A határozat elvi tartalma: Az indokolási kötelezettség felülvizsgálatra okot adó megsértése címén az indokolás tartalmi helyessége nem vizsgálható. A kábítószer-kereskedelem bűntette megállapíthatósága. Kúria végzése Az ügy száma: Bfv.III.1.480/2015/
- A határozat szintje: felülvizsgálat A tanács tagjai: Dr. Belegi József, a tanács elnöke Dr. Somogyi Gábor, előadó bíró Dr. Székely Ákos, bíró Az eljárás helye: Budapest Az eljárás formája: tanácsülés Az ülés napja:
- április
- Az ügy tárgya: kábítószer-kereskedelem bűntette Terhelt: T. G. II. rendű és Sz. I. XIII. rendű Első fok: Másodfok: Debreceni Törvényszék 24.B.591/2012/385., ítélet, tárgyalás,
- január
- Debreceni Ítélőtábla Bf.II.150/2015/21., ítélet, nyilvános ülés
- június
- Az indítvány előterjesztője: II. rendű terhelt és XIII. rendű terhelt védője Az indítvány iránya: a II. és a XIII. rendű terhelt javára Rendelkező rész A Kúria a Debreceni Törvényszék 24.B.591/2012/
- számú, valamint a Debreceni Ítélőtábla Bf.II.150/2015/
- számú ítéleteit a XIII. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja. A II. rendű terhelt felülvizsgálati indítványát elutasítja. A Kúria végzése ellen fellebbezésnek vagy felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítványok előterjesztői, valamint azonos tartalommal más jogosultak újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthatnak be. Indokolás I. [1] A II. rendű terheltet az elsőfokú bíróság társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettében [
- évi C. törvény - a továbbiakban: Btk. -
- §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés a) pont, valamint
(3)bekezdés] mondta ki bűnösnek, és ezért 5 évi fegyházbüntetésre és 5 évi közügyektől [2] [3] [4] [5] [6] eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt a szabadságvesztésből legkorábban annak kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. A terhelttel szemben 4.997.732 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. A XIII. rendű terheltet az elsőfokú bíróság kábítószer-kereskedelem bűntettében [Btk. 176. §
(1)és
(3)bekezdés] mondta ki bűnösnek, és ezért 2 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 4 évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt a szabadságvesztésből legkorábban annak kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. A terhelttel szemben 260.000 forint erejéig vagyonelkobzást alkalmazott, a tőle lefoglalt 722.560 forint készpénzt elkobozta, továbbá elrendelte a terhelttel szemben a Pesti Központi Kerületi Bíróság 18.B.VI.26.542/2008/
- számú ítéletével kiszabott - eredetileg végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett - 1 évi fogházbüntetés utólagos végrehajtását. A II. és a XIII. rendű terheltek tekintetében védelmi fellebbezések alapján eljárva a másodfokú bíróság a XIII. rendű terhelttel szemben alkalmazott vagyonelkobzás összegét 195.000 forintra szállította le, egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet e két terhelt tekintetében helybenhagyta. A jogerős ítéletben megállapított tényállás XIII. rendű terheltet érintő részének lényege a következő: A II. rendű terhelt rendszeresen értékesített kábítószert a XIII. rendű terheltnek:
- január 28-i őrizetbe vételéig mintegy 3-4 hónapon át, alkalmanként 5 gramm, összesen kb. 500-600 gramm marihuánát, grammonkénti 1500 forintos áron adott el a részére. Ennek tiszta hatóanyag-tartalma nem haladta meg a csekély mennyiség felső határát, annak mintegy 8 %-a. Ugyanebben az időszakban egy alkalommal a XIII. rendű terhelt a II. rendű terheltnek - kérésére 150-200 gramm amfetamint, közismert nevén speed-et adott el, grammonként 1300 forintos áron. Ennek tiszta hatóanyag-tartalma a jelentős mennyiség alsó határát meghaladta, annak 125,05 %-a. II. [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a II. rendű terhelt és a XIII. rendű terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. A II. rendű terhelt indítványában a törvény szerinti felülvizsgálati okot nem jelölt meg, de cselekményének törvénysértő minősítését állította és büntetésének enyhítését kérte. Indokai szerint a II. rendű terhelt az elkövetéskor kábítószerfüggő volt. Az eljárt bíróságok ennek megállapítására - a terhelt többszöri kérelme ellenére - a
- számú Módszertani Levélben előírt igazságügyi pszichiáter orvosszakértőt nem rendeltek ki. A fentiek alátámasztására csatolta a Magyar Ökomenikus Segélyszervezet Addiktológiai Centrumának orvosa által
- augusztus 31-én kiállított szakorvosi véleményt, miszerint figyelembe véve a kábítószer-használat időszakát, jelentős dózisát és módját, a terhelt kábítószerfüggőnek minősíthető. A XIII. rendű terhelt védője felülvizsgálati indítványának jogszabályi alapjaként a Be.
- §
(1)bekezdés
- b)és
- c)pontját jelölte meg; érdemben pedig a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását indítványozta. Indokai szerint a XIII. rendű terheltet érintő tényállás kizárólag a II. rendű terhelt vallomásán alapul. Az elsőfokú bíróság azt azzal az indokolással fogadta el, hogy a II. rendű terhelt vallomása nem csak önmagára, de társaira is részletes, tényfeltáró jellegű és következetes volt, továbbá, amennyiben a bíróság nem azt fogadná el a XIII. rendű terhelt tekintetében, úgy meg lehetne kérdőjelezni azt más terheltek tekintetében is, noha vallomásának azon részei tanúvallomásokkal és telefonbeszélgetésekkel esnek egybe. A védő ugyanakkor a II. rendű terhelt vallomásainak bemutatásával kifejtette: azt egyszer sem mondta a II. rendű terhelt, hogy 3-4 hónap alatt, alkalmanként 5 gramm, összesen 500-600 gramm marihuánát adott volna el a XIII. rendű terheltnek. Az általa a XIII. rendű terhelttől átvett speed kapcsán pedig nem 1300, hanem 1100 forint/gramm árról beszélt, ami 150 gramm esetében 165.000 [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] forintnak felel meg. A speed tisztaságáról pedig soha nem nyilatkozott a II. rendű terhelt. Ezzel szemben éppen a XIII. rendű terhelt - második nyomozati vallomása során, amikor is konkrét mennyiségekről először nyilatkozott - mondta el mind az általa a II. rendű terhelttől vásárolt marihuána, mind a részére eladott speed kapcsán pontosan azokat az adatokat, amelyeket a jogerős ítélet a tényállásában rögzített. A későbbiekben azonban - mind a nyomozás, mind a tárgyalás során - a XIII. rendű terhelt is jelentősen csökkentette az általa vásárolt marihuánára vonatkozó előadását, és arra - a védői álláspont szerint - magyarázatot is adott. Az általa átadott speed kapcsán pedig elmondta, hogy ahhoz 20 % laktózt adagolt, és ezzel a kábítószer hatóanyagát jelentősen redukálta. Az indítvány kitért rá: ha a XIII. rendű terhelt tényleg 3-4 hónap alatt, alkalmanként 5 grammos adagokban vásárolta volna meg a II. rendű terhelttől az összesen 500-600 gramm marihuánát, az 100-120 vásárlási alkalmat jelentett volna, ami mindennapi, esetenként akár naponta többszöri vásárlást feltételez. Ezzel szemben az irányadó tényállás „alkalmankénti" vásárlást rögzít, ami nem áll összhangban a fentiekkel. Végül a védő utalt rá: a II. rendű terhelt a vádbeli 3-4 hónapos időszak alatt mindössze kétszer beszélt telefonon a XIII. rendű terhelttel. Beszélgetésük során mindkétszer szóba került marihuána adásvétel, speedről azonban egyik alkalommal sem volt szó. A II. rendű terhelt lakásán elfogásakor - ugyan valóban került elő speed is, azonban a II. rendű terhelt csak a nyomozás végén említette először, hogy azt a XIII. rendű terhelttől vásárolta. A védő - kérdésekként megfogalmazott - állításai szerint az eljárt bíróság nem kellő mélységben tett eleget indokolási kötelezettségének. Ennek keretében nem indokolta meg, hogy - milyen bizonyíték alapján állapította meg azt, miszerint a XIII. rendű terhelt 500-600 gramm marihuánát vásárolt a II. rendű terhelttől, miközben a II. rendű terhelt soha nem mondott ilyet, - a II. rendű terhelt melyik vallomásából következtetett a speed 1300 forint/gramm árára, miközben a II. rendű terhelt következetesen 1100 forint/gramm árat állított, - milyen objektív bizonyíték támasztja alá, hogy a II. rendű terhelttől lefoglalt 134 gramm speed a XIII. rendű terhelttől származik, és - miképp jutott a Debreceni Törvényszék a II. rendű terhelt idézett, hét különböző vallomásából arra a következtetésre, hogy „a feltárt tényeket mindvégig következetesen, ugyanúgy adta elő". A másodfokon eljárt Debreceni Ítélőtáblának azt rótta fel az indítvány, hogy nem adta magyarázatát annak: miképp mérsékelte a XIII. rendű terhelttel szemben alkalmazott vagyonelkobzás összegét 195.000 forintra, miközben a tényállásban a szóban forgó speed mennyiségét (200 gramm) és árát (1300 forint/gramm) változatlanul hagyta. Ugyanakkor a II. rendű terheltnek felrótt bűncselekményből származó összeget elosztva a terhére megállapítottak szerint általa eladott kábítószer mennyiségével, grammonként 975 forintos ár alakulna ki. A XIII. rendű terhelt terhére rótt bűncselekmény jogi minősítése kapcsán a védő kifejtette: tévedtek az eljárt bíróságok, amikor a XIII. rendű terhelt cselekvőségét kereskedésnek minősítették. Az 1/2007. BJE számú Büntető Jogegységi Határozat egyértelműen rögzíti, hogy a kábítószer kereskedelem megállapíthatóságának alapvető eleme a rendszeres haszonszerzésre törekvés. Ehhez képest a XIII. rendű terhelt az irányadó ítéleti tényállás szerint egyetlen alkalommal adott el speed port a II. rendű terheltnek. A védő álláspontjának összegzése szerint a bíróság a formál logika szabályait mellőzve, és a Be. 4. §
(2)bekezdését figyelmen kívül hagyva állapította meg a tényállást a XIII. rendű terhelt tekintetében, és törvénysértően mondta ki bűnösnek kereskedéssel elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettében. III. [22] A Legfőbb Ügyészség a
- november 24-én BF.1472/2015/
- számú átiratában a II. rendű terhelt felülvizsgálati indítványát törvényben kizártnak tartotta, és annak elutasítására tett indítványt. [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30] [31] [32] Utalt rá: a Be.
- §
(1)bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletben megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható. Ezért a jogerős ítéleti tényállásban megállapított tények valóságtartalma nem vitatható, az azok megállapításához vezető bizonyíték-értékelő folyamat helyessége és teljessége érdemben nem vizsgálható felül. Nincs lehetőség bizonyítás felvételére, és így értelemszerűen - annak eredményéhez képest - a bizonyítékok kiegészítésére vagy újraértékelésére sem. Jelen esetben az irányadó tényállás rögzíti, hogy a II. rendű terhelt kábítószerhez való kötődése orvosi szempontból nem igazolható, kábítószerfüggőnek nem tekinthető. Ehhez képest cselekményének minősítése törvényes. A Legfőbb Ügyészség a
- október 13-án kelt BF.1472/
- számú átiratában a XIII. rendű terhelt védőjének felülvizsgálati indítványát alaptalannak tartotta, és e terhelt tekintetében a támadott határozatok hatályában való fenntartására tett indítványt. Az indítványban hivatkozott eljárási szabálysértés kapcsán utalt rá: Az indokolási kötelesség felülvizsgálati eljárásra okot adó megsértése nem állapítható meg, ha az ügydöntő határozat(ok)ból kitűnik az eljárt bíróság(ok)nak a tényállás megállapításával összefüggő tényfeltáró és értékelő tevékenysége, továbbá az, hogy az érdemi döntésben kifejeződő jogi álláspontját - a bűnösséggel, a minősítéssel, a büntetéssel és/vagy intézkedéssel kapcsolatban - mire alapozta. A bizonyítékok értékelése körében levont következtetések helyessége, az értékelés eredménye kívül esik a feltétlen eljárási szabálysértések körén, az tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozottságának felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadása (BH 2013.10.). Jelen esetben - az ügyészi álláspont szerint - a másodfokú bíróság helyesen értékelte az elsőfokú ítélet indokolását kellő gondosságúnak és a logika szabályainak megfelelőnek. E szerint az elsőfokú bíróság nem csak annak adta megfelelő indokát, hogy miért a II. rendű terhelt vallomását fogadta el a tényállás alapjául, de megindokolta azt is, hogy a XIII. rendű terheltnek a speed laktózzal való keverésére vonatkozó nyilatkozatát azért nem fogadta el, mert a II. rendű terhelttől lefoglalt speedben nem volt laktóz. A másodfokú ítéletet érintő védői észrevétel tekintetében a Legfőbb Ügyészség rámutatott, hogy a határozat ténybeli indokaiból egyértelműen kitűnik: a másodfokú bíróság éppen a vegyészszakértő szakvéleménye és tárgyalási nyilatkozata alapján, a terhelt számára kedvezőbb tényeket figyelembe véve módosította a tényállást annyiban, hogy a XIII. rendű terhelt által a II. rendű terhelt részére eladott anyag hatóanyaga amfetamin, annak mennyisége pedig 150 gramm volt. Ezért az ítéletek indokolásából az eljárt bíróságok ténybeli álláspontja pontosan nyomon követhető. A sérelmezett téves minősítés kapcsán a Legfőbb Ügyészség arra mutatott rá, hogy a Btk.
- §
(1)bekezdése szerinti kábítószer-kereskedelem bűntette kábítószer kínálásával, átadásával, forgalomba hozatalával vagy azzal való kereskedéssel követhető el. A XIII. rendű terheltnek az elkövetés körülményei alapján tisztában kellett lennie azzal, hogy olyan személynek adja el a speed-et, aki maga is rendszeresen kereskedik kábítószerrel, így az átvett mennyiséget is továbbértékesíti. Ezzel a kábítószer forgalomba hozatalát - mint a kábítószerkereskedelem elkövetési magatartását - maradéktalanul megvalósította. E cselekmény büntetési tétele - az adott kábítószer-mennyiség mellett - öttől húsz évig terjedő, avagy életfogytig tartó szabadságvesztés. Így a jogerős ítéletben az ún. „enyhítő szakasz" kimerítő alkalmazásával kiszabott 2 év 6 hónapi börtönbüntetés semmiképpen sem eltúlzottan súlyos. IV. A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. §
(1)bekezdés első fordulata szerint tanácsülésen bírálta el, és megállapította, hogy az a II. rendű terhelt tekintetében törvényben kizárt, a XIII. rendű terhelt vonatkozásában pedig nem alapos. [34] A Kúria mindkét indítvány kapcsán elöljáróban utal arra, hogy a felülvizsgálat rendkívüli [33] jogorvoslat, kizárólag a Be. 416. §
(1)bekezdés a)-g) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe; a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető. [35] Ugyanakkor mind a Be. 416. §
(1)bekezdés b) pontján alapuló indítvány esetében is alapvető jelentőségű szabály, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletben megállapított tényállás az irányadó, és az a felülvizsgálati indítványban nem támadható [Be. 423. §
(1)bekezdés]. [36] Ezért nem felel meg a hivatkozott felülvizsgálati oknak a II. rendű terhelt indítványa, annak ellenére, hogy abban cselekményének törvénysértő minősítését, és annak következtében vele szemben törvénysértően súlyos büntetés kiszabását állította. Ténylegesen azonban a terhelt nem anyagi jogszabálysértésre hivatkozott, hanem a kábítószer-függőségének hiányát megállapító ítéleti ténymegállapítást támadta anyagi- és eljárásjogi alapon is; elsődlegesen e ténymegállapítás megváltoztatását kérte, és abból következne - az indítvány szerint - a jogerős ítéleti téves minősítés. [37] A jogerős ítéleti ténymegállapítás megváltoztatására azonban - a hivatkozottakra tekintettel - nincs törvényes lehetőség. A felülvizsgálati eljárásban bizonyítás nem vehető fel [Be. 388. §
(2)bekezdés első mondat és a Be. 419. §
(1)bekezdés], és értelemszerűen nem helyezhető hatályon kívül sem a jogerős határozat további bizonyítás felvételének érdekében. [38] Az, hogy az elkövető kábítószerfüggő személy-e, ténykérdés; ezért az e körben tett ítéleti megállapítás felülvizsgálati eljárásban eredménnyel nem támadható (BH 2012.
- I.). [39] A II. rendű terhelt indítványa tehát ténylegesen bizonyítás felvételét és eltérő tényállás megállapítását célozza; ebből következne csak a törvénysértő minősítés megállapítása, és - az indítvány szerint - a helyes minősítéshez képest törvénysértően súlyos büntetés enyhítése. [40] Ez azonban - a korábban kifejtettek szerint - törvényben kizárt. [41] Csupán a teljesség érdekében mutat rá a Kúria, hogy törvényben kizárt lenne az indítvány akkor is, ha a terhelt kábítószer-függősége az alapeljárásban megállapításra került volna. A terhelt által indítványozott, az
- évi IV. törvény - a továbbiakban: korábbi Btk. - 282/C. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(4)bekezdés második fordulata szerint minősülő kábítószerrel visszaélés bűntettének büntetési tétele ugyanis 2-8 évi szabadságvesztés. Így a jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés e keretek között sem lenne eltúlzottnak tekinthető, épp annak középmértékének felelne meg. [42] A XIII. rendű terhelt védőjének indítványa kapcsán helyesen utalt a Legfőbb Ügyészség a BH 2013.
- számú jogesetben közzétett iránymutatásra. Túl azon, hogy az indítvány lényegesen leegyszerűsítve, számos megállapítását lényeges összefüggéseiből kiragadva mutatta be az elsőfokú bíróságnak a tényállás megállapítására irányuló tevékenységét, a Kúria rámutat arra is: amennyiben a bíróság indokolási kötelezettségét nem teljesítette volna, úgy az indítványnak nem lett volna módja az indokolás egyes állításait részletesen vitatnia. [43] Az indokolási kötelezettség teljes - azaz feltétlen eljárási szabálysértésként értékelendő - megsértése címén ugyanis nem az indokolás tartalma vitatható, hanem annak hiánya sérelmezhető. Az abban foglalt érvek, illetve a levont következtetések helyessége és logikussága, a bizonyítás teljessége vagy elégtelensége, valamint mindezek hatása az értékelés eredményeire már kívül esik a feltétlen eljárási szabálysértések körén; az a tényállás megalapozottságának a felülvizsgálati eljárás során törvényben kizárt támadása. [44] Jelen esetben tehát megállapítható: az elsőfokú bíróság megjelölte az általa elfogadott bizonyítékokat, és indokát adta annak is, hogy miért azokat fogadta el - más bizonyítékokkal szemben - a tényállás alapjául. Amennyiben a megállapított tényállás nem felel meg az elfogadott bizonyítékok tartalmának, úgy a tényállás azon részében iratellenes [Be.
- §
(2)bekezdés c) pont], azaz megalapozatlan, ami - a korábban írtak szerint - nem felülvizsgálati ok. [45] Amennyiben pedig az indítvány szerint az elfogadott bizonyítékok mellett felhozott ítéleti érvek nem logikusak, nem elégségesek az adott bizonyítékok elfogadásához, az a bizonyítékok értékelésének a meg nem engedett - a Be. 423. §
(1)bekezdésével ellentétes, és a Be. 416. §
(1)bekezdésében meghatározott felülvizsgálati okok egyikét sem kimerítő - támadása. [46] Utal arra is a Kúria, hogy az elsőfokú bíróság nem 200, hanem 150-200 grammban határozta meg a [47] [48] [49] [50] [51] [52] [53] [54] [55] XIII. rendű terhelt által átadott speed mennyiségét, és míg az elsőfokú bíróság e mennyiség felső határához, a másodfokú bíróság - ezt kijavítva - az alsó határához igazította az e terheltet érintő vagyonelkobzás összegét. Ítélete 13. oldalának második bekezdésében rögzítette is, hogy - éppen a Be. 4. §
(2)bekezdésére tekintettel - a számítandó hatóanyag-tartalom kapcsán a 150 grammot kell alapul venni, és nyilvánvalóan ezt vette alapul a vagyonelkobzás összegének mérséklése során is. Ehhez képest azonban nem az indokolási kötelezettség elmulasztásában megnyilvánuló feltétlen eljárási szabálysértés, hanem legfeljebb ítéletszerkesztési hiányosság, hogy a másodfokú bíróság ezt a változtatást a tényállásnak a Be. 352. §
(1)bekezdés a) pontja szerint módosításai között nem jelenítette meg. Másodfokú határozatra is irányadó azonban, hogy a tényállás részének kell tekinteni az ítéletszerkesztési hiba folytán az indokolás más részeiben feltüntetett bírói ténymegállapításokat is (BH 2005.89.). Így a XIII. rendű terhelt által átadott speed mennyiségét illetően a 150 gramm tekintendő a jogerős ítéletben megállapított mennyiségnek, ezzel pedig a védői érvelés ezen része a ténybeli alapját vesztette. A Be. 373. §
(1)bekezdés III. pont a) alpontjában foglalt eljárási szabálysértést tehát sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem valósította meg, s ezért a védői indítványt a Be. 416. §
(1)bekezdés c) pontjára alapított részében nem találta alaposnak a Kúria. Az indítványnak a Be. 416. §
(1)bekezdés b) pontjára alapított része kapcsán a Kúria elsőként arra utal: feltehetően elírás a védői indítvány
- oldalának utolsó bekezdésében, miszerint a bíróság jogerős ítéletében kereskedéssel elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettében mondta ki - az indítvány szerint törvénysértően - bűnösnek a XIII. rendű terheltet. A kábítószerrel visszaélés bűncselekményét a korábbi Btk. 282-283/B. §-ai szabályozták, míg a XIII. rendű terhelttel szemben az eljárt bíróságok a jelenleg hatályos Btk.-t alkalmazták. Azonban az sem felel meg az iratok tartalmának, hogy a jogerős ítélet a kábítószerrel való kereskedést rótta volna e terhelt terhére. A Btk. 176-
- §-aiban meghatározott bűncselekmény megnevezése a törvény szerint: kábítószerkereskedelem. Ez azonban nem jelenti azt, hogy e bűncselekményt csak a kábítószerrel való - a szó köznapi értelmében vett - kereskedéssel lehet elkövetni. A Btk.
- §
(1)bekezdése szerint ugyanis a kábítószer-kereskedelem törvényben meghatározott elkövetési magatartásai - a kereskedésen túl a kábítószer kínálása, átadása és forgalomba hozatala is. E négy elkövetési magatartás bármelyikének megvalósítója egyaránt a kábítószer-kereskedelem alap- vagy minősített esetét követi el. Az indítványból nem derül ki egyértelműen: a védő a terhelt cselekményének kábítószerkereskedelem bűntettekénti minősítését, vagy csupán e bűncselekményen belül a kereskedés, mint elkövetési magatartás megállapítását sérelmezte-e. Utóbbi esetben az indítvány törvényben kizárt lenne. Nem eredményez ugyanis törvénysértő minősítést, ha a jogerős ítélet a terhelt cselekményét a Btk. Különös Részének rendelkezéseinek megfelelően helyesen minősíti, az indokolásban azonban - esetlegesen - az ugyanazon törvényhelyben foglalt több elkövetési magatartás közül téveset jelöl meg; az ilyen tévedés pedig nem eredményezhet törvénysértő büntetést sem, mert az egyforma minősítés azonos büntetési tételt von maga után. Következésképp a XIII. rendű terhelt terhére rótt cselekmény minősítésének vitatása csak akkor lehet felülvizsgálat tárgya, ha az nem csupán az elkövetési magatartás kereskedésben való meghatározását, hanem a cselekmény kábítószer-kereskedelem bűntetteként való minősítését is támadja. A kábítószer-kereskedelem bűntetteként való minősítés támadása azonban csak akkor lehet alapos, ha a jogerős ítéletben a terhelt terhére rótt elkövetési magatartás a Btk. 176. §
(1)bekezdésében felsorolt négy elkövetési magatartás egyikének sem felel meg. Márpedig jelen esetben aligha vitatható, hogy azzal, miszerint a XIII. rendű terhelt egy alkalommal 150 gramm speedet adott el a II. rendű terheltnek 1300 forint/gramm áron, legalábbis a „kábítószert átad" elkövetési magatartást teljes egészében megvalósította. Az elsőfokú ítélet egyértelműen ezt [56] [57] [58] [59] rótta a XIII. rendű terhelt terhére (
- oldal ötödik bekezdés utolsó mondat), s azt a másodfokú bíróság sem változtatta meg. A kábítószer-kereskedelem bűntettekénti minősítés már ennek alapján is helyes lenne. Ugyanakkor a Kúria osztotta a Legfőbb Ügyészség álláspontját abban, hogy az eset körülményei, így elsősorban az alapján, hogy a XIII. rendű terhelt úgy ismerte meg a II. rendű terheltet, hogy éppen kábítószert adott el a III. rendű terheltnek, majd később rendszeresen vásárolt ő maga is tőle, a XIII. rendű terheltnek tudnia kellett, hogy a II. rendű terhelt viszont egyértelműen kábítószerkereskedelemmel foglalkozó személy. Ekként tisztában kellett lennie azzal is, hogy a II. rendű terhelt kereskedni fog a tőle vásárolt jelentős mennyiségű speeddel is, következésképp magatartása helyesen: forgalomba hozatal, ami azonban ugyancsak a kábítószer-kereskedelem bűntettét meríti ki. Ezen túlmenően a jogerős ítélet a csekély mennyiségű marihuána 3-4 hónap alatt történő megszerzését is a XIII. rendű terhelt terhére rótta. Arra nincs adat a tényállásban, hogy a XIII. rendű terhelt azt bárkinek továbbadta volna, következésképp az saját fogyasztásra megszerzettnek minősül. Ez önmagában a Btk.
- §
(6)bekezdésében meghatározott kábítószer-birtoklás vétségének a megállapítására lenne alkalmas. Azonban e bűncselekmény csak akkor állapítható meg, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg. Ezért a bíróság helyesen nem minősítette a XIII. rendű terhelt cselekményét - a kábítószer-kereskedelem bűntette mellett, azzal halmazatban ekként is. A fentiekre tekintettel a XIII. rendű terhelt cselekményének minősítése a jogerős ítéletben törvényes, ezért a Kúria nem találta alaposnak az indítvány Be. 416. §
(1)bekezdés c) pontjára vonatkozó érvelését sem. Mindezekre figyelemmel a Kúria a II. rendű terhelt felülvizsgálati indítványát a Be. 421. §
(2)bekezdés első mondat első fordulata alapján elutasította, de nem adott helyt a XIII. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványnak sem, és miután egyéb, a Be. 423. §
(5)bekezdése alapján hivatalból vizsgálandó eljárási szabálysértést nem észlelt, a megtámadott határozatokat a XIII. rendű terhelt tekintetében a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta. V. A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be. 3. §
(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a 416. §
(4)bekezdés b) pontja zárja ki. [61] A Be. 418. §
(3)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 416. §
(1)bekezdés
- e)vagy
- g)pontján alapul. A Be. 421. §
(3)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Kúria mellőzheti. [60] Budapest,
- április
- Dr. Belegi József s.k. a tanács elnöke, Dr. Somogyi Gábor s.k. előadó bíró, Dr. Székely Ákos s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő BÉ