Kfv.37726/2015/5 – Kúria

(2)bekezdésében írt feltételek bizonyítása esetén lehetséges. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: A tanács tagjai: A felperes: Kfv.II.37.726/2015/

1. . Tóth Kincső a tanács elnöke . Kalas Tibor előadó bíró . Márton Gizella bíró felperes neve (felperes címe) A felperes képviselője:. Kun Sarolta Ügyvédi Iroda . Kun Sarolta ügyintéző ügyvéd (cím) Az alperes: ász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal (5000 Szolnok, Kossuth Lajos út 2.) Az alperes képviselője:. ... főosztályvezető A per tárgya: gyámhatósági ügy A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat:Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.27.276/2014/
2. Rendelkező rész A Kúria a Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.27.276/2014/
3. számú ítéletét - az új eljárásra adott útmutatás megváltoztatásával - hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A Szolnoki Városi Bíróság 12.P.21.863/2009/
4. sorszámú végzésében [2] jóváhagyta a felperes és B.E. között a házasságuk felbontása esetére létrejött egyezséget. Az egyezség értelmében a felperes és B.E. házasságából
5. július
6. napján született S.F. utónevű gyermek az anya háztartásában került elhelyezésre. Az egyezségben a felek szabályozták a gyermekkel való kapcsolattartás módját. Ennek keretében megállapodásra került sor az időszakos, valamint a rendkívüli kapcsolattartás módjáról és idejéről. Megközelítőleg két éves, az egyezségnek megfelelő kapcsolattartást követően B.E. anya kérelme alapján - a megismételt eljárás után - az első fokú gyámhatóság JN-09C/GY/00958-16/
7. számú határozatában a felperes kapcsolattartási jogát korlátozta. A felperes fellebbezése alapján az alperes JNC/19/00024-37/
8. számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatának indokolása szerint az elsőfokú hatóság döntésének alapját szakértői vélemény képezte, mely szerint a kiskorú szeretne az édesapjával találkozni, a vele való kommunikációt azonban elutasítja. Az elutasítás okaként a szakvélemény az apához kapcsolódó érzelmi kötődés zavarát jelölte meg. Az alperes megítélése szerint az elsőfokú gyámhatóság az eljárás során helyesen értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, azokat egyenként és összességükben vizsgálva hozta meg a döntését. Az eset összes körülményét mérlegelve arra az álláspontra jutott, hogy a gyermek érdeke azt kívánja, hogy az eddig önálló kapcsolattartási mód helyébe felügyelt kapcsolattartás lépjen, a felperes továbbiakban a gyermekkel intézményi keretek között gyakorolhasson kapcsolattartási jogot. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [3] [4] A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperesi gyámhatóság elmulasztotta a tényállás teljes körű felderítését. Sérelmezte, hogy reá nézve felróható magatartást nem állapított meg, azonban ennek ellenére korlátozta a kapcsolattartás bíróság által jóváhagyott szabályait és rendjét. A felperes hivatkozott arra is, hogy
9. március
10. napjától kisebb nehézségek mellett a kapcsolattartás jogát gyakorolhatta, és ennek során a gyermeket sem pszichés, sem fizikai bántalom nem érte. Hivatkozott arra is, hogy a gyermek édesanyja a gyermek érdekeit figyelmen kívül hagyva a kapcsolattartást megnehezítésére, annak ellehetetlenítésére törekedett, többször a gyermeket nem adta át. A felperes álláspontja szerint a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/
11. (IX.10.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Rendelet)
12. §

(2)-

(3)bekezdéseiben foglalt rendelkezésébe ütközik az alperes határozata, mivel az eljárás során beszerzett szakvélemények konkrét veszélyeztető magatartást a felperes részéről nem tudtak megjelölni, csupán a nevelési hatások esetleges veszélyéről tettek említést. Az alperes ellenkérelmében határozatát jogszerűnek tartva, határozata indokaira tekintettel a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú ítélet [5] [6] Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte, egyidejűleg az alperes terhére 100.000 forint perköltség megfizetését írta elő. Az elsőfokú bíróság felhívta a Rendelet 31. §

(1)-

(2)bekezdéseit, kiemelve, hogy az alperes nem vitásan a felperes kapcsolattartási jogát az egyezséghez képest korlátozta, amely az elvitel jogának megvonásában jelent meg, felügyelet melletti kapcsolattartási rend kialakításával. Az elsőfokú bíróság azt állapította meg a keresettel egyezően, hogy az alperes nem bizonyított olyan magatartást a felperes terhén, amely a kapcsolattartási jog módosítását megalapozhatta volna. Kiemelte, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelése során az alperes helytelen módszert alkalmazott. A gyámhatósági eljárás során keletkezett szakvélemények alapján kísérelte meg indokolni döntésének helyességét anélkül, hogy a korlátozásra okot adó felperesi magatartást bizonyította volna. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapította, hogy a 7 éves gyermek apával szemben kialakult magatartása, a kapcsolattartás során tanúsított reakciói az idő múlásával egyre inkább helyrehozhatatlan következményekkel jár, a gyermek és a felperes apa közötti kapcsolat kialakításának irányába nem mutat az alperes által szabályozott kapcsolattartási rend. A kapcsolattartás alperes által meghatározott módja a kiskorú érdekét nem szolgálja. Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339. §

(2)bekezdése szerint hatályon kívül helyezte, és az új eljárás tartalmára nézve előírta, hogy alperes köteles az anya kérelmét elutasítani. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [7] A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. Az alperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete sértette a Pp. 339. §

(1)és

(3)bekezdéseit, elsősorban azáltal, hogy ítéletében előírta, milyen tartalmú döntést kell hoznia az új eljárásban. Az alperes hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a Rendelet 31. §

(2)bekezdését, és tévesen értékelte a közigazgatási eljárásban lefolytatott bizonyítást is. Az alperes álláspontja az volt, hogy a rendelkezésre álló szakvélemények kellő indokát adták a kapcsolattartás korlátozásának és újra szabályozásának, mivel a [8] felperes és a gyermek kontrollált körülmények közötti kapcsolattartását javasolták. Az alperes kiemelte továbbá, hogy eleget tett a tényállás-tisztázási kötelezettségének, és a szakvélemények formájában rendelkezésre álló bizonyítékok alapján hozta meg a döntését. Az alperes hivatkozott a Pp. 339/A. §-ára is, hangsúlyozva, hogy az elsőfokú bíróság nem szerzett be olyan bizonyítékot, melyek a kapcsolattartás téves szabályozását alátámasztanák. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének hatályában való fenntartását és az alperes perköltségben marasztalását kérte. A felperes szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a Rendeletben foglalt okok, tehát elsősorban a veszélyeztető és visszaélésszerű magatartás lehetne a kapcsolattartási jog korlátozásának alapja, ugyanakkor az alperes ilyen magatartást megnevezni nem tudott. A felperes kiemelte, hogy a szakértői véleményekben meghatározott kapcsolattartási mód a megfelelő apa-gyermek viszony helyreállítására alkalmatlan, és ez az eljárás alatt be is bizonyosodott. A felperesi megítélés szerint az alperesi közigazgatási határozat jogszabálysértő, erre tekintettel annak hatályon kívül helyezése az elsőfokú bíróság által megjelölt indokokból jogszerű volt. Az alperes veszélyeztető magatartás hiányában foszthatta meg a felperest az elvitel lehetőségét is magában foglaló kapcsolattartás jogától, ugyanakkor az alperesi eljárásban veszélyeztető magatartás megjelölésére nem került sor, s arra vonatkozó bizonyíték sem merült fel. A Kúria döntése és jogi indokai [9] A Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet nem sértette a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat. A Rendelet 27. §

(1)bekezdése értelmében a kapcsolattartás célja, hogy a gyermek és a kapcsolattartásra jogosult személyek között a családi kapcsolatot fenntartsa, továbbá a kapcsolattartásra jogosult szülő a gyermek nevelését, fejlődését folyamatosan figyelemmel kísérje, tőle telhetően segítse. A kapcsolattartás szabályozásának fontos eleme a Rendelet 29. §

(4)bekezdése, valamint a 29/A. §

(3)bekezdése szerint a gyermek érdeke. A Rendelet a kapcsolattartási jog korlátozását szigorú feltételekhez köti, melynek alapja a 31. §

(2)bekezdése szerint - szintén a gyermek érdekéből kiindulva - a jogosult visszaélése a gyermek, vagy a gyermeket nevelő sérelmére. Visszaélésnek, felróható magatartásnak minősül az is, a Rendelet értelmében ha a jogosult nem a bíróság vagy a gyámhivatal döntésének megfelelően él kapcsolattartási jogával, vagy ezen kötelezettségének önhibájából nem tesz eleget. Az elsőfokú bíróság az előzőekben hivatkozott jogi kereteket helytállóan értelmezte, és az a döntés is törvényes, melynek értelmében kapcsolattartási jog korlátozásának jogszabályi feltételei hiányoznak. A kapcsolattartási ügyben nem lehet figyelmen kívül hagyni - ahogyan arra az elsőfokú bíróság is helyesen rámutatott -, hogy a szülők korábban a kapcsolattartás kérdését a bíróság által jóváhagyott egyezségben rendezték. A gyermeket nevelő anya az egyezségben foglaltaktól eltérő kapcsolattartás megállapítását kérte, mely tartalmilag a kapcsolattartás idejének szűkítését és a Rendelet szerinti, ún. felügyelt kapcsolattartást jelent. [10] Az elsőfokú bíróság helytállóan tette vizsgálat tárgyává a Rendelet 31. §

(2)bekezdésének feltételeit, illetőleg azt, hogy ennek bizonyítása a gyámhatósági eljárásban mennyiben történt meg. Az elsőfokú bíróság teljes körűen értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, a részéről végzett bizonyíték-értékelési tevékenység megalapozott és okszerű volt, annak felülbírálatára a Kúria nem látott alapot. Hangsúlyozza azt is a Kúria, hogy a felülvizsgálati eljárásban csak kivételesen kerülhet sor a jogerős ítéletben foglalt bizonyíték mérlegelési tevékenység megváltoztatására, elsősorban akkor, ha a bizonyítékok értékelése a jogerős ítéletben hiányos, ellentmondó, vagy okszerűtlen volt. [11] Az elsőfokú bíróság értékelte a gyámhatósági eljárásban beszerzett bizonyítékokat, azok súlyára külön kitért, kiemelve, hogy az alperes által hivatkozott szakvélemények a Rendelet 31. §

(2)bekezdésében írt feltételeket, különös tekintettel felperes visszaélésére a gyermeke sérelmére, nem igazolták. Megalapozott volt az elsőfokú bíróság arra történő hivatkozása, hogy a szakértői vélemények alátámasztják a gyermek kapcsolattartás iránti igényét, illetve a felperes kapcsolattartásban meglévő motiváltságát. Az elsőfokú bíróság értékelte a kapcsolattartási ügy irataiból megállapítható, szülők közötti ellentmondásos viszonyt, és a kapcsolattartás kérdésében az érintettek időben változó, nem egyértelmű nyilatkozatait. [12] Az elsőfokú bíróság álláspontjának helyességét támasztja alá továbbá a felülvizsgálati eljárás során becsatolt azon gyámhatósági határozat, amelyet a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal T.i Járási Hivatala hozott JN-09/HGY/00056-4/

1. szám alatt
2. január
3. napján. Ebben az elsőfokú gyámhatóság a gyermek szülei közötti folyamatos apai kapcsolattartásra vonatkozó egyezséget jóváhagyta. Az egyezség értelmében a felperes jogosult a gyermekkel felügyelt kapcsolattartás keretében találkozni páros héten szombati napon 8-tól 9 óráig a Gyermekjóléti Központ helyiségében. A határozat indokolása szerint mindkét szülő elfogadta a felügyelt kapcsolattartás biztosítását, a helyszínét és időpontjának meghatározását. [13] A Kúria nem találta megalapozottnak a felülvizsgálati kérelem hivatkozását az elsőfokú bíróság eljárási típusú jogszabálysértésére sem. Az elsőfokú bíróság a gyámhatósági ügyben az ügy valamennyi bizonyítékának és körülményének vizsgálata alapján végleges döntést hozott, melynek értelmében jogsértő a korábbi egyezségben foglalt kapcsolattartás megváltoztatása. A Pp.
4. §

(1)és

(2)bekezdése a gyámhatósági határozat megváltoztatását nem teszi lehetővé, ugyanakkor az elsőfokú bíróságot a törvény alapján megilleti az a lehetőség, hogy az új eljárás tartalmát a Pp. 339. §

(1)bekezdése alapján meghatározza. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 109. §

(4)bekezdése szerint a hatóságot a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság határozatának rendelkezése és indokolása köti, a megismételt eljárás és a döntéshozatal során annak megfelelően jár el. Téves a felülvizsgálati kérelem azon hivatkozása, hogy az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozandó döntés tartalmának meghatározásával hatáskörét túllépte, mivel a törvényes döntés a rendelkezésre álló eljárásjogi keretek között csak ilyen módon hozható meg. A Pp. 339. §

(1)bekezdésében írt új eljárás nem csupán eljárási kötelezettséget jelenthet a közigazgatási szerv részéről, hanem az eljárás tartalmának meghatározását is. Megteheti a bíróság, ha annak feltételei rendelkezésre állnak. A közigazgatási bírói gyakorlat egyértelmű abban a tekintetben, hogy azon közigazgatási határozatok esetében is lehetőség van az ügy végleges eldöntésére, ahol határozat megváltoztatására a Pp. 339. §

(2)bekezdése alapján nincs lehetőség. Ezekben az esetekben a végleges döntés az új eljárás tartalmának egyértelmű meghatározásával biztosítható. [14] A Kúria utal arra is, hogy alperest arra tekintettel is eljárási kötelezettség terhelte, mivel a gyámhatósági eljárás kérelemre indult, és az alperesi határozat hatályon kívül helyezésére tekintettel a gyermek anyjának előterjesztett kérelméről a hatósági eljárásban dönteni kell. [15] Az előzőek alapján a Kúria azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság ítélete nem sértette a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, az elsőfokú bíróság a Rendelet szabályainak helyes értelmezésével, a bizonyítási anyag teljes körű és ítéletben megindokolt értékelése mellett hozta meg döntését. A Kúria figyelembe véve a kapcsolattartás folyamatos jogviszony jellegétaz első fokú bíróság által az új eljárás vonatkozásában tett útmutatást részben megváltoztatta. Ennek értelmében az alperesnek az új eljárásban a döntését a felek között időközben létrejött egyezségnek megfelelően kell meghoznia, fokozottan figyelembe véve az egyezség hatósági jóváhagyásakor rögzített újabb körülményeket. [16] A Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A döntés elvi tartalma [17] A bontóperi egyezség alapján létrejött kapcsolattartás korlátozása hatósági eljárásban kizárólag a gyermek érdekében és a Rendelet 31. §

(2)bekezdése szerinti feltételek bizonyítása esetén lehetséges. Záró rész [18] A Kúria a Pp. 270. §

(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 78. §

(1)bekezdésére tekintettel a sikertelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő alperest kötelezte a felperes ügyvédi képviseletével felmerült perköltségének megtérítésére. A perköltség összegét a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §

(5)bekezdése alapján határozta meg. [19] A felülvizsgálati eljárásban felmerülő eljárási illetéket az illetékekről szóló

1. évi XCIII. törvény
2. §-a alapján, figyelemmel az alperes személyes illetékmentességére az állam viseli. [20] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
3. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,

1. április
2. Dr. Tóth Kincső s.k. a tanács elnöke, Dr. Kalas Tibor s.k. előadó bíró, Dr. Márton Gizella s.k. bíró