítési csoportba sorolását a másodfokú társadalombiztosítási szerv helytállóan határozta meg és az ellátás összegének kiszámítása is jogszerűen történt, ezért a határozat hatályon kívül helyezésére nincs lehetőség. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [6] [7] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak „megváltoztatásával" a korábban folyósított 117.000 forint összegű pénzbeli ellátásra való jogosultsága megállapítását és az elmaradt ellátás és kamatai megfizetését, valamint az alperes költségekben való marasztalását kérte a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyéb törvények módosításáról szóló
- évi CXCI. törvény (Mmtv.) 33/A. §
(1)bekezdés a) pontja megsértését állítva. A felperes előadta, hogy
- december 26-tól III. csoportba tartozó személyként rokkantsági nyugdíjban részesült, állapotát
- február 5-én véglegesnek minősítették.
- január 2-án, a jogszabályváltozásokról való tájékoztató levélben közölték vele, hogy az addigi ellátása
- január 1-től a felülvizsgálat elvégzéséig változatlan összegű rehabilitációs ellátásra változik. A felperes ezt követően ismertette a jelen perben felülvizsgálni kért határozatokat és a jogerős ítéletet, amellyel kapcsolatban sérelmezte annak figyelmen kívül hagyását, hogy állapota a felülvizsgálatot megelőzően végleges volt. Hivatkozott arra, hogy amennyiben a jogszabályváltozás nem következik be, felülvizsgálatra nem kellett volna mennie, továbbá arra is, hogy állapotában orvosi dokumentumokkal, a
- évi, állapotát véglegesnek nyilvánító véleménnyel alátámasztottan - semmilyen javulás nem állt be. [8] A felperes kiemelte, hogy az állapotjavulásra vonatkozó megállapítást a közigazgatási eljárásban és a perben beszerzett szakvélemények sem tartalmaznak. Ezen túl rehabilitációs eljárásban sem vett részt, amelynek alapján az ellátás összege - a
- január 2-án kelt tájékoztató levél szerint - a felülvizsgálat után nem módosulhat, így az ellátás összege csökkentésére nem volt jogszabályi lehetőség. [9] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és a felperes költségekben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint a munkaügyi bíróság megalapozott ítéletet hozott, amelyet a következő indokok is alátámasztanak. A felperes a jelen ügyet megelőzően utoljára valóban
- január 20-án volt felülvizsgálva, amelynek során - az akkor hatályos jogszabályok alapján - 67%-os munkaképességcsökkenést állapítottak meg azzal, hogy újabb felülvizsgálata nem szükséges. A felperes e szakvélemény alapján részesült III. csoportos rokkantsági nyugdíjban, amely ellátás jogosultsági feltételeit a
- január 1-jén hatályba lépett, a rehabilitációs járadékról szóló
- évi LXXXIV. törvény (Rjtv.) alapjaiban változtatta meg. Az Rjtv.
- §
(4)bekezdés a 2007. december 31-én rokkantsági nyugdíjban részesülő személyek 2008-ban esedékes felülvizsgálata keretében csak az egészségkárosodás mértékét rendelte vizsgálni, a 79%-ot meghaladó mértékben egészségkárosodott személyeket, attól függően, hogy mások gondozására szorultak-e, I. vagy II. csoportú, az 50-79%-os egészségkárosodással rendelkezőket III. csoportos rokkantsági nyugdíjra jogosította. Az ellátás mértékét a Tny. azonos időponttól hatályos 36/C. §-a alapján a Tny. 36/A. §
(1)bekezdés
- a)pont
- aa)alpontja szerinti esetben, attól függően, hogy az érintett mások gondozására szorult-e I, vagy II. rokkantsági csoportnak, az
- a)pont
- ab)alpontja szerinti esetben a III. csoportnak megfelelően kellett meghatározni; rokkantsági nyugdíjra az volt jogosult, akinek az egészségkárosodása legalább 50-79%-os mértékű. 2008. január 1-től tehát a munkaképességcsökkenés fogalmát az egészségkárosodás váltotta fel, és a felperes állapotáról - függetlenül attól, hogy nem vizsgálták felül elmondható volt, hogy a korábbi munkaképesség-csökkenése 50-79%-os egészségkárosodásnak felelt meg. [10] Ezt követően, a 2012. január 1-jén hatályba lépett Mmtv. 33. §
(1)bekezdése elrendelte, hogy a
- december 31-én III. csoportos rokkantsági nyugdíjban részesülő személyek ellátását rehabilitációs ellátásként folyósítsák tovább azzal, hogy annak összege megegyezik a a
- december hónapra járó ellátás nyugdíjemeléssel növelt összegével. A felperes rokkantsági nyugdíja tehát nem az állapota felülvizsgálata, hanem a fenti rendelkezés alapján alakult át rehabilitációs ellátássá és ezzel kapcsolatban még a legutolsó szakvélemény volt érvényben. A felperes ezt követő felülvizsgálatát az Mmtv.
- §-a írta elő, mégpedig a nyugdíjfolyósító szerv
(3)
(4), valamint
(6)-
(9)bekezdéseiben előírt tájékoztatása és az ellátásban részesülő személyek nyilatkozata alapján. A komplex minősítés elvégzését
- március 31-ig nem kérő személyek esetében az ellátást
- május 31-ig meg kellett szüntetni, az azt kérő személyeket pedig az Mmtv. szerinti ellátásokra való jogosultság megállapítása céljából felül kellett vizsgálni. A felülvizsgálatot követően, a jogosultsági feltétel fennállása esetén az Mmtv. szerinti ellátást az erről szóló döntést követő harmadik hónap első napjával kellett megállapítani azzal, hogy az ellátás összege megegyezik a megállapítást megelőző hónapra járó ellátás összegével. [11] A felperes tájékoztatása a
- január 2-án kelt levélben megtörtént, abban valóban szerepelt, hogy a felülvizsgálatot követően, amennyiben a foglalkoztathatósága a rehabilitációs eljárás megindítását nem indokolja, a korábbival egyező összegű rokkantsági ellátásban fog részesülni, a felperes figyelmét azonban elkerülte, hogy az Mmtv.
- §
(8)és
(9)bekezdését időközben az egyes szociális tárgyú és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2012. évi CXVIII. törvény (Módtv.) 50. §
(2)bekezdés a) pontja
- július 26-tól hatályon kívül helyezte. Az Mmtv-t a Módtv.
- §-a egyidejűleg kiegészítette a 33/A. §-sal, amelynek értelmében a
- §
(1)bekezdése szerint rokkantsági ellátásban, vagy a 33. §
(1)bekezdése szerint rehabilitációs ellátásban részesülő személyek a felülvizsgálatot követően a 12. §
(1)bekezdésben foglaltak szerint megállapítandó összegű rokkantsági ellátásra válnak jogosulttá azzal, hogy annak összege az állapotjavulás kivételével nem lehetett kevesebb a felülvizsgálatot megelőző hónapra járó ellátás összegénél; az Mmtv. a
- december 31-én III. csoportos rokkantsági nyugdíjban részesülő személyek esetében havi átlagjövedelemként a felülvizsgálatot megelőző hónapra járó ellátás összegének 165%-át rendelte figyelembe venni [Mmtv.
- §
(1)-
(2)bekezdés]. A felperes minősítési kategóriába sorolását az Mmtv. 3. §
(2)bekezdés b) pontja és a komplex minősítésre vonatkozó részletes szabályokról szóló 7/2012. (II.14.) NEFMI rendelet (NEFMIr.) 3. §
(2)bekezdés b) pontja szerint kellett elvégezni, annak alapján B2 kategóriába került. Az ellátást ezt követően az Mmtv. 12. §
(1)bekezdés a) pontja és a 3. §
(2)bekezdés
- b)pont
- ba)alpontja alkalmazásával kellett megállapítani, amelynek alapján az összeg a havi átlagjövedelem 40%-a, de legalább a minimálbér 30%-a, legfeljebb 45%-a. [12] Az alperes kiemelte, hogy a felperes az ellátása összegének fentiek szerinti kiszámítását a perben és a felülvizsgálati eljárásban sem vitatta; az Mmtv. 12. §
(1)bekezdése szerinti állapotjavulásról esetében azért nem lehet szó, mert az egészségkárosodásának mértékét - a korábbi 50-79%-kal szemben - a jelen per tárgyát képező közigazgatási eljárásban a másodfokú bizottság és a perben eljárt szakértő is 40%-ban, egészségi állapotát 60%-ban állapította meg, ez pedig a B2 minősítési kategóriába sorolását indokolta. A minősítési kategóriákat a NEFMIr. nevezi meg, a felperes felülvizsgálata idején még más minősítési rendszer volt hatályban, ezért a minősítési kategóriába sorolásra a jelen eljárásban került sor először. Mivel az állapotjavulást a perben eljárt szakértő véleménye is alátámasztotta, a felperes ellátása az Mmtv. 33. §
(1)bekezdése megtartásával került megállapításra. Az alperes érvelése alátámasztásaként végül hivatkozott a Kúria Mfv.III.10.117/2015/6., Mfv.III.10.408/2014/
- és Mfv.III.10.511/2014/
- számú határozataira, valamint a Módtv.-nek az Mmtv. 33/A. §-át beiktató
- §-ához fűzött törvényjavaslati indokolásra is. [13] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [14] A felperes az Mmtv. 33/A. §
(1)bekezdés a) pontja megsértését amiatt állította, mert az egészségi állapotát korábban már véglegesnek minősítették, másrészt mert a rendelkezésben foglalt, a korábbinál alacsonyabb összegű ellátás megállapítását megalapozó ok, vagyis az állapotjavulás - álláspontja szerint - nem teljesült. [15] A 2011. december 31-én egészségkárosodáson alapuló társadalombiztosítási ellátásban részesülő személyek egészségi állapotának vizsgálatát a felülvizsgálati ellenkérelemben részletezettek szerint - az Mmtv. írta elő, a felperes olyan rendelkezésre, amely az egészségi állapota vizsgálatát akár a korábbi, a megelőző állapotát (munkaképesség-csökkenését) véglegesnek nyilvánító szakvéleményre, vagy egyéb körülményekre tekintettel kizárta volna, maga sem hivatkozott. [16] Az Mmtv. 33/A. §
(1)bekezdés a) pontjában rögzített állapotjavulás - ahogyan arra a Kúria több döntésében (Mfv.III.10.414/2014/4., Mfv.III.10.650/2014/4., Mfv.10.408/2014/4., Mfv.10.117/2015/6., Mfv.III.10.557/2015/4.) is utalt -, nem feltétlenül jelenti az egészségügyi állapotban bekövetkezett, a korábban értékelt betegségekből való felépüléssel alátámasztott tényleges javulást, az egészségi állapot eltérő értékelését az arra irányadó orvosszakmai szabályok változása, azok szigorítása is eredményezheti. [17] A Kúria a jelen ügy kapcsán rámutat arra is, hogy az egészségkárosodáson alapuló ellátások jogi szabályozásában az elmúlt években jelentős változások következtek be: a jogalkotó a jogosultságot eltérő fogalmakhoz (munkaképesség-csökkenéshez, majd egészségkárosodáshoz, egészségi állapothoz) és azok eltérő mértékéhez kötötte, ezen felül a mérték meghatározása is eltérő szabályokon (előbb - jogszabálynak nem minősülő - módszertani levelekben, illetve az Irányelvek a funkcióképesség, a fogyatékosság és a megváltozott munkaképesség véleményezéséhez [1/2008. (SZK.1.) FMM utasítás] címmel kiadott irányelvben, majd jogszabályban (NEFMIr.) rögzített orvosszakmai szabályokon alapult. E változások következtében az érintett személyek korábbi egészségi állapotának értékelésével kapcsolatos következtetések egyrészt nem minden téren hasonlíthatók össze, másrészt - ahogyan arra a Kúria a fenti határozataiban is felhívta a figyelmet -, az a helyzet is előállhat, hogy az állapot eltérő értékelését az arra irányadó szabályok szigorítása eredményezi. Az állapotjavulás jogi fogalma ezért nem minden esetben jelenti a szervezet működésének tényleges, az érintett személyek által is érzékelhető javulását. Ennek a körülménynek, vagyis a szervezetben végbemenő tényleges, az egyes betegségekből való kigyógyulással is alátámasztható biológiai változásnak a társadalombiztosítási szervek eljárásban, illetve a perben történő külön vizsgálatára a jogszabály nem biztosít lehetőséget, ezért a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránti perben eljáró bíróság a határozat törvényességét az ilyen esetekben kizárólag a számszaki százalékos értékek alapján tudja megítélni. [18] A jelen ügyben a közigazgatási eljárásba és a perbe bevont szakértők a felperes egészségi állapotát jogszabályban (NEFMIr.) rögzített orvosszakmai szabályok alapján határozták meg, a perben eljárt szakértő véleménye a másodfokú szakértői bizottság véleményével egyezett. A fentiekből következően a munkaügyi bíróság döntése meghozatala során nem sértette meg az Mmtv. 33/A. §
(1)bekezdését, ezért a Kúria a jogerős ítéletet - a Pp. 275. §
(3)bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta. [19] Az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megfizetésére a felperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles. A döntés elvi tartalma [20] Az állapotjavulás jogi fogalma nem minden esetben jelenti a szervezet működésének tényleges, az érintett személyek által is érzékelhető javulását, az egészségi állapot korábbitól eltérő értékelését az arra irányadó orvosszakmai szabályok változása, azok szigorítása is eredményezheti. Záró rész [21] A Kúria a felülvizsgálati eljárás illetékéről az Mmtv. 14. §-a alapján határozott. [22] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
- május
- Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő