A határozat elvi tartalma: Minőségi kifogás előterjesztéséhez legalább a vásárlás bizonylatát be kell mutatni. Személyazonosító igazolvány és bizonylat nélkül eljáró fogyasztó esetében jegyzőkönyvet nem kell felvenni a fogyasztói kifogásról. A fogyasztói panaszról felvett jegyzőkönyv valótlanságát a felperesnek kell bizonyítania. Elkésett bizonyítási indítványra a tárgyalás újbóli megnyitása nem kérhető. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.II.37.851/2014/7.szám A Kúria a felperesnek a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság alperes ellen fogyasztói panasz tárgyában hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében a Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
- június
- napján meghozott 12.K.27.014/2014/
- számú jogerős ítélete ellen a felperes által
- sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Kúra a Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.27.014/2014/
- számú ítéletét, az alperes
- október 22-én meghozott HAJ-2617-3/
- számú határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezi. A peres felek az elsőfokú és a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeiket maguk viselik. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 15.000 (tizenötezer) forint kereseti részilletéket és 35.000 (harmincötezer) forint felülvizsgálati részilletéket. A le nem rótt további 15.000 (tizenötezer) forint kereseti részilletéket és 35.000 (harmincötezer) forint felülvizsgálati részilletéket az állam viseli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s Egy magánszemély
- december 21-én vette át a felperesi web shopban vásárolt Apple Iphone5 készüléket. A készülék pixelhibásan érkezett meg, ezért másnap a fogyasztó megjelent a felperes üzletében. A fogyasztó állította, hogy cserét kért, de ettől elzárkóztak, kizárólag szervizelésre vették volna át a készüléket. A felperes azt állította, hogy a panasznak azért nem tudtak eleget tenni, mert a fogyasztó magát személyi azonosító okmányokkal beazonosítani nem tudta, a vásárlás tényét sem tudta okiratokkal igazolni. A fogyasztói panaszról ezért december 22-én jegyzőkönyv felvételére nem került sor.
- december 27-én a fogyasztó visszament ugyanabba az üzletbe, ismét cserét kért, az akkor felvett jegyzőkönyvben rögzítették a hibát „pixel hiba"-ként, valamint az érvényesíteni kívánt igényt „72 órás csere" megjelöléssel. A kifogás rendezésének módjaként „várakoztatás"-t írtak. Az indoklásba „készlethiány miatti várakoztatás"-t tüntettek fel. A fogyasztó
- február 18-ig hiába várt a kifogás rendezésére, ezért személyesen megjelent ismételten az üzletben és a vásárlók könyvébe rögzítette a panaszát. Erre a felperes
- március
- napján postára adottan küldött írásbeli választ, amelyben úgy fogalmazott, hogy a „72 órás csereigényt" elutasítja. A fogyasztó
- március 28-án panaszt nyújtott be a Jász-NagykunSzolnok Megyei Kormányhivatal Fogyasztó-védelmi Felügyelőségénél. Az elsőfokú hatóság a
- július 23-án kelt XI-O-001/008280002/
- számú határozatát a felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a
- október 22-én meghozott HAJ-2617-3/
- számú határozatával a 250.000 forint fogyasztóvédelmi bírság kiszabásáról szóló rendelkezés érintetlenül hagyásával - részben megváltoztatta, kötelezte a felperest, hogy a fogyasztók első alkalommal bejelentett minőségi kifogásakor minden esetben vegyen fel jegyzőkönyvet, továbbá a jótállási igényérvényesítéskor minden esetben a 15 napos határidő betartására törekedjen. Arra is kötelezte a felperest, hogy a panaszkezelés során ne adjon a fogyasztók részére a határidőkkel kapcsolatosan megtévesztő tájékoztatást. A másodfokú határozat indokolása szerint a felperes megsértette a fogyasztói szerződés keretében érvényesített szavatossági és jótállási igények intézéséről szóló 49/2003.(VII.30.) GKM rendelet (a továbbiakban: GKM.r.) 3.§
(1)bekezdését, amikor a panaszosnak mint fogyasztónak a 2012. december 22-én előterjesztett minőségi kifogásáról nem vett fel jegyzőkönyvet. Az alperes álláspontja szerint a felperest ez a kötelezettség a fogyasztói szerződés fennállásának bizonyítottságától függetlenül terhelte. Kifejtette a másodfokú hatóság, hogy amennyiben a felperes érvelése elfogadható lenne és a GKM.r. 3.§
(1)bekezdése szerinti jegyzőkönyv felvételére nem lenne köteles, abban az esetben is jegyzőkönyvben kell rögzítenie a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 17/A.§
(2)bekezdése értelmében a fogyasztó panaszát. Megállapította továbbá az alperes, hogy a felperes a 2012. december 27-én jegyzőkönyvben rögzített minőségi kifogás kapcsán nem törekedett a GKM.r. 4.§
(2)bekezdésében foglalt legfeljebb 15 napos határidőn belül történő intézkedés megtételére, ugyanis
- december 27-től a vásárlók könyvébe történő panasz beírásáig semmilyen intézkedést nem tett. Harmadsorban azt állapította meg az alperesi hatóság, hogy a felperes a vásárlók könyvébe írt panaszbejegyzésre adott válaszlevelében megtévesztő tájékoztatást adott, amikor a „72 órán belül" szóhasználattal élt a „3 munkanapon belüli" szóhasználat helyett a csereigény érvényesítése kapcsán, mert a két fogalom nem azonosítható egymással, tartalmukban eltérnek. A 151/2003.(IX.22.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 7.§-a ugyanis 3 munkanapon belül érvényesített csereigényt szabályoz. Az elkövetett jogsértésekre tekintettel a másodfokú hatóság szintén indokoltnak tartotta a bírság kiszabását, amelynek összegét a jogsértéssel arányban állónak talált, ezért abban a tekintetben az elsőfokú határozatot „helybenhagyta". Az alperesi határozat felülvizsgálata iránt a felperes keresetet nyújtott be, melyben arra hivatkozott, hogy
- szeptember 22-én az üzletben megjelent fogyasztó panaszát szóban orvosolták, tájékoztatták az igényérvényesítés módjáról, feltételeiről, amelyet a fogyasztó tudomásul vett. Jegyzőkönyv felvételére nem kerülhetett sor, mert a fogyasztó nem rendelkezett sem számlával, sem jótállási jeggyel, az előfizetői szerződést sem mutatta be, személyes okmányai sem voltak nála. Állította, hogy a GKM.r. 4.§
(2)bekezdése csak hozzávetőleges határidőt szabályoz, ezért annak megsértésére sem kerülhetett sor. Kifogásolta továbbá, hogy az alperes az Fgytv. 17/A.§
(2)bekezdése és
(3)bekezdés a) pontja alapján a fogyasztó részéről
- december 22-én előadottakat panasznak minősítette. Állította, hogy a szóbeli kommunikációt nem lehet panasznak tekinteni, nem bizonyított, hogy
- december 22én a fogyasztó panaszt, kifogást terjesztett volna elő. Állította továbbá, hogy a fogyasztót nem tévesztette meg, csak ugyanazt a szóhasználatot használta, amelyet a fogyasztó a vásárlók könyvébe beírt panaszában használt. Sérelmezte, hogy a bírság kiszabását a hatóság nem támasztotta alá bizonyítékokkal, a mérlegelés okszerűtlen, a bírság egyébként sem áll arányban a megállapított jogsértésekkel. Kifogásolta az Fgytv. 45/A.§
(1)-
(2)bekezdéseinek,
(3)bekezdés g) pontjának, 47.§
(1)bekezdés a), b), c), i) pontjainak és a
(4)bekezdésének a megsértésére, továbbá a még alkalmazandó, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 7.§
(1)bekezdésének a megsértésére tett megállapításokat. Állította, hogy ezeknek a jogszabályi rendelkezéseknek, kötelezettségeknek nem alanya. Az alperes összemossa a megtévesztő tájékoztatást a háromnapos csere követelményével. A készülék nem lett leadva cserére, csereigény érvényesítésére nem került sor. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kifejtette, hogy az nem volt vitatott, hogy a fogyasztó 2012. december 22-én a felperes üzletében járt, a web shopban vásárolt mobiltelefonnal kapcsolatos kifogását adta elő. A fogyasztói kifogásról a GKM.r. 3.§
(1)bekezdése alapján a felperes jegyzőkönyvet lett volna köteles felvenni. A panaszos az Fgytv. 2.§ a) pontja alapján fogyasztónak minősül a fogyasztói szerződés fennállásának bizonyítottságától függetlenül, kifogása minőségi kifogásnak minősül. Amennyiben a panaszosnál nem is volt a személye azonosítására alkalmas okirat vagy a vásárlás tényét igazoló más bizonyíték - a bíróság megállapítása szerint -, a felperesi ügyintéző ennek ellenére a számítógépes adatbázis alapján a fogyasztó személyazonosságát megállapíthatta volna, a készülék eredetét tisztázhatta volna, ezért a jegyzőkönyv felvételének elmulasztása jogsértő volt. A bíróság szerint az alperes helytállóan fejtette ki, hogy amennyiben a fogyasztó nem minőségi kifogást, hanem panaszt terjesztett volna elő, abban az esetben sem lett volna mellőzhető az Fgytv. 17/A.§
(2)bekezdése alapján jegyzőkönyv felvétele. A bíróság ténymegállapítása szerint a felperes nem ismerte a
- december
- napján felvett jegyzőkönyvet, azonban a közigazgatási eljárásban becsatolt jegyzőkönyv egyértelműen tanúsította azt, hogy a fogyasztó december 27-én minőségi kifogást terjesztett elő. Ezzel összefüggésben a felperesnek a GKM.r. 4.§
(2)bekezdésében foglalt határidőben kellett törekednie a fogyasztó kifogásának orvoslására. Ennek a felperes
- február
- napjáig nem tett eleget. A bíróság szerint azt az alperes helytállóan állapította meg, hogy a felperes a
- március 20-i válaszlevelében nem az R. 7.§-ában foglalt szóhasználatot alkalmazta, a „72 órán belül" szóhasználat alkalmas volt a fogyasztó megtévesztésére. Az elsőfokú bíróság a bírság összegét is arányban állónak tartotta az elkövetett jogsértésekkel, megállapítva, hogy a Polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/B.§-a megsértésre nem került. A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat hozatalát vagy az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását. Rendkívüli jogorvoslati kérelmében kifejtette, hogy a bíróság az ítéletében azt elismerte, hogy a felperes a
- december
- napján felvett jegyzőkönyvet nem ismerte. A bíróság ezt a jegyzőkönyvet az első tárgyaláson előterjesztett bizonyítási indítványára szerezte be, azt csak a perben tartott második tárgyaláson kapta kézhez másolatban és csak akkor került abba a helyzetbe, hogy a jegyzőkönyv másolatot megvizsgálja. A bíróság a perben tartott második tárgyaláson a tárgyalást berekesztette. A felperes ezt követően indítványozta az eredeti jegyzőkönyv beszerzését, illetve állította, hogy a jegyzőkönyvmásolat valódisága megkérdőjelezhető, mert azt olyan dolgozó írta alá a felperes részéről, aki a kérdéses napon nem volt a felperes munkavállalója. Állította továbbá, hogy a jegyzőkönyv kitöltési gyakorlata is a bemutatott okiratmásolattól eltérő, mert a jegyzőkönyvet vagy teljesen kézzel, vagy teljesen géppel állítják elő, így a félig kézzel, félig géppel írt jegyzőkönyv valódisága ez okból is megkérdőjelezhető. Ezzel kapcsolatban sérelmezte, hogy a bíróság a Pp. 145.§
(3)bekezdése alapján nem nyitotta meg újra a tárgyalást, bizonyítási indítványának megfelelően nem szereztette be az eredeti jegyzőkönyvet a Pp. 163.§
(1)és
(2)bekezdése, 197.§-a alapján. A bíróság a bizonyítékokat sem vetette egybe a Pp. 206.§
(1)bekezdése szerint, nem mérlegelte a Pp. 206.§
(2)bekezdése alapján, hogy az alperes a per egyetlen tárgyalásán sem jelent meg. Sérelmezte, hogy a bíróság az ítéletét egyoldalúan, az alperes által előadottakra alapozta. A bíróság nem indokolta meg a Pp. 221.§
(1)bekezdésének megfelelően, hogy a felperes által kért bizonyítást miért mellőzte. Hivatkozott továbbá arra is, hogy a hatóság - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 3.§
(2)bekezdés a) pontja alapján - kérelemre indult eljárásban csak a kérelemben kifogásolt elemeket vizsgálhatja, ezért a hatóság - erre irányuló kérelem hiányában nem is vizsgálhatta volna, hogy történt-e megtévesztő kereskedelmi gyakorlat. Ezt a jogsértést a bíróság sem észlelte, megsértve ezzel a Pp. 339/B.§-át. Utalt arra is, hogy a panaszos használta a vásárlók könyvébe történő beírása során a „72 óra" kifejezést, erre reagálva használták ugyanezt a szófordulatot a válaszukban. A panaszost, fogyasztót nem tévesztették meg, tisztában volt a 3 munkanapos cserelehetőséggel, a jótállási igénye érvényesítése határidejével. Sérelmezte továbbá, hogy az ítélet nem döntött a keresetben hivatkozott, a GKM.r. 4.§
(2)bekezdése és az R. 7.§-a szerinti igényérvényesítés kérdéskörében, továbbá az Fgytv. 45/A.§, 47.§ és a Ptk. 7.§
(1)bekezdése megsértésének kérdésében, továbbá a bírság mérlegelési szempontjainak hiányára vonatkozó kereseti kérelméről, megsértve ezzel a Pp. 213.§
(1)bekezdését. Állította, hogy 2012. december 22-én a fogyasztó szóbeli tájékoztatást kapott, nem volt bizonyított, hogy minőségi kifogást terjesztett volna elő. A fogyasztó számla, illetve jótállási jegy hiányában nem bizonyította a fogyasztói szerződés megkötését, így azt sem, hogy őt fogyasztónak kellene tekinteni. Az ítélet ezért jogsértően tartalmazza, hogy az üzletben megjelent személyt fogyasztónak kell tekinteni a fogyasztói szerződés fennállásának bizonyíthatóságától függetlenül. Ez ellentétes a GKM.r. 2.§-ában foglalt rendelkezéssel és az R.-ben foglalt, a jótállási igényérvényesítés szabályával. A termék eredetét a panaszosnak, a fogyasztónak kell igazolnia. A panaszosnál sem jótállási jegy, sem egyéb dokumentum, sem a személyazonosságát igazoló okirat nem volt, ezért jegyzőkönyv felvételére nem kerülhetett sor. A panaszost szóban tájékoztatták a jogairól, lehetőségeiről, aki ezt tudomásul vette és az üzletből eltávozott. Nem felel meg a valóságnak, hogy a panaszost arról tájékoztatták volna, hogy a készüléket kizárólag szervizelésre hajlandóak átvenni. Arról tájékoztatták, hogy a készülékből nem rendelkeznek készlettel és az igényét a GKM.r. szerinti határidőn belül kell érvényesítenie. A felperes szerint az alperes az Fgytv. 17/A.§
(2)bekezdését és a
(3)bekezdés a) pontját jogsértően alkalmazta, a Ket. 1.§
(1)-
(2)bekezdésébe ütközően, kiterjesztően értelmezve ezeket a rendelkezéseket, mert a fogyasztó nem kifogásolta az eljárásukat, a tájékoztatást tudomásul véve távozott, így a panasz előterjesztése nem volt bizonyított, ezáltal a GKM.r. 3.§
(1)bekezdését nem sérthette meg. Az a körülmény, hogy a történtekre utóbb a fogyasztó másként emlékszik, nem értékelhető a terhükre, különösen akkor nem, hogyha a felperes nyilatkozata a fogyasztóétól eltér és két egymással ellentmondó nyilatkozat áll rendelkezésre, amelyeket az alperes a Ket. 50.§
(6)bekezdésébe ütközően értékelt. Hivatkozott arra is, hogy az Fgytv. 17/A.§
(2)bekezdése,
(3)bekezdés a) pontja nem tartalmaz a felperest terhelő kötelezettséget. Előadta továbbá, hogy a másodfokú határozat nem tartalmazza a mérlegelési körülményeket, a mérlegelési szempontokat, a mérlegelés pedig okszerűtlen, a bírság kiszabása nem indokolt, annak mértéke is túlzott értékű az arányosság követelményébe ütköző. A bíróság a Pp. 339./B.§ rendelkezésébe ütközően járt el, amikor jóváhagyta az alperes hiányos tartalmú, jogsértő határozatát. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Eljárási kifogásként arra hivatkozott, hogy a Pp. 340/A.§
(2)bekezdés b) pontja szerint a bírságot kiszabó határozat ellen felülvizsgálati kérelem nem terjeszthető elő, ezért a felülvizsgálati eljárásnak nincs helye. A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 272.§
(2)bekezdése és a 275.§
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között, az abban konkrétan megjelölt jogszabálysértések körében vizsgálta felül, melynek eredményeként azt állapította meg, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint kisebb részt alapos, nagyobb részt alaptalan. A Kúria elsődlegesen az alperes eljárási kifogása tárgyában döntött. A Pp. 340/A.§
(2)bekezdés b) pontja szerint az egymillió forintot meg nem haladó összegű bírságot kiszabó határozat ellen felülvizsgálatnak nincs helye. A fenti rendelkezés csak abban az esetben alkalmazható, ha a felülvizsgálni kért határozat csak bírságfizetési kötelezettséget ír elő. A perbeli esetben az alperes a 250.000 forint összegű bírságfizetési kötelezettségen túlmenően egyéb jogkövetkezményeket (kötelezéseket) is alkalmazott a határozatában, ezért a fenti rendelkezés alapján a felülvizsgálat előterjesztése nem kizárt. Hangsúlyozza a Kúria, hogy a bírósági felülvizsgálat során csak olyan jogszabálysértés vizsgálható, amelyet a bíróság által elkövetett jogszabálysértésként jelöl meg a felülvizsgálati kérelemmel élő peres fél. A rendkívüli jogorvoslati eljárásban a bíróság nem az alperes eljárását és az alperes által elkövetett jogszabálysértéseket vizsgálja. Mindezek alapján azok a kifogások, amelyek a felülvizsgálati kérelemben kifejezetten csak az alperes eljárásával kapcsolatban kerültek előterjesztésre, a felülvizsgálati eljárásban érdemben nem vizsgálhatók, ezért a Kúria nem vizsgálta a Ket. 50.§
(6)bekezdésének, a Ket. 1.§
(1)-
(2)bekezdéseinek, az Fgytv. 17/A.§
(2)bekezdésének, a
(3)bekezdés a) pontjának megsértését. Hangsúlyozza továbbá a Kúria, hogy a felülvizsgálati kérelemben olyan új jogszabálysértés nem jelölhető meg, amelyre a fél a keresetében nem hivatkozott, ezért arra vonatkozóan az ítélet döntést sem tartalmazhatott. A felperes a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott először arra, hogy az alperes a Ket. 3.§
(2)bekezdés a) pontját megsértette, ezzel összefüggésben a bíróság a Pp. 339/B.§-át megsértve járt el. A Kúria ezt a jogsértést érdemben mindezek alapján nem vizsgálhatta. A bizonyítás körében előterjesztett jogsértések kapcsán a Kúria a következőkre mutat rá. A 2012. december 22-én történő ügyféli megjelenés kapcsán - és erre a felperes helytállóan hivatkozott két ellentétes nyilatkozat állt rendelkezésre arról, hogy a fogyasztó minőségi kifogást előterjesztett-e vagy csak szóbeli tájékoztatása történt meg az igényérvényesítés határidejéről, annak módjáról. Ezt a két ellentétes nyilatkozatot sem az alperes, sem az elsőfokú bíróság nem ütköztette, és a Pp. 206.§
(1)bekezdése értelmében az egyéb bizonyítékokkal sem vette össze. A Kúria álláspontja szerint életszerű, hogy a fogyasztó a december 21-én átvett, pixelhibás készülékkel kapcsolatban másnap a felperes üzletében megjelent és a hibás teljesítésre hivatkozott. Életszerű az is, hogyha a fogyasztó nem viszi magával a személyének beazonosítására szolgáló okiratokat, továbbá a fogyasztói szerződés megkötését sem bizonyítja, a felperes nem tud intézkedni az előterjesztett igény kapcsán, csak tájékoztathatja arról a fogyasztót, hogy a személye azonosítása és az áru megvételét igazoló dokumentumok birtokában tud a GKM.r. 2.§-a és az R. 4.§
(1)bekezdése alapján intézkedni és a minőségi kifogás tárgyában eljárni. Mivel a fogyasztó az üzletből anélkül távozott, hogy kifogásolta volna a vásárlók könyvébe történő beírással, hogy a minőségi kifogását nem rögzítették jegyzőkönyvbe, csereigényét nem teljesítették, a Kúria álláspontja szerint mindezek a körülmények arra utalnak, hogy
- december 22-én a fogyasztó tájékoztatása történt meg, akkor a fogyasztó minőségi kifogást nem terjeszthetett elő, de panaszt sem. Hangsúlyozza a Kúria, hogy a GKM.r. 2.§-a megköveteli a minőségi kifogás előterjesztéséhez legalább az ellenérték megfizetését igazoló bizonylat bemutatását, ezért semmilyen, a vásárlás tényét igazoló okirat hiányában a minőségi kifogás nem terjeszthető elő, jegyzőkönyv felvétele nem tehető kötelezővé. A felperes személyi okmányok hiányában a fogyasztó azonosítására nem köteles és nem is kötelezhető. Ilyen gyakorlat megkövetelése visszaélésekre teremtene lehetőséget. Arra a tényre, hogy december 22-én a fogyasztót csak tájékoztatták, utal az is, hogy a fogyasztó a
- évben a december 23-
- napjáig tartó munkaszüneti napokra tekintettel, ugyanaznap már nem jelent meg ismételten a felperes üzletében, de a munkaszüneti napok elteltét követő első munkanapon,
- december 27-én ismételten elment a felperes üzletébe. Ekkor a minőségi kifogását a három munkanapos határidőn belül előterjesztette. Mindebből következően - a Kúria megállapítása szerint - a
- december 22-én történő megjelenéssel kapcsolatban első alkalommal bejelentett minőségi kifogás előterjesztése nem volt megállapítható, a felperesnek jegyzőkönyvet felvennie nem kellett, mert a fogyasztó a szükséges okiratokkal, fogyasztói szerződéssel nem tudta jogszerűen a minőségi kifogását előterjeszteni. Személyes okmányok és fogyasztói szerződés, illetve annak igazolására benyújtott egyéb okirat hiányában a felperesnek nem kellett jegyzőkönyvet felvennie. A felperes tehát ekkor a GKM.r. 3.§
(1)bekezdésében foglaltakat nem sértette meg. Be nem azonosítható személy panaszát sem rögzítheti jegyzőkönyvben az Fgytv. 17/A.§-a alapján. A fogyasztó, ha sérelmesnek tartotta a felperes december 22-i eljárását, a vásárlók könyvébe tett panasszal kérhette azt orvosolni. A GKM.r. 3.§
(1)bekezdésének, az Fgytv. 17/A.§-ának megsértését az alperes és az elsőfokú bíróság is törvénysértően állapította meg. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az állapítható meg, hogy a fogyasztó 2012. december 27-én a felperes üzletében ismételten megjelent, ekkor minőségi kifogásáról jegyzőkönyv felvételére került sor. A felvett jegyzőkönyv másolata a minőségi kifogás előterjesztését jogszerűen igazolja, ezért a minőségi kifogás kapcsán a felperesnek a GKM.r. 4.§
(2)bekezdése alapján az ott meghatározott, legfeljebb 15 napos határidőben kellett volna törekednie a fogyasztó igényének megfelelően a készülék kicserélésére. A felperes ezt elmulasztotta, a jegyzőkönyvben előterjesztett minőségi kifogás kapcsán semmilyen intézkedést nem tett a fogyasztónak a 2013. február 18. napján előterjesztett, a vásárlók könyvébe rögzített panaszáig. Megjegyzi e körben a Kúria, hogy a jogerős ítélet valóban nem döntött a Pp. 213.§
(1)bekezdésébe ütközően a keresetben előterjesztett, a GKM.r. 4.§
(2)bekezdése és az R. 7.§ rendelkezése felperes által állított helytelen értelmezéséről, ez a jogsértés azonban a Kúria megállapítása szerint az ügy érdemére nem hatott ki, mert a felperes félreértelmezte az alperes határozatát. Az alperes nem a GKM.r. 4.§
(2)bekezdését mosta össze az R. 7.§-ával, mindössze arról foglalt állást, hogy a felperes 2013. március 20-i válaszlevele nem az R. 7.§-ában foglalt szóhasználatot alkalmazta és ezzel tévesztette meg a fogyasztót arról, hogy az igényérvényesítésnek mi a pontos határideje. Ennek kapcsán az alperes jogszerűen kötelezte a felperest arra, hogy a panaszkezelés során ne adjon megtévesztő tájékoztatást a határidők tekintetében, a jogszabály szerinti megjelölést alkalmazza minden esetben. Nem menti a felperest az a hivatkozása, hogy a kérelmező által használt kifejezést használta ő is a válaszlevelében. A felperesnek a jogszabály pontos ismerete tükrében nem a fogyasztói szóhasználathoz kell igazodnia, hanem a jogszabály szerinti pontos megfogalmazást, a jogszabály szöveghű időtartam megjelölését kell a válaszlevelében közölnie a fogyasztóval. A „72 órán belüli" szóhasználat egyébként nem fedi le és nem felel meg a „három munkanapon belüli" határidőre vonatkozó előírásnak. A Kúria nem osztotta a felperesnek a Pp. 145.§
(3)bekezdése, 163.§
(1)-
(2)bekezdése, 197.§-a, 206.§
(1)és
(2)bekezdései megsértésére vonatkozó állítását. A berekesztett tárgyalást a bíróság a Pp. 145.§
(3)bekezdése alapján csak abban az esetben nyithatja meg újból, ha valamely kérdés további tárgyalása mutatkozik szükségesnek. Ennek megítélése a bíróság feladata, amennyiben nem tartja szükségesnek a tárgyalás berekesztése után előterjesztett kérelemre további bizonyítás lefolytatását, a tárgyalást újból nem kell megnyitnia. A Kúria egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a Pp. 145.§
(3)bekezdésében foglalt további bizonyítás, a tárgyalás megnyitásával nem volt szükséges. A felperes által üzletkörében kiállított okirat, aláírással és bélyegzővel ellátottan a Pp. 196.§
(1)bekezdés d) pontja alapján magánokiratnak minősül. A perbeli esetben - a jegyzőkönyv-másolat szerint a felperes által cégszerűen, szabályszerű formában került aláírásra az okirat, azt a fogyasztó is ellátta kézjegyével. Ennek az okiratnak a létét a felperes a közigazgatási eljárásban tagadta, mert azt állította, hogy az irattárában ilyen irat nem található, és anélkül, hogy a közigazgatási eljárásban betekintett volna a közigazgatási iratokba, csak a perben kérte annak beszerzését és tekintette meg ezt az okirati másolatot. Az elsőfokú határozat indokolásának első bekezdése tényként rögzítette ezt az okiratot, mint meglevő bizonyítékot, így arról a felperesnek tudomással kellett bírnia, ahogy a másodfokú határozat
- oldalának utolsó bekezdése és
- oldalának első bekezdése is ugyanezen okirat értékelésével foglalkozott. A felperesnek tehát már a közigazgatási eljárás során módja lett volna arra, hogy a közigazgatási iratok közé becsatolt,
- december 27-i jegyzőkönyvről másolatot kérjen. A felperes ezt elmulasztotta és a perben az
- számú jegyzőkönyv szerint a részére átadott okiratmásolattal kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy „erre a jegyzőkönyvre nyilatkozni nem tud, további bizonyítási indítványa nincs, többet előadni nem kíván". Mindebből következően az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás berekesztéséig előterjesztett nyilatkozatokat kellett értékelnie a Pp. 206.§
(1)bekezdése alapján, erre az okiratra nézve szükségtelen volt további bizonyítás lefolytatása, mivel annak valóságtartalmát sem a közigazgatási eljárásban, sem a perben a tárgyalás berekesztéséig nem vonták kétségbe. Az okirat valótlanságára irányuló bizonyítási indítvánnyal a felperes elkésett. Az okirat másolata is bizonyító erővel bír, és az a felperes terhére esik, hogy a cégszerű bélyegzőjét állítása szerint arra nem jogosult dolgozója vagy volt dolgozója használta. A fogyasztó számára ez nem felismerhető körülmény, ő
- december 27-én a minőségi kifogását időben és jogszerűen előterjesztette. Ahogy a fogyasztónak arról sem kellett tudomással bírnia, hogy a felperes ügymenetében milyen módon történik a jegyzőkönyv kitöltése. Mindezek alapján a Kúria bizonyítottnak tekintette, hogy a felperes a
- december 27-én felvett jegyzőkönyvhöz képest a jótállási igényt nem a GKM.r. 4.§
(2)bekezdése szerinti határidőben intézte, nem az előírt határidőben törekedett annak elintézésére. A felperes kifogásolta, hogy a keresetében előterjesztett, az Fgytv. 45/A.§, 47.§, a Ptk. 7.§
(1)bekezdése kapcsán állított jogsértésről az elsőfokú bíróság nem döntött, az ítélet indokolást erre nézve nem tartalmaz. A felperes megalapozottan hivatkozott a Pp. 213.§
(1)bekezdése megsértésére, az elsőfokú bíróság erről a kereseti kérelemről nem döntött. Ez a jogszabálysértés a Kúria álláspontja szerint azonban nem hatott ki az ügy érdemére, mert az Fgytv. 45/A.§ és 47.§ rendelkezései nem a felperes által megsértett rendelkezésekként kerültek rögzítésre az alperesi határozatban, hanem csak a hatósági eljárás szabályait rögzítve kerültek be a határozat indokolásába. Az alperes határozata a Ptk. 7.§
(1)bekezdésére nem is hivatkozott, így annak megsértése sem kerülhetett szóba. Hangsúlyozza a Kúria, hogy az elsőfokú bíróságnak a keresetben kifogásolt jogsértések kapcsán azt kell vizsgálnia, hogy az alperes másodfokú határozatában a keresetben állított jogsértések bekövetkeztek-e. Az elsőfokú határozatban felhívott, de a másodfokú határozat által már nem hivatkozott jogszabály megsértése a bírósági eljárásban nem vizsgálható. A felperes keresetében a határozat mérlegelését is kifogásolta, állítva, hogy a határozat nem tartalmaz mérlegelési körülményeket, és az ezt kifogásoló kereseti kérelemről az elsőfokú bíróság nem döntött. Az elsőfokú ítélet sommásan annyit tartalmazott, hogy az alperes határozata a Pp. 339/B.§-a értelmében megfelel a mérlegelési jogkörben hozott határozattal szemben támasztott követelményeknek. Az elsőfokú bíróság a felperes kereseti kérelmének e körben elterjesztett valamennyi eleméről nem döntött a Pp. 213.§
(1)bekezdésébe ütközően, így nem döntött a keresetben kifogásolt mérlegelési körülmények hiányáról, a bírság arányosságáról sem foglalt állást, a sommás indokolás nem felel meg a Pp. 221.§
(1)bekezdésében foglalt előírásnak. Mivel a Kúria a felülvizsgálati kérelmet részben megalapozottnak találta, az alperes által megállapított három jogsértésből csak kettőt talált megállapíthatónak, ezért a fennmaradt két jogszabálysértéshez igazodóan a kiszabott bírság nem tekinthető jogszerűnek. Az alperes határozata nem felel meg az Fgytv. 47.§
(5)bekezdésében foglaltaknak, abból sem a mérlegelés szempontjai, sem az egyes mérlegelési szempontok értékelésének módja nem állapítható meg, de mivel a bírság három jogsértéshez igazodóan került meghatározásra, ezért ez a hiányosság a megállapításon túlmenően orvoslásra nem kerülhetett, mert a hatóságnak a bírság kiszabásáról a két jogsértéshez igazodóan kell újból döntenie. Mindezekre tekintettel a Kúria a Pp. 275.§
(4)bekezdése alapján a jogerős ítéletet, a Pp. 339.§
(1)bekezdése alapján az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Az új eljárás során az elsőfokú hatóságnak a felülvizsgálati ítéletben megállapított két jogszabálysértésre tekintettel kell ismételten a fogyasztó panaszáról döntenie és az általa alkalmazott jogkövetkezményt megfelelően indokolva alkalmaznia, bírság kiszabása esetén az Fgytv. 7.§
(5)bekezdésében foglaltaknak megfelelően kell a mérlegelés szempontjairól számot adnia. A Kúria pervesztesség és pernyertesség arányát közel azonos mértékben állapította meg, ezért úgy rendelkezett, hogy a peres felek az elsőfokú és a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeiket maguk viselik (Pp. 81.§
(1)bekezdése). Ennek megfelelően a Kúria az eljárás illetékét is megosztotta felek között és a felperest a Pp. 78.§
(1)bekezdése, 81.§
(1)bekezdése alapján kötelezte kereseti részilleték és a felülvizsgálati részilleték megfizetésére, míg a további kereseti részilletéket és felülvizsgálati részilletéket az alperes személyes illetékmentessége folytán 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14.§-a alapján az állam viseli. Budapest, 2015. május 6. Dr. Buzinkay Zoltán sk. a tanács elnöke, Gizella sk. előadó bíró, Dr. Tóth Kincső sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Dr. Márton