Pf.20095/2016/4 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Pf.V.20.095/2016/

1. szám Az ítélőtábla a pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek jogtanácsos által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Győri Törvényszék
2. március
3. napján kelt P.20.555/2015/
4. számú ítéletével szemben, a felperes által
5. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A 400.000.- (négyszázezer) forint le nem rótt fellebbezési illeték az állam terhén marad. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000.- (húszezer) forint másodfokú perköltséget. Megállapítja, hogy a felperes a másodfokú eljárásban 100%-os mértékben pervesztes, az őt képviselő pártfogó ügyvédi díj a felperes terhére esik. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a 300.000.- forint eljárási illeték az állam terhén marad, és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100.000.- forint perköltséget. Az elsőfokú bíróság határozata szerint a perben a
6. évi V. törvény (Ptk.) rendelkezései az irányadók a kártérítés kérdésében a Ptké. 1.§ a) pontja alapján, mert a felperes az általa állított sérelmeket
7. december
8. és
9. március
10. napja között szenvedte el. Rögzítette, hogy a felperes fogvatartására
11. december
12. napjáig az
13. évi
14. számú törvényerejű rendelet és a 6/
15. (VII.12.) IM rendelet szabályai,
16. január
17. napjától pedig a
18. évi CCXL. törvény és a 16/
19. (XII.19.) IM rendelet szabályai vonatkoznak. A határozat indokolása szerint a felperes keresetében azt állította, hogy különösen veszélyes fokozatú zárkában nyert elhelyezést. A felperes előadását kizárólag a zárkának a többi zárkáétól eltérő berendezésére alapította. A 6/
20. (VII.12.) IM rendelet
21. § és - a felperes fogvatartására
22. január
23. napjától alkalmazandó -
24. évi CCXL. törvény 147.§-a rendezi a különleges biztonságú zárkákra vonatkozó speciális szabályokat. Az alperesi intézetben e rendelkezéseknek megfelelően az I. körlet földszintjén találhatóak a különleges biztonságú zárkák az országos parancsnok intézkedése alapján. A felperes elhelyezése ehhez képest a II. körlet földszintjén volt biztosított. A felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az alperes megsértette az elkülönítési szabályokat. Bizonyítási indítványa csak arra terjedt ki, hogy a zárka berendezése eltér a szokványos zárkáétól, ezért különösen veszélyes fokozatú a zárka. Ennek alátámasztására fotók csatolását kérte az alperestől. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a zárka esetleges felszereltségi eltérései nem támasztják alá különleges biztonságú zárkakénti besorolását. Erre tekintettel a felperes fotók csatolására vonatkozó indítványát elutasította. Az alperes igazolta, hogy az intézetben az I. körlet földszintjén találhatók ezek a zárkák, és kialakításukra vonatkozó szigorú rend miatt nincs lehetősége további különleges biztonságú zárkák létrehozására. Az elkülönítési szabályok megsértését a felperes nem bizonyította, így az elsőfokú bírság a keresetét e körben elutasította. A zárka hiányosságaival kapcsolatban előterjesztett keresetet érintően az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperest
25. december
26. napján helyezték el a
27. számú zárkában, kárigényét azonban csak
28. április
29. napján terjesztette elő. A
30. évi CCXL. törvény
31. §a értelmében a fogvatartottnak széleskörű lehetősége van az általa sérelmesnek tartott állapot orvoslására. A felperes kizárólag kártérítési beadványában adta elő panaszát. Ebben utalt arra, hogy a zárkával kapcsolatos hiányosságokat a főügyészségnek írt levele tartalmazza, azokat nem kívánja megismételni. A hivatkozott levél a kártérítési eljárás lefolytatása során nem állt az alperes rendelkezésére, így a konkrét sérelmek tekintetében vizsgálódni sem tudott. A perben a felperesnek kellett bizonyítania, hogy a
32. számú jegyzőkönyvben felsorolt hiányosságok az alperes felróható magatartására vezethetőek vissza. Az elsőfokú bíróság továbbá felhívta a felperest, hogy jelöljön meg olyan joghátrányt, amely őt ezen hiányosságok miatt érte, és amely csak sérelemdíjjal orvosolható. Rögzítette, hogy a felperes kizárólag a fűtés elégtelensége miatti joghátrányt jelölte meg
33. számú beadványában, a házirend betűmérete tekintetében joghátrányt nem közölt. Az elsőfokú bíróság felhívása ellenére a felperes nem kérte szakértő kirendelését a fűtés elégtelenségének bizonyítására. A törvényszék álláspontja szerint a perben a felperesnek kellett érvényesített joga alapjául szolgáló tényeket előadni. E kötelezettségének személyes meghallgatása során eleget tett. A tényállításaihoz kapcsoló bizonyítékokat azonban nem terjesztette elő, így tényállításai nem szolgálhatnak kártérítési igény alapjául. Kiemelte, hogy a felperes egyetlen bizonyítási indítványa a házirend megtekintésének indítványozása volt. Ez azonban nem alkalmas annak alátámasztására, hogy az általa kicsinek ítélt betűméret az alperes felróható magatartására vezethető vissza. A fentiek alapján az elsőfokú bíróság a felperesnek a zárka hiányosságait érintő keresetét is elutasította. A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését kérte. Előadta, hogy keresetében konkrétan megfogalmazta, hogy a
34. számú zárka eltér az ugyanazon körleten kialakított többi zárkától. Zárkatársai is IV. biztonsági fokozatban voltak, és azon körleten csak ott helyeztek el IV. biztonsági fokozatú fogvatartottakat. Az alperes nem igazolta, hogy a perbeli zárka nem tért el a körlet többi zárkájától. Nem vitatta továbbá, hogy a berendezési tárgyak le voltak csavarozva. A felsorolt zárkahiányosságok nagyobb részét sem vitatta az alperes. Hivatkozott arra, hogy a 32 pontban felsorolt hiányosságok mindegyike tekintetében megjelölte joghátrányát, az embertelen bánásmód megtörténtét. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását, és a felperes perköltség viselésére kötelezését kérte. Álláspontja szerint bizonyította, hogy a
35. számú zárka, amelyben a felperes is elhelyezésre került, nem a biztonsági részlegen található. Önmagában az, hogy a felperesnek volt olyan zárkatársa, aki IV. biztonsági csoportba sorolt fogvatartott, nem jelenti azt, hogy a zárka különleges biztonságú zárkának minősül. A jogszabály erre vonatkozó elkülönítési kötelezettséget nem ír elő, így az elkülönítési szabályok megsértéséről nem lehet szó. Biztonsági zárkába az elítéltet a vonatkozó jogszabályhelyek alapján egyedül kell elhelyezni. Az a körülmény, hogy a felperesnek volt zárkatársa, önmagában cáfolja a felperes állítását. A zárka egyébként a jogszabályban előírt felszerelési tárgyakkal berendezett, ennek ellenkezőjét a felperes nem bizonyította. A felszerelést érintő kereseti kérelemmel kapcsolatban hivatkozott továbbá arra, hogy a felperes ezeket a hiányosságokat az intézetben a törvény előírásai ellenére nem jelezte. Ezt a felperesi mulasztást a Győr-Moson-Sopron Megyei Főügyészség Bv.1139/2015/5-
36. számú irata is alátámasztja. A kártérítési igénybejelentésnél a főügyészségnek írt levelére hivatkozott, azonban az eljárás során ezt nem csatolta. A
37. május
38. napján felvett meghallgatási jegyzőkönyvben is úgy nyilatkozott, hogy kártérítési igényét nem kívánja kiegészíteni. Az ítélőtábla a felperesi fellebbezést a Pp. 256/A. §