A határozat elvi tartalma: Felülvizsgálati eljárásban nem ad alapot a bizonyítékok felülmérlegelésére, ha az egyes bizonyítékoktól eltérő következtetés is levonható lett volna. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.VII.21.957/2015/
- A tanács tagjai: . Pethőné dr. Kovács Ágnes a tanács elnöke . Osztovits András előadó bíró . Vezekényi Ursula bíró A felperesek: I. rendű II. rendű A felperesek képviselője: Szepesi Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Szepesi Zsuzsa ügyvéd Az alperesek: I. rendű, II. rendű Az alperesek képviselője: Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd A per tárgya: kötelmi igény A felülvizsgálati kérelmet benyújtó felek: I-II. rendű alperesek A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Szekszárdi Törvényszék 10.Pf.20.707/2014/
- számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Szekszárdi Járásbíróság 33.P.20.265/2012/
- számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alpereseket egyetemlegesen, hogy 15 napon belül fizessenek meg az I. rendű felperesnek 151.200 (százötvenegyezerkétszáz) Ft, a II. rendű felperesnek 229.700 (kétszázhuszonkilencezer-hétszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak felhívásra 1.200.000 (egymillió-kétszázezer) Ft feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d ok o l á s A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1]
- október 19-én a peres felek között létrejött szerződés alapján az I. rendű felperes 1.588.000 Ft-ot, a II. rendű felperes 2.412.000 Ft-ot adott kölcsön az I. rendű alperesnek 1 év határozott időre. A pénzösszeg megfizetéséért a II. rendű alperes [2] [3] [4] készfizető kezességet vállalt.
- október 17-én a szerződő felek a kölcsönszerződést és a kezességvállalási szerződést módosították, a visszafizetési határidőt
- március 31-ig meghosszabbították. A
- április 11-én megkötött szerződéssel az I. rendű felperes ismét 1.588.000 Ft, a II. rendű alperes pedig 2.412.000 Ft kölcsönt nyújtott az I. rendű alperesnek
- április 11-i visszafizetési kötelezettséggel. Ezen pénzösszeg erejéig a II. rendű alperes ismét készfizető kezességet vállalt.
- július 27-én az I. rendű felperes újabb 1.588.000 Ft, a II. rendű felperes 2.412.000 Ft kölcsönt adott az I. rendű alperesnek, a II. rendű alperes készfizető kezességvállalása mellett. E szerződés módosításával a kölcsön visszafizetésének határidejét
- szeptember 30-ában határozták meg. Az alperesek a vállalt határidőn belül a kölcsönt nem fizették vissza. E kötelezettségüket a felperesek írásbeli felszólítása ellenére sem teljesítették. A kereseti kérelem és az alperesek védekezése [5] [6] A felperesek kereseti kérelmükben, kölcsön jogcímén, az alperesek egyetemleges marasztalását kérték az I. rendű felperes javára 4.764.000 Ft és járulékai, a II. rendű felperes javára 7.236.000 Ft és járulékai összegben. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Arra hivatkoztak, hogy a felperesek által megjelölt kölcsönszerződések valójában színlelt szerződések, üzletszerzési célú lobbi tevékenységre vonatkozó megbízást lepleztek. A tevékenység ellenértéke volt a szerződésekben meghatározott mértékű megbízási díj. Az első- és a másodfokú ítélet [7] [8] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az I. rendű felperesnek 4.764.000 Ftot és járulékait, a II. rendű felperesnek 7.236.000 Ft-ot és járulékait. Megítélése szerint az írásba foglalt szerződések mint okirati bizonyítékok, valamint a tanúvallomások egyértelműen igazolták, hogy a felperesek a kölcsönszerződésben foglalt összegeket - visszafizetési kötelezettséggel - az I. rendű alperes részére, a II. rendű alperes készfizető kezességvállalása mellett átadták. Az elsőfokú bíróság kitért arra is, hogy az alperesek az okirati bizonyítékok bizonyító erejét megdönteni nem tudták, s maguk sem hivatkoztak a pénzkölcsön visszafizetésére. Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel rögzítette: elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az alpereseknek az elsőfokú bíróság elfogultságára vonatkozó hivatkozása megalapozott-e. Álláspontja az volt, a Szekszárdi Törvényszék a 8.Pkk.20.250/2014/
- számú végzésével körültekintően megindokolta, hogy Szekszárdi [9] Járásbíróság bíráinak az eljárásból való kizárását miért tagadta meg. A másodfokú bíróság. utalt arra is, az elsőfokú eljárás során bíró váltásra azért került sor, mert az eljárt bíró szolgálati helye megváltozott, másik bíróságnál folytatta munkáját. Az ügy érdemében hozott döntést illetően a másodfokú bíróság kifejtette: egyetértett az elsőfokú bíróságnak az okirati bizonyítékok értékelésével kapcsolatban kifejtett álláspontjával. A Pp.
- §
(1)bekezdés b) pontja alapján az alpereseket terhelte annak bizonyítása, hogy az okirat tartalma ellenére visszafizetési kötelezettség nem terheli őket, mert az átvett pénzösszeg valójában megbízási tevékenység ellenértéke. A másodfokú bíróság szerint az alperesek azonban ezen bizonyítási kötelezettségüknek a per során nem tettek eleget. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [10] Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, elsődlegesen a felperesek keresetét elutasító határozat meghozatalát, másodlagosan az eljárt bíróságok új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérték. Arra hivatkoztak, hogy a jogerős ítélet a Pp. 206. §
(1)bekezdésébe és
- §-ába ütköző módon jogszabálysértő, mivel az eljárt bíróságok lényeges alperesi bizonyítási indítványokat utasítottak el, a rendelkezésre álló bizonyítékokat pedig okszerűtlenül mérlegelték. Előadták, az alpereseket terhelte annak bizonyítása, hogy a felperesek által megjelölt kölcsönszerződések színleltek, megbízási szerződést lepleznek. Az eljárt bíróságok azonban akadályozták az alpereseket bizonyítási kötelezettségük teljesítésében. [11] Az alperesek sérelmezték, hogy az eljárt bíróságok a perbeli szerződéseket teljes bizonyító erejű magánokiratba foglaltnak tekintették annak ellenére, hogy a tanúvallomásokból kitűnt, azokat a szerződő felek nem az okirati tanuk jelenlétében írták alá. Érveltek azzal is, a felperesek könyvelőjétől, könyvvizsgálójától nem volt elvárható elfogulatlan vallomástétel. Más tanuk vallomását ellentmondónak, semmisnek, a bizonyítékok sorából kizárandónak tartották. [12] Az alperesek állították, a perbeli szerződések alapján átadott 4.000.000 Ft-os összegek a felperesek tulajdonában lévő B T Kft. számlájáról felvett pénzösszegek, amely bizonyított tényt az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták. Arra hivatkoztak, a kölcsönt mint jogcímet azért jelölték meg a szerződő felek, mert a felperesek mint megbízók így biztosították annak visszafizetését abban az esetben, ha az I. rendű alperes tevékenysége nem vezet eredményre. Az alperesek sérelmezték, a felperesek annak ellenére pert indítottak ellenük, hogy az I. rendű alperes közbenjárásának köszönhetően az érintett közbeszerzési eljárásokon kiírt pályázatot megnyerték. [13] Az alperesek hivatkoztak arra is, az elsőfokú bíróság mint feljelentő az általa indított büntetőeljárásban a nyomozást megszüntető határozattal szemben nem élt jogorvoslattal. Álláspontjuk szerint ez a bíróság pártatlanságának hiányára utal. [14] A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérték. A Kúria döntése és jogi indokai [15] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és azt a hivatkozott indokok miatt nem találta jogszabálysértőnek. [16] A Kúria mindenek előtt rögzíti: egyetértett a jogerős ítéletben kifejtett azon jogi állásponttal, hogy az első fokon eljárt bíró jelen jogvita elintézéséből kizárását nem alapozta meg, elfogultságát nem bizonyította az a tény, hogy a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 63/A. §
(2)bekezdése alapján teljesített tájékoztatási kötelezettség eredményeként indult nyomozást megszüntető határozattal szemben jogorvoslatot nem terjesztett elő. Ez utóbbi ugyanis a bírónak nem volt kötelezettsége. Nem tartozott továbbá hatáskörébe annak megítélése sem, hogy az ügyészség mint a nyomozás elrendelésére, vádemelésre hatáskörrel rendelkező szerv határozata megalapozott-e, jogszerű-e. [17] A Kúria tévesnek tartotta azt az alperesi hivatkozást is, hogy az eljárt bíróságok a Pp. 206. §
(1)bekezdését megsértve, a bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelték, a tényállást iratellenesen és hiányosan állapították meg. Az I.r. alperes személyes nyilatkozatával elismerte, a perben becsatolt, adott szöveget tartalmazó valamennyi szerződést, illetve szerződésmódosítást ő és a felperesek írták alá. Nem volt ezért jelentősége annak, hogy a tanúk aláírása mikor, milyen körülmények között került az okiratokra. A Pp. 3. §
(5)bekezdésében megfogalmazott szabad bizonyítás elvének megfelelően az eljárt bíróságok a peres felek írásba foglalt szerződéseit, illetve azok tartalmát helytállóan értékelték a tényállás megállapítása során. [18] A Kúria úgy ítélte, éppen az alperesek nem tudtak elfogadható magyarázatot adni arra, ha az I. rendű alperes az általa elismerten átvett pénzösszegeket nem a felperesektől és nem kölcsön jogcímén kapta, mi érdeke fűződött mégis az adott tartalmú szerződések, illetve azok módosításainak aláírására. Nincs életszerű válasz arra, hogy a felperesek megbízása alapján, a cégük közbeszerzési eljáráson való sikeres részvétele érdekében szervezett üzleti találkozók, a részükre a kiviteli tervek, árajánlatok elkészítéséhez szükséges előzetes tervszámok és adatok alperesek általi átadása ellenére, az I. rendű alperes miért vállalta a határidővel visszafizetendő kölcsönként jelölt, általa állítólagosan megbízási díjként - átvett pénzösszegek maradéktalan visszaadását, ha erőfeszítései ellenére a felperesek a közbeszerzési pályázaton nem nyernek. Helyesen ítélték ezért úgy az eljárt bíróságok, az alperesek által megjelölt, az üzleti találkozókra vonatkozóan nyilatkozni tudó tanuk meghallgatása szükségtelen. A Pp. 3. §
(4)bekezdésében biztosított jogukkal élve, helytállóan utasították el az e körben előterjesztett bizonyítási indítványt mint a jogvita eldöntéséhez szükségtelent. [19] A Kúria utal arra is, a felülvizsgálati eljárás rendkívüli perorvoslati eljárás, amelyben a bizonyítékok felülmérlegelésére csak kivételesen kerülhet sor. Ilyet megalapozó körülmény azonban a jelen ügyben nem merült fel. A Kúria vonatkozó joggyakorlata értelmében (BH
- 126.) a tényállás megállapítása és az ahhoz szükséges bizonyítási eljárás lefolytatása alapvetően az első fokon eljáró bíróság feladatkörébe tartozik. A felülvizsgálati eljárásban nincs helye a bizonyítékok újraértékelésének, ha a bíróság a tanúkat kellő alapossággal hallgatta ki és a tanúvallomásokat közvetlen benyomás alapján - okszerűen vetette egybe és azok tartalmát a beszerzett egyéb bizonyítékokkal is összhangban állónak fogadta el. A BH
- számon közzétett kúriai határozat ezt az álláspontot azzal erősíti meg, hogy a felülvizsgálati eljárásban akkor sem kerülhet sor a bizonyítékok felülmérlegelésére, ha az egyes bizonyítékokból eltérő következtetés is levonható lett volna; az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni. [20] Az elsőfokú bíróság széleskörű tanúbizonyítást folytatott le, kihallgatta a felperesek cégének jelenlegi és volt alkalmazottait, akik a perbeli szerződéseket tanúként aláírták, a felperesek cégének könyvvizsgálóját, könyvelőjét, az I. rendű alperes közreműködésével szervezett üzleti találkozók egyes résztvevőit. E vallomásokat, a becsatolt és a pénzintézetektől beszerzett okiratokban foglaltakat meggyőződése szerint egybevetette, okszerűen mérlegelte. Az általa megállapított tényállást, az abból levont jogkövetkeztetést tartalmazó döntést helytállóan hagyta helyben a másodfokú bíróság. [21] A Kúria mindezekre tekintettel az alperesek által megjelölt jogszabálysértések hiányában a jogerős ítéletet a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [22] A felülvizsgálati eljárásban pervesztes alpereseket a Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint irányadó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján figyelemmel a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdéseire, 4/A. §
(1)bekezdésére - kötelezte a felperesek jogi képviseletével felmerült, általános forgalmi adóval növelt felülvizsgálati költségeinek megfizetésére. Az alperesek a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §-a alapján kötelesek az illetékfeljegyzési joguk folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viselésére. Budapest,
- június
- Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. a tanács elnöke, Dr. Osztovits András sk. előadó bíró, Dr. Vezekényi Ursula sk. bíró