Gfv.30307/2015/5 – Kúria

(2),

1. CXV. Tv.
2. §

(1)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VII.30.307/2015/

1. A tanács tagjai: . Vezekényi Ursula a tanács elnöke Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes bíró Dr. Osztovits András bíró A felperesek: előadó I. rendű, II. rendű A felperesek képviselője: Dr. Bacsa Judit Ügyvédi Iroda Az alperes: Az alperes képviselője: Dr. Finna Csaba ügyvéd A per tárgya: Küldöttgyűlési határozat bírósági felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Ítélőtábla Gf.III.30.186/2015/
2. számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Nyíregyházi Törvényszék 2.G.15-13-040132/
3. számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet - a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében - hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesek mint együttes jogosultak részére 6.350 (hatezer-háromszázötven) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] A felperesek az alperes lakásszövetkezet tagjai. Az alperes 10 alpontból álló 4/
4. (08.29.) számú küldöttgyűlési határozatának, felülvizsgálati kérelemmel érintett
5. pontjában rögzítettek szerint,
6. évre, a lakásszövetkezet lakástulajdonnal rendelkező tagjai és a nem tag tulajdonosai, lakásonként 10.000 Ft összegű pótbefizetést kötelesek teljesíteni
7. október 31-i határidővel. A lakásszövetkezet fizetőképességének helyreállítása után a határidőben kötelezettségüket maradéktalanul teljesítők pótbefizetése teljes összegben jóváírásra kerül. Mentesül a pótbefizetés alól, aki a lakóépület felújításával kapcsolatos még meg nem fizetett hiteltartozását legkésőbb
8. augusztus 31-éig egy összegben megfizeti, feltéve, hogy a fennálló tartozás összege nem kevesebb 10.000 Ft-nál. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [3] [4] [5] A felperesek a
9. október 29-én benyújtott keresetükben a 4/
10. (08.29.) számú alperesi küldöttgyűlési határozat hatályon kívül helyezését kérték. A küldöttgyűlési határozat
11. pontjával összefüggésben egyebek között arra hivatkoztak, hogy az a lakásszövetkezetekről szóló
12. évi CXV. törvény (a továbbiakban: Lsztv.)
13. §

(1)bekezdésében írtakat sérti, mert annak értelmében pótbefizetési kötelezettség csak akkor írható elő, ha a lakásszövetkezet vagyona a tartozások fedezésére nem elegendő. Utaltak arra, hogy a tagok részére küldött tájékoztató levélhez mellékelt 3/

1. (08.29.) számú küldöttgyűlési határozat ezt nem igazolja. Abból az tűnik ki, hogy az alperes a
2. évet 11.165.000 Ft adózott eredménnyel zárta. A felperesek előadták azt is, hogy a
3. évi számviteli törvény szerinti alperesi beszámoló a saját tőke mértékét 1.236.412.000 Ft-ban jelöli meg. A felperesek szerint a keresettel érintett küldöttgyűlési határozat az Lsztv.
4. §

(2)bekezdésében megfogalmazott egyenlő bánásmód követelményének sem felel meg. A tartozásaikat felhalmozók mellett, a fizetési kötelezettségeiket teljesítőket is pénzügyi szankcióval - pótbefizetéssel - sújtja, továbbá a hiteltartozásukat

1. augusztus 31-éig teljesítőket mentesíti a pótbefizetési kötelezettség alól. Ez utóbbi rendelkezést hátrányos megkülönböztetésnek tartották azok számára, akik hitel felvétele nélkül járultak hozzá a felújításokhoz. A felperesek az egyenlő bánásmód elvével, de az alperesi alapszabály
2. §

(12)pontjával, az Lsztv. 45. §

(1)és

(2)bekezdésével is ellentétesnek tartották, hogy a küldöttgyűlési határozat csak a pótbefizetést határidőben teljesítők számára kívánja biztosítani a visszafizetést likviditás esetén, ahelyett hogy a késedelmesen teljesítőkkel szemben esetleg kamatot számítana fel, de részükre is vállalná a visszafizetést. [6] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az első- és másodfokú ítélet [7] [8] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A felperesek fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és az alperes 4/2013. (08.29.) számú küldöttgyűlési határozatának a pótbefizetéssel kapcsolatos döntéseket érintő 1. pontját hatályon kívül helyezte, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [9] Határozatának indokolásában utalt az Lsztv. 15. §

(1)bekezdés e) pontjában, a 46. §

(1)bekezdésében írtakra, megállapítva, hogy a pótbefizetés elrendelését a jogszabály szigorú feltételekhez köti, annak nem teljesítése pedig az Lsztv. 38. §

(1)bekezdése alapján a tag kizárását is eredményezheti. Rögzítette azt is, hogy sem az Lsztv., sem az alperes alapszabálya nem tartalmaz részletes szabályokat a pótbefizetés elrendelésének mikéntjére, felhasználására, a szükségtelenné vált pótbefizetés visszafizetésére. Elemezve a keresettel támadott küldöttgyűlési határozat szövegét, az elsőfokú eljárás során beszerzett, szóban és írásban kiegészített igazságügyi könyvszakértői véleményt, úgy ítélte - szemben az elsőfokú bírósággal -, hogy a pótbefizetés jogszabályban és az azzal azonos rendelkezéseket tartalmazó alapszabály 12. §

(3)bekezdés e) pontjában írt feltételei nem álltak fenn. Az alperesnek nem voltak ugyanis olyan mértékű veszteségei, vagyonát meghaladó tartozásai, amelyek miatt a pótbefizetés elrendelése indokolttá, szükségessé vált. [10] A másodfokú bíróság - az elsőfokú bírósággal ellentétben megállapította azt is, hogy az Lsztv. 34. §

(2)bekezdésében rögzített egyenlő bánásmód elvét sértette a küldöttgyűlési határozat pótbefizetés jóváírására vonatkozó része. Annak szövegéből nem tudta levonni azt az alperesi következtetést, hogy a határidőn túl pótbefizetést teljesítők is kikényszeríthetik a javukra szóló jóváírást az alperes likviditásának helyreállítását követően. [11] A másodfokú bíróság a küldöttgyűlési határozat pótbefizetés alóli mentesüléssel kapcsolatos rendelkezését is az egyenlő bánásmód elvébe ütközőnek tartotta. Úgy találta, hogy az indokolatlanul kedvezőbb helyzetbe hozta a hiteltartozással rendelkező tagokat azokkal szemben, akik az épület felújítással járó, reájuk eső költségeket önerőből fizették ki, vagy az e célból felvett tartozásaikat már visszafizették, vagy akiknek 10.000 Ft-nál kevesebb a tartozásuk. [12] Az ítélőtábla ugyanakkor a küldöttgyűlési határozatnak más támadott pontjában elrendelt önkorlátozó intézkedéseket - az elsőfokú bírósággal azonosan - indokoltnak és szükségszerűnek minősítette. Úgy ítélte, azok a lakásszövetkezeti tagok érdekeinek megfelelően kerültek meghatározásra, nem sértik a határidőben fizető tagok érdekét sem. [13] Az ítélőtábla a küldöttgyűlési határozat egyes rendelkezéseit elkülöníthetőnek tartotta, ezért annak teljes hatályon kívül helyezése helyett, csupán az általa jogszabálysértőnek, illetve az alperesi alapszabályba ütközőnek tartott részt helyezte hatályon kívül az Lsztv. 9. §

(1)bekezdése alkalmazásával. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [14] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében - annak tartalma szerint a jogerős ítélet keresetnek részben helytadó részének hatályon kívül helyezését és e körben is a keresetet elutasító elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Állította, a jogerős ítélet sérti az Lsztv. 15. §

(1)bekezdés e) pontjában, illetve

1. §-ában írtakat. [15] Előadta, hogy az ítélőtábla határozata az Lsztv.
2. §

(1)bekezdés e) pontját sérti, mert a közgyűlés, illetve a küldöttgyűlés hatáskörébe, mérlegelési jogkörébe tartozik annak megítélése, hogy a pótbefizetés elrendelése szükséges-e. [16] Vitatta, hogy pótbefizetésre kötelező határozat meghozatalára kizárólag az Lsztv. 46. §

(1)bekezdésében írt feltétel fennállása - a tartozások fedezésére elegendő vagyon hiánya esetén - kerülhet csak sor. Álláspontja szerint ilyen tartalmú határozat elfogadására okot adhat a lakásszövetkezet likviditási helyzete is a felszámolás elkerülése érdekében. Utalt arra, az éves beszámoló elfogadásával egyidejűleg került sor, többségi szavazattal a keresettel érintett pótbefizetés elrendelésére. [17] Arra vonatkozó jogszabályi előírás hiányában tévesnek tartotta azt az ítélőtáblai álláspontot, hogy a határozathozatal előtt közbenső mérleg elfogadására is szükség lett volna. Előadta, az elsőfokú eljárás során kirendelt igazságügyi szakértő kiegészítő szakvéleménye tartalmaz közbenső mérleget, és az alátámasztja a pótbefizetés elrendelésének gazdasági, pénzügyi szükségességét. Az alperes likvid vagyona jelentéktelen volt. A befektetett eszközök között számon tartott, összesen 1.372.232.000 Ft a lakásszövetkezet által felvett kedvezményes felújítási kölcsönökhöz előírt saját erő biztosításhoz történt befizetések összege. Azzal a lakásszövetkezet nem rendelkezhet szabadon. Az valójában lakás-takarékpénztári megtakarításként kerül befizetésre, és a megtakarítás futamidejének lejártakor egy összegben történik átutalása a banki felújítási hitelek végtörlesztéseként. Az alperes állítása szerint, a kintlevőségek sem képezhetik a vagyon részét. A lakásszövetkezet működéséhez elengedhetetlen, összesen 151.922.000 Ft értéket képviselő irodaház, gépek, berendezési tárgyak, telek ingatlan, a társasházkezelő cég üzletrésze a fel nem osztható vagyon körébe tartozik. [18] Az alperes hangsúlyozta, a lakásszövetkezet személyegyesítő gazdálkodó szervezet, kockázati közösség. Működőképességének, fizetőképességének megszűnése esetén az 1.372.232.000 Ft hitelösszeg visszafizetése egy összegben esedékessé válna, ami valamennyi tagra több százezer Ft fizetési kötelezettséget róna. [19] Az alperes az ítélőtábla szűkítő értelmezését az Lsztv. 46. §

(1)bekezdésének céljával ellentétesnek is tartotta. [20] Az alperes hivatkozott arra is, a határozat a pótbefizetés határidőben való teljesítését kívánta elérni a kedvezmények biztosításával. Utalt arra, aki kamatostul a hitel egyösszegű megfizetését vállalta a lakásszövekezet fizetőképességének helyreállítását elősegítve, nem került előnyösebb helyzetbe a pótbefizetésre kötelezettekkel szemben. A pótbefizetés jóváírásának feltételéül előírt, határidőben történő teljesítést azzal indokolta, hogy csak ezzel lehetett hatékonyan ösztönözni a lakásszövetkezeti tagokat, illetve a nem tag lakástulajdonosokat a kötelezettség teljesítésére a súlyos gazdasági helyzetben. Állította, ez valamennyi érintettre vonatkozott, így nem minősülhet hátrányos megkülönböztetésnek. A keresettel támadott küldöttgyűlési határozat a fentiek miatt az egyenlő bánásmód elvét nem sértette. [21] A felperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérték. A Kúria döntése és jogi indokai [22] A Kúria a jogerős ítéletet kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta a Pp. 275. §

(2)bekezdése alapján. Megállapította, hogy az az alábbiakra tekintettel érdemben nem jogszabálysértő. [23] A jelen eljárás tárgyát már csak az képezte, helye volt-e a keresettel érintett küldöttgyűlési határozat 1.pontja hatályon kívül helyezésének az ítélőtábla által felhozott indokok alapján. [24] A Kúria előrebocsátja, a felülvizsgálati eljárás tárgyát képező 4/

1. (08.29.) számú küldöttgyűlési határozat
2. pontjának jogszabályba ütközése függetlenül attól, hogy az mind tartalmilag, mind formailag három részből tevődik össze (pótbefizetési kötelezettség előírása, jóváírásról szóló rendelkezés, a pótbefizetési kötelezettség alóli mentesülés) - csak egységesen bírálható el, hiszen ezen rendelkezések együttes ismeretében fogadta el azt az alperes küldöttgyűlése. [25] Az alperes felülvizsgálati érvelése elsődlegesen azzal volt kapcsolatos, hogy a pótbefizetési kötelezettség előírására az adott tényállás mellett mind a vonatkozó jogszabályi rendelkezések, mind az alperes alapszabálya lehetőséget adott. E körben a Kúria az alábbiakra mutat rá. [26] Az Lsztv.
3. §

(1)bekezdése értelmében a lakásszövetkezet lakóépületek építésére, fenntartására létrejött gazdálkodó szervezet, amely az

(5)bekezdés szerint a tevékenységét alapvetően saját részére, tagjai és a nem tag tulajdonosok részére végzi. Az Lsztv. 56. §

(1)bekezdése határozza meg a fenntartás fogalmát, ami magában foglalja az üzemeltetést, a karbantartást, a felújítást. Az Lsztv. 56. §

(1)bekezdés alpontjai ez utóbbiak kifejtését is tartalmazza. Ahhoz, hogy a lakásszövetkezet a jelentős költségekkel járó, reá fizetési kötelezettségeket terhelő, jogszabályban meghatározott feladatait elláthassa, folyamatos likviditását biztosítania kell. A Kúria megítélése szerint ezért csak e szempontok figyelembe vételével értelmezhető az alperes Alapszabályának 12. §

(3)bekezdés e) pontja, illetve az Lsztv. 15. §

(1)bekezdés e) pontja, valamint 21. §

(2)bekezdése alapján a küldöttgyűlés hatáskörébe tartozó pótbefizetés elrendelésének feltételeit tartalmazó Lsztv. 46. §

(1)bekezdése. [27] A Kúria egyetértett az alperesnek azzal az érvelésével, hogy az igazolt, kimutatott, tényleges, vagy biztosan rövid időn belül bekövetkező likvid vagyon hiánya is megalapozhatja a pótbefizetés elrendelését. A tartozások fedezésére a vagyon ebben az esetben is minősülhet elégtelennek. A lakásszövetkezet létrehozásának céljára, feladataira tekintettel a jogszabályban írt feltétel nem jelentheti azt, hogy ha a tartozások és a vagyon számszerűségében megegyezik, esetleg a nem mobilizálható vagyon értéke a tartozásokat meghaladja, akár jelentős mértékben, pótbefizetés elrendelésére nincs mód. A pótbefizetés elrendelésének célja az adott tényállás mellett szakvéleménnyel bizonyítottan az alperes működőképességének fenntartása, feladatainak az átmeneti nehézségekre figyelemmel zökkenőmentes ellátása volt, amely az alperes tagjainak és a nem tag tulajdonosoknak az érdekét szolgálta. Ezzel ellentétes értelmezés az Alaptörvény

1. cikkében megfogalmazott azzal a követelménnyel lenne ellentétes, miszerint: „A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak." [28] Az alperes az elsőfokú eljárás során beszerzett igazságügyi szakértői véleménnyel bizonyította, hogy a határozat meghozatalakor a pótbefizetés elrendelésének a fenti módon értelmezett jogszabályi feltételei fennálltak. Ez a következtetés vonható le az ítélőtábla által is idézett igazságügyi alapszakvélemény
2. kérdésre, illetve a bíróság által feltett kérdésre adott válaszból, a
3. sorszám alatti, felek észrevételeire adott szakértői nyilatkozatból, a
4. sorszámú jegyzőkönyvben rögzített szakértői előadásból. Erre utal a likvid vagyon hiányát igazoló
5. sorszám alatti szakértői vélemény kiegészítés. [29] A Kúria ezért úgy ítélte, hogy az ítélőtábla tévedett, amikor a keresettel támadott küldöttgyűlési határozat
6. pontját az Lsztv.
7. §

(1)bekezdésébe ütközőnek tartotta. [30] Az alperes felülvizsgálati kérelmében tételesen nem hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet az Lsztv. 34. §

(2)bekezdésében rögzített egyenlő elbánás elvét is sérti, holott a jogerős ítélet a felülvizsgálati eljárás tárgyát képező küldöttgyűlési határozat 1. pontját ezen okra is hivatkozva helyezte hatályon kívül. A Pp. 272. §

(2)bekezdésében írtak és részben az ezen jogszabályi rendelkezést értelmező, a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/

1. (II.15.) PK vélemény
2. pontjában kifejtettekre tekintettel önmagában emiatt sem vezethet eredményre az alperes felülvizsgálati kérelme. [31] A fentek ellenére a Kúria rámutat arra, az egyenlő bánásmód elvének sérelme tekintetében, nem tudta helyes jogértelmezésnek elfogadni azt az alperesi álláspontot, miszerint a fenti elv az jelenti, hogy „az azonos helyzetben levő tagokra azonos jogok és kötelezettségek kell, hogy vonatkozzanak". Ilyen megszorító jogértelmezés a jogszabályi rendelkezésből nem következik. [32] A Kúria megítélése szerint az elérni kívánt cél - az érintettek fizetőkészségének ösztönzése csakis olyan eszköz igénybe vételével történhet, amely azonos és mulasztás esetén arányos terhet ró a lakásszövetkezeti tagokra, illetve a nem tag tulajdonosokra. Nem minősülhet arányosnak a teherviselési kötelezettség, ha késedelem esetén a tőke összeg elenyésző részét képező késedelmi kamat helyett az érintett elesik az általa befizetett teljes pótbefizetési összeg jóváírásától, vagy ha hátrányba kerül az, aki hitel, kölcsön igénybevétele nélkül teljesítette a felújítási kölcsönökhöz szükséges reá eső önerő részt. Ez utóbbira méltánytalan a többi érintett érdekkörében felmerülő kölcsönkamat viseléséből eredő következmények, akár részbeni áttelepítése. [33] A Kúria ezért a jogerős ítéletet a Pp.
3. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [34] Az alperes az eredménytelen felülvizsgálati kérelme miatt köteles a felperesek jogi képviselőjének munkadíjából álló felülvizsgálati eljárási költséget megtéríteni a Pp. 270. §

(1)bekezdése, a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján. Ennek mértékét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(3)és

(5)bekezdése, valamint 4/A. §

(1)bekezdése alapján, a kifejtett jogi tevékenységgel arányosan, általános forgalmi adóval növelten határozta meg a Kúria. [35] A Kúria ítéletét tárgyaláson kívül hozta meg. Budapest,

1. május
2. Dr. Vezekényi Ursula s.k. a tanács elnöke, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. előadó bíró, Dr. Osztovits András s.k. bíró