Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.132/2008/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla a Kovács és Társa Ügyvédi Iroda, dr. Kovács Zoltán ügyvéd által képviselt felperesnek, alperes ellen, kölcsön visszafizetése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
- november
- napján meghozott 12.P.20.908/2006/
- számú ítélete ellen a felperes részéről 10.,
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja, a felemelt keresetet elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy külön felhívásra fizessen meg az államnak 540.000.(ötszáznegyvenezer) forint fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A felperes, mint engedményes a keresetében 9.000.000.- Ft és ennek
- június
- napjától számított havi 2,5% ügyleti,
- január 1-jétől pedig törvényes késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest a jogelődje által nyújtott kölcsön visszafizetése jogcímén. Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert előadása szerint a tartozását megfizette. Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az adóhatóság külön felhívására 540.000.- Ft le nem rótt kereseti illetéket. Az ítélet indokolása értelmében a
- május
- napján kelt kölcsönszerződés nem felel meg a Pp.
- §
(1)bekezdés b) pontjában foglaltaknak, mert az alperes a tanúk által már aláírt szerződést írta alá. Utalt az elsőfokú bíróság a kölcsönadó tanúkénti vallomására, a felperesnek, mint engedményesnek az ellentmondásos előadásaira, amelyek alapján a felperes szavahihetőségét, előadásának valóságtartalmát megkérdőjelezhetőnek találta. Bizonyított tényként fogadta el az elsőfokú bíróság, hogy az alperes
- június
- napja és
- április
- napja között 12.987.090.- Ft-ot visszafizetett a hitelezőjének 9.000.000.- Ft összeg ellentételezéseként. Megállapította, hogy a kölcsön pénzösszeg alperes részére átadása befektetés jellegű volt. Az elismervényt és az alperes által készített kimutatást nem fogadta el annak bizonyítékaként, hogy a teljesített pénzösszegek csupán a kölcsön kamataként és nem pedig tőke törlesztésére kerültek volna megfizetésre. Az írásbeli kölcsönszerződés szóbeli módosítását pedig sem látta bizonyítottnak. Az elsőfokú bíróság a Pp.
- §
(1)és
(3)bekezdés szerint mérlegelve a bizonyítékokat arra a meggyőződésre jutott, hogy az alperes 9.000.000.- Ft-os tőketartozása nem bizonyított, ezért a keresetet, mint megalapozatlant elutasította. Az elsőfokú ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel. Elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte másik tanács kijelölésével lényeges eljárási szabálysértés miatt, a Pp. 145. §
(2)bekezdésének sérelmére tekintettel. Másodlagosan az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a keresetének helyt adást kért azzal, hogy a keresetét felemelte,
- január
- napjától érvényesítve késedelmi kamatkövetelését. Kérte annak megállapítását, hogy az elsőfokú bíróság lényeges eljárási szabályt sértett, amikor a bizonyítási eljárást úgy zárta le, hogy nem hívta fel a felek figyelmét a tárgyalás berekesztésére, így a feleknek nem volt módja megtenni mindazokat a jogi következményekkel járó nyilatkozatokat, amelyek utóbb már lehetőségük nincs. Előadása szerint az elsőfokú bíróság figyelmeztetése kizárólag a bizonyítási indítványok előterjesztésére vonatkozott. Így sérelmezte, hogy nem tudta késedelmi kamatkövetelését előterjeszteni, amely
- január 1-jétől járt volna a felperesnek. Hivatkozott az elsőfokú ítéletet hozó tanács elfogultságára. A megállapított tényállást iratellenesnek tartotta. Álláspontja szerint az alperes előadása, sem pedig a tanúvallomás nem támasztja alá az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, jogkövetkeztetést. Megítélése szerint a bíróságnak azt a valós ellentmondást kellett volna feloldania, hogy a szerződés és korrekt könyvelés alapján teljesítő alperes perben előadott védekezésének van-e bármilyen bizonyítható alapja, nevezetesen, hogy szemben saját könyvelésével a teljesített kamatfizetések hogyan lehetnének részletfizetések. Lényeges ellentmondást nem látott a felperes előadása és a tanúvallomás között, mert annak helyes tartalma szerint a tanú tartozott a felperesnek és ezt számolták el az engedményezéssel. Állította, hogy az alperes soha nem fizetett többet, mint a fennálló aktuális kamattartozása, ezért a lejáratot követően,
- december 31-ét követően késedelmi kamatfizetési kötelezettsége is fennáll. Hivatkozott a csatolt kimutatásra, mellyel kapcsolatban fenntartotta azt az előadását, hogy a kamat és mértéke, valamint a fizetésük dátuma igazolt, viszont az alperes nem bizonyította, hogy a tőkén felüli teljesítést, ha nem kamatként milyen jogcímen fizetett. A kölcsön nyújtásakor érvényben lévő banki kamatokra figyelemmel a kamatmértéket nem tartotta kirívóan eltúlzottnak arra is utalással, hogy az alperes nem kifogásolta a kamatszázalék mértékét. Az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását és a felemelt kereset elutasítását kérte. A fellebbezés és a felemelt kereset nem alapos. Az elsőfokú iratok alapján a bíróság lényeges eljárási szabálysértése nem állapítható meg. Ezt a felperes elsőfokú eljárásról tett előadását az elsőfokú tárgyalás jegyzőkönyve semmivel sem támasztja alá. A tárgyalási jegyzőkönyv a Pp.
- §
(1),
(2)bekezdésének megfelelően tartalmazza a tárgyalás berekesztésére történt figyelmeztetést és a tárgyalás berekesztésének tényét. A felperes a jegyzőkönyv kijavítását utóbb nem kérte. Megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság a tárgyalás szabályszerű berekesztését követően a Pp. 218. §
(1)bekezdése szerint határozathirdetésre halasztott, amelyen a felperes, illetve képviselője nem jelent meg. Ezen időpontig sem kifogásolta a felperes tárgyalás berekesztése előtt - állítása szerint - történteket, eljárási kifogást nem nyújtott be, nem terjesztett elő kérelmet a tárgyalás ismételt megnyitása iránt. A Pp. 247. §
(1)bekezdés b) pontja alapján a felperes nem volt elzárva attól, hogy a másodfokú eljárásban a kamatok tekintetében a keresetét felemelhesse; amit a fellebbezési tárgyaláson meg is tett. A felperes erre is figyelemmel a késedelmi kamatok tekintetében a kereset felemelés lehetőségétől nem volt elzárva. A felperes a fellebbezésében nem jelölt meg a kamatokon kívül egyéb olyan keresetmódosítási, illetve tényelőadási szándékot, amelyre nem volt lehetősége az elsőfokú eljárásban. A felperesnek bizonyítási indítványa az elsőfokú eljárásban nem volt és a fellebbezésben sem terjesztett elő további indítványt. Az első fokon eljárt bíró elfogultságára a felperes az elsőfokú eljárás során nem hivatkozott, kizárás iránti kérelmet nem terjesztett elő. A rendelkezésre álló iratok alapján az elfogultságra még csak távoli következtetés sem volt vonható. Az ítéletnek a bizonyítékok mérlegelésén alapuló támadása az elfogultságra alapot nem ad. Mindezek alapján a Pp. 252. §
(1)-
(3)bekezdés alkalmazásának törvényi feltételei nem álltak fenn; ezért a másodfokú bíróság ítélkezése alapjául elfogadta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást. A Fővárosi Ítélőtábla külön is szükségesnek tartja kiemelni, hogy a felperes által állított bírói „impertinens" esetleges viselkedés igazgatási vagy ügyvéd etikai eljárás alapját képezheti. Ez az állítás az ügy érdemi elbírálásához jogi relevanciával nem bír, ezért ezt a felperesi előadást teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a Fővárosi Ítélőtábla. A másodfokú bíróság ezért érdemben bírálta el az ítélet és a fellebbezés megalapozottságát. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok Pp. 206. §
(1)bekezdése szerinti gondos és okszerű mérlegelésével helytállóan állapította meg, hogy az alperes és a perben nem álló kölcsönadó, engedményező között a Ptk.
- §-a szerinti kölcsönszerződés jött létre. Az elsőfokú bíróság az alperes előadása és a kölcsönadó tanúvallomása alapján megalapozottan vont következtetést arra, hogy a
- május
- napján kelt kölcsönszerződést tartalmazó okirat nem a Pp.
- §
(1)bekezdés b) pontja szerinti teljes bizonyító erejű magánokirat. Ugyanakkor az okirat értékelhető volt a bizonyítékok körében a Pp.
- § szerint. Az okirat tartalma alapján a kölcsön kamatmentes és a visszafizetési határidő
- december
- volt. Az alperes nem vitatta, hogy 9.000.000.- Ft-ot kölcsönt kapott K-tól. A felperes, illetve a kölcsönadó, azaz érdekelt tanú vallomása az alperes előadásától eltért. Eltért abban a vonatkozásban, hogy utóbb a kölcsönszerződést módosították és ügyleti, illetve késedelmi kamat kikötésre került. A Pp.
- §
(1)bekezdésére is figyelemmel a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a kölcsönszerződést a Ptk. 240. §
(1)bekezdés alapján módosították a szerződő felek, kamatot kötöttek ki stb. és miként. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a szerződés módosítása nem bizonyított, így nem bizonyított, hogy a szerződő felek az írásbeli szerződés szerinti kamatmentes kölcsönt utóbb kamat és egyre csökkenő mértékű kamat terhessé tették. Önmagában az, hogy az alperes elismerte, miszerint a 9.000.000.- Ft kölcsönre 12.987.090.-Ft-ot fizetett vissza az alperes egyébkénti tagadása mellett nem alkalmas annak megállapítására, hogy a szerződő felek utóbb kamatot kötöttek ki, illetve, hogy az alperes elismerte volna, hogy a felperes által megjelölt kamatmérték szerint lett volna köteles a kölcsönt kamatokkal együtt visszafizetni. Az alperes tagadásával szemben a kölcsönszerződés tartalmának bizonyítása a Pp. 164. §
(1)bekezdés alapján, az arra jogot alapító felperest terhelte. A csatolt kimutatásokból nem vonható egyértelmű következtetés arra, hogy az alperes a havi fizetéseit milyen jogcímen teljesítette, illetve azt miként számolta el a kölcsönadó. A Ptk.
- §-a szerinti elszámolástól a szerződési szabadság elve alapján a szerződő felek, illetve a kölcsönadó eltérhetett. A tanú vallomása és az alperes előadása nem egyezett a szerződésük tartalma és az elszámolás tekintetében, ezért erre is figyelemmel a kimutatásokból nem vonható megalapozott következtetés arra, hogy az alperes teljesítései milyen jogcímeire történtek és azt a kölcsönadó mire számolta el ténylegesen, így mi volt a tényleges szerződéses megállapodás, továbbá, hogy az alperesnek jelenleg is tartozása áll fenn. Érdektelen tanúvallomás nem állt rendelkezésre, a felek előadása eltérő volt, a felperes szavahihetősége megdőlt. Egyéb kétséget kizáró bizonyíték nem merült fel, amelyből a szerződő felek tényleges szerződési akarata feltárható, és a szerződés módosításának ténye egyértelműen megállapítható lett volna. A felperes által hivatkozott életszerűség nem jogi kategória, így arra tényállást és érdemi döntést alapítani nem lehet. A fentiek kiemelésével az elsőfokú bíróság megalapozottan jutott arra a megállapításra, miszerint a 9.000.000.- Ft kölcsönadás és erre az alperes 12.987.090.- Ft visszafizetés teljesítésének ténye bizonyított. Az alperes egyéb szerződéses kötelezettségét, így ügyleti, illetve késedelmi kamatfizetési kötelezettségét, továbbá, hogy az alperesnek tőkén felül teljesített összeget meghaladó késedelmi kamatfizetési kötelezettsége állna fenn a felperes - az őt terhelőbizonyítási kötelezettség ellenére - nem bizonyította. Mindebből következően nem volt megállapítható tényként, hogy az alperesnek továbbra is fennáll a 9.000.000.- Ft-os tőketartozása, valamint ügyleti és késedelmi kamatfizetési kötelezettsége. Ezért az elsőfokú bíróság helytállóan jutott az ítéletének indokolása
- oldala első bekezdésében arra a megállapításra, hogy a felperes keresetében követelt alperesi 9.000.000.- Ft tőketartozás nem bizonyított. Miután a felperes nem bizonyította, hogy tőke és kamatkövetelésének jogalapját, ezért a fellebbezési eljárásban a Pp.
- §
(1)bekezdés b) pontja szerinti késedelmi kamat megfizetésére irányuló - keresetfelemelése sem megalapozott. A Fővárosi Ítélőtábla mindezek kiemelésével a Pp. 253. §
(2)bekezdés alapján az elsőfokú bíróság érdemben helyes, a jogszabályoknak megfelelő ítéletét helybenhagyta és a felemelt keresetet elutasította. A felperes fellebbezése eredménytelen volt, az alperesnek igazolható költsége nem merült fel a másodfokú eljárásban, ezért a Fővárosi Ítélőtábla a perköltség viselése körében kizárólag a felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt fellebbezési illetékről rendelkezett a Pp. 78. §
(1)bekezdés és a 6/
- (VI. 26.) IM. rendelet
- §
(2)bekezdés alapján. Budapest,
- március
- . Lizák Tibor sk. a tanács elnöke . Merőtey Anikó sk. sk. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Dr. Molnár Ágnes bíró