Mfv.10536/2015/7 – Kúria

(3)bekezdése és 206. §

(1)bekezdése megsértését állítva. Kifogásolta, hogy a bíróság a bizonyítási eljárást hiányosan folytatta le, a tényállás tisztázási kötelezettségének nem tett eleget, a szakvéleményre tett észrevételeit, „ellenszakértő" kirendelésére irányuló indokolt kérelmét és az okirati bizonyítékokat figyelmen kívül hagyta, emiatt megalapozatlan ítéletet hozott. A felperes szerint a bíróság nem oldotta fel a perben kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleményében fennálló és az orvosszakértő, valamint a szakorvosi vélemény közötti ellentmondást, a 2015. március 26-án és április 23-án tartott tárgyaláson előadott, tartalma szerint további szakértői bizonyítás elrendelésére irányuló kérelme elutasítását pedig indokolnia kellett volna. A felperes a Pp. 206. §

(1)bekezdése sérelmét amiatt is állította, mert a bíróság döntése meghozatala során csak a szakértői véleményre és nyilatkozatokra támaszkodott, figyelmen kívül hagyta az okirati bizonyítékokat, a kereseti kérelmében felhozottakat nem teljes körűen vizsgálta. A hiányosan és tévesen felállított tényállás alapján a bíróság helytelenül jutott arra a következtetésre, hogy a 7/2012.(II.14.) NEFMI rendelet (NEFMIr.) 2.

1. táblázata a felperes esetében alkalmazandó. A közigazgatási szervek a felperes egészségi állapotának értékelésénél nem vettek figyelembe valamennyi fennálló megbetegedést, az egészségi állapot meghatározása során az első- és a másodfokon eljárt bizottságok, valamint a perben kirendelt szakértő is némileg eltérő megállapításokat tettek és számítási módszert alkalmaztak. A perben kirendelt szakértő összességében nem bírálta ugyan felül a másodfokú orvosi bizottságok következtetéseit, ugyanakkor a bírósági eljárásban sem vált egyértelműen bizonyítottá, hogy az egészségi állapota jogszerűen került megállapításra. A felperes keresetében több betegséget is megjelölt, amelyek - álláspontja szerint - nem kerültek értékelésre. A szakvélemény kiegészítése és a szakértő meghallgatása döntően a krónikus fájdalom szindrómára vonatkozó betegségre történt, ez azonban a szakvélemény önellentmondását és a szakorvos által leírtak közötti ellentmondást nem oldotta fel. E betegség hiányában a NEFMIr. 2.
2. táblázat, míg a betegség fennállása esetén a 2.
3. táblázat a számítás alapja, a szakértő azonban nem vette figyelembe ezt a betegséget. A felperes a szakvélemény ellentmondásosságának alátámasztására a következőket adta elő. A szakvélemény a
4. október 8-i vizsgálat eredményét tartalmazó ambuláns lapra hivatkozik, a vélemény leírja a diagnózist, de a klinikai diagnózisból nem szerepelteti a krónikus fájdalom szindrómát és az „alapdokumentumokból" vezeti le a 45%-os össz-egészségkárosodást. A szakvélemény kiegészítés szerint krónikus fájdalom tünetcsoport a felperesnél nem állt fenn, mivel a
5. október 9-én kelt ambuláns lap ezt a diagnózist nem tartalmazza, a szakértőnek pedig nem volt feladata a 2011-ben állítólagosan diagnosztizált betegség megállapítása. A szakvélemény rögzíti, hogy az ENG vizsgálati módszer az idegek vezetőképességét méri, ami a szubjektív érzet, a fájdalom mérésére nem alkalmas; a szakvélemény kiegészítésben pedig a szakértő a saját véleményében foglaltakat is módosította a felperes rovására. A felperes kiemelte, hogy a
6. szeptember 24-i és
7. október 8-i, a Neurológiai Klinikán kiállított okiratot (orvosi dokumentum) csatolta, a ... egyetemi tanársegéd neurológus, klinikai neurofiziológus által aláírt kezelőlapon a krónikus fájdalom szindróma egyértelműen rögzítve van. A szakvélemény
8. október 8-án készült, tehát a közigazgatási eljárásban ez már rendelkezésre állt, a klinikai vélemény értékelése nem volt mellőzhető. A szakértő abban a kérdésben, hogy a felperes ezzel a betegséggel rendelkezik-e, és amennyiben igen, hogyan lehet azt figyelembe venni, egyértelműen nem nyilatkozott, a szakvéleményben foglalt ellentmodást utóbb sem oldotta fel. A szakértő tárgyaláson tett - a felperes által idézett - nyilatkozatai (24.sz. jkv.
9. old.
10. bek.,
11. bek.) egymással is ellentétben állnak; nem érthető, hogy amennyiben a betegség műszeres vizsgálattal kimutatható, úgy annak fennállása objektíve miért nem állapítható meg. A klinikai szakorvos diagnózisát és a műszeres vizsgálatok alapján megállapítható betegséget a közigazgatási eljárásban és a perben sem vették figyelembe, így a döntések nem lehetnek jogszerűek. A bíróságnak a szakvéleményt olyan módon kellett volna kiegészíttetnie, hogy a szakértő az egészségkárosodást ezen betegség meglétére tekintettel számolja ki, a szakértő a klinikai neuorofiziológus diagnózisát indokolás nélkül nem bírálhatta felül. A bíróság az ügy eldöntése szempontjából jelentős tényre a bizonyítást nem megfelelően folytatta le, másik szakvéleményt nem szerzett be, ezért helytelenül jutott arra a következtetésre, hogy a társadalombiztosítási határozat jogszerű. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
12. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A Kúria - a Pp. 182. §

(3)bekezdése alkalmazása kapcsán - korábban számos határozatában (pl. Mfv.III.10.168/2013/3., Mfv.III.10.758/2013/6.) rámutatott arra, hogy a Pp. szakértői bizonyítást szabályozó rendelkezései abban az esetben teszik lehetővé, egyben a bíróság kötelezettségévé további szakértői bizonyítás elrendelését, ha a szakvélemény aggályos: homályos, hiányos, önmagával vagy más szakértő véleményével, illetve a bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez egyébként nyomatékos kétség fér. A felperes keresete alapján a munkaügyi bíróságnak a perben arról kellett döntenie, hogy a társadalombiztosítási szervek helytállóan határozták-e meg az első- és a másodfokú határozatok meghozatala időpontjában fennálló egészségi állapota mértékét (Pp. 339/A. §-a). Az elsőfokú határozat alapjául szolgáló orvosi vélemény részkárosodásokra vonatkozó adatokat nem tartalmazott, a másodfokú bizottság és a perben eljárt szakértő véleménye azonban az egyes megbetegedések részkárosító hatásának mértékében (neurológiai 18%, szív- és érrendszeri 7%, mozgásszervi 7%, hallószervi 6%, pszichiátriai 6%, légzőszervi 5%) és azok összesítésében is egyezett. Ez azt jelenti, hogy a perben releváns, szakkérdésnek minősülő tényre vonatkozóan a bíróságnak egybehangzó szakértői vélemények álltak a rendelkezésére, amelyek helytálló voltát a felperes mind a munkaügyi bíróság előtti, mind a felülvizsgálati eljárásban olyan különleges szakértelmet igénylő kérdésekben tette vitássá, amelyek megválaszolására és megítélésére szakértelemmel maga sem rendelkezik. A peradatok szerint a felperes polyneuropathia megbetegedését az orvosi bizottsági vélemények és a perben kirendelt szakértő véleménye is rögzíti, a szakértő a felperes által csatolt szakorvosi lelet ismeretében alakította ki álláspontját. A szakvélemény felperes által hivatkozott kiegészítésben valóban található olyan megállapítás, amely - különösen laikus személyek számára homályosnak és ellentmondásosnak tűnik. A szakértő azonban utóbb, a tárgyaláson történt meghallgatásakor elmagyarázta és - orvosszakmai érvek mentén - részletes indokát adta az idegrendszeri betegségek okozta károsodások értékelésére irányadó szakmai szabályok, a NEFMIr. 2.1. és 2.2. táblázatai alkalmazhatóságának és annak is, hogy a felperes esetében mi indokolta az előbbi táblázat alkalmazását (24. sz. jkv. 2-4. old.). A felperes a szakértő tárgyaláson előadott érveit szintén orvosi szakkérdésekben vitatta, a kiegészített, a közigazgatási eljárásban beszerzett orvosi véleményekkel egyező tartalmú szakvéleményben azonban a szakértő tárgyaláson történt meghallgatása után nem volt kimutatható olyan hiányosság vagy ellentmondás, ami további szakértői bizonyítás elrendelését szükségessé tette volna. A Kúria - Pp. 206. §

(1)bekezdésével kapcsolatos - töretlen gyakorlata értelmében (BH 1995.193., BH 1999.44., stb.) a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen csak akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes volt. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A felperes felülvizsgálati kérelmében iratellenességet nem panaszolt, a közigazgatási eljárásban beszerzett véleményeket alátámasztó szakvéleményt olyan orvosi szakkérdésekben tette vitássá, amelyek megítéléséhez szakértelemmel nem rendelkezik. A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy a munkaügyi bíróság nem sértette meg a Pp. 182. §

(3)bekezdését, amikor mellőzte a további bizonyítás elrendelését és az egybehangzó szakvélemények egybevetésével helytállóan, a Pp. 206. §

(1)bekezdésének megfelelően vonta le azt a következtetést is, hogy a társadalombiztosítási szervek jogszabálysértés nélkül állapították meg a felperes egészségi állapotának mértékét. Ezért a Kúria a jogerős ítéletet - a Pp. 275. §

(3)bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. Az alperes a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségei megtérítését nem kérte, ezért a Kúria a Pp. 78. §

(2)bekezdése alapján e tárgyban mellőzte a határozathozatalt. A Kúria a felülvizsgálati eljárás illetékéről az Mmtv.

1. §-a alapján határozott. Budapest,
2. február
3. Dr. Zanathy János sk. tanácselnök, Dr. Magyarfalvi Katalin sk. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő