DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.328/2016/
- szám A Debreceni Ítélőtábla a dr. Moskovits Károly ügyvéd ügyintézése mellett a Sipos és Moskovits Ügyvédi Iroda (címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek, a dr. Marjai Tibor ügyvéd (címe) által képviselt alperes neve (címe) alperessel szemben személyiségi jogsértés miatt indított perében a Nyíregyházi Törvényszék 5.P.21.779/2015/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és kötelezi a felperest, hogy térítsen meg az államnak - az illetékes állami adóhatóság felhívására az abban foglalt módon és határidőn belül - 28 500 (huszonnyolcezer-ötszáz) Ft le nem rótt kereseti illetéket, egyebekben az ítéletet helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy térítsen meg az államnak - az illetékes állami adóhatóság felhívására az abban foglalt módon és határidőn belül - 48 000 (negyvennyolcezer) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A felperes házastársa, néhai K. F. emlékére a p-i temetőben R. A. sírkövessel kétszemélyes gránit síremléket állíttatott. A síremlék „Montain Ping" gránitkő anyagból készült. Annak alapozása 15 cm vasbeton, lábazati fala 30 cm magas gránitlap, amelyen kívül 25 cm széles alap látható. A felperes
- augusztusában ezen alapszegély mellé 6070 cm széles betonjárdát készített a helyszínen kevert betonanyagból, ahhoz dilatáció nem készült. A sírhely mellett van néhai F. S. sírja, ahova F. M. kívánt síremléket állíttatni
- május hónapban, ám az a hely szűke miatt nem valósulhatott meg, amiért F. M. a helyi önkormányzathoz fordult. A P Község Önkormányzata a 1084-4/
- számú határozattal F. M. kérelmének helyt adott, és elrendelte a temetőt üzemeltető alperes részére a fenti betonszegély 30 cm-esre történő csökkentését; a határozat ellen a jogorvoslati utat kizárta. Az alperes a határozatnak megfelelően eljárva a betonszegélyből 30 cm széles részt levágott. A felperes a Nyíregyházi Járásbírósághoz benyújtott keresetében az alperest kérte kötelezni a megrongált sír helyreállítására vagy 203 000 Ft kár megtérítésére, majd a kegyeleti joga megsértésének megállapítását is kérte, amiért áttételre került sor. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság a
- sorszám alatt meghozott ítéletében a felperes keresetét elutasította, és kötelezte őt, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 127 000 Ft perköltséget. Határozatának indokolása szerint P Község Önkormányzatának Képviselő-testülete a temetőkről és a temetkezési tevékenységről szóló
- évi XLIII. törvény
- §-ának
(3)bekezdésben kapott felhatalmazás alapján a 16/
- (X. 27.) KT. számú rendeletet (R.) alkotta. A R.
- §-a értelmében a temető fenntartásával és üzemeltetésével összefüggő feladatokat a jegyző ellenőrzi. A felperes az alperessel kötött a temető üzemeltetésére szerződést. Az önkormányzati rendelet értelmében a temető üzemeltetője jelöli ki a temetési helyeket és gondoskodik a temető rendjének betartásáról és betartatásáról (
- §); a sírbolt temetőn belüli elhelyezését is az üzemeltető jelöli ki (13.§). A R.
- §-ának rendelkezése szerint a temetési helyen túlterjeszkedő, közízlést sértő vagy oda nem illő felirattal ellátott sírhelyet elhelyezni nem szabad, amely szabályt a meglévő sírhelyek felújításánál is alkalmazni kell. A sírhely és a síremlék a meghalt személy emlékének megőrzését szolgálja, és egyben biztosítja, hogy a hozzátartozók kegyeleti jogaikat ott gyakorolhassák. A felperes a sírhely kijelölésekor nem közölte az alperessel, hogy a sírhantra sírkövet állíttat, és köré szélesebb, betonozott járdát kíván építeni, ahol esős időben is meg tudnak állni. A sírhelyek kijelölése úgy történik, hogy a sírkő köré 30 cm szélességű betonszegély építhető, amelytől eltérően a felperes 60-70 cm széles betonsávot épített. A felperes saját felróható magatartására előnyök szerzése végett nem hivatkozhat. Nem nyert bizonyítást, hogy a betonszegély levágásakor bármilyen sérülés keletkezett volna a síremlékben. Az alperes jogszabálysértést nem követett el, felróhatósága nem állapítható meg, továbbá nem fosztotta meg a felperest a kegyeleti joga gyakorlásától, s abban nem is akadályozta, ezért az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Éppen a felperes volt az, aki a szomszédos sírhellyel rendelkezni jogosult hozzátartozók kegyeleti jogait sértette a betonjárda megépítésével. A pernyertes alperes költségét a pervesztes felperes köteles viselni. A felperes a kereseti illetéket három részletben lerótta. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatásával az alperes keresete szerinti marasztalását, vagylagosan pedig az alperes javára megállapított perköltség leszállítását kérte 12 700 Ft-ra. Továbbra is tagadta, hogy bármilyen jogsértő cselekményt elkövetett volna. Sérelmezte, hogy nem őt, mint a síremlékkel rendelkezni jogosultat kötelezték az önkormányzat megállapítása szerint jogellenes állapot megszüntetésére, hanem az alperest, aki ennek végrehajtása során a síremléket megrongálta. Álláspontja szerint a jogsértés súlya arányban áll az általa követelt nem vagyoni kártérítés összegével. Ugyan külön nem érvényesíti a járdában okozott kár megtérítését, de továbbra sem ért egyet a szakértői véleményben foglaltakkal. Utalt arra, hogy a gránit sérüléseinek kijavítása tárgyában sikerült peren kívül megegyeznie az emlékművet készítő vállalkozóval. Az alperes részére járó perköltség eltúlzottan került meghatározásra, mert a 200 000 Ft-os pertárgyértékre tekintettel legfeljebb 12 700 Ft-ban lett volna megállapítható az ügyvédi munkadíj. Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az ítélőtábla a fellebbezést alaptalannak találta a következők szerint: Az elsőfokú bíróság a tényállást a jogvita elbírálásához szükséges mértékben feltárta, s abból helytálló végkövetkeztetésre jutott a per főtárgya tekintetében, azonban az ítélete pontosításra és kiegészítésre szorul. Tévesen rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy a szünetelést követően folytatott eljárásban a felperes a keresetét változtatás nélkül fenntartotta. Ezzel szemben tény, hogy a felperes az 5.P.21.779/2015/
- szám alatti periratában a keresetét módosította, s azt kizárólag a kegyeleti jog megsértésének megállapítása és a nem vagyoni kárigény vonatkozásában tartotta fenn, míg a síremlék helyreállítása, vagylagosan pedig a javítási költség megfizetése tárgyában a továbbiakban igényt nem érvényesített. Az első fokú ítélet kiegészítésre szorul a kegyeleti jog megsértése vonatkozásában. A kegyelet célja az elhalt emlékének a megőrzése és tiszteletben tartása. A kegyelet gyakorlásának az eszközei - többek között - a temető, a benne lévő sír és tartozékai (fejfák, síremlékek, növényzet). Az eltemettető és a temető üzemeltetője közötti jogviszony alapja az úgynevezett sírhelyhasználati jog megszerzése, amely sajátos polgári jogi viszonyt keletkeztet. A sír területe nem kerül az eltemettető birtokába. Az eltemettető a dologi hatályú vagyoni használati jogokra vonatkozó szabályozástól eltérően nem nyer rendelkezési jogot a sír használata felett. Az elhalt betemetésére nyer jogot és arra, hogy kegyeleti jogait gyakorolja. A sírok megjelölésére szolgáló tárgyakkal (síremlék) a kegyeleti jogosult rendelkezik. A síremlék jogosulatlan eltávolítása, a rávésett szöveg megváltoztatása a kegyeleti jog megsértését jelenti. A perbeli esetben azonban nem történt ilyen, ugyanis a gránit síremlékhez házilagos kivitelezésben készült betonjárda - amelynek a helyben szokásosat meghaladó szélességben történt elkészítésével a felperes a lehetőségein túlterjeszkedett - nem tartozik a sírhelyhez, attól fizikailag (dilatáció) is elkülönül. Emiatt a járda megfelelő szélességűre történt vágásával az alperes nem valósított meg kegyeleti jogsértést, minek következtében annak sem az objektív (jogsértés megtörténtének megállapítása), sem a szubjektív (nem vagyoni kártérítés megfizetése) szankciója nem volt alkalmazható. Itt utal az ítélőtábla a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.072/2013/
- szám alatti ítéletében elfoglalt álláspontra, mely szerint a síremlék részét nem képező támasztólap kiemelése nem sérti a kegyeleti jogot, mert az elhunyt emlékének sérelme alapvetően akkor állapítható meg, ha a sírhelyet, illetve a síremléket éri olyan közvetlen behatás, ami lelki megrázkódtatást okoz a hozzátartozó számára, és akadályozza a kegyeleti jog gyakorlásában. Ezen kiegészítéssel az elsőfokú bíróság helytálló következtetésre jutott a per főtárgya tekintetében, s volt alaptalan a felperes fellebbezése. A felperes a Nyíregyházi Járásbíróság előtt a 13.P.20.340/
- szám alatt előterjesztett keresetlevelén 15 000 Ft kereseti illetéket rótt le. A bíróság a
- sorszám alatti végzésével a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül utasította el annak megállapításával, hogy a felperes 13 500 Ft illeték visszatérítésére jogosult. A 13.P.20.828/
- szám alatt újból benyújtott keresetlevélen a felperes 6000 Ft illetéket rótt le, majd a járásbíróság
- sorszám alatti felhívásra a
- sorszám alatt további 1500 Ft-ot. Mivel a Nyíregyházi Járásbíróság 13.P.20.340/2013/
- sorszám alatti végzése értelmében a felperes 13 500 Ft illeték visszatérítését kérheti, míg 1500 Ft illetéket a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül történt elutasítása okán viselnie kell, az eredetileg lerótt 15 000 Ft illetéket az elsőfokú bíróság nem vehette volna figyelembe. Emiatt mindössze 7500 Ft illeték tekinthető leróttnak a felperes részéről, amellyel szemben áll a módosított kereset folytán meg nem határozható pertárgyérték miatti 36 000 Ft kereseti illeték (az illetékekről szóló
- évi XCIII. törvény (Itv.)
- §-a
(3)bekezdésének b) pontja). A kettő különbözete 28 500 Ft, amelynek megtérítésére az elsőfokú bíróságnak a felperest köteleznie kellett volna az Itv. 74. §-ának
(3)bekezdése értelmében irányadó, s a költségmentesség bírósági eljárásban való alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának
(2)bekezdése alapján. Ezt az elsőfokú bíróság elmulasztotta, s mivel ebben a kérdésben a fellebbezéshez kötöttség elve a Pp. 253. §-ának
(3)bekezdése értelmében nem érvényesül, az ítélőtábla ebben a részben az első fokú ítélet megváltoztatva a felperest kötelezte a még meg nem fizetett kereseti illeték külön felhívásra történő megtérítésére. A 13.P.22.401/2013/3/A/
- szám alatt csatolt megbízási szerződés alapján az alperes jogi képviselőjét jóval magasabb munkadíj illette volna meg (195 000 Ft + áfa), mint amit az alperes javára perköltségként az elsőfokú bíróság megítélt. Ez utóbbi összeg nem tekinthető eltúlzottnak, figyelemmel az alperes jogi képviselőjének a perben kifejtett tevékenységére, amelyek az alábbiak voltak: a 13.P.20.828/
- számú eljárásban a kibocsátott bírósági meghagyással szemben ellentmondást terjesztett elő (13.P.22.401/2013/1.). A 13.P.22.401/2013/3., 4., a 6.P.20.365/2014/10., 13., 17., 22., 26.,
- és az 5.P.21.779/2015/
- szám alatti tárgyalási jegyzőkönyvek tanúsága szerint a tárgyalásokon ő vagy a helyettese megjelent (1:50, 0:10, 0:15, 1:30, 1:00, 0:30, 1:45, 0:40, 0:40 perc időtartamban), a 6.P.20.365/2014/3., 7., 14.,
- és
- számok alatt periratot terjesztet elő. Ha csupán a jogszabály szerinti mértékű ügyvédi munkadíjat vennénk alapul, akkor - meg nem határozható pertárgyértékről lévén szó - 19 óra lenne elszámolható a jogi képviselő javára (a tárgyalásokat külön figyelembe éve, s minden megkezdett órát egészként elszámolva), ami 5000 Ft/óra alapulvételével 95 000 Ft nettó munkadíjat jelent. Ehhez viszonyítva nem tekinthető eltúlzottnak az alperes javára megítélt perköltség, így annak leszállítására nem látott okot az ítélőtábla. A felperes fellebbezésével összefüggésben jegyzi meg az ítélőtábla, hogy az alperes jogi képviselője a tárgyalás berekesztését megelőzően az általános szabályok szerint kérte a perköltség megállapítását, amely általános szabályok alatt kell érteni a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §-a
(1)bekezdésének
- a)és
- b)pontjai alapján meghatározandó perköltséget is. A leírtak miatt az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta, s a felperest kötelezte a hiányzó kereseti illeték megfizetésére, míg egyebekben helybenhagyta a fenti indokolásbeli pontosítással és kiegészítéssel. A felperes a fellebbezési eljárásban is pervesztes lett, ám az alperesnek költsége nem merült fel, ezért ennek kérdésében határozni nem kellett. Az eljárás tárgyi illetékfeljegyzési jogos volta miatt le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket a pervesztes felperes az Itv. 74. §-ának
(3)bekezdése értelmében irányadó, s a költségmentesség bírósági eljárásban való alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának
(2)bekezdése alapján köteles megtéríteni. Debrecen,
- június hó
- napján Dr. Csikiné dr. Gyuranecz Márta sk. a tanács elnöke, Dr. Bakó Pál sk. előadó bíró, Dr. Pribula László sk. bíró A kiadmány hiteléül: - kiadó -