A határozat elvi tartalma: Fogyasztói és fogyasztási szerződésnek nem minősülő deviza alapú kölcsönszerződés érvényes létrejötte, tartalma. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv. VII.21.598/2015/
- A tanács tagjai: . Vezekényi Ursula tanácselnök . Pethőné dr. Kovács Ágnes előadó bíró . Osztovits András bíró A felperes: A felperes képviselője: Dr. Pesta János Ügyvédi Iroda Az alperes: Az alperes képviselője: dr. Fábián Bernadett ügyvéd A per tárgya: szerződés érvénytelenségének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Ítélőtábla, Pf.II.21.036/2014/
- számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Törvényszék, 23.P.21843/2013/
- számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 12.700 (tizenkétezer-hétszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá az államnak felhívásra 95.000 (kilencvenötezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1]
- július 2-án a felperes és az alperes jogelődje (a továbbiakban: alperes) egyedi kölcsönszerződést kötöttek. Az alperes 950.000 Ft kölcsönt nyújtott a felperesnek, akinek 60 részletben, havi 23.532 Ft-ot kellett visszafizetnie. A felek a [2] [3] [4] [5] [6] [7] kölcsön mértékadó devizanemét CHF-ben, az összes törlesztő részlet összegét 1.411.920 Ft-ban, a THM-et 19,82%-ban, az elszámolási módot ún. normál deviza konstrukcióban határozták meg. A hitel célja egy Citroën Jumper 1,
- TD típusú, dízel üzemű, hűtőaggregátorral és hőszigetelt felépítménnyel ellátott kistehergépkocsi tulajdonjogának a szállítótól való megszerzése volt. A szerződés tartalmazta a felperes nyilatkozatát, miszerint az abban foglaltakat és az annak hátoldalán levő üzletszabályzatban írtakat megismerte, megértette, magára nézve kötelezőnek fogadja el. Az általános szerződési feltételeket tartalmazó üzletszabályzat IV/
- pontja szerint: „a hitelező jogosult a kamatváltozás I. érvényesítésére a még esedékes törlesztő részletek összegének megváltoztatásával, ha a mértékadó kamatláb pénzpiacon kialakult értéke eltér az egyedi kölcsönszerződésben meghatározott hatályos referenciaértéktől...". Az alperes képviseletében a szerződést az érintett gépjárművet értékesítő autókereskedő kft. munkatársa írta alá.
- május 23-án a felek módosították a szerződést. Az üzletszabályzatban megjelölt kamatváltozás II. (azaz, az árfolyamváltozás) elszámolási módját fix deviza konstrukcióban fogadták el. Ez azt jelentette, hogy az árfolyamváltozás elszámolását a futamidő végére tették azzal, hogy a futamidőt meghosszabbították, azonos nagyságú törlesztőrészletek meghatározása mellett.
- október 1-jétől
- február 28-áig a perbeli gépjármű üzembentartója a perben nem álló, a felperes mint kültag és házastársa mint beltag által,
- október 18-án kelt társasági szerződéssel létrehozott betéti társaság volt.
- december 17-én kelt levelével,
- január 9-ével az alperes felmondta a kölcsönszerződést. Arra hivatkozott, hogy a felperes többszöri felhívás ellenére - elmulasztotta a szerződésből eredő fizetési kötelezettségeinek teljesítését. A kereseti kérelem és az alperes védekezése, viszontkeresete [8] A felperes a
- július 3-án benyújtott, utóbb módosított keresetével egyebek mellett annak megállapítását kérte, hogy a perbeli fogyasztói kölcsönszerződés részben vagy egészben érvénytelen és azt jogellenesen mondta fel az alperes. [9] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Viszontkeresetében a részbeni érvénytelenség esetleges megállapítása esetén az érvénytelenségi ok kiküszöbölése iránt terjesztett elő kérelmet. [10] Felperes a viszontkereset elutasítását indítványozta. Az első- és a másodfokú ítélet [11] Az elsőfokú bíróság mind a keresetet, mind a viszontkeresetet elutasította. [12] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az ítéletet helyben hagyta a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben az alábbi indokolással. [13] Kifejtette: a felek megállapodása deviza alapú kölcsönszerződés, amely nem minősül sem a Ptk.
- § e) pontja szerinti fogyasztói, sem a szerződéskötéskor hatályos Hpt.
- számú melléklet III/
- pontjában meghatározott fogyasztási szerződésnek. Az ítélőtábla utalt az 5/F/3.szám alatti, az alpereshez címzett levélben írtakra, miszerint a felperes a gépjárművet a létrehozandó gazdasági társaság tevékenységének folytatásához vásárolta. A másodfokú bíróság erre tekintettel a jogvita eldöntése során nem tulajdonított annak jelentőséget, hogy a felperes és a házastársa a perben nem álló betéti társaságot csak a támadott szerződés megkötését követően alapította, továbbá annak sem, hogy a haszongépjármű tulajdonjogát a felperes szerezte meg, aki azt magáncélból is használta. [14] Az ítélőtábla tévesnek tartotta a fellebbezésben tett azt a hivatkozást, miszerint a szerződés befektetési szolgáltatásra jött létre és a tőkepiacról szóló
- évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tpt.) rendelkezéseit sérti. Kifejtette, az alperes által nyújtott szolgáltatás nem minősül a Tpt.
- §-ában felsorolt tevékenységek egyikének sem. A Ptk.
- §
(1)bekezdésében, 523. §
(1)bekezdésében, a Ptk.
- §-ában írtakra utalással úgy ítélte, hogy a felek érvényes deviza alapú kölcsönszerződést kötöttek. [15] Az ítélőtábla a Pp.
- §
(1)bekezdésének szabályaira tekintettel nem tartotta érdemben elbírálhatónak a felperes arra való hivatkozását, hogy a szerződés megkötésekor az alperes nevében eljárt személy, mivel ügynöki tevékenységet nem végezhetett, nem volt jogosult a képviseletre. A Hpt. 2. számú melléklet I/12. a) és b) pont szerinti ügynöki tevékenységek tekintetében - figyelemmel a Hpt. 3. §
(9)bekezdésében írtakra - azt állapította meg, hogy az előbbi folytatása a felügyelet engedélyéhez, míg az utóbbi az ahhoz való bejelentéshez kötött. Jogi álláspontja az volt, az engedély megszerzésének, vagy a bejelentésnek a hiánya nem eredményez semmisséget a Ptk. 200. §
(2)bekezdése alapján, mert a Hpt. mint speciális jogszabály más jogkövetkezmények alkalmazását írja elő ilyen esetben. [16] Az ítélőtábla alaptalannak tartotta azt a felperesi állítást is, hogy az alperes üzletszabályzata nem vált a felek szerződésének részévé. A felperes írásbeli nyilatkozata, az elsőfokú eljárás során tett előadása alapján, miszerint az üzletszabályzatot átvette, úgy ítélte, az volt a tőle elvárható magatartás, hogy ő mint a gazdasági élet szereplője az üzleti partner ajánlatát alaposan tanulmányozza, akár szakember segítségének igénybevételével. Az ítélőtábla súlytalannak tartotta ezért azt a felperesi előadást, hogy nem volt nála szemüveg, továbbá, hogy a banki fogalmakat nem értette. A másodfokú bíróság a Ptk. 205/B. §
(1)bekezdése alapján emiatt az általános szerződési feltételek szerződés részévé válásának hiányát sem állapította meg. [17] Az ítélőtábla szerint a perbeli szerződés megkötése időpontjában a pénzkölcsönök piacán a deviza alapú kölcsönszerződések már a szokásos gyakorlat részei voltak. A deviza átszámításra és az egyoldalú kamatemelésre vonatkozó általános szerződési feltételeket nem tartotta ezért olyannak, amelyek a Ptk. 205/B. §
(2)bekezdése értelmében csak akkor válhattak volna a felek megállapodásának részévé, ha azokra az alperes a felperes figyelmét külön felhívta volna. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [18] A felperes a felülvizsgálati kérelmében - tartalma szerint elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és keresetének helyt adó határozat meghozatalát kérte. Másodlagosan a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre kiterjedő hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozathozatalra utasítása iránt terjesztett elő kérelmet. [19] Előadta, a jogerős ítélet a Tpt. 5. § 18., 59., 84. pontját, 81. §
(1)bekezdés
- b)pontját, 82. §
- c)és
- d)pontját, 91. §-át, 93. §át, a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bszt.) 47. §
(1)bekezdését, 54. §
(1)bekezdés
- d)és
- e)pontjait, a Ptk. 231. §-t, a 200. §
(1)és
(2)bekezdését, a 205/B. §
(2)bekezdését, a Hpt.
- számú melléklet III/
- pontját sérti. [20] A Tpt. megelőzően említett szabályait elemezve, egybevetve, állította, hogy a felperes befektetőnek minősül, az alperes részére befektetési szolgáltatást vállalt azzal, hogy a törlesztő részletek forintban fizetendő összegét, számát a felek attól tették függővé, hogy az egyes törlesztési időpontokban mennyi lesz az átváltási arány. Kifejtette, a határnapokon teljesítendő devizacserék, határidős devizacsere ügyleteknek minősülnek, amelyeket az alperes kereskedelmi tevékenysége körében, üzletszerűen teljesített. A felperes hivatkozott arra is, hogy mindehhez az alperesnek tevékenységi engedéllyel és befektetési szabályzattal kellett volna rendelkeznie. Jogi álláspontja az volt, e feltételeknek mind a befektetésekre vonatkozó kikötéseket tartalmazó, keresettel érintett kölcsönszerződés aláírásakor, mind az egyes határidős devizacsere ügyletek megkötése előtt teljesülniük kellett volna. [21] A felperes szerint a Tpt. speciális szabályainak érvényesülniük kellett volna a Ptk.
- §-ával mint általános, és a Ptk.
- §
(1)bekezdése értelmében diszpozitív szabállyal szemben. Utalt arra is, hogy a Kúria nem fejtette ki a véleményét a Tpt. előírásairól a deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos perekben felmerült egyes elvi kérdésekről szóló 6/
- Polgári jogegységi határozatában (a továbbiakban: 6/
- PJE). Kizárólag a Bszt.
- § rendelkezései tekintetében mondta ki, hogy azok tipikusan a deviza alapú kölcsönök esetén nem alkalmazandók. Ez utóbbiak ugyanis, általában nem minősülnek befektetési hitelnek. [22] A felperes szerint a Tpt. megelőzően említett szabályai helyett
- december 1-jén hatályba lépett Bszt.
- §
(1)bekezdése és 54. §
(1)bekezdés
- d)és
- e)pontja a felek jogviszonyára irányadó. Azaz, az alperesnek a felperest lakossági ügyfélként kellett volna kezelnie, ügyfél alkalmassági teszt hiányában a további határidős devizacsere ügyletek megkötését meg kellett volna tagadnia. [23] A felperes állította azt is, hogy az alperes nevében eljáró cég engedély nélkül végzett ügynöki tevékenysége keretében kötött keresettel érintett szerződésre a Ptk. 200. §
(2)bekezdése alkalmazandó volt. Tévesnek tartotta a másodfokú bíróság jogértelmezését, a semmisség megállapíthatóságának kizártságát arra hivatkozással, hogy külön törvénybe ütközés esetén a semmisség csak akkor alkalmazható, ha az adott törvény kifejezetten e jogkövetkezményről rendelkezik. [24] A felperes véleménye az volt, a Tpt. befektetővédelmi szabályainak mellőzése is érdemben kihatott a keresettel érintett szerződés tartalmára. Az alperes egyoldalúan rendkívül kockázatos általános szerződési feltételeket kötött ki. [25] A felperes - szemben a másodfokú bírósággal - a Ptk. 205/B. §
(2)bekezdését is alkalmazandónak állította a jogvita eldöntése során. Azaz, mellőzhetetlennek tartotta a határidős devizacsere ügyletekre vonatkozó, általános szerződési feltételként megfogalmazott kikötésekre a szerződéskötést megelőző figyelemfelhívást, és a felperesi elfogadó nyilatkozat beszerzését annak érdekében, hogy az érintett kikötések a felek szerződésének részévé válhassanak. [26] A felperes szerint az eljárt bíróságok tévesen állapították meg azt is, hogy a felek szerződése nem minősül fogyasztói szerződésnek. Állította, a vállalkozása nem jött létre, a perbeli járművet nem is használhatta üzleti célokra. [27] A felperes a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére nyitva álló határidőn túl, kérelmét további érvekkel egészítette ki. [28] Az alperes a felülvizsgálati kérelemre, illetve annak kiegészítésére adott nyilatkozatával a jogerős ítélet hatályban fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [29] A Kúria mindenek előtt rögzíti: a jogerős ítéletet kizárólag a Pp. 272. §
(1)bekezdésében előírt, hatvan napon belül benyújtott felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, figyelemmel a Pp. 273. §
(5)bekezdésben írt azon szabályra is, miszerint a felülvizsgálati kérelmet nem lehet megváltoztatni. A Kúria a felperes által hivatkozott okok miatt a támadott határozatot az alábbi indokok alapján nem találta jogszabálysértőnek. [30] A keresettel érintett szerződés megkötésének időpontjára tekintettel alkalmazandó Ptk. 207. §
(1)bekezdése értelmében a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A Kúria e szabály alkalmazásával, a peres felek szerződésének elnevezése és tartalma alapján arra következtetett, hogy az eljárt bíróságok a Tpt. 5. § 18., 59. és 84. pontjának, valamint a 81. §
(1)bekezdés
- b)pontjának, illetve 82. §
- c)és
- d)pontjának megsértése nélkül minősítették a perbeli megállapodást deviza alapú kölcsönszerződésnek. A felperes nem tekinthető ugyanis befektetőnek. Sem saját, sem más pénzét nem kockáztatta. Az ügyletkötés során felhasznált 240.000 Ft önrész a megszerezni kívánt gépjármű vételárának részeként került elszámolásra. Az ezt meghaladóan kapott 950.000 Ft-ot az írásban kötött szerződés szövege szerint kölcsönként kapta, amit a megállapodásban rögzített feltételek mellett kellett visszafizetnie. A peres iratokból az is kitűnik, hogy az alperes sem nem befektetési szolgáltató, sem nem befektetési alapkezelő, vagy más befektető, akivel a felperes kifejezésre juttatott szándéka szerint befektetési ügyletet kívánt kötni. A Ptk. 205. §
(1)és
(2)bekezdése szerint a felperes és az alperes között létrejött szerződés tartalmán kívül esik, kizárólag az alperes érdekkörébe tartozó kérdés, hogy az általa nyújtott kölcsön összegének fedezetét milyen pénzügyi tevékenységgel teremtette elő. [31] A megelőzően írtakból következik, hogy fel sem merülhetett a jogvita eldöntése során a felperes által hivatkozott Tpt. 91. §ának és 93. §-ának, valamint a szerződés megkötésekor még ki sem hirdetett, hatályba nem lépett Bszt. 40-42. §-ának, a 47. §
(1)bekezdésének, 54. §
(1)bekezdés
- d)és
- e)pontjának alkalmazása, s ez okból az eljárt bíróságok általi megsértése. [32] A fent kifejtettekre tekintettel a Tpt. szabályai az adott jogügyletre nem vonatkoznak, így a Tpt. kógens szabályai nem írják felül az adott tényállás mellett a Ptk. 231. §-ának diszpozitív rendelkezéseit. A 6/2013. PJE 3. pontja nem vitásan nem a Tpt.-re, hanem a meghozatalakor hatályos Bszt. rendelkezéseire utalással rögzíti, hogy a deviza alapú kölcsönszerződés nem befektetési szerződés, arra a befektetési szerződésekre irányadó tájékoztatási szabályok nem vonatkoznak, ide nem értve a befektetési célú kölcsönt. A PJE hivatkozott pontja rögzíti, hogy befektetési hitel kivételével, a deviza alapú kölcsön nyújtása során a pénzügyi intézmény pénzt biztosít az adós számára, nevesített vagy nem nevesített célra. Ezzel szemben befektetési szolgáltatási tevékenység esetén a befektetési szolgáltató az ügyfél pénzével végez pénzügyi eszközre vonatkozó különböző műveleteket. Az alperes - amint arra a Kúria már megelőzően utalt - a felperes pénzével ilyen tevékenységet nem végzett. [33] A Kúria egyet értett abban is az eljárt bíróságokkal, hogy a perbeli szerződés nem minősült fogyasztóinak, valamint fogyasztásinak sem. A Kúria ennek megítélésekor annak tulajdonított jelentőséget, hogy az alperes számára a szerződés megkötésekor milyen adatok, tények váltak ismertté. A kölcsönszerződés egyértelműen, a kis-tehergépjármű azonosító adatait rögzítve tartalmazta, hogy a kölcsönnyújtásra annak megvásárlása érdekében kerül sor. Az említett teherautó funkciójából következően a felperes szerződéskötése nem tekinthető szakmai és gazdasági célon kívülinek, vagyis a felperes a Ptk. 685. §
- d)és
- e)pontjában írtakkal szemben nem fogyasztóként járt el. A kis-teherautó nem minősül továbbá a mindennapi élet szokásos használati tárgyának, így a nyújtott kölcsön olyan felhasználási célhoz kapcsolódott, amely miatt a Hpt. 2.számú mellékletének III/5. pontjában írt, a fogyasztási szerződés létrejöttének megállapítása is kizárt volt. Az említett jogszabályok megsértése nélkül minősítették az eljárt bíróságok a felek megállapodását nem fogyasztó által és nem fogyasztási célból kötött szerződésnek. Tévedés nélkül ítélték úgy, hogy annak nem volt jogi jelentősége a jogvita eldöntése során, hogy a megalapítani tervezett gazdasági társaság megalakulását megelőzően került sor a keresettel támadott kölcsönszerződés megkötésére. [34] A Kúria a felperes által a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Ptk. 205/B. §
(2)bekezdésének megsértését sem tudta megállapítani. Helytállónak tartotta a másodfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a perbeli szerződés megkötésekor a gazdasági, pénzügyi életben a deviza alapú kölcsönszerződések ismertek, elterjedtek, a szokásos gyakorlat részei voltak. Az azokkal kapcsolatos általános szerződési feltételekben szereplő kikötésekre ezért a felperes figyelmét külön nem kellett felhívni, azok anélkül is a felek szerződésének részévé váltak. E kikötések esetleges tisztességtelensége pedig a Ptk. 209/A. §
(1)bekezdése értelmében, a megtámadásra nyitva álló határidő eltelte, illetve a megelőző eljárás során annak nyugvására való hivatkozás hiánya miatt már nem volt vizsgálható. [35] A Kúria végül alaptalannak tartotta azt a felperesi állítást is, hogy tévedett a másodfokú bíróság, amikor az alperest a perbeli szerződés megkötésekor képviselő cég engedély, illetve bejelentés nélkül végzett ügynöki tevékenysége miatt a szerződés semmisségét nem állapította meg, a Ptk. 200. §
(2)bekezdésének alkalmazására nem látott módot. E jogszabály ugyanis kimondja, semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz. A Ptk.-hoz képest speciális jogszabály, a Hpt. 3. §
(1)bekezdés h) pontjának, 3. §
(4),
(9)és
(10)bekezdésnek egybevetéséből, a Hpt. XXV. fejezetében írt szabályokból az állapítható meg, hogy a Hpt. nem a semmisséget fűzte jogkövetkezményként az engedély hiányához, vagy a bejelentés elmulasztásához, hanem a Hpt. 169. §
(1)bekezdése, a Hpt. 170. §
(1)bekezdése szerint pénzbírság kiszabását. [36] A Kúria mindezekre tekintettel, a felülvizsgálati kérelemmel támadott, eljárási jogszabályok és anyagi jogi jogszabályok megsértése nélkül meghozott jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján. Záró rész [37] A felperes az eredménytelen felülvizsgálati kérelme miatt köteles az alperes jogi képviseleti munkadíjból álló felülvizsgálati eljárási költségét megtéríteni a Pp. 270. §
(1)bekezdése, illetve a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján. A Kúria ennek mértékét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(3)és
(5)bekezdése, valamint 4/A. §
(1)bekezdése alapján határozta meg a kifejtett jogi képviseleti munkával arányosan, általános forgalmi adóval növelt összegben. [38] A felperes az illetékfeljegyzési joga miatt le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 59. §
(1)bekezdése, illetve a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban tárgyban hozott 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése, 15. §
(1)és
(3)bekezdése értelmében köteles megfizetni. [39] A Kúria az ítéletet tárgyaláson hozta. Budapest,
- március
- Dr. Vezekényi Ursula s.k. a tanács elnöke, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. előadó bíró, Dr. Osztovits András s.k. bíró A kiadmány hiteléül: