Kbf.23/2008/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés I. fordulata szerinti parancs iránti engedetlenség vétségében, ezért őt 180 napi tétel, napi tételenként 350 Ft, összesen 63.000.-Ft pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére, annak szabadságvesztésre történő átváltoztatására. A tárgyaláson a katonai ügyész a kihirdetett ítéletet tudomásul vette. A vádlott és védője a nyilatkozattételre 3 napi gondolkodási időt tartottak fenn, majd a törvényes határidőn belül fellebbezést jelentettek be felmentés érdekében. A Katonai Fellebbviteli Ügyészség a Kf.III.23/2008. számú átiratában indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. Továbbá indítványt tett arra, hogy a másodfokú bíróság az indokolás körében az elsőfokú bíróság által megállapított súlyosító körülmények közül mellőzze az elöljárói akarattal szembehelyezkedést, az elöljáró semmibe vételét, figyelemre sem méltatását, a parancs jelentéktelen dolognak tartását, míg a súlyosító körülmények körének kiegészítését indítványozta az elszaporodottságra történő hivatkozással. Az előzőeken túlmenően indítványozta az indokolást kiegészíteni a büntetést megalapozó jogszabályokra történő hivatkozással. A vádlott a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsánál előterjesztette az első fokú ítélettel kapcsolatos észrevételeit és indítványait. Ebben indítványozta, hogy a másodfokú bíróság őt a bűncselekmény miatt emelt vád alól mentse fel. Részletesen foglalkozott családja anyagi viszonyaival és állításai alátámasztására különböző okiratokat csatolt be. A beadvány második részében részletesen foglalkozott a közötte és elöljárója között fennálló ellentéttel, megromlott munkahelyi kapcsolatukkal. A harmadik részben pedig az elsőfokú bíróságnak a bűnösség megállapításával és a jogi minősítéssel kapcsolatos álláspontját támadta. A védő a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében a bejelentett fellebbezést módosítással tartotta fenn. Elsődlegesen védence felmentését, míg másodsorban a vele szemben kiszabott pénzbüntetés enyhítését kérte. Az elöljáró részéről a vádlotthoz küldött SMS-üzenet parancsnak nem tekinthető, és nem került sor az elöljáró részéről annak visszaellenőrzésére, hogy a vádlott a parancsot megértettee, és egyáltalán nem vizsgálta az elöljáró, hogy a vádlott állapota folytán alkalmas-e a szolgálat ellátására. Kifejtette továbbá, hogy nem volt semmiféle olyan sürgős szolgálati feladat, amely miatt a védence ne kaphatott volna szabadságot. A Katonai Fellebbviteli Ügyészségnek a nyilvános ülésen eljárt képviselője perbeszédében a másodfokú ügyészi indítványban foglaltakat tartotta fenn. A vádlott és a védő által bejelentett fellebbezés folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az első fokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348.§

(1)bekezdésében foglaltak alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy a katonai tanács ítélete megalapozott. Az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, az eljárási szabályokat betartotta és indokolási kötelezettségének is eleget tett. A vádlott tagadta, hogy magatartásával bűncselekményt követett volna el, azonban ténybelileg elismerte a terhére rótt körülményeket. A történteket illetően a vádat alátámasztotta a kihallgatott tanú vallomása, valamint a rendelkezésre álló okiratok is. Így a katonai tanács a tényállást a rendelkezésre álló bizonyítékkal összhangban állapította meg. Az általa megállapított tényállás mentes a Be. 351.§

(2)bekezdésében írt megalapozatlansági okoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. A védőnek a bűnösség megállapítását támadó és ezen keresztül felmentésre irányuló fellebbezése, illetve a büntetés enyhítésére irányuló fellebbezése nem alapos. Az irányadó tényállás alapján a katonai tanács okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére és helyes a cselekmény jogi minősítése is. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott bűnösségét a Btk.354.§

(1)bekezdés I. fordulata szerinti parancs iránti engedetlenség vétségében megállapította. Az elsőfokú bíróság ítélete

1. oldal
2. bekezdésétől a
3. oldal
4. bekezdéséig részletesen indokolta jogi álláspontját. Ennek során helyesen hivatkozott a parancs vagy utasítási jognak a rendőrségi törvényben, valamint a Rendőrség Szolgálati Szabályzatában való szabályozására és helyesen idézte a vonatkozó rendelkezéseiket. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor nem fogadta el a vádlottnak és védőjének azt az érvelését, hogy a vádlott részéről azért nem valósult meg bűncselekmény, mert a részére adott utasítás, szolgálati utasításnak, parancsnak nem minősül, csupán ún. általános hatályú előírásnak, utasításnak, amelynek megszegése azonban bűncselekményt nem valósít meg. Ezzel szemben ugyanis az elsőfokú bíróság által az ítéletben rögzített tényállás alapján az állapítható meg, hogy a vádlott részére elöljárója SMS-üzenet útján személyre szóló, konkrét bevonulásra vonatkozó parancsot adott. Nem fogadható el továbbá az a védekezés sem, hogy az elöljáró elmulasztotta ellenőrizni, hogy alárendeltje megértette-e az utasítást. Ítélete indokolásában helyesen utalt arra a katonai tanács, hogy a vádlott SMS-üzenet útján válaszolt elöljárójának, tehát nyilvánvaló, hogy a számára küldött parancsot, utasítást megértette. A fentiekre figyelemmel tehát nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott bűnösségét parancs iránti engedetlenség vétségben megállapította, ezért a felmentésre irányuló fellebbezés eredményre nem vezethetett. A katonai tanács lényegben helytállóan sorolta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető enyhítő és súlyosító körülményeket. Tévedett azonban, amikor súlyosító körülményként értékelte azt, hogy a vádlott az elöljárói akarattal szembehelyezkedett, az elöljárót semmibe vette, figyelemre sem méltatta, a kiadott parancsot jelentéktelen dologként kezelte. Figyelemmel arra, hogy ezen körülmények az adott törvényi tényállás keretein belül már értékelésre kerültek, külön súlyosító körülményt nem képeznek. Ezért a fenti körülményeket a másodfokú bíróság a büntetés kiszabási körülmények köréből mellőzte, azonban súlyosító körülményként értékelte a szolgálati bűncselekménynek testületen belüli elszaporodottságát. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság akkor, amikor a cselekmény tárgyi súlyára, és a vádlott alanyi bűnösségének fokára is figyelemmel vele szemben a Btk.87.§

(2)bekezdés e./ pontjában nevesített enyhítő rendelkezés alkalmazásával pénzbüntetést szabott ki. A rendelkező részben írt pénzbüntetéssel kapcsolatban megállapítható, hogy a napi tételek száma arányos a cselekmény tárgyi súlyával, míg a napi tétel összege méltányosan került meghatározásra. Összességében a vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetés inkább enyhének tekinthető, azonban még alkalmas a Btk.37.§-ában írt büntetési célok biztosítására, ezért a védőnek az enyhítésre irányuló indítványa eredményre nem vezethetett. Észlelte a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú katonai tanács ítélete indokolásában a büntetés kiszabásával kapcsolatban elmulasztott hivatkozni az alkalmazott jogszabályokra, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a Btk.87.§

(2)bekezdés e./ pontjára, valamint a Btk.51. és 52.§-aira történő utalással pótolta. A Csongrád Megyei Bíróság Katonai Tanácsa ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa - helyes indokai alapján - helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának végzése a Be. 371.§

(3)és

(4)bekezdésein alapszik. Budapest,

1. április
2. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke, Dr. Mészáros László hb. ezredes sk. előadó bíró, Dr. Török Zsolt hb. ezredes sk. bíró A Csongrád Megyei Bíróság Katonai Tanácsának ítélete jogerős és végrehajtható. Budapest,
3. április
4. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző