A határozat elvi tartalma: Szerződés nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközésének megállapítását megalapozó jogszabályi és ténybeli feltételek hiánya. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VII.30.291/2015/
- A tanács tagjai: . Vezekényi Ursula a tanács elnöke Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes előadó bíró Dr. Osztovits András bíró A felperes: A felperes jogi képviselője: Dr. Horicsányi László Ügyvédi Iroda I. rendű alperes: II. rendű alperes: Az I. rendű alperes jogi képviselője: Sulyok és Ádám Ügyvédi Iroda A II. rendű alperes jogi képviselője: dr. Csilléry Alexandra ügyvéd A per tárgya: szerződés érvénytelenségének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Ítélőtábla, Gf.II.30.033/2015/
- számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Törvényszék 11.G.40.218/2012/
- számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az I. rendű alperesnek 15 napon belül 635.000 (hatszázharmincötezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak - felhívásra - 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1]
- december 9-én az autó-és ingatlan kereskedelemmel foglalkozó [2] [3] [4] A [5] II. rendű alperes és az I. rendű alperes, illetve jogelődje (a továbbiakban: I. rendű alperes) együttműködési megállapodást kötött. A II. rendű alperes vállalta, hogy prémium és jutalék ellenében a vevőinek az I. rendű alperest ajánlja mint gépjárművásárlást finanszírozó partnert, közreműködik a vásárlói és az I. rendű alperes között létrejövő kölcsön-, lízing- és bérleti szerződések megkötésében. Egy
- július 27-én kelt szerződéssel 50.000.000 Ft, egy
- február 13-án kelt szerződéssel 100.000.000 Ft hitelkeretet biztosított az I. rendű alperes a II. rendű alperes részére gépjárműkészlet finanszírozása céljából. A
- szeptember 17-én kötött megállapodás szerint pedig, 150.000.000 Ft prémiumelőleget folyósított számára. 2009 februárjára jelentős tartozásai keletkeztek a II. rendű alperesnek a megelőzően említett hitelszerződésekből és a prémiumelőlegről szóló megállapodásból eredően.
- február 13-án a felperes - aki a II. rendű alperes gazdasági igazgatója volt - megállapodást kötött a II. rendű alperessel, annak 42.312.739 Ft prémiumelőlegként kifizetett tartozásából 27.000.000 Ft átvállalására. Az I. rendű alperes ehhez hozzájárult. Megállapodott továbbá a felperessel 27.000.000 Ft kölcsön nyújtásában, amelynek teljes összegét a felek az átvállalt tartozásba beszámították és a II. rendű alperes prémiumelőleg címén fennálló tartozására elszámolták. felperes által kötött kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettségek teljesítésének biztosítására a szerződő felek az I. rendű alperes javára szóló, a felperes tulajdonát képező ingatlanra jelzálogjogot alapítottak.
- március 19-én az I. rendű alperes felmondta a II. rendű alperessel kötött hitel- és kölcsönszerződéseit. A felperessel szemben végrehajtási eljárást kezdeményezett 27.000.000 Ft és járulékainak behajtása iránt. Kérelmére a közjegyző végrehajtási záradékkal látta el a felperes tartozáselismerő nyilatkozatát tartalmazó közjegyzői okiratot. A kereseti kérelem és az alperesek védekezése [6] A felperes a
- november 5-én benyújtott, módosított keresetével a tartozásátvállalásról szóló megállapodás, az I. rendű alperessel kötött kölcsönszerződés, az annak biztosítására létrejött jelzálogszerződés, a közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozat érvénytelenségének megállapítását, a jelzálogjog ingatlan-nyilvántartásból törlésének elrendelését kérte. Egyéb semmisséget és a szerződés megtámadását megalapozó okok mellett, a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
- §
(2)bekezdésében írt, nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközésre hivatkozott. Előadta, hogy az I. rendű alperes azzal az ígérettel vette rá a keresettel érintett [7] [8] szerződések megkötésére, hogy a II. rendű alperes által kiközvetített, megvásárolandó gépjárművek előfinanszírozását, a felperes által kötött kölcsönszerződésből eredő kölcsönből biztosítani fogja és ezzel a II. rendű alperes továbbműködését elősegíti. Ígéretének azonban nem tett eleget. Az I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy a Pp. 123. §-ában előírt, a megállapítás iránti kereset előterjesztésének feltételei, a felperes által hivatkozott bármely érvénytelenségi ok fennállt volna. A II. rendű alperes nem terjesztett elő érdemi védekezést. Az első- és másodfokú ítélet [9] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. [10] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság e döntést helybenhagyta. [11] Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a perbeli tartozásátvállalási- és kölcsönszerződés nem ütközik nyilvánvalóan jóerkölcsbe. Úgy ítélte, a felperes által hivatkozott, az ígért gépkocsibeszerzés finanszírozásának nem teljesítése az I. rendű alperes megtévesztő magatartásának állítását, a Ptk. 210.§
(1)és
(4)bekezdésében nevesített megtámadási ok fennállására utalást jelenti, nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközés megállapítását nem alapozhatja meg. Ez utóbbi ugyanis olyan semmisségi ok, amely kisegítő jogcímként alkalmazható a jogszabályokban nem nevesített, de a társadalom értékítéletébe, az általánosan elfogadott erkölcsi normákba ütköző szerződések esetén. [12] Az ítélőtábla kifejtette azt is, a Ptk. 332. §
(1)bekezdése értelmében a tartozásátvállalás az eredeti kötelezett és a tartozás átvállalója közötti szerződés. Ez lehet ingyenes és visszterhes. Önmagában az, hogy a felperes ellenszolgáltatás nélkül vállalta át a II. rendű alperesnek az I. rendű alperessel szembeni tartozásának egy részét, nem ütközik az általánosan elfogadott erkölcsi normákba. Valamennyi fél célja az volt, hogy a II. rendű alperes tartozása csökkenjen, az I. rendű alperessel általa kötött szerződéseinek felmondása, ellene csőd- vagy felszámolási eljárás megindítása elkerülhető legyen. A másodfokú bíróság szerint e cél eléréséhez a felperesnek mint a II. rendű alperes gazdasági igazgatójának is nyomós érdeke fűződött. A II. rendű alperes fizetésképtelenné válása munkahelyének és jövedelmének elvesztéséhez vezethetett. A felperesnek tisztában kellett lennie a cég vagyoni helyzetével, számolnia kellett azzal, hogy az átvállalt tartozás kiegyenlítése, ingatlanának fedezetül biztosítása nem eredményezi feltétlenül cége likviditási problémáinak megoldását. Azt, hogy a felperes a cége vezető munkatársaként, annak megmentése érdekében ezt a kockázatot vállalva kötött szerződéseket, az ítélőtábla ugyancsak nem tartotta ellentétesnek az általános értékítélettel. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [13] A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával keresetének helyt adó döntés meghozatalát, másodlagosan a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozathozatalra utasítását kérte. Előadta, hogy a másodfokú bíróság ítélete a bizonyítékok mérlegelésének szabályait tartalmazó Pp. 206.§
(1)bekezdését, valamint a szerződés nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközése miatti semmisségéről rendelkező Ptk. 200.§
(2)bekezdését sérti. Arra hivatkozott: a keresettel érintett szerződések megkötésekor az I. rendű alperes, illetve a képviseletében eljárt személyek a jóhiszeműség és a tisztesség alapelveit sértő, csalárd magatartást tanúsítottak. Ezt bizonyította a peres felek közötti jogviszonyt meghatározó szerződéses jogi konstrukció az, hogy az I. rendű alperes a keresettel érintett szerződések megkötését követően rövid időn belül felmondta a II. rendű alperessel kötött hitelés kölcsönszerződéseket. Kifejtette, az I. rendű alperes felismerhető célja az volt, hogy a II. rendű alperessel szembeni követeléseit részben a felperesre terhelje, ingatlanán jelzálogjogot szerezzen. A felperes állította, az egymásra tekintettel kötött szerződések semmisségét akkor is meg kellett volna állapítania az ítélőtáblának, ha abban helytálló volt a véleménye, hogy önmagában egy tartozásátvállalás, egy kölcsönszerződés és egy jelzálogszerződés megkötése nem minősül erkölcstelennek. [14] Az I. rendű alperes a jogerős ítélet hatályban fenntartását kérte. A II. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [15] A Kúria a jogerős ítéletet kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta a Pp. 275. §
(2)bekezdése alapján. A felperes által hivatkozott okokból azonban azt nem találta jogszabálysértőnek az alábbiakra tekintettel. [16] Amint arra az I. rendű alperes is utalt a felülvizsgálati ellenkérelmében, például a BH2000.
- számon közzétett eseti döntésben kifejeződő joggyakorlat szerint, a nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközés megállapítása során nem a szerződő fél érdeksérelme, hanem a jogügylet társadalmi megítélése vizsgálandó. A Kúria egyetértett a perben eljárt bíróságok azon egyező megállapításával, hogy a felperesnek a keresettel érintett megállapodások nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközését nem sikerült bizonyítania. [17] Az elsőfokú bíróság széleskörű bizonyítást folytatott le arra vonatkozóan, hogy milyen körülmények vezettek a per tárgyát képező szerződések megkötésére, a tartozáselismerő nyilatkozat megtételére. A felperes
- szeptember 30-án tartott tárgyaláson tett személyes előadása alapján okszerűen következtetett arra, hogy a felperes a lakhatás céljára nem is használt építési telkét, szabad akaratából ajánlotta fel biztosítékként, saját elhatározásból vállalta át a II. rendű alperes tartozását, kötötte meg a tartozásátvállaláshoz kapcsolódó kölcsönszerződést, jelzálogszerződést, tett tartozást elismerő, közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatot. Mint gazdasági szakembernek és mint a II. rendű alperes egyik vezetőjének megfelelő ismeretei voltak a cégének pénzügyi helyzetéről. Ennek ellenére felvállalta azt a kockázatot, ha az alperesek együttműködése megszűnik, köteles lesz a II. rendű alperes megmentése, továbbműködése érdekében átvállalt tartozást, saját vagyona terhére megfizetni. [18] A Kúria éppen a felperes által hivatkozott tanú vallomása alapján nem tudta megállapítani azt, hogy az I. rendű alperes csalárd módon vette rá a keresettel támadott szerződések megkötésére azért, hogy a II. rendű alperessel szembeni követeléseinek behajtásához fedezethez jusson. Az említett tanú az I. rendű alperes igazgatóságának tagjaként, a
- március 24-én tartott tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy a II. rendű alperes hosszú távú hiteleire a fedezetet biztosítottnak látták, a rövidlejáratú hitelek kielégítését tartották veszélyeztetettnek. A II. rendű alperesnek ugyanis nem voltak likvid pénzeszközei. A perbeli szerződések megkötésének célja a lejárt követelések csökkentése volt. E tanú vallomásából az is kitűnik, a II. rendű alperes részére, az I. rendű alperes által nyújtott kölcsönök céltól eltérően kerültek felhasználásra. Az I. rendű alperes végül emiatt mondta fel a vele kötött szerződéseket - nem vitásan - a felperessel létrejött megállapodások megkötését követő rövid idő elteltével. [19] A Kúria mindezekre tekintettel a Pp.
- §
(1)bekezdésének megsértése nélkül, a bizonyítékok okszerű mérlegelésével megállapított tényállás, és az annak alapján, a Ptk. 200. §
(2)bekezdésében írt, nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközés hiányára tekintettel, a semmisség megállapítása iránti kereset megalapozatlanságára levont helytálló jogi következtetést tartalmazó jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdése szerint hatályában fenntartotta. Záró rész [20] A felperes a Pp. 270. §
(1)bekezdése, valamint a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles az I. rendű alperes jogi képviseleti munkadíjból álló eljárási költségét megtéríteni. Ennek mértékét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(5)bekezdése alapján, a kifejtett jogi képviseleti tevékenységgel arányosan, a 4/A. §
(1)bekezdése szerint általános forgalmi adóval növelt összegben határozta meg. [21] A felperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 74. §
(3)bekezdése, illetve a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése értelmében köteles megfizetni az illetékfeljegyzési joga folytán meg nem fizetett felülvizsgálati eljárási illetéket. [22] A Kúria az ítéletet tárgyaláson hozta meg. Budapest,
- május
- Dr. Vezekényi Ursula s.k. a tanács elnöke, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. előadó bíró, Dr. Osztovits András s.k. bíró A kiadmány hiteléül: