Kfv.II.39.147/2007/10.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. Szentiványi Ildikó ügyvéd által képviselt felperesnek a Közép-dunántúli Regionális Közigazgatási Hivatal alperes ellen működési engedély tárgyában hozott határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perben, mely perbe a felperes pernyertessége érdekében a dr. Szentiványi Ildikó ügyvéd által képviselt az alperes pernyertessége érdekében Veszprém Megyei Főügyészség I.r. II.r. beavatkoztak, a Veszprém Megyei Bíróság
- február 23-án kelt 6.K.21.354/2005/
- számú jogerős ítélete ellen a felperes és a felperesi beavatkozó által
- sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Veszprém Megyei Bíróság 6.K.21.354/2005/
- számú ítéletét hatályon kívül helyezi, az alperes
- augusztus 23-án kelt 03/173-3/
- számú határozatát hatályon kívül helyezi és az alperest új eljárásra kötelezi. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 50.000 (azaz ötvenezer) forint elsőfokú, 30.000 (azaz harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint a felperesi beavatkozónak 30.000 (azaz harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A 16.500 (azaz tizenhatezer-ötszáz) forint kereseti és a 36.000 (azaz harminchatezer) forint felülvizsgálati illetéket az Állam viseli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I n d o k o l á s A felperesi beavatkozó, mint állagvevő
- április 22-én adásvételi szerződéssel megvásárolta a (új hrsz.:) hrsz-ú külterületi ingatlant. A szerződés szerint az ingatlanon a II.r. alperesi beavatkozó büfé-pavilont építtetett, amelyhez meghatározott ingatlanterületre díj fizetése nélküli használati jog illette meg a közüzemi díjak fizetése mellett határozatlan időre. Ugyanezen a napon a II.r. alperesi beavatkozó és az állagvevő "Megállapodás használati jogról" elnevezésű szerződést kötött, mely szerint a II.r. alperesi beavatkozót megillette az ingatlanterület kizárólagos használata és az azon lévő harmadik személy tulajdonjogát képező pékárú-pavilon tekintetében a hasznok szedésének joga. Az ingatlant érintő használati jog az ingatlannyilvántartásban feltüntetésre nem került.
- június 23-án a felperes a pékárú-pavilonra kenyér és pékárú üzlet működési engedély megadását kérte. Kérelméhez csatolta az ingatlan tulajdonosának, a felperesi beavatkozónak a hozzájárulását, az ingatlan tulajdoni lapját. A működéshez a szakhatóságok hozzájárultak, ezért Paloznak Község Polgármesteri Hivatala Jegyzője a
- június 25-én kelt 530/
- számú határozatával a működési engedélyt megadta. A II.r. alperesi beavatkozó kérte a működési engedély visszavonását azzal, hogy "mint az ingatlan tulajdonosa", az ingatlanterület használati jogának jogosultja ahhoz nem járult hozzá. Az elsőfokú hatóság a
- november 8-án kelt 530-3/
- számú határozatával a működési engedélyt saját hatáskörben a II.r. alperesi beavatkozó hozzájáruló nyilatkozata hiányára hivatkozással visszavonta. A felperesi beavatkozó, mint a felperesi társaság kültagja fellebbezést nyújtott be és az alperes a
- február 17-én kelt 03/173-1/
- számú határozatával a működési engedélyt visszavonó határozatot megsemmisítette azzal az indokkal, hogy a felépítmény a felperes tulajdonában áll, más személy hozzájárulására nincs szükség. A Veszprém Megyei Főügyészség óvást terjesztett elő az alperes határozata ellen és az alperes az óvást megvizsgálva a
- augusztus 23-án kelt 03/173-3/
- számú határozatával a korábbi határozatát hatályon kívül helyezte és a működési engedélyt visszavonó határozatot helybenhagyta. Határozata indokolása szerint a működési engedélyhez szükség lett volna a II.r. alperesi beavatkozó hozzájáruló nyilatkozatára a hivatkozott ingatlanra vonatkozó, használati jogról szóló megállapodás alapján. Nem fogadta el a felperesi beavatkozónak a megállapodás felmondására való hivatkozását azzal, hogy a szerződést csak közös megegyezéssel szüntethették volna meg a felmondási jog kikötésének hiányában. A működési engedélyt visszavonó határozat kapcsán megállapította, hogy az jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot nem sért, mert a felperes a működési engedélyt csak a
- évi nyári szezonra kérte, amely idő már eltelt az engedély visszavonásakor. A felperes keresetet nyújtott be az alperes óvás folytán hozott határozata felülvizsgálata iránt. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Határozata indokolása szerint működési engedély visszavonására a II.r. alperesi beavatkozó nevében előterjesztett beadvány kapcsán, de hivatalból folyt eljárásban került sor. Az üzletek működéséről szóló 4/
- (I.22.) Korm. rendelet (R.) 3.§
(4)bekezdése értelmében a működési engedély iránti kérelemhez csatolni kell az üzlethelyiség használatára jogosító, ezt a jogot igazoló okiratot. Amennyiben valamely feltételről utóbb kiderül, hogy annak hiánya a működési engedély kiadásának akadálya lett volna a jegyző a R. 8.§
(4)bekezdés b) pontja alapján a működési engedélyt visszavonja. A jegyző ezt az eljárást hivatalból folytatja le abban az esetben is, ha az eljárásra okot adó körülményről egy bejelentésből szerez tudomást. Így nincs jelentősége annak, hogy a II.r. alperesi beavatkozó képviseletében
- szeptember 6-án kelt beadványt előterjesztő személy meghatalmazással rendelkezett-e. Az
- április 22-én kötött adásvételi szerződés és használati jogról szóló megállapodás alapján a tulajdonos a két pavilonnal érintett területrész használati jogát átengedte a II.r. alperesi beavatkozónak. Ezekre alapítottan jogszerűen kívánta meg a működési engedélyhez a hatóság a használati jog jogosultjától származó hozzájárulást. A felperesi beavatkozó arra hivatkozott, hogy a használati jogról szóló megállapodást időközben felmondta. Mivel a felmondás érvényesítésére semmilyen eljárást nem kezdeményeztek, ebből arra lehet következtetni, hogy a felperesi beavatkozó a felmondási szándékától elállt, így a megállapodás továbbra is fennállt és annak rendelkezéseit kellett figyelembe venni. A határozat utalt arra is, hogy a felperes alaptalanul sérelmezte jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogai megsértését. A Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló
- évi V. törvény (Ütv.) 14.§
(3)bekezdése alapján ügyészségi óvás folytán hozott határozat esetén a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelme a határozat közlését követő egy éven belül benyújtott óvás esetén nem áll fenn. A határozat érdemére nincs kihatással az a körülmény, hogy az alperes a határozatában tévesen a működési engedély kiadását csak a 2004. évi nyári szezonra vonatkozóan értelmezte. A működési engedély határozatlan időre került kiadásra és annak visszavonásáról a hatóság a R. 8.§
(4)bekezdés b) pontja alapján jogszerűen döntött. A jogerős ítélet ellen a felperes és a felperesi beavatkozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérték. Álláspontjuk szerint a tényállás tévesen került megállapításra és a bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte a bíróság, ezért helytelen és jogsértő következtetésre jutott. Tévesen állapította meg a bíróság, hogy a működési engedély visszavonására hivatalból folytatott eljárásban került sor. Emiatt a bíróság törvénysértően nem vizsgálta a II.r. alperesi beavatkozó nevében eljáró B.K. képviseleti jogosultságát. Az elsőfokú bíróság nem vizsgálta a kötött megállapodást és szerződést összefüggésében és téves következtetésre jutott abból, hogy a felmondás érvényesítésével kapcsolatban eljárás nem indult. A perbeli pékárúpavilon vonatkozásában a II.r. alperesi beavatkozót csak a hasznok szedésének joga illette meg, ebből következően hozzájárulását a működési engedélyhez nem kellett megkérni. Ez a jog is megszűnt, amikor a II.r. alperesi beavatkozó a büfé-pavilon használati jogát bérleti szerződésekkel átruházta. Jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogainak védelme körében az elsőfokú bíróság tévesen foglalt állást. Kérték annak vizsgálatát is, hogy a II.r. alperesi beavatkozó beavatkozását a perbe az elsőfokú bíróság jogszerűen engedte-e meg, mert álláspontjuk szerint jogos érdeke nem állt fenn. Az alperes, az I.r. és a II.r. alperesi beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmeikben egyaránt a jogerős ítélet hatályban tartását kérték. A felülvizsgálati kérelem az eljárási kifogás alaptalan, egyebekben az alábbiak szerint alapos. tekintetében A felperes és a felperesi beavatkozó felülvizsgálati kérelmében kifogásolta, hogy a II.r. alperesi beavatkozó beavatkozásának megengedésére jogsértően, jogos érdek hiányában, valamint tévesen alperesi oldalon került sor. A felülvizsgálati kérelem ebben a részében alaptalan. A II.r. alperesi beavatkozó
- sorszám alatti beavatkozási kérelmében egyértelműen megjelölte, hogy az alperesi oldalon, az alperes pernyertessége érdekében kíván a perbe beavatkozni, jogos érdekét is megjelölte, amikor azt nyilatkozta, hogy a peres ügy az általa kizárólagosan használt ingatlanrészen álló pékáru-pavilon működési engedélyét érinti. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a II.r. alperesi beavatkozó perbe való beavatkozását az alperes pernyertessége érdekében a Pp. 55.§-ára figyelemmel jogszerűen engedte meg. A felülvizsgálati kérelemmel élők kifogásolták továbbá a felülvizsgálati tárgyaláson, hogy a II.r. alperesi beavatkozó az elsőfokú eljárásban tett nyilatkozata szerint a perben nem kívánt részt venni, így a felülvizsgálati tárgyalásra idézése jogsértő volt. A II.r. alperesi beavatkozó az elsőfokú eljárás során a
- sorszámú beadványában azt közölte, hogy "mivel a pavilonját /azaz a büfé-paviolont/ le kellett bontania, az érdekeltsége már nem áll fenn ebben az ügyben sem, tehát nem kíván részt venni a további tárgyalásokon". A II.r. alperesi beavatkozói nyilatkozat mindössze arra vonatkozik, hogy a per további tárgyalásain nem kíván megjelenni, nem pedig arra, hogy a perben nem kíván részt venni. A II.r. alperesi beavatkozó nem kérte perből történő elbocsátását, így a felülvizsgálati eljárásnak továbbiakban is résztvevője volt. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott további jogsértésekkel összefüggésben az alábbiakat állapította meg: A működési engedély megadása iránti kérelem elbírálása során az alperesnek a R. 3.§
(4)bekezdése alapján vizsgálnia kellett a kereskedelmi tevékenység végzésére jogosító és az üzlethelyiség valamint az azzal érintett ingatlanterület használatára vonatkozó okiratokat, miután a II.r. alperesi beavatkozó érintettségét és hozzájárulásának szükségességét ezekre az okiratokra alapítja. Az alperes az óvás kötelezettségének nem megalapozatlan. folytán eljárva a tett eleget, így tényállás tisztázási a jogi álláspontja Az alperes 03/173-1/
- számú - az elsőfokú határozatot megsemmisítő - határozata ellen benyújtott ügyészi óvás az ügyben kiemelkedő jelentőségű okiratként hivatkozik az
- április 22-én kelt adásvételi szerződésre, illetve az ugyanezen a napon kötött "részletes megállapodásra, amellyel W.B.Z. kizárólagos használati jogosultsága keletkezett a megállapodásban részletesen körülhatárolt ingatlanrészre". Az ügyészi óvás szerint a használati jog olyan jogosultság, ami a tulajdonos szempontjából terhet jelent, a tulajdonos korlátozva van a tulajdonosi jogainak a gyakorlásában a használati jog terjedelme mértékéig. A szerződéseket értelmezve az óvásban foglalt ügyészi álláspont szerint a működési engedély iránti eljárásban a használati jogosult W.B.Z. hozzájárulását be kellett volna szerezni, hiszen az ő jogszerű használatában levő ingatlan használatának korlátozását eredményezi az üzlet működése. (Tk.703/2005-4/I. számú óvás 4-
- oldal) A fentiekre figyelemmel az óvás alapján indult eljárásban vizsgálni kellett volna két alapvető körülményt, nevezetesen, hogy az érintettek között
- április
- napján létrejött "Megállapodás használati jogról" elnevezésű szerződés az ingatlanrész tekintetében érvényesen létrejött-e, illetve, hogy a működési engedéllyel érintett pavilon tekintetében a használati megállapodás mire jogosítja fel a használót, azaz mennyiben korlátozza a tulajdonosi jogosítványokat. Ezen körülmények vizsgálatának elmaradása megalapozatlan közigazgatási határozatot eredményezett és az elsõfokú bíróság ezzel ellentétes álláspontja törvénysértő. A "Megállapodás használati jogról" elnevezésű szerződés (a továbbiakban: Megállapodás) a II.r. alperesi beavatkozó, mint használó részére biztosít egyrészt egy meghatározott ingatlanterületre vonatkozó használatot, másrészt egy felépítmény tekintetében haszonszedési jogot. A kizárólagos használatba kerülő ingatlanterületen ugyanis két pavilon áll, amelyek egyike a használó tulajdona, a másik harmadik személyé. Ez utóbbi pavilon tekintetében a használót a tulajdonosi jogosítványokból (birtoklás, használat, haszonszedés joga, rendelkezési jog) kizárólag a haszonszedés joga illeti meg. Az ügyészi óvás azon alapul, hogy a működési engedély megadásával korlátozásra kerül az ő jogszerű használatában lévő ingatlanrész használata. A fenti kérdés eldöntésénél elsődlegesen azt kell vizsgálni, hogy a megállapodás alapján valóban keletkezett-e a II.r. alperesi beavatkozónak az ingatlanra vonatkozóan használati joga. A Ptk. - a megállapodás kötésekor és a működési engedély kérelem beadásakor azonos szöveggel hatályban volt - 165.§
(1)bekezdése határozza meg a használat jogát, amely szerint a használati jog jogosultja a dolgot a saját, valamint együtt élő családtagjai szükségleteit meg nem haladó mértékben használhatja és hasznait szedheti. A Ptk. 165.§
(2)bekezdése értelmében a használat jogára a haszonélvezet szabályait kell alkalmazni, így vonatkozik rá a Ptk. 158.§
(1)bekezdésében foglalt az a rendelkezés is, hogy szerződés alapján haszonélvezet azzal keletkezik, hogy a dolgot átadják, az ingatlanra vonatkozó haszonélvezeti jogot pedig a telekkönyvbe bejegyzik. Az alperes a határozata hozatalakor olyan tulajdoni lapot vizsgált, amelyen a hrsz-ú ingatlanra használati jognak a bejegyzésére nem került sor. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 16.§ d) pontja alapján az ingatlan-nyilvántartásba az ingatlanhoz kapcsolódó használat jogát be kell jegyezni. Az alperes a fenti rendelkezések alapján az óvás elbírálásakor nem vizsgálta, hogy az ingatlan-nyilvántartásba be nem jegyzett ingatlan használati jog hiányában a pékárú-pavilon tekintetében biztosított hasznok szedésének joga korlátozza-e a tulajdonos jogait a működtetés tekintetében és ezért valóban szükséges-e a II.r. alperesi beavatkozónak a pékárú-pavilon működési engedélyéhez hozzájáruló nyilatkozatot tennie. A fenti lényeges körülmények feltárása nélkül az alperes megalapozott határozatot nem hozhatott volna. Az ügy érdemére kiható, a fenti releváns körülmények tisztázása nélkül hozott határozat jogszabálysértő volt, a R. 3.§
(4)bekezdésébe ütközött, amely határozat felülvizsgálata során a bíróságnak a Pp. 339.§
(2)bekezdése alapján reformatórius jogkör hiányában a határozat megváltoztatására hatásköre nincs, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, - amely egy jogsértő határozatot tekintett jogszerűnek és ezért a felperes keresetét törvénysértően elutasította - a Pp. 275.§
(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az alperes határozatát a Pp. 339.§
(1)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Az új eljárás során az alperesnek az óvás alapját képező, a használati jogról szóló megállapodás fenti értelmezésével, létrejöttének és tartalmának vizsgálatával, az ingatlan tulajdoni lapja adatainak ismeretében kell ismételten állást foglalnia arról, hogy a II.r. alperesi beavatkozó a megállapodás alapján milyen jogokkal és jogosultságokkal rendelkezett, és ehhez képest szükséges-e a pékárú-pavilon működési engedélyéhez a használó hozzájáruló nyilatkozatának csatolása. Az alperes ennek a kérdésnek az eldöntése után foglalhat állást a benyújtott óvásról és hozhat törvényes és megalapozott határozatot. A Legfelsőbb Bíróság a megállapított jogsértésre figyelemmel nem vizsgálhatta a felülvizsgálati kérelemmel élők rendkívüli jogorvoslati kérelmében hivatkozott további jogsértéseket. A felülvizsgálati kérelem megalapozottsága folytán a pervesztes alperes köteles a Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján a felperes jogi képviselettel felmerült elsőfokú és felülvizsgálati perköltsége, valamint a felperesi beavatkozó jogi képviselettel felmerült felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére. A felperesi beavatkozónak az elsőfokú eljárás során felszámítható költsége nem merült fel, ezért annak megállapításáról rendelkezni nem kellett. A Legfelsőbb Bíróság az alperesi beavatkozókat a Pp. 83.§
(1)bekezdése alapján költségviselésre nem kötelezte. Az alperes illetékmentessége folytán a kereseti és a felülvizsgálati illetéket a 6/
- (VI.26.) IM rendelet 14.§-a alapján az állam viseli. A felperes a keresetlevelén a tárgyi illetékfeljegyzési jog ellenére 16.500 (tizenhatezer-ötszáz) forint kereseti, a felülvizsgálati kérelmén a felperesi beavatkozóval együtt 36.000 (harminchatezer) forint felülvizsgálati illetéket szükségtelenül lerótt, amelyet a felülvizsgálati ítélet alapján visszaigényelhet [illetékekről szóló
- évi XCIII. törvény (Itv.) 80.§
(1)bekezdés f) pontja alapján]. Budapest,
- február
- Dr. Kaszainé dr. Mezey Katalin sk. a tanács elnöke, Lénártné dr. Márton Gizella sk. előadó bíró, Dr. Kurucz Krisztina sk. bíró