Pf.20102/2016/3 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.102/2016/

1. szám A Szegedi Ítélőtábla a Munz és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Munz Károly ügyvéd) által képviselt felperes neve (címe) szám alatti lakos felperesnek – a jogtanácsos neve (címe) által képviselt alperes neve(címe) szám alatti székhelyű alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Szegedi Törvényszék
2. december
3. napján kelt 23.P.21.257/2014/
4. számú ítélete ellen a felperes részéről
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 800.000,- (Nyolcszázezer) Ft másodfokú eljárási költséget. Kötelezi a felperest, 15 nap alatt – leletezés terhe mellett – rójon le további 1.000.000,- (Egymillió) Ft fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: (Felperesi jogelőd neve) – felperesi jogelőd – mint rendszerhasználó a (város neve, utca, házszám) alatti (vendéglátó egység) vételezési helyen az alperesi szolgáltatótól vételezte az elektromos áramot a három fázisra, összesen 750 A-re létrejött szerződés alapján. Az elektromos energia vételezés
6. június
7. és
8. április
9. között részéről oly módon történt, hogy az alperesi szolgáltatótól bejövő csatlakozó kábelre a mérőórát megelőző helyen illetéktelenül rácsatlakozott és sorkapcsok segítésével megkerülő ágat épített ki. A mérőóra manipulálására nem került sor. Az így megvalósult engedély nélküli vételezés tényét alperesi ellenőrzés tárta fel
10. április 16-án. Ezt követően a peres felek között egyeztetések folytak. A
11. május 6-i egyeztetésen a felperes jogelődje és az alperes munkatársai vettek részt. Az ekkor felvett emlékeztetőben rögzítették, hogy a felperesi jogelőd a szerződésszegés részleteit megismerte, megértette a szerződésszegő vételezés kezdő időpontját, egyben vállalta a szerződésszegéssel okozott kár megtérítését. A jogosulatlanul vételezett energia mennyiségét 1.661.007 kWh-ban állapították meg, melynek egységára a mindenkor hatályos elosztói veszteség beszerzési áron került elszámolásra az elosztói díjak hozzáadásával. A
12. május 13-i egyeztetésen a felperesi jogelődön kívül leánya és az alperes munkatársai voltak jelen. Az ekkor készült emlékeztető szerint a felperesi jogelőd áttekintette a szerződésszegő állapot következtében kiesett energia megfizetésének a lehetőségét és 4 évre szóló részletfizetést kért. Összegszerűsítették a kiesett energia mennyiségét, az ezt tartalmazó táblázatot neki átadták. Egyúttal megállapodtak, hogy ha a felperesi jogelőd a kárt nem téríti meg, úgy az elektromos energia szolgáltatását felfüggesztik. A felperesi jogelőd és az alperes között
13. június 24-én írásbeli megállapodás jött létre, melyet a felperes képviselője – bár jelen volt – nem írta alá, a jogelőd azonban személyesen ellátta aláírásával az okiratot. Az
14. pont értelmében a felperesi jogelőd alperessel szemben fennálló tartozása összesen 74.469.870,- Ft, amelyből 30.000.000,- Ft kötbér az Elosztói Üzletszabályzat alapján, a fennmaradó 44.469.870,- Ft kártérítés jogcímén esedékes. A
15. pont szerint a kötelezett a szabálytalan vételezés miatt megállapított követelés számítási módját megismerte, arról részletes felvilágosítást kapott, míg a
16. pontban a jogosult részletfizetést engedélyezett a jogelőd részére. Az okirat
17. pontjában a felek rögzítették, hogy a felperesi jogelőd az
18. pontban részletezett tartozásainak fennállását nem vitatja, azt elismeri, továbbá vállalja, hogy a jogosultnak a kötelezett szerződésszegő magatartása folytán felmerült – az
19. pontban írt – kárát a megállapodás
20. pontjában foglaltak szerint megtéríti. A jogosult a
21. pontban kijelentette, hogy a kötelezettel szemben az ellenőrzést megelőző időszakra egyéb jogcímen követelést nem támaszt. Szerepel a szerződésben az is, hogy az itt nem szabályozott kérdésekben a Ptk. rendelkezései az irányadók. A megállapodás mellékletét képezte az alperes munkatársai által készített táblázatos kimutatás, amely a méretlenül vételezett villamos energia mennyiségét 1.638.840 kWh-ban, annak értékét bruttó 75.291.693,- Ft-ban határozta meg. A felperesi jogelőd vállalt fizetési kötelezettségét részletekben,
22. július
23. napjáig teljesítette, összesen 74.469.870,- Ft-ot fizetett meg az alperesnek. Az ügyben büntetőeljárás is indult, melynek során a kirendelt (szakértő 1 neve) igazságügyi műszaki szakértő az engedély nélkül vételezett energia mennyiségét 667.439 kWh-ban állapította meg. A felperesi jogelőd – jogi képviselője útján – az alpereshez
24. május
25. napján intézett levelében a peres felek között létrejött megállapodást megtámadta arra hivatkozva, hogy az jogszabályba, jóerkölcsbe ütközik, továbbá feltűnően értékaránytalan. A felperes módosított keresetében 56.359.000,- Ft és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Elsődleges álláspontja szerint a
26. június 24-én létrejött megállapodás semmis, mivel az a Ptk.-ba, illetve a
27. évi LXXXVI. törvény (VET.) és az annak végrehajtása tárgyában kiadott 273/
28. (X.19.) Korm. rendelet (Vhr.) rendelkezéseibe ütközik. Másodlagosan feltűnő értékaránytalanságra hivatkozott. Ennek kapcsán kifejtette, az alperes kára a (szakértő 1 neve) szakértő által kimutatott 18.110.935,- Ft, mellyel szemben 74.469.870,- Ft-ot fizetett a megállapodás alapján. További jogcímként tévedésre, megtévesztésre, jogellenes fenyegetésre utalt, míg negyedlegesen kártérítésként kérte az alperes marasztalását, mivel – érvelése szerint – helytelen számítással határozta meg a kár összegét. Végül keresetét jogalap nélküli gazdagodásra alapítottan is előterjesztette. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Kifejtette, a büntetőeljárásban készült szakvélemény téves, egyebek mellett nem tartalmazza az ÁFÁ-t és a rendszerhasználati díjat. Vitatta a felperes azon állítását, miszerint a megállapodás aláírását megelőzően bármilyen megtévesztő magatartást tanúsított volna. Hangsúlyozta, a szolgáltatás megszüntetésének kilátásba helyezése jogszabályi, illetőleg szerződéses szankciója a felperesi jogelőd szerződésszegő magatartásának, így az jogellenes fenyegetésnek semmiféleképpen nem minősülhet. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Határozatának indokolásában rögzítette, a
29. június 24-i megállapodás tartalma szerint a Ptk.
30. §-a szerinti tartozáselismerésnek minősül. A semmisségre történt felperesi hivatkozást vizsgálva rámutatott, a következetes bírói gyakorlat szerint a más jogági szabályokat sértő szerződés a polgári jog szempontjából akkor érvénytelen, ha azt a más jogági jogszabály kifejezetten rögzíti. Jelen esetben sem a VET, sem annak végrehajtási rendelete (Vhr.), sem az ezek felhatalmazása folytán alkalmazott alperesi üzletszabályzat nem tartalmaz ilyen kifejezett rendelkezést. Egyebekben kifejtette, a feltűnő értékaránytalanság a perbeli tartozáselismerés tekintetében fogalmilag kizárt, mivel az nem a felek közötti szerződés megkötéséhez, hanem teljesítésének létszakához kötődik. Az pedig nem állapítható meg, hogy az egyeztetések alkalmával az alperes részéről eljárt személyek bármelyike a felperesi jogelődöt tévedésbe ejtette, illetve megtévesztette volna. A megállapodás létrejötte előtt több mint egy hónappal az alperes a felperesi jogelőd rendelkezésére bocsátotta a számításait tartalmazó táblázatot. Ilyen körülmények között a felperesi jogelődtől, mint a gazdasági élet professzionális szereplőjétől elvárható, hogy kellő gondossággal és körültekintéssel járjon el. A továbbiakban álláspontja az volt, a szolgáltatás megszüntetésére történő hivatkozás jogellenes fenyegetésnek nem tekinthető. A felperes kártérítési igényével kapcsolatosan hangsúlyozta, mind a Vhr.
31. számú melléklet 19.13.b) alpontja, mind az alperesi üzletszabályzat 6.9.2.1.i) pontja lehetővé teszi kötbér érvényesítését, míg az üzletszabályzat 6.
32. pontja értelmében a rendszerhasználó köteles megtéríteni a szerződésszegéssel okozott, kötbérrel nem fedezett, igazolt, közvetlen kárt, amely kártérítési felelőssége felróhatóság esetén áll fenn. Erre tekintettel az alperes a kötbérrel nem fedezett, igazolt, közvetlen kárát is jogosult volt a felperestől kártérítés címén követelni. A kártérítés mértékének kiindulópontja a méretlenül vételezett energia mennyisége. A kár összegét a perben kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleménye alapján 85.370.563,-Ft-ban határozta meg. A szakvéleménnyel szemben megfogalmazott felperesi aggályokra figyelemmel kifejtette, a szakértő leellenőrizte a felperes által csatolt büntetőeljárásbeli szakvéleményt, ezzel kapcsolatos megállapításait a felperes kifejezetten nem kifogásolta, arra észrevételt nem tett. A mérési módszertan kérdéseit a szakértő kiegészítő szakvéleményében részletesen megválaszolta. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság rámutatott, a VET Vhr.
33. számú mellékletének
34. pontja tartalmazza a hibás mérés esetén alkalmazandó elszámolási szabályokat. Az elfogyasztott villamos energia mérése – álláspontja szerint – akkor is hibásnak minősül, ha az egyébként hiteles, hibátlanul működő fogyasztásmérő megkerülésével vételeznek méretlenül akár részben, akár teljes egészében villamos energiát. A hibás mérés körébe nemcsak azok az esetek tartoznak, amelyek nem valósítanak meg szerződésszegést. A fogyasztásmérő bármilyen formában történő befolyásolása, manipulálása hibás mérést eredményez és az ilyen jellegű beavatkozások is szerződésszegésnek minősülnek. Kiemelte, a Vhr.
35. számú melléklet
36. pontja szerződésszegés esetére a méretlen villamos energia mennyiségének meghatározásához módszertant nem ad, számítási metodikát nem tartalmaz, ahogyan az alperes üzletszabályzata sem. Emiatt szerződésszegés esetén is alkalmazható a hibás méréshez rendelt számítási módszer. Utalt arra is, hogy a felperesi szerződésszegés időszaka – nem vitatottan – csaknem 6 év volt, melyben az országszerte ismert felperesi (vendéglátó egység) jelentős fejlesztéseket hajtott végre. Megjegyezte, jogszabály kifejezett tiltó rendelkezése hiányában semmi nem zárja ki a 17.
37. és 17.
38. pontokban leírt módszer alkalmazhatóságát, továbbá a Vhr.
39. számú melléklet egyik rendelkezése sem utal arra, hogy a hibás mérés és a szerződésszegés alatt szabályozott esetek kizárólag egymástól függetlenül fordulhatnak elő. E körülményeket figyelembe véve, a Pp.
40. §-ában foglalt mérlegelési jogkörében eljárva a méretlen villamos energia mennyiségét a kirendelt szakértő által meghatározott mértékben ítélkezésének alapjául elfogadta. További álláspontja az volt, a kötbér összegének helytelen meghatározása nem hatott ki a tartozáselismerő nyilatkozat érvényességére, mivel a lehetséges kötbér és a kártérítés mértéke eléri a felperesi jogelőd által elismert összeget. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amely annak megváltoztatására és az alperes kereset szerinti marasztalására irányult. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem oldotta fel a büntetőeljárásban és a polgári perben beszerzett szakvélemények közötti jelentős különbségeket. Hangsúlyozta, a polgári perben eljárt szakértő észrevételében a (szakértő 1 neve) által alkalmazott módszerről nem nyilatkozott, azt meg sem említette. Álláspontja az volt, téves az elsőfokú ítélet azon megállapítása, miszerint a (szakértő 2 neve)-féle szakvéleménynek a másik szakértői véleményre vonatkozó utalását nem kifogásolta, ekörben hivatkozott
41. számú beadványában foglaltakra. Sérelmezte az elsőfokú bíróság álláspontját atekintetben is, hogy kifejezett kizáró rendelkezések hiányára alapozva megengedhetőnek találta a hibás méréshez rendelt számítási mód alkalmazását szerződésszegés esetére is. Ekörben utalt a régi Ptk.
42. §