Bf.69/2016/7 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(4)bekezdés] miatt 4 év börtönre, 4 év közügyektől és 4 év gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltásra ítélte, 71.433.000,- forintra vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett a feltételes szabadságról, a bűnjelekről, kötelezte a vádlottat 323.372,- forint bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a vádlott és a védő jelentett be fellebbezést felmentés érdekében, a védő másodlagosan enyhítés, felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása érdekében. A védő a fellebbezési nyilvános ülésen a fellebbezést akként módosította, hogy megalapozatlanság miatt elsődlegesen az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta, mely indítványhoz a vádlott is csatlakozott. Másodlagos indítványát a védő fenntartotta. A fellebbviteli főügyészség az első fokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. Az ítélőtábla a fellebbezéseket nem ítélte alaposnak. A védő a fellebbezési eljárásban a tárgyalás kitűzését és bizonyítás elrendelését indítványozta, a levonandó áfa körében indítványozta bizonyítás lefolytatását. -oAz elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le, melynek során a szükséges és lehetséges bizonyítást lefolytatta. A védő azon hivatkozása, hogy a vádlott gyanúsítotti vallomása, illetőleg a tanúként tett vallomásai bizonyítékként nem vehetők figyelembe - kötelező védelem mellett a védő távollétében történő kihallgatás, illetve a relatív mentességi jogra történt figyelmeztetés elmaradása miatt - nem alapos. Az iratok tanúsága szerint a vádlottat, mint tanút 2012. június 4. és 2012. szeptember 26. napján történt kihallgatásakor a Be. 82. §

(1)bekezdés b) pontjában írt relatív mentességi jogára is kioktatták, melynek megtörténtét a vádlott aláírásával is elismerte (nyomozati iratok II. kötet

1. oldal, 701-
2. oldal). Egyik esetben konkrétan nem nyilatkozott arra, hogy él-e a mentességi jogával, míg a folytatólagos kihallgatásakor kifejezetten nyilatkozott arról, hogy a mentességi jogára történt figyelmeztetést tudomásul vette és ezt követően tett vallomást. A
3. június 10.-i gyanúsítottkénti kihallgatásával kapcsolatban az iratokból megállapítható (nyomozati iratok II. kötet
4. oldal), hogy a vádlott akként nyilatkozott, hogy védőt kíván meghatalmazni, amelyről a meghatalmazást három munkanapon belül csatolja. E nyilatkozatára figyelemmel e napon védő nélküli meghallgatására a törvénynek megfelelően sor kerülhetett. Ezt követően, mivel három napon belül a vádlott védőt nem hatalmazott meg, a nyomozó hatóság
5. június
6. napján részére védőt rendelt ki. A fentiekre figyelemmel tehát nem sértett eljárási szabályt a nyomozó hatóság, így ezen vallomások a bírósági eljárásban törvényes bizonyítékként felhasználhatók voltak. -oAz elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelésével helytállóan állapította meg, hogy az [
7. sz. gazdasági társaság megnevezése] tevékenysége körében a vádlott sertés felvásárlással foglalkozott
8. év elejéig, melyet tanúvallomásában is elismert. Ezen felül elismerte azt is, hogy az
9. sz. tanú ügyvezetése idején is a céget ténylegesen saját maga irányította. A bizonyítékok mérlegelésével az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg azt is, hogy a tényleges gazdasági tevékenységet azután is a vádlott folytatta, hogy az ügyvezető a
10. sz. tanú lett (
11. június 28.), hiszen az ezen időszakra eső sertések megvásárlásáról kiállított felvásárlási jegyek a kft. nevében kerültek kiállításra és azokat a vádlott írta alá. A rendelkezésre álló bizonyítékokból továbbá helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság azt is, hogy a vádlott magánszemélyektől áfa fizetés nélkül vásárolt fel sertéseket felvásárlási jegyen, majd azokat a [
12. sz. gazdasági társaság megnevezése]-nek áfával növelt áron értékesítette. A vádlott ezzel összefüggésben azt is elismerte, hogy az értékesítések után a bevétel a kft. számlájára befolyt. A vádlott
13. évben valótlan tartalmú áfa bevallást tett, valamint
14. és
15. évben áfa bevallást egyáltalán nem nyújtott be. Ezzel a költségvetésnek összesen 71.433.000,- forint vagyoni hátrányt okozott. A vádlott az eljárás során azt kifogásolta, hogy a gazdasági tevékenysége során költségei is merültek fel, melyet a büntetőeljárás során nem vettek figyelembe. Ezzel összefüggésben utal arra az ítélőtálba, hogy abban az esetben, ha a vádlott a sertéseket áfával növelt áron szerezte volna be, akkor ezt az áfa összeget levonásba helyezhette volna. (Ilyen vásárlások képezték az eljárás tárgyát a védő által hivatkozott Egri Törvényszék előtt folyamatban B.510/
16. számú ügyben.) Jelen ügyben azonban a vádlott áfa nélkül vásárolta fel a magántermelőktől a sertést. Ezt követően már az értékesítés áfával történt. Ebből következően nincs a kft. oldalán levonható áfa. A [
17. sz. gazdasági társaság megnevezése] által fizetett vételár tartalmazta az áfát, mely a kft. számlájára befolyt, azaz a vádlott azt megkapta. Ennek ellenére a vádlott áfa befizetési kötelezettségének nem tett eleget. Az, hogy a sertések ellenértékét a termelőknek meg kellett fizetni, és ehhez tőkére volt szüksége, ez költségként merült fel. De ez a tétel csak a társasági adó szempontjából bír jelentőséggel, hiszen azt a nyereség után kell fizetni, a nyereséget pedig a bevételek és a költségek különbözeteként lehet megállapítani. A társasági adó vonatkozásában is lehet adóhiány a vádlott vállalkozásával kapcsolatosan, azonban ezen adónem vonatkozásában az ügyészség nem emelt vádat, így az nem képezi a jelen eljárás tárgyát. Az áfa szempontjából nincs olyan bizonylat és a vádlott sem tett olyan vallomást, hogy jogosult lett volna áfa levonására. A 2009-
18. évre vonatkozóan pedig, ahol egyáltalán nem tett a vádlott áfa adóbevallást és nincs semmilyen azt megalapozó bizonylat, magától értetődő, hogy szóba sem jöhet áfa beszámítás. Ami az áfa esetében egyedül figyelembe vehető, az a kompenzációs felár, amit a könyvszakértő minden esetben az áfa összegéből levont, és így állapította meg, hogy mennyi lett volna az áfa fizetési kötelezettség, ami a vádlottat terhelte. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság tényállása hiánytalan és megalapozott. Az részben a vádlott saját vallomásán alapult, melyet az egyéb bizonyítékok is alátámasztottak. Így sem a bizonyítás kiegészítésére, sem pedig az első fokú ítélet hatályon kívül helyezésére nem kerülhetett sor. A vádlott felmentése érdekében bejelentett fellebbezések pedig az ítélőtábla álláspontja szerint a bizonyítékok mérlegelése ellen irányulnak, melyek a másodfokú eljárásban eredményre nem vezethettek. A megalapozott tényállásból a törvényszék helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, a cselekményt a törvénynek megfelelően minősítette. Az elsőfokú bíróság az ítélet rendelkező részében a minősítés során az
19. évi IV. törvényt helyesen tüntette fel, emellett a Btk. megjelölése szükségtelen és téves, hiszen a Btk. a jelenleg hatályos
20. évi C. törvény. Helyesen alkalmazta az elsőfokú bíróság az elkövetéskor hatályban levő törvényt a vádlottal szemben, hiszen a cselekmény büntetési tétele az elbíráláskori törvény esetében - az üzletszerű elkövetésre figyelemmel - magasabb, és a középmérték is súlyosabb. A bűnösségi körülmények körében helyesen értékelte a vádlott javára a jelentős időmúlást, az nyomatékos enyhítő körülmény - hiszen már az első tárgyalás időpontjában 4 év eltelt a bűncselekmény befejezése óta - azzal, hogy ahhoz kis mértékben a vádlott magatartása is hozzájárult. A vádlott által elkövetett cselekményt a törvény 2-8 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni, az irányadó középmérték 5 év. Az elsőfokú bíróság az enyhítő körülményeket figyelembe véve tért el a középmértéktől a vádlott javára. A 4 év szabadságvesztés további enyhítésére az ítélőtábla nem látott lehetőséget, főleg nem olyan mértékű enyhítésre - törvényi minimum, azaz 2 év - amely lehetővé tenné a szabadságvesztés próbaidejére történő felfüggesztését. Helyes a vádlott által elkövetett cselekmény jellegére a közügyektől eltiltás alkalmazása, annak tartama arányos. A vádlott a cselekmény egy részét -
21. január
22. -
23. december
24. - ténylegesen ügyvezetőként a foglalkozása felhasználásával követte el. Így helyes a foglalkozástól eltiltás alkalmazása, annak tartama is arányos. Az elsőfokú bíróság törvényesen rendelt el a vádlott vonatkozásában a bűncselekmény elkövetéséből szerzett vagyonra vagyonelkobzást, hiszen a bevétele a vádlott vallomása szerint a kft. számlájára befolyt, az áfát a vádlottnak kellett volna ebből megfizetni, erre azonban nem került sor. Az első fokú ítélet egyéb rendelkezései, így a feltételes szabadságra vonatkozó, a bűnjelekről rendelkező és a bűnügyi költség megfizetésére vonatkozó rendelkezések is törvényesek. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a fellebbezéseket nem ítélte alaposnak, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét, annak mindenben helyes indokai alapján, a Be.
25. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Szeged,

1. június hó
2. Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke Sefta Márta dr. sk.. Cserháti Ágota sk. a tanács tagja, előadó a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.69/2016/
3. számú végzése és a Kecskeméti Törvényszék 3.B.304/2014/
4. számú ítélete a jelen végzés folytán a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
5. június
6. Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke